Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-30-31 / 178. szám
6.oldal Női dolgok 7.oldal Nyílt tér 8.oldal Élet - képek f' r J r- r V 1994. július 30-31szombat - vasárnap R £A — f rn •fi u j s r vVjXll Arcok-harcok 9.oldal Mozaik lO.oldai Hobbi 11.oldal KULTÚRA - MŰVÉSZET 5. oldal SZERTE ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN VENDÉGSZEREPEL A NÓGRÁD TÁNCEGYÜTTES A Kárpát-medence és a palócok folklórját táncolják A Nógrád táncegyüttes 1975-ben alakult Salgótarjánban, a magyarországi néptáncmozgalom élvonalához tartozik. A televíziós- és fesztiváldíjak mellett művészi munkájuk elismeréseként egyebeken kívül megkapták a Kiváló Együttes címet. Külföldi útjaik során eljutottak Európa szinte minden országába és Izraelbe. Céljuknak tekintik a magyar paraszti tánc és zenei folklór még élő hagyományainak felkutatását. Ezt a nemzeti értéket igyekeznek a legalaposabban elsajátítani, és hűen bemutatni. Májusban a Nógrád megye bemutatkozik Prágában című gazdasági és kulturális rendezvénysorozat programjaként több sikeres fellépésük is volt. Jelenleg Franciaországban, bre- tagne-i Concarneau városában július 28-ától augusztus 1-jéig zajló nemzetközi néptáncfesztiválon vesznek részt a Salgótarjáni Városi Önkormányzat támogatásával. Itt négy éve már fellépett az együttes. Utána hamarosan Szlovákiába utaztáncoltunk. Jómagam öt éve kerültem Salgótarjánba. Előttem Mlinár Pál és felesége, Kola- rovszlcy Mária foglalkozott szintén Rimóc és a Galga mente anyagával. Ez évben feleségemmel, Hájasné Nagy Anikóval Domaháza és környéke táncaival foglalkozunk. Önerőből gyűjtünk. Ebből az anyagból szeretnénk kiadványt is készíteni. A Nógrádi Mecénás Alapítvány támogatásával talán sikerül most kiadni ezt az A Nógrád táncegyüttes nagy sikert aratott Prágában A Düvó' népzenei együttes most Amerikában turnézik nak, ahol az augusztus 12-én és 13-án rendezett Prievidzai Városi Fesztivál szereplői közé tartoznak. Idehaza többek között fellépnek a budai várban augusztus 19-én rendezett Mesterségek Ünnepe fesztiválon, szeptember 4-én a Kecskeméti Városi Fesztiválon, és természetesen Nógrád megye bemutatóin, amelynek szervezésébe is bekapcsolódnak. Az együttes művészeti vezetőjével, Hájas Tiborral beszélgettünk.- Milyen táncokkal lépnek a hazai és a nemzetközi közönség elé?- A Kárpát-medence folklórját táncoljuk, és természetesen a palóc terület táncait is. Repertoárunk annak függvényében gazdagodik, milyen anyagokat tudunk föltárni.- Önállóan is gyűjtenek?- Igen, ez már szintén hagyomány. Például 1992-ben Szmolenszky Gábor és Dénes Annamária a rimóci anyagot gyűjtötte, amit Prágában is anyagot. Számos hang- és videófelvétel is készül, ehhez a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete szakmai segítséget nyújt.- Vagyis, anyagi feltételeik nem rózsásak?- A táncház, amely az otthonunk, városi kulturális intézmény, jóllehet regionális szakmai fórumként működik. A működésre a város adja a pénzt. Tisztázni kellene, városi vagy megyei intézmény vagyunk-e. Most „áthidalásként” együttműködünk a Nógrád Megyei Közművelődési Központtal, ez eredményesnek bizonyul. De a jövőben tisztázni kellene helyzetünket. Annál is inkább, mert tevékenységi körünk meglehetősen tágas. A megyei művelődési központ és á táncház például a Rárósi Fesztivál, a Bu- jáki Vasárnap, a hollókői Palóc Szőttes Népművészeti Fesztivál fő szervezői közé tartozik. A losonci Csemadokkal közösen szervezzük a nemzetközi gyermektábort Szlovákiában, Abroncsoson augusztus 23-ától 28-áig. Szeptembertől pedig ismét kezdődik az új tanév, gyermek- és felnőtt együtteseknél dolgozunk, tanítunk, egyebeken kívül Karancslapuj- tön, Sóshartyánban, Magyar- gécen, a salgótarjáni Jurij Gagarin Általános Iskolában.-Térjünk vissza az együtteshez. Hogyan zajlanak a hétköznapjaik?- Az együttes folyamatosan dolgozik. Jelenleg 45 tagja van, heti három nap próbálunk. Együttesünket is évről évre újra kell építeni, évente mintegy tizen hagyják abba a táncot. A Düvó népzenei együttessel együtt dolgozunk. Ők azonban júliusban és augusztusban a százhalombattai Forrás tánc- együttessel az USA-ban és Mexikóban lépnek föl, ezért tánc- együttesünket most az egri Gajdos zenekar kíséri. -mér Színes, táncos forgatag a prágai Köztársaság téri szabadtéri színpadon Fotók:Rigó Lipthay-emléknapra készülnek Szécsényben L ipthay-emléknapot rendez Szécsényben, a Kubinyi Ferenc Múzeumban szeptember 17-én a Nógrádi Múzeumok Igazgatósága, Szécsény Város Önkormányzata és a Magyar Rovartani Társaság. Az emléknap programja most készült el. A megnyitó a Kubinyi Ferenc Múzeum nagytermében lesz, itt dr. Simán Katalin múzeumigazgató és Varga Tibor, Szécsény polgármestere mond beszédet. Utána a Kastélyok és lakói című tévéfilmből vetítenek részleteket, majd Lipthay Bélára, a magánemberre emlékezik Lipthay Endre és Kékkői László, a lepkék kutatójáról pedig dr. Mészáros Zoltán egyetemi tanár, a Magyar Rovartani Társaság elnöke tart előadást. Az ősnövények gyűjtőjéről dr. Hír János, a pásztói múzeum igazgatója szól. Ez alkalommal Lipt- hay-emlékkiállítást nyit meg a múzeumban dr. Simán Katalin igazgató, s Lipthay Bálint emléktáblát leplez le. Megkoszorúzzák Lipthay Béla sírját is. Báró Lipthay Béla 1892. május 28-án született a bánáti Lovrinban főnemesi család gyermekeként. Tanulmányait Bécsben és Zürichben végezte. Az első világháborút elejétől végéig frontszolgálatban töltötte. 1918. november 30-án feleségül vette Odescalchi Eugenie-t. 1920-tól szabad idejét a lepkék tudományos tanulmányozásának szentelte. Kutatási területe a Bánát és a I Déli-Kárpátok magas hegy- j ségei. Szakmai munkája során | kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszert épített ki, és 40 ezer darabos gyűjteményt állított össze. C saládjával 1944-ben települt át Magyarországra, és megvásárolta a szécsényi Forgách-kastélyt. 1950-ben alkalmazottként elhelyezkedett a balassagyarmati Palóc Múzeumban. Itt lepkegyűjteményét 60 ezer darabra gyarapította, és 1200 darabos ősnövénytani gyűjteményt állított össze. 1968-tól 1974. március 16-án bekövetkezett haláláig nyugdíjasként tevékenykedett. A Pipis-hegytől Kanadáig Kasza Marton Lajos családjával szülővárosában, Salgótarjánban Kasza Marton Lajos kanadai magyar költő, író, erdész, magánvállalkozó, a kanadai magyar írószövetség elnöke. Salgótarjánban sokan ismerik, hiszen 1939. április 21-én itt született, az acélgyári úti iskola röpítette világgá, családja ma is itt él. Igaz, korán elment hazulról. Szentesen érettségizett, s 1957-ben hagyta el az országot. Verseiben mégis itthon van. Salgótarjáni találkozásokon gyakran emlegeti a gyerekkort, a nógrádi tájat. Nemrég is szeretettel emlékezett Ruzsik Mi- hályra, akivel gyerekkorában sokszor járták együtt az erdőt. Lírájának csaknem fele nem véletlenül természetleíró vers. Ennél többet csak a szerelemről, az elhagyott szülőföldről ír. Első verseskötete Ostor és vallomás címmel 1988-ban látott napvilágot Torontóban. Azóta több könyvet is kiadott, és rendszeres szereplője a kanadai magyar írók antológiáinak is. Egyikben megjegyzi:„A Pipis tetejéről sóvárogtam mindig a Mátra felé kéklő messzeséget. Ma nem sóvárgok. Ma már a távollétet élem...”. Ma szép emlékező verseket és prózai vallomásokat ír Salgótarjánról. A távoliét csupán földrajzi.-th Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény cigányasszony... A Mesék-Mondák-Történetek sorozatában jelentette meg az Akadémiai Kiadó a Szalonnafa című, elsősorban hat-ti- zennégy éves gyermekeknek szóló könyvet. Varsányi cigány népmeséket tartalmaz, Berki János és családja elmondásában. Tanulságok és szépségek Ez a könyv régóta ott van a könyvesboltok polcain, pedig különösen a nógrádi olvasók számára nagyon is sok tanulságot és szépséget hordoz. A meséket Görög Veronika gyűjtötte, aki az utószót is írta Berki Jánosról és a varsányi cigányságról. A gyűjtésben Grabócz Gábor és Ve kérdi József működött közre. A cigány nyelvű szövegeket szintén Grabócz Gábor fordította és gondozta, aki a könyv gyönyörű illusztrációit is készítette. A típusmutatót Kovács Agnes és Nagy Ilona, a sorozat szerkesztője állította össze. A fedél hátlapján látható fényképek Berki Jánosról és fiatal közönségéről Kőbányai János munkái. Görög Veronika tanulmánynak is beillő utószavából úgyszólván mindent megtudhat az olvasó a gyűjtés körülményeiről, Berki Jánosról és családjáról, a varsányi cigányok mindennapi életéről, kapcsolatukról a falu nem cigány lakosságával, megélhetésükről, anyagi és kulturális helyzetükről. Van, ami jobban szól cigányul Sajnos, a hetvenes-nyolcvanas évek óta a helyzet sokat változott, több vonatkozásban hátrányosan. Nehezebb lett e közösség megélhetése, sorsa is. Varsány lakosságának kilenc százaléka volt cigány 1979-ben. Ok a magyar cigány (romungro) csoportba tartoztak, miként a magyarországi cigányok 71 százaléka is. A romungrók eredetileg cigány nyelvűek voltak, akik a 19. század közepe és a 20. század eleje között többségükben áttértek a magyar nyelvre. Cigányul tudó romungrókat ma már inkább csak a zártabb nógrádi és Pest megyei közösségekben találni. Berki János cigányul és magyarul A nógrádi cigány meséskönyv címlapja is mesél, de van, amikor megjegyzi: „Ez jobban szól cigányul.” „Ha összevetjük Berki mesekincsét egy oláh cigány mesemondóéval, nagy különbségeket találunk” jegyzi meg Görög Veronika. - „Ez utóbbi fő jegyei a fantáziagazdagság, ötletesség, szertelenség, a nagyfokú improvizáció. Ezzel ellentétben Berki meséit az egyszerűség, visszafogottság, a harmóniára, kiegyensúlyozottságra való törekvés jellemzi. Az oláh cigány mesemondás szertelenebb, csa- pongóbb, Berkié inkább „klasz- szicista.” Családbéli mesemondók Berki .János és legidősebb lánya, Ildikó, továbbá Ildikó férje, Kökény József {ők néhány mesét mondtak) legtöbb meséje úgy kezdődik, hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény cigányasszony...esetleg cigányember, vagy csupán egy nagyon szegény ember, ritkábban egy nagyon gazdag ember, hébe-hóba egy-egy király. Mondhatni, a legtöbb népmese így kezdődik, miben van akkor a különbség? Elsősorban a mesék megformálásában, a mesehősök sorsának alakításában. Sokat tanult a régi öregektől Néha ismert magyar népmesék, vagy éppen Benedek Elek meséi jelentik az „alapot”, amelyekre Berki János csodálatos mesetörténetei „ráépülnek”. Sokat tanult pilinyi nagybátyjától, de a régi öregektől is. Természetesen - mint minden mesében - ezekben is győz az igazság, a hősök pedig, a sokat szenvedettek, ma is élnek, ha meg nem haltak.. . -th
