Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-13-14 / 190. szám
6. oldal Női dolgok 7. oldal Nyílt tér 8. oldal Élet-képek rí &'' t V è líXL P Arcok-harcok 9. oldal Mozaik 10. oldal Hobbi 11. oldal 1994. augusztus 13-14., szombat - vasárnap ... Ku ltúra - Művészet s.owai A KORONKÉNTI VÁLTOZÁSOKRÓL VALLANAK A FESTMÉNYEK Nógrádi tájak-képek a Palóc Múzeumban BALASSAGYARMAT. Nógrádi alkotók - nógrádi tájak címmel tekinthetik meg az érdeklődök a balassagyarmati Palóc Múzeumban azt az érdekes kiállítást, amelyet a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum képzőművészeti gyűjteményének legszebb olajfestményeiből és akvarelljeiből rendeztek. tatnak a műfaj határán, mára már társadalom- és várostörténeti tartalmaik is fokozottan súlyt kaptak, így: Czinke Ferenc: Salakhegy (1961), Pataki Balázs János: Pécskó'dombi viskók kék színben Mustó János: Kórház építése (1968) Csaknem húsz művész vall ezen a tárlaton művein keresztül a nógrádi tájhoz fűződő viszonyáról. Egy részüknek szülőföldjük ez a dimbes-dombos, hegyes vidék. Érdekes megfigyelni, hogy bár a művek tárgya, azaz maga a táj azonos, mégis minden művész számára más és más elemei kapnak hangsúlyt. Ezért a néző számára ezek a táj- és városképek egyúttal a koronkénti változásokról, az itt zajló élet dinamikájáról is szólnak a századelőtől napjainkig. A tárlat legkorábbi, Bátki József Lónyomtatás című képe 1908-ból való. Sokaknak ez mára csak múzeumi látvány lehet. Ilyen a művész 1938-ban készült A vízválasztói vasötvözetgyár című festménye is. Fayl Frigyes MOVE torony című, 1929-es képe, Molnár László Géza 1945-ös Reggeli hangulat a vásártér fölött és 1953-as Külvárosi utca Salgótarjánban című műve szintén a hajdani korhangulat kifejezése. Az 1960-as, 70-es és 80-as évek értékes képi emlékei közé tartoznak a kiállítás azon művei is, amelyek ugyancsak túlmuJózsef: Salgótarjáni utca (1964), Mustó János: Kórház építése (1968), Balázs János: Pécskődomb (1968), Pécskő- dombi viskók kék színben! 1969), Králik András: Balassagyarmati utcarészlet (1960-as évek), Iványi Ödön: Kányási reggel (1986). Glatz Oszkár bujáki munkássága fontos helyet foglal el az életműben. A nógrádi táj szerelmesévé vált. A Téli táj és a Gyalog a tölgyesben (mindkettő 1930 körül készült) erről a szerelemről vall. Földi Péter: Tavaszi fák (1973), Réti Zoltán: Vadkerti palántázók (1975) és Virágzás (1973), Radies István: Falusi utca (1961), Somoskői Ödön: Falu éjjel (1983), Farkas András: Tehénetetés 1959), Őszi nádas (1973) című műve a táj- és az életkép eszközeivel fejezi ki azt az összetett tartalmat, amit a nógrádi táj fogalom jelent. (te) Glatz Oszkár: Gyalog a tölgyesben Fotó: Ft. Tóth NÓGRÁD MEGYE SZÉKHELYE IS SZEREPEL A DISZKOGRÁFIA LAPJAIN A magyar jazz értékes dokumentumai Régi hiányt pótol Simon Géza Gábor Magyar jazzdiszkográ- fia 1905-1994 című kötete, amelyet most adott ki a Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány (támogató: Soros Alapítvány). A vaskos kötet természetesen nem szórakoztató olvasmány, bizonyos szempontból ennél jóval több. Segíti az érdeklődőt eligazodni abban a hatalmas birodalomban, amit a zene világában a jazz jelent. Ez a muzsika Magyarországon már a múlt század vége óta hódít. S nem mellékesen jegyzendő meg az sem, hogy Salgótarján a nemzetközi dixieland fesztiváljai révén legalább egy évtizede szintén föliratkozott a hazai és nemzetközi jazzélet számon tartott kisebb-nagyobb központjai közé, miként ez a jelen disz- kográfia adataiból is kiderül. A szerző hatalmas mennyiségű hangfelvételt rendszerez művében. Ezek az elmúlt évtizedekben jelentek meg, tartalmazva a magyar zenészek hazai és külföldi szerepléseit, a nemzetközi jazzélet ide látogató kiválóságainak vendégjátékáról kiadott felvételeket. Mindezek a gramafon-, mikro- és sztereolemezek, CD-k, műsoros kazetták stb. összességükben a magyar jazz történetének dokumentumai, a zenekedvelők és a gyűjtők féltett, vagy keresett kincsei. Ez a diszkográfia azokat a felvételeket tartalmazza, amely a nemzetközi szakirodalomban a jazz, a jazzlike_ (jazzszerű), a semijazz (fél- jazz), a hot dance (jazzes tánczene, improvizatív szólókkal), a jazz dance (jazz tánczene), a sprituálé, jazzes blues, rockjazz, fusion music (fúziós zeneformák), a third steam (harmadik utas irányzat) stb. kategóriába tartozik. Sok a műfajban a határeset, ezért a szerző minél teljesebb anyagot kíván nyújtani. Bevezetőjében Simon Géza Gábor szól arról is, hogy milyen felvételeket sorolt be a diszkográfiába. Ezek közé tartoznak a magyar jazzmuzsiku- sok hazai és külföldi lemezei, illetőleg a külföldi jazzmuzsi- kusok magyarországi felvételei. A kötet nyelve az angol, ez a jazz nemzetközi nyelve. A diszkográfiát forgatók örömmel látják, hogy a salgótarjáni nemzetközi dixieland fesztiválok révén is ismert nevekkel, zenekarokkal, énekesekkel találkozhatnak. Rengeteg helyen történik utalás a salgótarjáni fesztiválra, egyebeken kívül a Benkó Dixieland Band, a Molnár Dixieland Band, a di- xie-fesztivál házigazda zenekara, Berki Tamás, Európa egyik legnagyobb jazzéne- kese, a salgótarjáni fesztivál házigazdája és mások esetében, akik az elmúlt évtizedben Salgótarjánban közönség elé léptek. -mér Berki Tamás, a salgótarjáni nemzetközi dixieland fesztivál házigazdája Molnár Gyula játszik. A szegedi Molnár Dixieland Band a tarjáni fesztivál házigazda zenekara Fotó: R. Tóth Sándor Ismét lesz rajzbiennálé Salgótarjánban A z elmúlt évek gazdasági megrázkódtatásai, Salgótarján ipari alapjának megrendülése, a korábbi állami támogatási rendszer megszűnése egyebeken kívül a művészeti nagyrendezvények folyamatosságának fenntartását is kétségessé tette. Olyan, a város kulturális arculatát hosszú idő óta meghatározó rendezvényekről van szó, mint például az országos jellegű tavaszi tárlat, az országos szabadtéri szoborkiállítás, a Mátraalmáson működött nemzetközi művésztelep, amelynek alkotásai a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum képzőművészeti gyűjteményét gazdagították, vagy éppen az országos rajzbiennálé, hogy most csupán néhány képzőművészeti példát említsünk. Az érdeklődő közönségnek tudomásul kellett vennie, hogy a tavaszi tárlatot, a szabadtéri szoborkiállítást ritkábban láthatja. Ez év nyarán is csak az üres Fő térre süthet a nap, hiányoznak a szobrok. A nemzetközi művésztelep megszűnt. Korábban hallani lehetett az országos rajzbiennálé megrendezése körüli anyagi gondokról is. Kétségtelen tény, a mecenatúra új, a piacgazdaságnak megfelelő formái meglehetősen lassan és nehézkesen alakulnak, miként maga az óhajtott piac- gazdaság is. Napjaink vadkapitalizmusának egyik következménye a folyamatos kulturális értékvesztés. Éppen ezért öröm, hogy Salgótarján Város Önkormányzata, a Nemzeti Kulturális Alap, a Művészeti és Szabad- művelődési Alapítvány és Nóg- rád Megye Önkormányzatának támogatásával a Nógrádi Történeti Múzeum ez évben ismét megrendezheti immár a hetedik országos rajzbiennálét. Ennek célja, hogy bemutassa a kortárs művészek eredményeit, összehasonlítási alkalmat teremtsen valamennyi alkotó tendenciában, ismételt bemutatkozási lehetőségével segítse a művészeti ág sokoldalú fejlődését. ecember 17-én lesz az ünnepi megnyitó a múzeumban, ahol a megyei önkormányzat nagydíja és a Csohány Kálmán-díj mellett több más díjat is átadnak. A biennáléra a müveket szeptember 5-én veszik át Budapesten, a Vigadó Galériában, Egerben a Dobó István Vármúzeumban, szeptember 5- én Miskolcon a Miskolci Galériában, szeptember 5-én és 6- án Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban.-t Zene határok nélkül, avagy ahogyan a fotósok látták a muzsikustábort BALASSAGYARMAT. Zene határok nélkül címmel rendezett fotókiállítás várja az érdeklődőket jelenleg a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola galériájában. A kiállítás Pénzes Géza festőművész fotográfiáit mutatja be. Ezen kívül még láthatók a tárlaton az amerikai Jeff Taylor és Kristin Fa- urest fényképei is. Pénzes Gézával a kiállításról, illetve arról váltottunk szót, mit jelent munkásságában a fotózás?- Az utóbbi időben viszonylag keveset hallottunk képzőművészeti tevékenységéről. Annál többet arról, hogy fotókiállításokat rendez. Ez teszi kézenfekvővé a kérdésemet: ezután fotóművészként kell számon tartanunk?- Egyáltalán nem tartom magamat fotóművésznek. A festészetet sem hagytam abba. Az viszont igaz, hogy mostanában kevesebbet festek és többet fotózok. A két művészeti ág között természetesen nemcsak jelentős különbségek, hanem azonosságok, hasonlóságok is vannak. Például a kompozíció, a tónus mind a képzőművészetben, mind a fotózásban jelentőséggel bír. Jómagam képzőművészként fotózom. A fény képe - Pénzes Géza balassagyarmati festő'- zés azonban szá- mú'vész ezúttal az átmeneti kor „lefényké- momra elsősorban pezésére” vállalkozott Fotó: R. Tóth dokumentációs A fuvolás (Gál Szilvia) Pénzes Géza fotója igényből fakad. Szeretném mind teljesebb mértékben megörökíteni például Balassagyarmat polgárait, a mostani átmeneti idő szereplőit, eseményeit, és még sorolhatnám a terveimet tovább.- Ezért fotózta le az egész nemzetközi muzsikustábort is, amiről a jelenlegi, a „Zene határok nélkül” című kiállítás is szól?-Igen. Ez a zenei rendezvény Balassagyarmat nagy zenei és kulturális eseménye volt július 22-étől július 30-áig. Tizenöt ország mintegy 150 fiatalja gyűlt itt össze, pezsgett. muzsikált a város. Ez adta az alkalmat arra, hogy nemcsak az eseményről, hanem a zene, a hangszer‘és az ember bensőséges kapcsolatáról is kifejezhessek valamit. Ebben két fiatal amerikai barátom is segített, Jeff Taylor és Kristin Faurest, akik önkéntesként élnek és dolgoznak Balassagyarmaton, s fotóikon arról adnak hírt, milyen volt a zenei tábor. Összesen huszonöt fénykép- felvételt tekinthetnek meg az érdeklődők a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola galériájában.-te-
