Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-16-17 / 166. szám
ô.oldal Női dolgok 7.oldal Nyílt tér 8.oldal Élet - képek 1994. július 16-17., szombat - vasárnap Arcok-harcok 9.oldal Mozaik lO.oldal Hobbi 11.oldal KULTÚRA - MŰVÉSZET 5. oldal LADISLAV BALLEK: IRODALOM NÉLKÜL NEM ISMERHETJÜK MEG EGYMÁST Az Ipoly egyik oldala tükörképe a másiknak A segéd című, 1980-ban Nemzeti Díjjal kitüntetett filmet, amely Ladislav Ballek azonos címet viselő regényéből készült, a Tarjám Tavasz, illetve a Szlovák napok rendezvénysorozat programjaként mutatták be Salgótarjánban. A neves szlovák író ez alkalommal járt a nógrádi megyeszékhelyen. A szlovákiai Füleken élő Jacsmenyik József festő képe- Akácok című regényében szinte költői ihletett- séggel szól egy, a nógrádi olvasó számára is ismerős tájról...- Ipolyságon nőttem föl. Bizonyára kitűnő a regény magyar fordítása, ha a líra is érzékelhető benne. Ugyanis nem titkolom, hogy prózaíró létemre közeli viszonyban vagyok a költészettel. Mindennap olvasok verset. A költemény tömény gondolati és formai szépsége számomra elérhetetlen. A költőt egyetlen metaforáért emlékezetben fogják tartani. A költői mesterségben azt csodálom, hogy az új érzelmeket minden másnál emlékezetesebben meg lehet fogalmazni általa, s ez minden változás feltétele. Saját mesterségemről Rilkéhez hasonlóan vélekedem. Hozzá téve, nem jó idő az, amikor a költői mesterségről kell beszélni.- Munkásságával kapcsolatban a kritikusok időnként a közép-európaiságról is szólnak. Erről hogyan vélekedik?- Híve vagyok a Közép-Európa kifejezésnek, kulturális szempontból. A közép-európaiság olyan csillag, hogy egyszer fölcsillan, máskor nem látni. Ha éppen nem látni, ez azért van, mert süt a nap.- Szívesen beszél a könyveiről?- Két esetben szeretem személyesen elmesélni őket, szép asszonyoknak és barátaimnak. Barátaimnak pohár bor mellett, szép asszonyoknak a fülébe. Ahogy öregszem, gyakrabban mesélek a barátaimnak.- Miben látja az irodalom legfőbb szerepét közös közép-európai tájainkon?-Egymás megismerése nem létezik nélküle. Az irodalom a legtömörebb összefoglaló az emberről. S ha ez az információ nem cserélődik, nem alakulhat ki az egymás iránti rokonszenv. E nélkül pedig nem megyünk semmire. Mi Közép-Európá- ban különösen rá vagyunk utalva a rokon- szenvre. Elég történelmi tapasztalatunk van, hogy lássuk, inkább szlovák-magyar együttműködés kell, mint nemzetközi segítség. Az irodalom képviseli legjobban az adott nemzet kultúráját. Tehát irodalmi ismeret nélkül egy nemzet földrajzilag közel lehet a másikhoz, de lélektanilag távol maradnak egymástól. Nem engedheti meg magának egyetlen nemzet sem, hogy ne ismerje a másikat, kis nemzet különösen nem. Én a szlovák-magyar határvidéken élve feltétel nélkül elfogadtam három, a szlovák, a cseh és a magyar kultúrát. Tudom, van, ami kicsit másként olvasható az Ipoly jobb partján, de ez nem hátrány. Jómagam az Ipoly folyón túl is saját gyermekkoromat látom. Az Ipoly másik oldala tükörképe az én tájamnak, (bte) A szűnni nem akaró honvágy versei Endrődi Bella János Száz vers (Gyomaendrőd-Backnang, 1994) című verseskötete nemrég hagyta el a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár nyomdáját. Ez a Németországban élő festő második verseskönyve. Az első, A szólítás napja címmel 1992-ben látott napvilágot ugyancsak Salgótarjánban, Kojnok Nándor szerkesztésében, Bódi Tóth Elemér költő előszavával. A Balassi könyvtárban nyílt meg első nagy gyűjteményes kiállítása is 1991-ben. A műfordító, versíró festő Endrödön született 1935-ben. Tanulmányait a stuttgarti akadémián fejezte be. Magyarországot 1956 után hagyta el. Jelen kötete az 1992-1994 között írt verseit tartalmazza. A száz vers nmekbe szedett napló a tovatűnt gyermek- és ifjúkorról, az alföldi szülőföldről. Jóformán nincsen egyetlen sora sem, amelyet ne hatna át a szűnni nem akaró honvágy. Sokan próbálták már megfogalmazni, hogyan kell a hazától búcsúzni. A költő átélte ezt. Németországban otthonra talált, de itt van itthon. Találóan írja: „21 év a hazából/ és a nyelvből amit kaptam./ Ám súlyától valahányszor/ felmutattam... megszakadtam!”. -t Huszonöt éves a Horváth Endre Galéria Balassagyarmat. A Horváth Endre Galéria ez évben ünnepli fennállásának huszonöt éves évfordulóját. Az Ipoly-parti városban lakók szerencsés helyzetben vannak. Jelenleg három állandó kiállítóhely is szolgálja a képzőművészet iránt érdeklődők igényeinek kielégítését: a Képtár, a Szerbtemplom és a Horváth Endre Galéria. Mindhárom a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ keretében működik, művészeti vezetőjük Csemniczky Zoltán. Őt kérdeztük:- Mikor és hol kezdődött a galéria története?- Az első kiállítás 1969 júliusában nyílt meg a régi művelődési házban, a mostani Rózsavölgyi Márk Zeneiskola épületében, ez Farkas András és Réti Zoltán közös tárlata volt. Később, ahogyan a művelődési ház helyről helyre költözött, úgy ment vele a galéria is. Az 1970-es évek elejéről 1978-ig a volt vármegye- házában működött, onnan pedig a Palóc Múzeum kőtárába, 1981-ben a második emeletre vándorolt a galéria. A Szerbtemplom 1988-ban nyílt meg kiállítóhelyként, a Horváth Endre Galéria 1989-ben költözött jelenlegi helyére, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ új épületébe.- Milyen célok elérése jegyében állítják össze az éves kiállítási terveket?- A galéria legfőbb célja, hogy ablakot nyisson a kortárs képzőművészetre. A legkülönbözőbb stílusirányzatok bemutatására törekszünk, amelyek napjainkban idehaza és külföldön léteznek, s általunk elérhetőek. Ennek jegyében pár év óta holland, német. szlovák, magyar művészek egyaránt kiállítanak nálunk. Igyekszünk minél szélesebb körben bemutatni a stílustörekvéseket. Tehát nem irányzatokat támogatunk. A lehetőségek sokféleségében - szerintem - minden értéket föl lehet mutatni.- Az érdeklődők észrevették, hogy a kiállító művészek között sok a fiatal.- Jó ideig főleg fiatalok állítottak ki, frissebb szellemi törekvések reprezentánsai. Örvendetes, hogy közülük azóta többen a kortárs magyar képzőművészet kiemelkedő személyiségeivé váltak.- Hány kiállítást rendeznek évente?- Átlagosan évi 12 kiállítást nyitunk. De volt olyan időszak, 1989-90-ben, amikor 24 kiállításunk volt.-Milyen a tárlatok visszhangja?- Manapság kevésbé érdeklődnek az emberek a kultúra iránt, nagyon elfoglalta őket a politika. Korábban nagyobb eseménynek számított a városban egy-egy kiállítás megnyitása, mint most. Fontos dolgok történtek a világban, Csemniczky Zoltán szobrászművész szerint a galéria ablak a világra vagy úgy vélték az emberek, hogy fontosak. Majd kiderül.- Ebben az esztendőben mire számíthat Balassagyarmat közönsége?-Gazdag a kínálatunk. Az év elejétől megrendeztük már Antal András, M. Kiss György, Prutkay Péter kiállítását. Jelenleg is látható a galériában a Nyári tárlat. Augusztus végén nyílik Sinkó István, majd Ste- fanovits Péter kiállítása. A Szerbtemplomban megnyitjuk még az idén Karsai Ildikó, s egy német festő, Klaus Cani- nenberg, valamint Budavári Ilona tárlatát. -mér Előkészületben a Balassi Bálint-különszám Idén ünnepeljük a magyar reneszánsz költő, Balassi Bálint születésének 440. és halálának 400. évfordulóját. Az irodalmi életben komoly a készülődés annak érdekében, hogy a magyar líra kiemelkedő alakjára való emlékezés méltó legyen az életműhöz. Különösen igaz ez azokra a kisrégiókra, amelyek lokál- patrióta hagyományőrzésük szellemében is kötődnek Balassihoz. E sorból Nógrád megye sem marad ki. A fontos életrajzi motívumok, helyszínek erre kötelezik a megyét. A Salgótarjánban kéthavonta napvilágot látó Palócföld című folyóirat ez év őszén Balassi Bálint-különszá- mot jelentet meg. írókat, költőket, irodalomtörténészeket, képzőművészeket kértek föl arra, hogy egyéni törekvéseiktől és vonzalmaiktól függetlePéterfy Gizella: Balassi Bálint költő (részlet). A mű a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtárban látható nül fogalmazzák meg viszonyukat Balassi Bálinthoz. Pál József, a Palócföld fő- szerkesztője tájékoztatása szerint, a fölkérés meglepően élénk visszhangot váltott ki mind a határokon belül, mind pedig külföldön. A kortárs magyar irodalom jeleseinek művei igen nagy számban gyűltek össze, a szerkesztők szinte a bőség zavarával küzdenek. A szépirodalmi alkotásokon kívül komoly tanulmányok is érkeztek. Nógrádi szerzők is elküldték müveiket, Csikász Istvántól Vincze Dezsőig. A Palócföld szerkesztősége mindazonáltal még várja a nógrádi szerzők, képzőművészek további jelentkezését augusztus l-jéig. A Balassi különszámot- terv szerint - októberben ankéten mutatják be, legalább három-négy szerző és képzőművész szereplésével. A szám illusztrációs anyagából pedig kamaratárlatot is rendeznek, -t A Palócföld legújabb számának kínálatából Drozslnyik István: Eltorzult világ XIII. (Kép a folyóirat címlapjáról.) Megjelent a Palócföld című közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat új, ez évi harmadik (május-június) száma Salgótarjánban. Szépirodalmi kínálatát Vadé rna József verse és Ardamica Ferenc (Losonc), valamint a Déli kilátó rovatban Varga Zoltán (Zenta) novellája jelenti. A képzőművészet iránt érdeklődők Feledy Balázs beszédét olvashatják, amely Drozs- nyik István munkásságát méltatja, s a művész salgótarjáni kiállításának ünnepi megnyitóján hangzott el április 29-én a Nógrádi Történeti Múzeumban. Egyébként a jelen szám illusztrációit e kiállítás anyagából válogatták a szerkesztők. A Valóságunk rovatban Tóth Tibor irodalmi riportja és Bede gi Győző Munkanélküliség és ifjúság Nógrád megyében című szociológiai tanulmánya tarthat igényt figyelemre. Az országos és nemzetközi összehasonlítást is nyújtó tanulmány ezúttal adatszerűén is közli azt, amit sokan egyébként is éreznek, nevezetesen a megélhetési gondok súlyosbodását. A lakás, a szolgáltatások, a napi megélhetés költségei drasztikusan megemelkedtek, s ez a tömeges munkanélküliséggel együtt azt eredményezte, hogy megsokszorozódott a társadalmi- és a létminimum alatt élők száma. Salgótarjánban és vonzás- körzetében például az összlakosság 30 százaléka él létminimum alatt. Az alapvető élelmiszerek ára az utóbbi öt év alatt csaknem tízszeresére emelkedett, miközben a családi bevételek a többség számára drasztikusan csökkentek. .Jellemző a megye első, egyben legnépesebb városára, hogy az utóbbi három évben szinte egyáltalán nem épült új épület, az urbanizálódás megállt, sőt visszafordult és nemcsak a városból, de a megyéből is megindult az elvándorlás. A népességcsökkenési mutatók is drasztikusan zuhantak...” hangzik a szerző egyik következtetése. A mostani számban több égtájra is ablakot nyitnak a szerkesztők. Szélesebb körben tarthat érdeklődésre számot az Északi kilátóban olvasható N. László Endre irodalmi riportja a szlovákiai magyar nemzetiség második világháború utáni sorsáról. Ugyanez vonatkozik a Déli kilátóra, amely Oláh István szerbiai beszámolóját közli. A továbbiakban Takács György erdélyi témájú tanulmánya, és Radó György irodalmi visszaemlékezése gazdagítja a Palócföld legfrissebb számát. -th AZ EURÓPAI UTAS CÍMŰ FOLYÓIRATBAN Rudolf Chmel az Akácokról Az európai együttműködés negyedévenként megjelenő folyóirata, az Európai utas ez évi második számában Rudolf Chmel szlovák irodalomtörténész A szlovák kérdés színeváltozásai a XX. században című tanulmányában egyebeken kívül megjegyzi: „A kérdés a szó eredeti értelmében történelmi s egyúttal politikai is, s mint ilyet soha nem lehet j egyszer s mindenkorra megválaszolni.” Személy szerint azok közé tartozik, akik mégis - vagy éppen ezért - nagyon is tevékenyen kapcsolódnak be a közép-európai azonosság kérdéseinek kutatásába, az itt élő népek, nemzetek közele- ' dését szolgálva. Korántsem véletlen, hogy májusban a nógrádi gazdaság és kultúra prágai bemutatkozásakor éppen ő vezette szlovákként a csehekről és magyarokról szóló beszélgetést a Magyar Kulturális Központban, ahol nógrádi részről Korill Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke és Bódi Tóth Elemér költő fejtette ki véleményét. Rudolf Chmel jelen tanulmányában hivatkozik a kortárs szlovák író, Ladislav Ballek Akácok című, magyarul 1986-ban megjelent regényének egyik hősére is, aki Szlovákia déli határmenti városkájáról állítja: „Nem egészen egy nemzedék öntudatos életciklusa alatt öt különböző rendszer váltotta fel egymást, s a megyeház fölött hat különböző ország zászlaja lengett”. Ez a városka Sahy, azaz Ipolyság is lehetne, az író életének kedves helyszíne. Jellemző szlovák, magyar, vagyis kelet-közép-európai helyzet. Áz Európai utasnak ez a i száma elsősorban szlovákiai témákkal foglalkozik.
