Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-24 / 198. szám
1994. augusztus 24., szerda Diákpanoráma 7. oldal Még nem izgat az órarend Ez már a füzet- és iskolatáska-vásárlások ideje, de egy hétig még nem az órarend szabja meg, hogy mikor, mit csinálunk. Nem csörög az óra, nem szól a csengő, nincs tanárveszély. Van időnk készülődni is, s idézgetni is a nyári élményeket. Ezen az oldalon mi is ez utóbbit tesszük. Emlékeket sorolgatunk. Felvillantjuk a diákújsá- gíró-tábor munkáját, eseményeit, kis történeteit és más visszaemlékezéseket is. S. M. Egyél csak, amíg fiatal vagy! A tábori élmények között előkelő helyen szerepelnek az étkezések. Nem kívánok gasztronómiai fejtegetésekbe bocsátkozni, csupán néhány mondatot írok a tábori kosztról. Ifjú toliforgatók táborozása Salgóbányán Tervezzünk diákújságot! Négyen együtt kiscsoportos foglalkozáson tűnődnek a rovatokon (balról jobbra): Szanyi Nóra, Takács Bernadette, Angyal Helga és Tóth Aliz Számomra öröm volt beülni egy-egy étkezéskor a Medves Hotel éttermébe. Ebédre és vacsorára mindig meleget ettünk, reggelire meg általában valami felvágott, vaj vagy dzsem volt. Reggeli fáradtságom a gőzölgő tea illatától rögtön elszállt. Fél egykor pedig külön eseménynek számított, ahogy csoportosan elindultunk ebédelni: a rántott hús krumplipürével vagy a pörköl- tös makaróni mindig idejében és melegen az asztalon volt. A vacsora nemkülönben. Nem csoda, hogy ilyen nagyon foglalkoztat az étkezés, hiszen üres gyomorral még az újságírás sem megy. Szóval, az ételek elkészítéMost a felsőgödi katolikus kórus néhány tagjával és tizenkét sérülttel nyolc napra érkeztek a Hotel Medves faházaiba. Táborukat a Lámpás Alapítvány és az önkormányzat támogatta. Örömtelién teltek ezek a napok, mert - így mondták - sok kedvességet kaptak a tábor többi lakójától, szívet melengető volt a sok közös beszélgetés. Barátságok is szövődtek, s a kis tábor résztvevői a kellemes élményektől érzelmileg, lelkileg megerősödve tértek sére nem lehet panaszkodni. Milyen szép is volt! - gondolom magamban Egerből hazafelé menet a mikrobuszban ülve, miközben a „könnyen fogyasztható” hidegcsomagot vacsorázom. A májkrémhez és a zsömléhez ugyanis semmiféle evőeszközt, sőt, még innivalót sem kaptunk az étteremtől. A látvány, ahogy kézzel, lábbal próbálom rákenni a májkrémet a zsömlére, siralmas, de nevetséges is egyben. Bár, ha belegondolok, nem is olyan nagy tragédia. Elvégre a poharak vagy evőeszközök nem voltak minden étkezésnél makulátlanul tiszták. De annyi baj legyen! Kurucz Éva Dudapest vissza az intézetekbe. Szomorú volt hallani, hogy a sérültek az év nagy részében el vannak zárva a külvilágtól. Embertársaik nem ismerik, így nem is szerethetik őket. Pedig tágíthatok lennének a fizikai és lelki börtön falai, csak még kicsivel több szeretet és törődés kellene. Valamennyien, akik az idei nyáron Salgóbánya üdülői lehettek, jövőre is szeremének visszatérni. Reméljük, találkozunk, s majd újra együtt énekelhetünk. Tóth Aliz gSzécsény A Nógrád Megyei Hírlap megrendezte a tehetséges nógrádi „kisújságírók” táborát az idén. Önéletrajzzal, tetszőleges témájú írásokkal és eddig megjelent cikkeinkkel pályáztunk. A szerencse tizenhármunknak kedvezett. A tábor augusztus 7-től 12-ig tartott. Szállásunk a Medves Hotel melletti faházakban volt, étkezésünket pedig a szálloda éttermében biztosították. Vasárnap este rendkívül jó hangulatban megtörtént a bemutatkozás, majd hétfőn különböző előadásokon vettünk részt. Pádár András bevezetett bennünket az újságírás történetének rejtélyes birodalmába, megismertette velünk a sajtó- törvény és a sajtóetika legizgalmasabb kérdéseit. Gyurián Tibor beszámolójából megtudtuk, hogy milyen egy sajtófotós Az újságírótábor utolsó előtti napján Egerbe látogattunk el. A kellemes városnézés után bepillanthattunk a Heves Megyei Hírlap szerkesztőségének munkájába. Kaposi Levente, a lap főszerkesztője türelmesen és részletesen válaszolt minden kérdésünkre. Az újság gyártási vezetője, Pilisy Elemér a szerkesztőség korszerű, számítógémunkája. Faragó Zoltán segítségével fölkészültünk a következő napra, összeállítottuk kérdéseinket a riportokhoz. Dr. Sztrapák Ferenc felelős szerkesztő úr bemutatta a különböző újságtípusokat, összehasonlította a „szenzációhaj- hász” és a komoly hangvételű lapokat, megtanította velünk a műfajcsoportokkal kapcsolatos tudnivalókat, majd játékos oldalszerkesztésben kipróbálhattuk frissen szerzett tudásunkat. Augusztus 9-én ellátogattunk Kisterenyére és Felsőpeténybe, ahol a témagyűjtés mellett lehetőség nyílt a két nevelőintézet összehasonlítására. Délután egy lelkes környezetvédőt, Gyenes Szilárdot kérdeztük az Ipoly és a Nyírjes állapotáról, a megmentési lehetőségekről. Szerdán különböző témájú és műfajú cikkeinket állítottuk pes berendezéseivel ismertetett meg bennünket. Csak ámultunk, látva, hogy az egyik gépen az oldalakat szerkesztik, a másikon a korrektor a hibákat javítja, a harmadik pedig a Nógrád Megyei Hírlap oldalait „hozza” Salgótarjánból. Ezután a nyomdába mentünk, ahol a Hírlap is készül. Kopka László igazgató úr előössze a keddi élmények alapján. Csütörtökön megtekintettük a Nógrád és a Heves Megyei Hírlap szerkesztőségét, s az „est leple alatt” néztük meg Egert, e nagy történelmű várost, majd a késő esti órákban a nyomdából hoztuk el a pénteki szám első példányait. A kirándulást megelőző délelőttön Ve- nesz Károly és Tóth Elemér előadását hallgattuk meg. Végezetül, az utolsó napon dr. Sztrapák Ferenc segítségével terveztünk egy diáklapot, s ezután a búcsúzás pillanatai következtek. A diákújságíró-tábor szép emlékünk marad, de gyakran küldünk majd írásokat abban a reményben, hogy megjelennek a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain, és reméljük, ti is kedvet kaptok hozzá. Varga Zsuzsanna, Etes szőr a régi nyomdagépeket mutatta be, majd az következett, amire a legjobban vártunk. Fantasztikus volt, ahogy a nyomdagép tizenhétezres fordulatra kapcsolt, s ontani kezdte a lapokat. Frissen, azon „melegében” kézbe vehettük a Nógrád Megyei Hírlap másnapi számait. Csütörtökön már olvashattuk a pénteki újságot, -kéNyomdai lapszemle Augusztusi feloldódás a tájban A múlt év októberében voltam először a megyeszékhely melletti Salgóbányán. Az őszi táj szomorú, lehangoló képet nyújtott. Az erdő elvesztette különös sokszínűségének varázsát. A fákról a levelek lehulltak, és lassan-lassan belevesztek az avarba. Az időjárás már kellemetlenül hűvös és szeles volt. Most, amikor augusztusban újra itt vagyok, ha akad egy kis időm, gyönyörködöm a csodálatos nyári tájban. A hatalmas zöld fenyőfák, a különböző színes cserjék és virágok vidám hangulatot sugároznak. Nem tudok betelni e táj szépségével! Itt ülök a fák árnyékában, és úgy érzem: teljesen beleolvadok a tájba... Godó Viktória Ságújfalu Holnap biztos megírom életem legjobb cikkét Hosszú, kanyargós út vezet a Medves Hotelig. A meredek hegytetőről gyönyörű kilátás nyílik a Salgóra és a várra. A hotel körüli, árnyas erdőben kicsi faházak bújnak meg. Hangulatos környezet, szikrázó napsütés, madárdal. Ideális hely az újságíró-palánták nevelésére. Egész nap érdekes előadások követik egymást. Sokszínű emberek, csupa újdonság. Érdeklődő tekintetek, fürgén jegyzetelő kezek, lényegretörő kérdések. Apró, ámde fontos mozzanatok. Aztán beülünk a mikrobuszba, és irány a téma felkutatása. Változatos helyszínek, riportok, beszélgetések, interjúk. Mindenki szorgalmasan dolgozik, igyekszik a legtöbbet megjegyezni a látottakból, hallottakból. Néha egy-egy magnó gombja kattan, s halkan surrog a hangszalag. Az arcokon a lázas igyekezet jelei, gondolatok cikáznak a fejekben, ötletek a leendő cikk tartalmáról, műfajáról, felépítéséről. A hazafelé-úton mindenki fáradt, de aztán hirtelen felélénkülünk. Még kavarog bennünk a sok, friss élmény, amelyek szinte kényszerítenek arra, hogy írjunk róluk, és cikk szülessen belőlük. Mire hazaérünk, nagyjából mindenki előtt körvonalazódott egy terv, támadt sok jó ötlet a holnapi munkához. Mielőtt ágyba zuhannék, megszületik a nagy elhatározás: holnap meg fogom írni életem legjobb újságcikkét. Takács Bernadette Salgótarján Az oldalt szerkesztette SÁNDOR MÁRIA Az oldal mondata Az utazás örömei a visszaemlékezetben kedvesebbek, de megkétszereződnek, ha azokat másokkal is közölhetjük. Bölöni Farkas Sándor (1795-1842) Ha megismered sérült társad, akkor szeretni is tudod őt A salgóbányai meleg, nyári estéken sokan csatlakoztak egy kis társasághoz, amelynek tagjai közül többen tolókocsiban ültek. Valamennyien énekeltek. Maklai Józsefné, egyik kísérőjük mesélt sorsukról, az itteni üdülésről. Ő maga három éve foglalkozik mozgás-, hallás- és szellemi sérültekkel. Csütörtökön olvas(hat)tuk a pénteki újságot Amikor a nyomdagép 17 ezres fordulatra kapcsolt, s ontani kezdte ... És mintegy varázsütésre beindultak a nyomdagépek A falu nem halhat meg, mert vigyáznak rá Szanticskára már nem megy be a busz. A faluban nincs bolt, nincs posta, nincs gáz és vezetékes melegvíz. A jó tíz kilométerre lévő Gadna község postáján bélyeg sincs, a boltban ritkaság- számba megy a felvágott és a hús. Az Abaújlak felé vezető útról alig látni a völgyet, az egy lakosú falu bekötőútja ma már ösvénynek is alig nevezhető. A Város- és Faluvédők Szövetsége itt, Szanticskán rendezte meg második faluvédő táborát. Tíz napon át, augusztus 10-étől 19-éig. Hogy mire képes egyetlen, pontosabban kettő egérke Az biztos, hogy a harmincöt táborozó túlnyomó többsége nem a fent jelzett körülményekhez szokott. Nem gondolták, hogy a tusolóból napközben csak jéghideg, este pedig csak tűzforró víz jön, hogy az ágyakban szú fészkel, hogy némely házban egér is akad. Nem gondolták, de megszokták. Ki előbb, ki utóbb. A szervezők rendkívül színes programot ígértek. Mondom: ígértek. Nagyjából össze is jött minden, amit terveztek apró változásokkal. A meghívott vendégek közül csupán a szövetség elnöke, alelnöke, a művelődési és közoktatási miniszter, valamint egy külső előadó (egyetemi docens) nem jött el. Viszont a beígért három kirándulás közül kettő egy az egyben megvalósult. Csupán egy lovaskocsi-túra maradt el, de hát az úgyis olyan hétköznapi dolog, nyilván senkinek nem hiányzott. Mint említettem, a térség közellátása enyhén szólva kívánnivalókat hagy maga után - de azért ne legyünk igaztalanok: a jégkrémes kocsi kétnaponta tiszteletét tette Szanticskán, csakúgy, mint a Sopianae- vel megpakolt Ford Transit. Tehát a táborlakók lényegében minden alapvető fogyasztási cikkhez hozzájutottak ... Ha tíz nap alatt bárhol, bármikor fel lehetne építeni egy házat, akkor jövőre nem lenne hajléktalan ember Magyarországon. A csereháti völgyfaluban mindenesetre sikerült bő egy hét alatt tető alá hozni egy vályogházikót - benne a VFSZ ifjúsági pályázatának díjnyertes képzőművészeti alkotásaival. A rajzokat és linómetszeteket megtekintette a falu teljes lakossága (tehát Pál István, a Podmaniczky-díjas városvédő) és a helyszínen táborozó 22 berlini kiscserkész. A szantics- kai házak száma ezen a napon húszra emelkedett - a két templomon kívül. Egyébként a németekkel mindenki nagyon jól kijött. Még az is, aki életében nem tanult egy szót sem Goethe nyelvén. Jelbeszéd is van a világon, nem szólva a rengeteg közös témáról: almalopkodásról, macskakergetésről, tábortűzrakásról. Egy Klaus nevű, nagyra nőtt német úr különösen belopta magát az itt szereplő eseményekről tudósító szívébe: az igazán jól sikerült budapesti kirándulás után, fülig érő szájjal szidta a skinheadeket, megtoldva mindezt egy olyan mondattal, melyet - újságról lévén szó - a világ minden kincséért sem írnék le . .. -sefA z egri kirándulás után nagyon elfáradtunk. Lezuhanyoztunk és aludni tértünk faházikónkban. Almaimban már gyönyörű réten futkároztam, amikor őrült, fülsiketítő sikolyra ébredtem. Halálra vált tekintetek, sőt egyik szobatársam már a szekrény tetején kuporgott.- Mi történt? - eszmélek fel. Rémülten mutogatnak a padlóra, majd egyikük így szól:- Rám mászott!-Micsoda?- Egy egér - szólal meg végre másik szobatársam. Közös erővel elhúzzuk az ágyakat, majd támadóállásba helyezkedünk. A kirándulás utáni fáradtságnak már nyoma sincs. Barátnőm összeszedve minden erejét, hatalmas elemlámpával felfedező körútra indul. Mi meg csak állunk és nézzük. Szegény kis egerek - mert ketten vannak - vékony cincogással jelzik, hogy ők csupán egy kis sarkot szeretnének a szobában, semmi mást. Mi azonban nem osztozunk. Fenyegetően leülünk a betolakodókkal szemben... és azóta csak várjuk, várjuk, hogy valami történjen, az egerek pedig már régen alszanak. Hihetetlen, hogy mire képes egy egér! Se csörgőóra, se cserkésztrombita, sót még a jéghideg víz sem tud ily' gyorsan felébreszteni. No és most hogy fogom megtudni, kivel futkároztam azon a gyönyörű réten? K. É.
