Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-22 / 171. szám

1994. július 22., péntek SporTTüköR 7. oldal Saját kárukon is jól szórakoztak a lapujtőiek Neagoe kellemetlen fejsérülést szenvedett Magaslesről, sörrel a kézben sebb lapujtőieknek, mégis a Hajrá Fradi!-t skandálta dobb- hártyarepesztően. Minden má­sodik szava nem tűrt nyomda- festéket. Hát, manapság ilyen a magyar szurkoló. Végül is pénztárostól az egyesületi el­nökig mindenki, akinek valami kis része volt ebben a kétségkí­vül káprázatos előadás meg­rendezésében, lebonyolításá­ban. Nem hiszem, hogy az an- naleseket bújva valaha is rá­bukkannának a mostaninál na­gyobb nézőszámra. Jómagunk korán elfoglaltuk a helyünket - ha ebben a tö­megben annak lehet nevezni azt a két talpalatnyi földet, ame­lyen épp álltunk - az FTC-kis- pad közvetlen közelében. Mö­göttünk egy nagy hangú úr he­vesen buzdította csapatát. Sza­vaiból egyértelműen kitűnt, egyike talán a legtősgyökere­Simon szigorú védó'nek bizonyult Mert azért ez a szerdai meccs nem volt más, mint egy jó játék. A hivatalos megnevezés, mi­szerint Magyar Kupa-mérkőzés volt a 64 közé kerülésért, senkit nem tévesztett meg. Mindenki tudta, hogy a Fradi sokallta erő­sebb csapat a Karancslapujtő- nél, és ezt most is be fogja bi­zonyítani. Ilyen arányú vere­ségre ugyan nem számítottak, de ez is belefért, hisz az él­mény, az egész életre szóló em­lék a fontos. A község életében az évszázad mérkőzésének számító találkozó igazi közön­ségszórakoztató összecsapás volt. Az első félidő harminca­dik percéig jól tartották magu­kat a hazaiak, és úgy nézett ki, hogy érik a meglepetés. A zöld sasok azonban csírájában foj­tották el az éledező nógrádi re­ményeket, és tizenegy gólt rá­moltak be a hazaiak hálójába, amire csak egyetlen, büntetőből elért találattal tudtak válaszolni a vendéglátók. Az alábbiakban felvillantunk néhány momen­tumot a mérkőzésről, a pálya széléről, amivel a meccs hangu­latát szeretnénk sejtetni. Már a mérkőzés előtt furcsa, a helytől szokatlan hangulat fogadott minket. Mintha nem is egy apró nógrádi faluban, hanem valahol az Üllői út tőszomszédságában lettünk volna egy rangadót ségeket, edzőket akkor is visz- szasírja az „ezerfejű cézár”, amikor már régen nem dolgo­zik a szakmájában. Tudja maga Novák Dezső, az új edző is, hi­szen előtte áll a feladat; feled­tetni valamelyest, mindenki szeretett „Tibikéjét”. Mondjuk egy bajnoki cím a legmegfele­lőbb lenne erre a célra. Persze azt sejthetjük, hogy a bajnoki menetelés már koránt sem lesz ilyen diadalmenet, mint most, Karancslapujtőn. Novák úr fel­adata lesz a sok friss és ígéretes igazolásokat beépíteni a csa­patba. A mérkőzés közben zaj­lik. Egyre jobban kiütközik a tudásbeli különbség, egyre fá­radtabb a Lapujtő. A Ferencvá­ros borzasztó kegyetlen, nem tisztelik a házigazdákat, és csak jönnek és rúgják sorban a gólo­kat. Már a számolást is elté­vesztjük. Mire lekönyveljük az A Fradi jobban bírta erővel is Páling halványan játszott cseppet sem baj, ha csak a focipályák környékén mutatja meg vehemens ter­mészetét. Előttem a kerí­tésnek támaszkodva néhány zöld-fehér sálas-pólós fiatal álldogállt. Nem volt nehéz megtippelni hovatartozásukat, mégsem kiabálták az egész világ tud­tára érzelmeiket. Csendesen végig­duruzsolták az egész meccset. A másik véglet. Szemben velem a túloldalon a Fradi- tábor „centruma”. Kicsit meghatód­tam egy transzpa­rens láttán. Nyilasi Tibort éltette a fel­irat. Hiába, a nagy csillagokat, egyéni­előző gól szerzőjét, már kér­dezgethetjük, hogy kinek a ne­vét véssük be a következő talá­lat mellé. Mellettünk egy öreg bácsi megelégeli a gólzáport, és emígy szól Lipcseiékhez: „Többet ne rúgjatok má!” Vége a meccsnek. A közön­ség hangja halkulóban. Mind a hazai, mind a vendégszurko­lóké. Ki-ki csendben örül vagy búsul. De abban mindenki egyetért, hogy nagy élmény volt a Fradi vendégszereplése. A hazai csapat, függetlenül az eredménytől, megtette a ma­gáét, és végigbírta a kilencven percet, ellenfele tudott lenni a fiatal profikból álló együttes­nek. Papírforma-végeredmény született, bár az arány kicsit túlzott. Balhémentes délutánt zártunk, és ez így van jól. Eh­hez az ünnepi alkalomhoz nem is illett volna a rendzavarás, a duhajkodás, a gumibotok csat­togása, a kutyák véres csaho- lása. D. T. - H. H. megelőzően, annyi zöld-fehér zászlót lengetett a szél a ka- rancslapujtői futballpálya kör­nyékén. Aztán a stadionba érve magunk is megbizonyosodhat­tunk arról, hogy hamisítatlan „olaszos” hangulatot varázsolt a mintegy háromezemyi „ti- foso”. Stadionról beszélünk, mert erre a szerda délutánra va­lóságos arénává változott ez a kis, dombok között megbúvó pálya. Igaz, nem is akárkit fo­gadott a hazai tizenegy. Másfél millió - ha nem több - magyar kedvencét, kicsiny kis „Fradi- káját”. Körülnézve a szépszámú né­zőseregen - néhányan a kör­nyező házak teraszain, vagy az ideiglenesen a tetőkre épített padokon „húzták meg” magu­kat. Minden bizonnyal elége­detten dörzsölgette tenyerét a A lapujtól kemény mag SIKERES VIZSGÁK DUNAÚJVÁROSBAN Megyénkben emelkedik a karate színvonala A tábor egyik vezetője, Yasujuki Fuji- naga 5 dános mester, a Palóc Karate Szövetség vezetőivel, Talpai Józseffel és Lőrik Csabával Befejeződött a shotokan-ka- rate 20 éves jubileumi edzőtábora Dunaújváros­ban. A több, mint 450 fő részvételével megrendezett tábor vezetői a legismertebb japán instruk­torok közül kerültek ki, így az első kézből kapott útmutatások még hatéko­nyabban szol­gálták a hazai karate színvo­nalának emel­kedését. A résztvevők között ott voltak az egyre dinamikusabban fej­lődő Nógrád megyei karate­sport képviselői is, akik min­den lehetőséget megragadtak tudásuk gyarapítására. A tá­bor végén a karatékák, telje­sítve a Japán Karate Szövet­ség vizsgakövetelményét, magasabb övfokozatot érde­melhettek ki. A vizsgára jelentkezők kö­zül öten a megyei klubokat tömörítő Palóc Karate Szö­vetség tagjaiból kerültek ki. Az eredményhirdetés után ta­lán még a vizsgázóknál is jobban örült Lőrik Csaba 2 dános mester, a palóc szövet­ség szakmai felelőse, mert minden nógrádi jelentkező megkapta soron következő fokozatát. íme a vizsgázók, neve és elért fokozata: Ko­vács Csaba 2 kyu, Kecskés Ferenc 2 dán (Pásztói Sza­badidő SE), Előd Tünde I dán, Fábián Csaba 1 dán, Talpai József 2 dán (Salgótar­jáni Fenyő SE). A vizsga után rendezték meg a Satoshi Miyazaki-em- lékversenyt. Miyazaki 8 dános mester a JKA belgiumi inst­ruktora volt. Kezdettől egé­szen múlt évben bekövetke­zett haláláig segítette a karate magyarországi fejlődését. Tiszteletére ezentúl minden évben lebonyolítják a ver­senyt. A Nógrád megyei ver­senyzők közül a legkiemelke­dőbb eredményt Kecskés Fe­renc (Pásztói Sz. SE) érte el, aki a férfi kata versenyszám­ban a harmadik helyen vég­zett. A Palóc Karate Szövet­ség karatékéinak következő kiemelkedő rendezvénye az augusztus 15-21-dike között Jászárokszálláson tartandó edzőtáborozás lesz. A tábor vezetője Baranyai Sándor 3 dános és Lőrik Csaba 2 dános mester lesz. Az utolsó három nap meghívott vendégként edzéseket tart Klaus Sterba 5 dános mester, a Bajor Karate Szövetség bírói bizottságának vezetője. Golözönt zúdítottak a tarjáni focisták SBTC-N. VOLÁN 14-1 (6-0). Előkészületi mérkőzés. Salgó­tarján, Tóstrand, v.: Vertig J. SBTC: Oláh T. (Kresák) - Schuchmann, Sági (Váradi), Rósa (Csatlós), Homann - Né­meth (Palaticzky), Oláh B. (Kőházi), Stark (Garami) - No­vák, Horváth, Baranyi. Gl.: Novák (6), Garami (2), Bara­nyi, Palaticzky, Rósa, Németh, Stark, Horváth, ill. Surján. Vb-totónk nehéz volt A Nógrád Megyei Hírlap által kiírt vb-totó játék a világbaj­nokság végével befejeződött. A több ezer beérkezett szelvény értékelése hosszú időt vett igénybe. Sajnos a feladvány, miszerint a labdarúgó vb első három helyezettjét kellett elta­lálni, nagyon nehéz feladatnak bizonyult. Az értékelés során összesen csak egy telitalálatos szelvény akadt. A fődíjat, egy színes te­levíziót Nagy István, Salgótar­ján, Pécskő út 12/B nyerte. Két találatot értek el: Bakos Krisztián, Bátonyte- renye, Határ út 7. (2 szelvényen is!) Benkő Lajos Salgótarján, Szerpentin út 37. Benkő Tiborné, Salgótarján, Tanács út 2. Berki Tibor, Szirák, Rá­kóczi út 22. (3 szelvényen is) Berki Tiborné, Szirák, Rá­kóczi út 22. Bóna Ákos, Csécse, Madách út 15. Bruncel András, Salgótar­ján, Március 15. út 20. (2 szel­vényen is!) Dunai László, Tar, Toldi 2. Fürjesi Csaba, Pásztó, Munkácsy út 44. Fodor Sándor, Karancsbe- rény, Bandur út 19. Gecse János, Maconka, Ózdi út 194. Győri István, Zagyvapál­falva Hámán K. út 313. Győri Miklósné, Salgótar­ján, Liszt F. út 17. Holéczi János, Salgótarján Forgách-telep 106/b. Hegedűs Gábor, Bátonyte- renye, Balassi út 17. Holtner Zoltán. Mátrake- resztes, Tóthegyes út. 1. Horáki István, Herencsény, Petőfi út 1. Kovács László, Zagyvaróna, Posta út 12. Lisinszki László, Balassa­gyarmat, Kodály Z. út 21. (2 szelvényen is!) Lukács Attila, Salgótarján. Meredek út 6. fsz. 1. Pistyúr Attila, Ersekvad- kert, Rákóczi út 67. Sasvári József, Karancsalja, Rákóczi út 224/Á. (2 szelvé­nyen is!) Szász István, Salgótarján, If­júság út 24. Szentpéteri Ferenc, Salgó­tarján, Gorkij krt. 21. Szerencsés Gyula. Bátony- terenye, Szabadság út 85. (2 szelvényen is!) Szíjártó István, Salgótarján, Szerpentin út 44. Sirkó Attila, Karancsalja, Rákóczi út 33. Szmolenszky Zsolt, Etes, Vasút út 14. Tábi József, Mátranovák, Akác út. 4. Tóth Zsolt, Salgótarján, Arany J. út 9. VII/3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom