Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-02-03 / 154. szám

1994. július 2-3., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Hobbi 11. oldal A vadászmester esete a remete vadkannal Az északkelet-nógrádi Rónabányán élő Kovács Ferenc a Ce- redvölgye Vadásztársaság tagja. Nyomatékkai hangsúlyozza - mert szereti szülőföldjét -, hogy rónabányai. Gyermekkora óta járja az erdőt. Csaknem 33 éve rendszeresen vadászik. Va­dászmester. A családi ház üvegablakos, zárt folyosójának fala tele különféle trófeákkal. Első ránézésre is el lehet dönteni: a vadkanagyar-trófeák vannak többségben. Kovács Ferenc Kutaspusztán aranyérmes trófeát lőtt NÓGRÁD MEGYEI MENEDZSER A HORGÁSZ-VILÁGBAJNOKSÁGON Csendes őrültek vagy komoly sportolók? Sok kisebb-nagyobb horgászversenyt láttam már, de olyat, mint amilyen a klubcsapatok XIV. édesvízi horgász-világbaj­noksága volt a Velencei-tavon, még nem. Huszonnégy ország vett részt, 4 fős csapattal. Csupán egy, a Dél-afrikai Köztársa­ságé nem volt európai. A favoritok - franciák, belgák, olaszok - már az első nap bizonyították, hogy nem véletlenül nevezik őket horgásznagyhatalmaknak. A nappali szobában is hasonló a látvány. A sok kisebb trófea közepén megakad a tekintetem egy vaskosabb példányon, me­lyet aranyérem ékesít, jelezvén, hogy nem is akármilyen darab. Csak az idősebbek ismerték „Azt is a papa lőtte, a papa nagyon tud ám lőni” - dicsek­szik gyermeki természetesség­gel az unoka, aki a mellette levő, vöröshuzatos fotelban ül, all éves Melinda. Büszkén új­ságolja - magára terelve a fi­gyelmet -, hogy ő már a lóról is leesett. A kislány ugyanis most tanul lovagolni, s rendkívül kedveli ezt az elfoglaltságot. Főleg azért, mert a ló szereti őt. A vadászmester kezébe veszi az aranyérmes vadkan trófeát, csillogó szemei közben énrám is pillantanak: -Ezt élve nem tudta volna lefotózni, min­dig sebes mozgású volt. Mint a villám, úgy tűnt el az ember szeme elől. Ezt az öreg vadkant csak az idősebb vadászok is­merték. Akinek nincs még elég tapasztalata, ismerete, az köny- nyen összetévesztheti egy meg­lett anyakocával, és a téves dör­renés után már nincs, aki feltá­maszthatja... Tavaly, május közepén va­dásztársaságunk területi ko­ronglövő-bajnokságot rende­zett. A bankettra főzni is kel­lett. Harmadmagammal elvál­laltuk, hogy a kajáról mi majd gondoskodunk. Azóta a bankett is felejthetetlen lett számomra, úgy érzem, egy élménnyel gaz­dagabb lettem. Most már nem lehet megállí­tani a mesélésben. De nem is akarom, hiszen éppen a vadkan elejtése érdekel. Kismalacnak nincs pardon- Terepjárónk a Zabar feletti kutaspusztai dombokat, a félig felázott talajon még kipörgő kerekekkel is nehezen küzdötte le. Sofőrünk viccelődött, ha majd a Hold följön, majd job­ban látunk. A víg kedélyű han­gulatban nem tudhatta, hogy te­lihold csak egy hét múlva lesz. A lankásból kiérve, a szálfaer­dőt még nem értük el, a reflek­tor szórásában, az út széli po- csolyásnál egy kíváncsi, elő- hasú őzsuta hallgatta a 98 lóerő dübörgő, monoton hangját. Beérve az erdőbe, autónkat a szokásos helyen hagytuk. Seb­tében tartott eligazításunkat - az éjszaka leple alatt - a távol­ból párhónapos csíkos hátú vadmalacok visítása egészítette ki. A hierarchia a vadállatoknál fokozottabban érvényesül. A testesebb, erősebb állat min­denhol, bármikor az elsőbbségi jogot magának igyekszik fenn­tartani; a kis malacnak sincs pardon. Kiértünk a kisvölgyi rétre, ez borsóval beültetett, két holdas vadföld. A társaim fel­gallyaztak a területen lévő két magaslesre. Gondoltam, járok egyet, hallgatózom a környéken, mi­közben az előző nap fölázott úton a friss nyomokat figyel­tem. Szemben a vadfölddel, szálfás erdő előtti sűrűből, a borsóföld sarkától egy őzsuta sebesen vágtatott keresztül, majd kis idő múlva még kettő követte. Megmozdulni sem mertem, fél szemmel egy stabil, biztonságos helyet néztem ki magamnak, mivel az őzek va­lamitől megijedhettek. Riadt, tanácstalan vonulásukat ba­golyhuhogás kísérte. Fújtatva összerogyott Látcsövem fonál keresztjén a magaslesen lévő társamból már csak a kalapja látszott. Fokozott éberség vett rajtam erőt. Köz­ben a bagoly visszatért a leshe­lyére, nyilván a fiókáit láthatta el eledellel. Gondoltam, be­cserkészem a kettőnk között levő nagyobb területet. Egy- szercsak mit láttam! A lankás fedéséből kiérve, a magaslessel szemben, a bozótosból egy sö­tét, mozgó, nagy alak egyre kö­zeledett látcsövemben. Szívem is erősebben dobogott. A re­mete vadkan óvatosan, jobb mellső lábát a levegőben tartva megállt. Farkát felemelve, be­leszimatolt az esőillatú, meleg levegőbe. A falu felől el kezdett villámlani, talán ott már esik is. A magaslesen a társam kalapját sem láttam már. Ha tudná, mi van itt készülőben...! A villám­lás bevilágította a tekintélyes nagyságú, fekete testet. Kétol­dali hatalmas agyara viliózva jelezte, hogy ő az, a remete vadkan. Mauser- fegyverem ki­biztosítom, mindenre elszántan. A 6 voltos reflektorlámpám a helyén van, ha hozzáérek az el­sütőbillentyűhöz, világítania kell. Nem vártam tovább, a levegő a nagy morajtól berezdült. Éreztem a puskapor égő illatán, hogy a gyilkos lövedék, társait faképnél hagyva, milyen ha­talmas erővel szabadult. A talá­lat pontos volt. A vadkan hátsó két lábával kitépte a körülötte levő borsót, majd fújtatva térdre ereszkedve, tűzben ro­gyott össze. Még célra tartva, megköny- nyebbülve, felsóhajtva felnéz­tem az égre. A májusi sötét eső­felhő ellenkezett a Hold gyér fényével, míg végül végleg el­takarta. Közben az eső egyre jobban eleredt. Kép és szöveg: Kun Király József A „menők” többnyire 12-14 m-es rakós botokkal szedeget­ték ki a termetes dévéreket, míg a többiek (a mieink is) inkább partközeiben snecizéssel pró­bálkoztak. A második nap va­lamelyest javultak a fogási eredmények. Az első helyet a belga csapat szerezte meg a francia és az olasz előtt. San Marino a ne­gyedik és ötödik - két helyezési számmal lemaradva - a magyar csapat (Győrsövényházi HE). Csak dicsérni lehet a csapat tel­Márciusban a 64. Genfi Autó­szalonon mutatták be, s már kapható is az Audi A8-as csúcsmodellje, amely jórészt alumíniumból készül, s ezzel tömege mintegy 130 kilo­grammal könnyebb a hagyo­mányos konstrukciókénál. Ez­zel együtt az alumínium ke­vésbé hajlamos a korrózióra, ezért a kocsi karosszériájának élettartama is lényegesen na­gyobb. A mérnökök megvon­ták a gyártás energiamérlegét jesítményét, mert ilyen ered­ményt még magyar csapat nem ért el világversenyen. A Forma 1-hez tudnám leg­inkább hasonlítani a versenyt. Hiszen az itt felvonuló horgász csúcstechnikát előállító cégek is versenyeznek egymással. A győztesek által használt botok, zsinórok, etető anyagok rövide­sen közismertté válnak az „egyszerű horgász”-berkekben is, és ki-ki pénztárcájához mér­ten vásárolhat e csodákból. Erre a helyszínen nyílt lehetőség. is: az alumínium előállítása lé­nyegesen többe kerül, ám az újrafeldolgozása jóval ol­csóbb, mintha acélból készült volna a jármű karosszériája. Az alumínium Audi alaptípusa hathengeres, 2,8 literes, s 174 LE-s motorral rendelkezik. Ami érdekes: a kocsi 9,1 má­sodperc alatt gyorsul lOOkilo- méter/óra sebességre, a motor fogyasztása 6,3 liter száz kilo­méterenként, végsebessége 230 kilométer/óra. A 15-20 ezer forintos botok, a 80-120 forintos úszók az ol­csó cuccok közé tartoztak. Lát­tam 70 ezer forintot érő botot, de hallottam 200 ezer forint ér­tékűről is. Az úszók közül a 600 forintos önsúlyos teleszkó­pos úszó volt a legdrágább. Az etető anyagokból fantasz­tikus kínálat volt. Meg lehetett szagolni, kóstolni. A múlt évi világversenyen még csak sut­togtak a selyemhemyógubós őrleményről. Itt már kapható is volt, igaz kétezer forintért. Egyetlen Nógrád megyei vo­natkozása a vb-nek: Jónás György megyei horgász ver­senycsapattag, országos válo­gatott menedzselte, edzette a résztvevő magyar csapatot. Az eredmény alapján: sikerrel! Ivitz Zoltán A alumínium Audi alapfel­szereltségéhez tartozik két légzsák, az ABS, a központi zár, az elektromos működteté­sű ablakemelő, az elktronikus riasztó és a klíma. A nyártól — mint hírlik — újdonság lesz az automatikus szellőztető rend­szer, amely a napfényt érzé­kelve szabályozza a légcserét. A kocsi alapára „csupán” nyolcvanezer márka. Szekeres András Könnyű és nem rozsdásodik az alu Audi Bemutatjuk az A8-as csúcsmodellt, amely drága, de megéri... A mérnökök szerint az alumínium előállítása többe kerül, de az újrafeldolgozás olcsóbb, mintha acélból készült volna a karosszéria a szerző felvétele Görögországi úti élmények - Macedónia partizántermő földjén, majd hazaút Együtt a Barátság klubbal. Kiküldött munkatársunk helyszíni riportsorozata 6. rész. • - - ' -, - ­Macedón táj: sziklás hegyvidék és tölgybozót-Menjünk innen odébb! - javasolta egy idősebb, 60 körüli hölgy. - Túlságosan sok itt a fiú! A fiúk - nagyrészt nyugdí­jas magyarok - szenvtelen áb- rázattal vették tudomásul, hogy a velük megközelítőleg azonos korú hölgyek ezentúl kicsit odébb monokiniznek az aspro- valtai strandon ... (Istennek legyen hála, azért a fiatalabb korosztály képvislői is megmu­tatták izgató bájaikat.) A nyaralásra szánt egyetlen hét gyorsan. elröppent. A ten­gerparti pihenés után a visszaút ígért izgalmas kalandot, - a volt Jugoszlávián keresztül. El­hagyva a tengerpartot keresztbe szeltük át a Chalkidiki-félszige- tet, és Thessaloniki érintése után fordultunk észak felé. A Görögország és Macedónia kö­zötti vitás kérdések - ilyen pél­dául utóbbi ország neve - lát­ványosan képviseltették magu­kat az utak mentén is. A jelző­táblákon mindenhol a Jugo­szlávia név szerepel... Egyébként görög Macedónia fővárosa Thessaloniki, és ön- kormányzatként Észak-Trákia és Macedónia minisztériuma is itt székel. Macedónia határán egy utolsó előtti (az utolsóról majd később) vásárlási roham keretei között beszereztük a különleges görög italok hazaszállításra szánt flaskáit, és következhetett a rettegett macedón útlevél- és vámvizsgálat. Ami - becsüle­tükre legyen mondva a fiatal ország határőrizeti szerveinek - lezajlott öt perc alatt. Az útleve­leket pecsételő rendőrlány egy-egy doboz kóla és fanta el­lenében pillanatok alatt leren­dezett mindent... Nagy Sándor fél Dunántúl- nyira zsugorodott egykori vi­lágbirodalma a jelenlegi útvi­szonyok között két óra alatt át­szelhető. Az út a Vardar folyó völgyében kanyarog. A busz ablakából a sziklás, tölgybozót­tal borított balkáni hegyvidéken kívül alig látni mást. Kérdés, hogy a macedónok önálló, két­milliós állama hogyan fog itt megélni? A mészkőszirtek kö­zött ugyanis legfeljebb a parti­zán terem meg ... Kicsit furcsa érzés volt egy olyan ország földjére tenni a lábamat, ahol jártam már, de tu­lajdonképpen mégsem jártam. Előző utam alkalmával ugyanis még Jugoszlávia része volt az ország ... Az újonnan kialakí­tott határállomás leginkább Dante poklára emlékeztetett. Ordítozó, hadonászó emberek - a Balkán jóformán minden né­péből - az alig megvilágított vámmentes üzletek körül, amint bebocsátásra várnak. (Egyszerre legfeljebb öten-ha- tan tehetik be a lábukat.) A szerb határátkelés koránt­sem volt olyan gyors, mint a macedón - vagy kétórányi vá­rakozás után került elő, s ke­zelte útleveleinket egy rendkí­vül únott milicista. A Szerbián átvezető út na­gyobb zökkenők nélkül lezaj­lott - egészen a Vajdaságig. A rendőröket itt-ott újólag meg kellett vesztegetni, de az igazi vesszőfutás csak Bácskában kezdődött. Rendőri ellenőrzés rendőri ellenőrzést ért. és bün­tettek, harácsot szedtek minde­nért ... A szabadkai piac azon­ban - az utolsó bevásárlás hely­színe - a háborút megcáfoló képet mutatott. Magyarul mindneki beszélt, az áru jelen­tős része is Magyarországról származott. A nélkülözhető fo­rintok és a maradék valuta el­költése után irány a határ. A szerb után meglehetősen sokáig tartott a magyar vámvizsgálat is. Honi pénzügyőreink ugyanis a Törökországból érkező sefte- sek vámolásával voltak elfog­lalva, szalmakazalnyi hal­mokba gyűjtve a behozni szán­dékozott árut. Az itthoni kilo­méterek jóval hosszabbnak tűn­tek, mint a teljes út Görögor­szágtól hazáig: megérkeztünk. Kép és szöveg: Faragó Zoltán (Vége)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom