Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-06 / 157. szám
1994. július 6., szerda Fiataloknak 7. oldal TÍZÉVES A SALGÓTARJÁNI CSILLAGDA Lelkesedés pénz nélkül Kulin György 1947-ben megalapította a budapesti Uránia csillagvizsgálót, amely felpezsdítette az ország csillagászati tevékenységét A hálózat neve alatt számos csillagvizsgáló épült. A létesítmények épülésének és működésének legfontosabb - és sokszor egyetlen - támogatója a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat volt. A TIT segítsége szakmailag és anyagilag is létszükséglete volt ezeknek az intézményeknek, valamint óriási részt vállaltak abból, hogy a csillagászatot elfogadtassák és publikálják a nagyközönség számára is. Az 1990-es évek végére már harminc körülire tehető az ilyen obszervatóriumok száma az országban, ezek közé tartozik a salgótarjáni is. A megyeszékhelyen az amatőr tevékenység 1979-re szakkörré szerveződött, amely öt év elteltével már „saját” csillagvizsgálóban folytathatta a munkát. Az épület jórészt társadalmi munkával épült. Ismertté tették a nevüket Ezeknek az éveknek a legkiemelkedőbb tevékenységet kifejtő személyiségei a következők: Könnyű József, aki főleg Hold-megfigyelésekkel és asztrofotózással foglalkozik (máig a csillagda igazgatója), Majcher Péter a Nap észlelésében mutatott fel szép eredményeket, Kubus Gyula mélyégészleléssel foglalkozik, s az általa készített távcsövek országos színvonalúak. Kiemelkedő Vanó Péternek a csillagászat és matematika, Fekete Lászlónak a csillagászat és a földrajz területén végzett munkája. Figyelemre méltó Németh Sándor munkássága, aki - tül a hetvenedik életévén — a szakkör lelkes tagja. Fokozatosan érkezik az utánpótlás, kisiskolásoktól a felnőttekig. A csillagvizsgáló három fő feladatot állított maga elé: hagyományos ismeretterjesztés a nagyközönség számára, az iskolákkal való együttműködés, az oktatás segítése, valamint hogy az amatőröknek otthonul szolgáljon. A hagyományos ismeretterjesztésben bárki részt vehet a csillagvizsgáló éppen aktuális programjának keretében. Az oktatás segítése már összetettebb feladat. A diákok egy programon vesznek részt, ami több előadásból, vetítésből áll, ezt kiegészítendő távcsöves bemutatásokat, nyári táborokat látogatnak. A környék minden amatőr csillagásza fellátogat évente néhányszor észlelni, beszélgetni, a vendégeknek előadásokat, bemutatókat tartani. Már csak öt működik Az ország közel harminc hasonló obszervatóriumából mára mindössze öt működik. Salgótarján csillagvizsgálója fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli, azonban anyagi okok miatt sorsa bizonytalan. Az obszervatórium amatőrjei lelkesedésükkel tartják életben az intézményt, munkájukat minden anyagi juttatás nélkül végzik. Kérdés: a fiatalos lendület meddig tartja életben a csillagdát, mikor kell a kulcsot a fiókba tenni. Kadlót Ádám Hírek szünidős diákoknak Salgótarján. A Balassi Bálint könyvtár a nyári szünidő napjaira vakációs programokkal várja az érdeklődő diákokat, íme egy pár ajánlat: július 6-án, szerdán 10-14 óráig bábkészítés; július 8-án, pénteken 10-12 óráig sakk-suli, majd 13.30-15 óráig madár- és természetvédelem (előadás és filmvetítés). Budapest. Július 10-én, vasárnap 20 órai kezdettel a budapesti MTK stadionban Eros Ramazotti koncert lesz. DÁN TAPASZTALATOK ÁTADÁSA KÖZÉPISKOLAI TANÁROKNAK Ország, ahol időt hagynak a tanulásra Kéthetes továbbképzéssel zárta a tanévet a salgótarjáni 211. sz. ISZI, a kereskedelmi és vendéglátóipari, a gépipari, valamint a közgazdasági és kereskedelmi szakközépiskola húsz tanára. A tanfolyamon a munka a dániai AMU (magyarul: képzés és átképzés a munkaerőpiac számára) központjának programja szerint folyt Gerly Andersen vezetésével. egyaránt fontosnak tartják, s általában összekapcsolják. Newtonnak egy szép gondolata jutott eszembe a megismerésről: „Néha úgy érzem magam, mint egy kisgyerek, aki a tengerparGerly Andersen, a tanfolyam vezetője A kurzus témája a felnőtt- és átképzés volt, mely korábban alig kapott helyet oktatási szerkezetünkben. Miért is volt fontos az iskoláknak ez a továbbképzés? Mert lényegében felkészületlenül érte őket, hogy szinte egyik napról a másikra átképzések iránti igényekkel kopogtattak kapuikon. Most az oktatásnak ezt a területét is meg kell tanulniuk. A dán tanfolyamok egyik résztvevője volt Kovács István, a közgazdasági szakközépiskola tanára, aki nagy tapasztalatokkal rendelkezik a felnőtt- képzésben.-Az átképzésnek ma nincs kialakult és hatékony rendszere - vélekedett a pedagógus. - Esetlegesen működik, és nem igazodik eléggé az igényekhez. A tanfolyamszervezők vagy iskolák elsősorban abból indulnak ki, hogy ők mit tudnak nyújtani. Az persze szintén igaz, hogy a gazdasági szerkezetváltás a munkaerőpiacot elég kiismerhetetlenné teszi. Mégis úgy érzem, nagyobb tudatossággal, hasznos tapasztalatok, jó módszerek átvételével az átképzést eredményesebbé lehet tenni. A tanfolyam beszélgetései révén egy másképpen működő világba láthattunk be. Érdekes volt megismerni a dán iskola- rendszert, felnőttoktatásuk múltját, az átképzés jelenét, az AMU-központ munkáját, de igazán vonzó mégis szemléletük mássága volt. Új színben tűnt föl a tanári magatartás, a motiváció, a tanulás, de még a tanfolyamterv-készítés is. Jól jellemzi szemléletüket Gerly Andersen egyik mondata: „Ma a dán oktatásban nem a mérés és értékelés áll a középpontban, hanem inkább arról vitatkoznak, hogyan kell a tanárnak az ajtón belépni.” A diák felé fordul tehát a figyelem. Úgy tűnik, ők már kiábrándultak a tölcsérmódszerből. A tanfolyam egyik legnagyobb tapasztalata az volt, hogy minden kétséget kizáróan létezik egy ország, ahol hagynak időt a tanulásra. Nem kell versenyt futniuk vele, kicserélhetik tapasztalataikat, együtt gondolkodhatnak. A közös töprengések nemcsak a gondolkodást, a személyiséget is fejlesztik. Egy ilyen viszonyban más a tanár és a diák felelőssége is a tanulásban. Természetesen vállalható. Mindez sokszorosan igaz a felnőttoktatásra. Hogy nálunk miért van másként? Mert tantervi viták ide vagy oda, a tananyaghoz két tölcsér is kellene, és az előírtakat mindenképpen el kell végezni. Csak bizakodhatunk benne, hogy az oktatásügy felelős emberei előbb-utóbb elfogadják, hogy nem érdemes sokkal több ismeretanyagot megtanítani, mint amiről diákjaink gondolkodni képesek. A kurzus utolsó napján újra megkérdeztem Kovács Istvánt.- A továbbképzés komplexebb volt a vártnál. Segített helyes útra terelni a gondolkodásunkat az átképzésről, de ezen túl sok pedagógiai fogást, emberismeretet és emberséget tanultunk. Megragadott az is, hogy az önismeret és az együttműködés fejlesztését ton sétál, egy-egy kavicsot kézbe vesz, megvizsgálja, de az igazság ismeretlenül hever előtte.” Most kissé hasonlóan érzek én is. Mintha egy kagylót találtam volna, amely kicsit már fölnyílt, látszik a belseje, de az igazgyöngyöt még nem pillanthattam meg. Mindazt, amit itt tanultunk, fel kell még dolgoznunk. Augusztusban ötnapos dániai program keretében majd a gyakorlatban is láthatjuk hogyan működik, amiről itthon a két hét alatt olyan sokat hallottunk. Meglátogatta a tanfolyamot dr. Szalánczay György, a megyei önkormányzat hivatalának főtanácsosa, akit a dán átképző központ és Nógrád megye együttműködéséről kérdeztem.- A kapcsolat 1993-ban kezdődött - mondta -, amikor az AMU-központ megnyert egy dán állami pályázatot, melynek célja Magyarország megsegítése volt a munkanélküliség kezelésében. A dánok három várost választottak ki: Salgótarjánt, Pécset és Gyulát. így tavaly a 211. sz. ISZI tanárait négyhetes továbbképzésre hívták meg. Később fölajánlották a program folytatását, de már térítés ellenében. Azóta a megyei közgyűlés delegációja járt Dániában, elkezdődtek a tárgyalások, melyből három évre szóló szerződés született. Ennek értelmében szerveztük meg most a négy iskola továbbképzését. Az együttműködés folytatódik, de már a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet irányításával. Sándor Mária A résztvevők emberismeretet is tanultak Szép, iskolás évek! A Tégy évig koptattuk a 1 V gimnázium padjait. Volt itt részünk jóban, rosszban, igaz barátságban, s talán még szerelemben is. Most, hogy eltelt négy év, rájöttem: megváltoztam, megváltoztunk. Más lett az érdeklődési körünk, világnézetünk, szó mi szó, megkomolyodtunk. Persze azért félre ne értsd, most is vannak hülyeségeink, csak mások. A gyermekes játékok helyét átvette a diszkó, a motorozás és a másik nem (itt a fiúkra gondolok). Ahogy a sorokat írom, rájöttem, a középiskolából alig maradt barátom. Nem csoda, hiszen a 10 perces órák után 45 perces szünetre lenne szükség. De egy kicsivel több idő kellene, hogy összeszokjon az osztály. Bezzeg az osztályvizsgákon, ott aztán volt összetartás. Pláne, ha a puskát kellett egymástól elkérni egy jobb jegy érdekében. Mindezen izgalmak, szorongásos gyomorgörcsök végigkísérték éveinket. Olyan jó visszaemlékezni a régi szép időkre. íme egy példa a most végzett 4. osztályosok egyik órájából: Osztály vigyázz! Nem hallják? Becsengettek! Hol a hetes? Mondja, maga gimnazistaként sem tudja, mi a hetes kötelessége? Téboly! Mi lesz itt? Süllyedjenek el! A mai órán... mi!? Nem hozta el a felszerelését? Mit képzel? Óvodában van? Vagy csak melegedni jár az iskolába? Na, jó, most az egyszer... Hogy mondja? Nincs kész a leckéje? Magának se!? Hol hagyták az eszüket? Üljenek le! Nem tudnak két percig normálisan ülni? A mai órán szó lesz a... Hozza ki! Gyorsan, mert nincs idő! Leveleznek az órán? Nem volt elég a tízperces szünet? Ki az osztályfőnökük? Szegény!... Figyelmeztetőt javasolok. Na végre! Van még 20 perc. Térjünk rá az anyagra! Mondd, fiam, mi a véleményed a feltett kérdésről? Ez pimaszság! Esze ágában sincs odafigyelni... Minek jár ide? Csak rontja a levegőt... Ki tudja a kérdésre a választ? Persze senki. M aga meg minek örül? Szóljanak, ha folytathatom az órát! Köszönöm. Még 3 perc. Mit lehet ezekkel csinálni? Neveletlen banda! Az órán nem figyelnek, s még alszanak is. Kapcsolják ki az óráikat! Idegesít! Ez maguknak az óra végét jelzi? Végre kiszabadultam... Hol is lesz órám? Abban a szörnyű osztályban? Kezdődik minden elölről. Durucz Anette Beszéljük meg! - Hogyan szakítsunk, ha partnerünk nem akar dönteni? Rovatunk nem véletlenül viseli a Beszéljük meg! címet. Párbeszédet kezdeményezünk mindazokkal, akiknek valamilyen lelki, szellemi problémája adódik az életben. írjátok meg gondjaitokat, segítsünk, segítsetek egymáson! Levelemet rövid önéletrajzzal kezdem, mert számomra ez fontos a képalkotáshoz. H. Júlia a nevem, 1972-ben születtem. Az általános iskola elvégzése után ruhaipari szakközépbe jelentkeztem. Középiskolába csak két évig jártam, mert anyám azt hangoztatta, hogy elfecsérelem az időm és pénzt nem keresek. Más választásom nem volt, minthogy munkát vállaltam. Itt nagyon sok emberrel találkoztam, és nagyon sok embert ismertem meg. Egy váratlan találkozás folytán kerültem kapcsolatba Gáborral is. Kezdetben csak sétáltunk és beszélgettünk. Aztán többször megvárt a munkahely előtt. Szép és jó volt minden közöttünk addig, amíg meg nem kapta a behívót. Elkezdődtek a gondok, hogy velem mi legyen. Ő eljegyzést nem akart, hiszen nem ismertük eléggé egymást ahhoz, hogy házasság legyen belőle. Szerencsés módon valamilyen okból nem vitték el katonának. Ezzel megoldódott pillanatnyi gondunk. Minden időnket, amit csak lehetett, együtt töltöttük. Fél év gyorsan eltelt. Februárban bevonult. Semmiféle megállapodás nem volt köztünk. Várjak, ne várjak, van-e jövője kapcsolatunknak vagy nincs? Egyszerűen letudtuk azzal, hogy így jó, ahogy van. Egy teljes hosszú hónap után, mikor először találkoztunk, örömkönnyek között öleltük egymást. Egy idő után már kéthetente járt haza. Ha éjszakás voltam, mindig szabadságot vettem ki, hogy együtt lehessünk. Egyik alkalommal megkérdezte tőlem, hogy gondolkodtam-e azon, mi lesz velünk. Elmondtam, hogy szeretem őt, s mivel már nem vagyok tizenéves, gondolnom kell a jövőmre, családra. gyerekre, ami nagyon hiányzik az életemből. Ő viszont közölte velem, hogy nem akar még házasságot, mert számára nem én leszek a minden szempontból megfelelő partner. Arra kért, ha úgy gondolom menjek el, és szakítsunk, mert így nagyon bizonytalan a jövő. Végiggondoltam a dolgokat, és úgy döntöttem, hogy jó ez így nekem, hiszen, ha hazajön, nálunk nyugodtan együtt lehetünk. Ahhoz, hogy boldog legyek, nem fontos férjhez mennem. Egy ideig ismét szép volt minden. A későbbiek során a viták kiéleződtek, hiszen az együttélést a továbbiakban nem tudta elképzelni velem. Nem küld el, mert jó neki, hogy van, aki várja, ha hazajön. Én viszont nem tudok elmenni, szakítani, mert szeretem. Az együtt töltött másfél év felejthetetlen volt számomra. Egyszerűen még csak a gondolatát sem tudom elképzelni, hogy ő ne legyen. Pedig tudom, szembe kellene nézni a tényekkel. Egyszóval, ez a mi nagy bajunk. Határozatlanok vagyunk. O is, én is. Ez a bizonytalanság pedig borzasztóan kínos. Mindketten arra várunk, hogy valamelyikőnk azt mondja, vége... Szerintem szakítani csak gyorsan, határozottan és kulturáltan lehet. Ha az ember tétovázik, bizonytalan, minden esetben zsákutcába jut és akkor már nincs kiút. Én a saját problémámból nem tudok kiutat, ezért is próbáltam részletesen leírni gondjaimat. Milyen furcsa! Szeretjük egymást, ragaszkodunk egymáshoz, mégis szakítani akarunk csak azért, mert bizonytalan a jövőnk... Jubilál a csillagvizsgáló a salgótarjáni Gedó'c-tetó'n Amikor a kezek értik egymást, igazán nehéz szakítani
