Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-18 / 194. szám

1994. augusztus 18., csütörtök Bátonyterenye És Környéke 5. oldal Lakodalmas szokások Mátramindszenten A faluban járva érdekes la­kodalmas szokásokról hal­lottunk, melyek azért külö­nösek, mert nem jellemzők minden falura. Mátramindszenten a me­nyasszony holmiját egy héttel az esküvő előtt viszik a fiús házhoz. Régen lovas kocsin vitték végig a falun, dalolva, énekelve, hogy minél többen lássák. Ma teherautón viszik, de megadják a módját. A „sta- fírungot” a menyasszony ro­konai szépen, precízen, sza­laggal átkötve rakják a szek­rény polcaira. Általában egy héttel a la­kodalom előtt húzzák föl a la­kodalmas sátrat. Ehhez leg­alább 70 ember segédkezik. A férfiak a sátor körül a geren­dákat és a ponyvát teszik a he­lyére, az asszonyok káposztát savanyítanak, és ha sátorépí­tésnél disznót ölnek, akkor a főzésnél segédkeznek. A na­gyobb gyerekek a sátor díszí­tésével foglalatoskodnak. Tyúkok a rokonságtól Lakodalom péntekjén, a meghívott vendégek számától függően, egy, kettő, esetleg három disznót vágnak le. Hat személyre számolnak egy tyúkot, tehát 250 vendégre számolva 62-65 tyúkot vág­nak le. A rokonság hordja össze a tyúkokat. Ki milyen rokoni fokban áll a háziakkal, aszerint visz hármat, ötöt, s van aki tizet. Ugyanígy van ez a tortáknál, süteményeknél, és a kenyérről is a rokonok gon­doskodnak. Ma már van, aki kenyér helyett lisztet visz, így azt később is fel bírják hasz­nálni a háziak. A szombati lakodalom al- • kalmával délre hívják a ven­dégeket. Ha falubeliek es­küsznek, akkor a lányos ház­nál van a gyülekező. Először a polgári esküvőre, majd a templomi ceremóniára megy a menet. A két nászasszony egyforma ruhát varrat magá­nak. A régebbi időkben a me­nyasszony vette meg az anyja és az anyósa ruhaanyagját is. Az anyósa pedig a menyecske és a vasárnapi új asszonyi ru­hára valót adta a menyének. (Más falvakban az is szokás, hogy a menyasszony veszi meg a ruhát a vőlegény apjá­nak, nagyszüleinek, testvérei­nek, keresztapjának és komá­jának is.) Mesélőm emlékszik rá, hogy az ara 12 inget vett. Ma egy ing 2.000-2.500 forintba is belekerül. Nem tudom, hogy győzik a menyasszo­nyok a mai árak mellett a ro­konság ingeit megvásárolni. Az esküvő és a gratulációk után a menyasszony cukrot szokott dobálni az utcákon nézelődő embereknek. Amikor a menet a fiús ház­hoz ér, akkor mézes kenyérrel várják az ifjú házasokat, hogy olyan édes legyen az életük, akár a méz. Ezt követi a tá­nyértörés. Az ifjú feleség földhöz vágja a tányért és a vőlegénnyel együtt összesep- rik. Ez azt jelképezi, hogy a tányér hasadjon, de az ő sze­relmük maradjon. A népha­gyomány szerint, akkor válik el az ifjú pár, amikor ezek a tányércserepek újból össze­forrnak, azaz nem egyhamar. Névre szólóan osztogat A koma kezdi a menyasz- szonytáncot. Egy játékbabá­nak a kezére tűzve ezresekkel forgatja meg a komaasszonyt az első tánc jogán. Aztán a rokonság táncol az arával. Mint megtudtam, 5.000 forin­ton alul már nem nagyon illik adni, de a közelebbi rokonok­nak még többel illik megtán­coltatni az új rokont. Persze akadnak olyanok is, akik - infláció ide vagy oda - ra­gaszkodnak a húsz évvel ez­előtt adott 500 forint vissza­adásához. Régebben háztar­tási eszközöket, használati tárgyakat, evőeszkökészlete- ket is adtak. Ma már inkább csak a pénz a divat, hogy az ifjú pár azt vásároljon érte, amire szükségük van. Már teljesen kihalt az a szokás, de Mátramindszenten még emlékeznek rá, hogy a menyasszonytánc után, az ifjú ara saját kézzel hímzett ken­dőket, szalagokat osztogatott névre szólóan . Az anyósáé és az apósáé volt a legszebb, de szinte mindenki kapott egy kis emléket. Lakodalmas hagyomány­nak számít, hogy a násznép­ből többen beöltöznek maska­rásnak, cigányoknak. Ők szó­rakoztatják a lakodalmas se­reget. Lefekszenek a sátor kö­zepére, ahol tyúklábakkal és vizespohárba mért pálinkával kell megkínálni őket, hogy újult erővel táncoljanak. Tűzről pattant menyecske A menyecskeruhába átöl­tözött menyasszonyt „meg- porkolják”. Tüzet kell átug­rálnia a férje segítségével, hogy tűzről pattant me­nyecske váljék belőle. Régebben, hajnaltájt nagy divat volt a menyasszony párnáját kilopni a nászaján­dékok közül. Elvitték a kocs­mába és ott a nagyivók ittak rá, amennyi jólesett nekik. A menyasszony csak akkor kaphatta vissza, ha a kocsmá- rossal rendezte a számlát. Ezek a lakodalmas szoká­sok még élnek a faluban, szí­nesítik az itt élők életét, -m­Bátonyterenyéért arany pecsétgyűrű Augusztus 16-án rendkívüli ülést tartott a városi képviselő-tes­tület. A képviselők összehívására azért került sor, mert el kellett dönteni, ki kapja ebben az évben a Bátonyterenyéért-díjat, amit az augusztus 20-i városi ünnepségek keretében adnak át. Az arany pecsétgyűrű, illetve az emlékplakett adományozá­sára kilencedik alkalommal ke­rült sor. Minden évben két személy és egy munkahelyi kollektíva részesülhet ebben az elismerésben. A kitüntetett A napközi otthon vezetőjé­vel, dr. Váraljai Bélánéval be­szélgettünk a klub működésé­ről, az idős emberek gondjairól, örömeiről.-Az idősek klubja nyitott, ide bárki bejöhet, és addig tar­tózkodik itt, amíg jól esik neki. Csupán tíz férőhelyünk van éj­szakai szállásra. Ez egyébként régi gond, mert sokkal nagyobb igény van rá, de csak ennyi fé­rőhelyünk van, és sajnos, bőví­tésre nincsen pénz. Van egy törzstagság, akik akkor kezdtek, amikor az in­tézményt megnyitották. Ők az­óta is szorgalmasan járnak ide, de közülük már néhányan szo­ciális otthonba költöztek.-Az az igazság, hogy itt csak péntekig maradhatnak, a hét végét otthon kell tölteniük. Volt olyan, hogy egyik állandó vendégünk úgy „leesett” a lábá­ról, hogy ezt nem tudta vállalni, és inkább a szociális otthont vá­lasztotta. Többen szociális otthonba kerültek, új tagok pedig nem nagyon érkeznek. A klubban lenne hely akár 40 fő részére is.- A leapadt létszám annak is betudható, hogy áprilisban ra­dikális térítésdíj-emelést hajtot­tunk végre. Eddig a szállásért egy éjszakára harminc forintot fizettek. Most a nyugdíjakat fi­gyelembe véve, három kategó­személyek a díszoklevél mellé a város címerével ellátott arany pecsétgyűrűt kapják, a kollektí­vák egy bronzplakettet. A képviselők idén Mengyi János és Kakuk Pálné pedagó­gusokat, valamint a Bartók riát alakítottunk ki, harminc fo­rint, negyven forint és hatvan forint, és ezt bizony sokallják. A napi háromszori étkezési díj ugyancsak nyugdíj szerint lett megbontva, kilencven forint, százhárom forint és száztizen­három forint. Nekik még ez is nagyon sok. A nem bentlakók közül 22 tag igényelte a szociá­lis étkezést, az ebédet ételhor­dóban hordják el tőlünk. Két évvel ezelőtt Dr. Váraljai Béláné pályázatot szeretett volna beadni bővítés céljából, hogy hét végére is benn marad­hassanak a bennlakók, de saj­nos a terv nem sikerült.- Két idős ember még azt is felajánlotta, hogy eladják a há­zukat és a pénzt pedig nekünk adományozzák, csakhogy itt maradhassanak és ne kelljen nekik szociális otthonba men­niük. Az induláshoz lehet, hogy elég lett volna a pénz, de a to­vábbi üzemeltetésre már nem lett volna fedezet. így a kezde­ményezés kudarcba fulladt, ők pedig szociális otthonba költöz­tek.- Mivel töltik az idős embe­rek a mindennapokat?- Tévét nézni nagyon szeret­nek. A Riviérát és a Dallast mindig megnézik, s még a kár­tya az, ami igazán leköti őket. Régebben a Ganz és a téesz tudott adni autóbuszt, és el tud­Béla Általános Iskola tantestü­letét jutalmazták ezzel az elis­merő kitüntetéssel. Mindhárom esetben indokként a helyi gyermekek oktatásában kifej­tett odaadó tevékenység szere­pelt. Szakmai munkájuk elis­merése mellett kiemelten szól­tak a képviselők példamutató emberi magatartásukról is, mellyel kivívták a város lakos­ságának megbecsülését. valamennyien hetven fölöttiek, és így számukra ingyenes a tö­megközlekedés. Lenne rengeteg ötletem, de sajnos, pénz nélkül nem való­síthatók meg. Amikor tagjaink ide kerül­tek, még kimentek a kertbe ka- pálgatni, locsolni, szőttek szö­vőszéken, kézimunkáztak, de most már egyáltalán nem fog­lalkoznak ilyesmivel, mert megromlott egészségi állapotuk ezt nem teszi lehetővé. Próbálkoztunk olyasmivel is, hogy palóc novellákat olvas­tunk föl, de ez sem igazán kö­tötte le a figyelmüket. Nagyon szórt az érdeklődési körük, de kártyázni szeretnek, van úgy, hogy elkártyáznak reggeltől-es- tig­Az ételféleségeket is az igé­nyekhez, a kedvenc ételekhez próbáljuk igazítani.- A sztrapacska, nokedli, núdli, gombóc a sláger. A tész­taféléket nagyon szeretik, nem bánnák, ha mindennap ilyesmi lenne ebédre, dehát nem főzhe­tünk mindig ilyet. Az idős emberekkel beszél­getve elmondták, hogy meg­vannak elégedve az ellátással, és a nagyon finom ételekkel. Szeretnek ide járni, kellemesen telik az idő, és ameddig erejük engedi, addig jönni is fognak. ' Cs. A. Bátonyterenye és környéke RÖVIDEN Nyírmed-puszta. A ha­lastóban oxigénhiány lépett fel. A mátranováki Polgár- mesteri Hivatal a horgásze­gyesület kérésére megren­delte a helyi tűzoltóktól a vízforgatást. így sikerült megakadályozni a tömeges halpusztulást. Mátranovák. Folyik az óvoda felújítása. A napok­ban a korszerűtlen lapos te­tőt cseréptetőre cserélik ki. A belső helyiségeket leborí­tották műanyag padlóburko­lóval, a mosdókat is felújí­tották. A beruházás több mint másfél millió forintba került. Homokterenye. A mű­velődési ház nagytermében augusztus 20-án kiállítást rendeznek a hagyomány- őrző csoport által összegyűj­tött régiségekből. Mátraterenye. Nyári búcsút szerveznek a műve­lődési házban. Az augusztus 20-i ünnepség zenés ébresz­tővel kezdődik, majd a pol­gármester úr mondja el ün­nepi köszöntőjét. Kulturális és sportrendezvények tarkít­ják a programot. Az ünnepet az István-bál zárja. Mátramindszent. Csökkent a munkanélküliek száma, a tavalyi 111 fő he­lyett most 50 fő körül mo­zog. Ebből 26 fő jövede­lempótló támogatásban ré­szesül. Közhasznú munká­val mintegy 9 munkanélkü­lit foglalkoztatnak. Mátracserpuszta. A napokban megvizsgálták az ivóvizet a megyei tisztior­vosi szolgálat szakemberei. Az ellenőrzés a vizet jó mi­nőségűnek találta. Az oldalt szerkesztette Vendel Lajos Pénteki lapszámunkban Szécsény és környéke Amíg erejük engedi, együtt maradnak A nádújfalui gondozási központba vagy ahogy sokan emlegetik, az öregek napközi otthonába az ajtón belépő a következő felira­tot olvashatja: „Sírva jössz a világra és körülötted mindenki mosolyog, igyekezz úgy élni, hogy mosolyogva távozzál és körü­lötted mindenki sírjon”. tunk menni kirándulni vagy ép­pen strandolni. Most már na­gyon nehéz ingyen buszt találni a vállalatok anyagi helyzete miatt. Fizetni meg nem nagyon akarnak az idősek, mert szinte A nádujfalui öregek kedvenc időtöltése a kártya Fotó: Cserhalmi András Maroknyi történelem a mátranováki Nagy Gyula portáján Különös gyűjtő szenvedélynek hódol Nagy Gyula mátranováki fiatalember. Alig két hónapja kezdte a régi parasztbútorok és használati eszközök gyűjtését, és máris egy másik, régi világban érzi magát a régiségekkel berendezett szobába belépő ember.-A régiségeket mindig sze­rettem - kezdte a kérdésemre a választ Nagy Gyula. Amikor a házunkat kibővítettük egy he­lyiséggel, akkor ötlöttem ki, hogy ezt régiségekkel kellene berendezni. A több mint 100 éves étkező vagy tálalószekrényt egy tükö­rért cseréltem. Sok munka volt vele, mert át kellett festeni, ki­javítgatni, de megérte. Most szinte olyan, mintha új lenne. Az egyik szomszédomtól kaptam a lócát, asztalt és a szekrényt. Ezeket a bútordara­bokat még valamikor a szom­szédom édesanyja kapta- nász­ajándékba férjhezmenetelekor. A kaszninak a fiókjában 1905-ös dátum van, tehát leg­alább nyolcvankilenc éves da­rabok. A szentkép, ami Bodonyból került Mátranovákra, közel két­száz éves. À falon haluskás, il­letve gombócos tál, festett tá­nyérok, jellegzetes madár- és virágmotívumokkal, életkoruk kilencven és száz év között mozog, de találhatók a szobá­ban vizes- és tejesköcsögök is, amik közel ennyi idősek. Mindegyik tárgyhoz kapcsoló­dik egy-egy történet, megannyi szomorú, vagy vidám emberi életút, sors. Rég meghalt embe­rek élete, régi emlékek kelnek életre egy-egy használati tárgy kézbevételekor.- Nagyon sok régiséget hoz­tak a Ganzos kollégák. Citerát, petróleumlámpát, tejesköcsö­göt, melyet az egyik munkatár­sam dédmamája kapott még nászajándékba menyasszony­tánckor. Akkoriban még ilyen ajándékokat adtak. Ez is több mint egy évszázadot megélt tárgy. Rézvasalók, kettő nagy és egy kicsi, amit külön az ing­nyak vasalására használtak. Tűzben felforrósított vasbetétet kellett beletenni, és a réz hamar átvéve a hőt, azonnal alkalmas volt a vasalásra. Ezeket a vasa­lókat még ma is lehetne hasz­nálni. A régi falióra csendes konga- tásával figyelmeztet az idő mú­lására. Az a réz ágyúhüvely, melyet 1915-1916-ban dátu- moztak, szintén a gyűjtemény sokat megélt darabja. A szépen cirádázott, virágmotívumokkal díszített ágyútöltényhüvelyt fel­irat is díszíti: Magyar Királyi 17. Honvéd Gyalogezred M. P. S. Michele 1915-1916.- A kis mozsár és a gyapjú­fonó rokka most a földön áll. Egy 1875-ös tulipános ládán volt eddig, de azt most eladtam, mert nagyon ette a „szú”, és fél­tem, hogy a többi régiséget is megtámadja. De nem maradok tulipános láda nélkül - mondja nevetve a férfi. ígértejc még ré­gebbit, ami alul fiókos, és az tökéletes állapotban van. Egy úgynevezett ,;sifonyért” fogom elcserélni. Általában cserél­getni szoktam, de nagyon sok darabot ingyen kaptam roko­noktól, barátoktól, ismerősök­től. Azt mondták: „Vigyed in­nen a szemetet, a kacatot a por­táról”. Nagy cserépedény a földön, szép díszítésekkel, melyben marhafaggyúból főtt szappant tároltak, még a lelkes gyűjtő ki sem tisztította. A régi, szente­ket ábrázoló Mária- és József­szobrokat Pé- tervásáráról kapta a gyűj­teményébe.- Amíg csak lehet, és anyagi hely­zetem meg­engedi, addig folytatom a régi tárgyak gyűjtését. Akinek van olyan haszná­lati tárgy vagy bútora, amit már nem használ ké­rem ne dobja ki: üzenjen, és én jövök! - mondta bú­csúzóul a lel­kes gyűjtő, Nagy Gyula. (i. a.) Nagy Gyula: Amíg csak lehet, és tudom, addig folytatom a régi tárgyak gyűjtését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom