Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-14 / 164. szám
4. oldal Gazdaság 1994. július 14., csütörtök HAMAROSAN ROBBAN A KÉSLELTETETT AKNA, AZTÁN IRÁNY AUSZTRÁLIA! Maradjon-e a helyén a Magyar Nemzeti Bank elnöke? A Tápok óta erről vitatkozunk, l V asztaltársaságokban is, a sajtóban is. Nyilatkozik boldog-boldogtalan, leendő miniszter és közvetlenül érintett, pénzügyi szakember és utcai járókelő. A választásokon győztes pártok vezetői mindenesetre egyetérteni látszanak abban, hogy a jegybank vezérének távoznia kell, mert annak idején pártpolitikusként került a bizalmi posztra. Legföljebb abban tér el a véleményük, hogy a szerződéssel bebetonozott elnök „kedvéért" érdemes-e módosítani a törvényt. Nem kellene-e inkább megkérni, hogy önként álljon fel, s menjen el jó messzire, mondjuk Ausztráliába nagykövetnek. Szerintem nem érdemes miatta törvényt változtatni, és nem is kell jó messzire elküldeni. Éppenséggel akadna szakmai indok az elmozdításra: a vállalkozó-ellenesség. Az inkasszónak nevezett akna ugyanis több mint fél éve ketyeg, s csak idő kérdése, hogy repeszei hány tisztességes üzletembert sebesítenek meg. Akik benne élnek a gazdaságban, azok tudják, hogy tavaly decemberben a nemzeti bank elnöke hozott egy rendeletet: 1994. január elsejétől az inkasszó alsó határát húszezerről ötvenezer forintra emelte. Ez azt jelenti, hogy a múlt esztendő utolsó napján a cégek még könnyen behajthatták a követeléseiket, hiszen ha az adós „csak” húszezerégy forinttal tartozott, akkor nem kockáztatta meg, hogy bírósági eljárás rontsa a hírnevét. Elfogadta hát az inkasszót, az üzleti partner pedig gyorsított eljárás keretében, nyolc napon belül hozzájuthatott a pénzéhez. A baj csupán az volt, hogy az állami bank nem használhatta hetekig a folyószámlák között vándorló pénzt. Aligha kétséges, hogy ez zavarta a jegybank spórolós elnökét, amikor említett rendeletét meghozta. Gondoljunk csak bele, hány milliárd forgatásáról mondhat le az állam, ha a szerződő cégek csak úgy, ukmukkfukk egymás közt inkasszóval intézik el az ügyeket. Ez a helyzet változott idén januártól, nem föltétlenül a becsületes vállalkozó örömére. Mert ha valaki ötvenezer- egy forinttal sáros, esetleg már gondolkodóba esik, vajon elismerje-e a tartozását. Ennyiért talán érdemes reszkírozni. „Nem ér a nevem” - mondta mostanában sok leleményes ember Magyarországon, s az inkasszáló futhatott a pénze után. A bíróság végül is megítéli neki, csak közben eltelik egy-két év, az eredeti összeg akkor csupán a töredékét éri majd, ennyit megér az üzleti presztízs csökkenése. Csakhogy az elnöki rendeletnek volt még egy záradéka: július elsejétől az inkasszó alsó határa három- százezer forintra emeltetett. Ennyiért csakugyan érdemes el nem ismerni a tartozást, ennyiért érdemes elviselni a bírósági tortúrát is. A következményt elég könnyű megjósolni: belátható időn belül ugrásszerűen megnő a gazdasági perek száma, és mélypontra zuhan az üzleti erkölcs. Fogalmazhatnám úgy is, hogy a vállalkozás- barát politikát hirdető új kormány heteken belül szembekerülhet a becsületes vállalkozókkal. A ravasz intézkedés mögött nem gyanítok pártpolitikai elkötelezettséget. Egyre több jel utal ugyanis arra, hogy néhány hónappal ezelőtt az MDF-es vezetők még csak álmukban sem gondolták: elveszíthetik a választásokat. Elképzelhető, a jegybank elnöke nem azért döntött az alsó határ emelése mellett, hogy az új kormányt kínos helyzetbe hozza. Bizonyára az állam érdekeit - rögtön hozzáteszem: szűkén vett érdekeit - tartotta szem előtt, amikor bankrendszeren belül akarta tudni a pénzünket, ameddig csak lehet. Csakhogy ilyenkor az állami alkalmazottnak azt is meg kell kérdeznie magától: hosszabb távon nem káros-e az államnak, hogy a vállalkozó polgár bizalma megcsappan benne? késleltetett akna hamarosan robban, számíthatunk a csappanásra. A tanulságon pedig el lehet majd töprengeni Ausztráliában. Zöldi László A gazdaság rejtélye a tőzsde világa A kormány a '80-as évek közepéig szinte minden beruházást, illetve kiadást a költségvetésből fedezett. Az átalakuló gazdaság alapvető feltétele, hogy a vállalati és a magánszektorban felhalmozódó pénzek oda áramoljanak, ahol hatékonyan működhetnek. Ezt a közvetítő szerepet játsz- sza a gazdaságban a Tőzsde. A Budapesti Áru- és Értéktőzsde 1864-ben nyitotta meg I kapuit.‘Működése során a tér- ■ ség egyik vezető piacává nőtte ki magát. A politikai viszonyok változásával 1948-ban a Tőzsdepalota bezárni kényszerült. •' Az értékpapírok újbóli megjelenésével egy időben vetődött fel a tőzsde működésének újraindítása. így 1988 januárjától működni kezdett a Budapesti Értéktőzsde jogelődje, az Értékpapír-kereskedelmi Megállapodás. Majd ’90 januárjától hivatalosan is megnyitotta kapuit a BÉT., melynek alapítói a MNB., a Magyar Állam, valamint hazai bankok, pénzintézetek, értékpapír-forgalmazók. A BÉT egyik legnagyobb érdekessége és ellentmondása, hogy angol-amerikai típusú, tehát részvénytársasági formában működő, önmagát fenntartó szervezet. Másrészt működése során csak olyan gazdálkodást folytathat, amellyel a tőzsdei funkciók megvalósítását hivatott elősegíteni. A tőzsdén megjelenő értékpapírok kibocsátóinak szigorú feltételeknek kell megfelelniük. Ez bizonyos garanciát jelent a befektetők számára. A tőzsdén jelenlévő értékpapírok piaci értékét az árfolyam szemlélteti. A piaci körülmények változását legszemléletesebben a BÉT indexe mutatja, amely egyfajta átlagértékként fogható fel. Jelenleg a forgalom szempontjából legaktívabb, legjelentősebb papírok alkotják a tőzsdeindexet, amely 1993 decemberében a következő értékpapírokból állt: Fotex, Ibusz, Pick, Zwack, Skála-Coop, Styl, Konzum, Dunaholding, Martfű. Az index trendje hosszú távon folyamatosan növekszik, tehát az értékpapír-forgalom élénk. Az elmúlt év utolsó két hónapját erős növekedés jellemezte. Ézekben a hónapokban az értékpapírpiacon viszonylagos visszaesés érzékelhető. A kereskedési időben a tőzsdetag-társaságok az úgynevezett nyílt kikiáltásos rendszerben kereskednek. A hazai gazdaság az értékpapírokat nem tekinti elég likvidnek. Ez magyarázza, hogy az opciós (határidős) ügyletek száma kevés. Mindenki számára lényeges kérdés, hogy mit tegyen a befektetni szándékozó, ha értékpapírt kíván vásárolni. Mivel ma a tőzsdén kereskedni csak értékpapír-forgalmazókon keresztül lehetséges, ezért az első és a legfontosabb, hogy a tőzsdetag-társaságok közül kiválassza a számára legkedvezőbbet, majd nála értékpapírszámlát nyisson. Ezért a szolgáltatásért az értékpapír-forgalmazók minimális díjat számolnak fel. Előfordulhat, hogy a befektető tanácstalan abban a kérdésben, hogy mikor, milyen értékpapírt érdemes vásárolni. Ekkor érdemes a befektetőnek az alkuszokhoz fordulni. Álláspontom talán téves, de ma a tőzsdét messiásnak tekintik, ami a jegyzéseknél látszik igazán. Emiatt nagyon sok emberben van olyan érzés, hogy a tőzsde ezek szerint egy nyereséges cég. Sokan hiszik, hogy a tőzsdén nagyon sokat lehet nyerni, és csak kevesebben gondolnak arra, hogy veszíteni is lehet. Ebből következően kialakulhat egy olyan hangulat, ami befolyásolja a tőzsde működését. Az árak ingadozását legutoljára a kispénzű emberek érzékelik. Leegyszerűsítve: viszonylag magas árfolyamon vásárolnak meg egy értékpapírt és alacsonyabb árfolyamon adják el azt. így a nyereségük minimális, már ha van egyáltalán. Nagyon oda kell figyelni, s talán emiatt nem a legszerencsésebb, hogy bárki bekerülhet a tőzsdére. Ez a helyzet megváltozhat, ha megnövekszik a tőzsde likviditása. Márton Ildikó Flamand ösztöndíjak: lehet jelentkezni Hazaérkezett Antverpenből az a tizenhárom magyar szakember, akiket kis- és középvállalkozási tanácsadóvá képeztek ki Olaszországban, illetve Belgiumban. A tízhetes, gyakorlati munkával gazdagított program anyagi fedezetét a Flamand Közösség Kormánya biztosította. A hallgatók átfogó képet kaptak a tanácsadói munkáról, technikákról, miközben pénzügyi, gazdasági, vállalkozási ismereteiket is tovább bővítették. A kurzust a világ különböző tájairól érkezett előadók, trénerek tartották. A tizenhárom magyar tanácsadó összesen további 130 magyar kis- és középvállalkozási tanácsadót fog kiképezni. Magyar menedzsereknek, ez év szeptemberében indul a „Vállalkozni és vezetni szabad piacgazdaságban” című program. Ez két hét magyarországi és három hét flamandiai képzésből, gyakorlati munkából áll. A képzésekről további információ kapható Papp Tibornál, a Számaik Rt.-nél. JAUÚ'AIJACPTJÁCR 1994. július hóra Benyújtandó adóbevallás megnevezése sz. / rsz Kötelezettek köre 1994. VII. 20. ÁFA kötelezettség vagy igényjogosultság 9465. sz. APEH 128. rsz. ÁFA fizetésére kötelezett adóalany 1994. június havi játékadó bevallása a pénznyerő automaták után 9478. sz. APEH 120. rsz. A módosított 1991. évi XXXIV. tv. előírásai szerint a szerencsejáték szervezője Havi bevallás benyújtására kötelezettek 1994.június havi adóbevallásának benyújtása 9401. sz. APEH 125. rsz. Azon adóalanyok akiknél az adóévet megelőző második évben (1992)anettó módon számjtott elszámolandó ÁF Á-ja vagya nettó módon számított fogyasztási adójavagya magánszemélyektől levont jövedelemadó elől eg és a jövedelemadó együttes összege a 3 millió forintot elérte Fogyasztási adó, fogyasztói árkiegészítés féléves összesítő bevallása 9415. sz. APEH 138. rsz. Havi bevallás benyújtására kötelezettek 1994. VII. 25. Évközi adóbevallás benyújtására kötelezettek 1994. II. negyedévi adóbevallása 9402. sz. APEH 126. rsz. Azon adóalanyok, akiknél az adóévet megelőző második évben a nettó módon számítót; _ elszámolandó ÁF Á-ja vagy a nettó módon számított fogyasztási adójavagya magánszemélyektől általa levont jövedelemadó előleg és a jövedelemadó együttes összege az 1 millió forintot elérte Fogyasztási adó és a fogyasztói árkiegészítés féléves összesítő bevallása 9415. sz. APEH 138. rsz. N egyedévenkénti bevallás benyújtására kötelezettek. AZ ÁVÜ KEZELÉSÉBEN LÉVŐ GAZDÁLKODÓ EGYSÉGEK KÖRÉBEN Külföldi nem jutott megyei vagyonhoz A privatizáció során a salgótarjáni Pécskő Áruház dolgozói iS vagyonhoz jutottak Fotó: Kun k. j. Az Állami Vagyonügynökség elkészítette négyéves számvetését. Ennek kapcsán telefonon megkértük Ecsedi Akosnét, az információs osztály vezetőjét, hogy tájékoztasson bennünket a Nógrád megyében bekövetkezett változásokról, az ÁVÜ kezelésében lévő gazdálkodó egységekről. A vállalati adatok címszó alatt a következőket olvashatjuk: A felszámolás, illetve végelszámolás alatt nem álló vállalatok száma egy, aminek saját vagyona 310 millió forint. Felszámolás nyolc, végelszámolás pedig egy vállalatnál zajlik. A társasági adatok a következőket foglalják magukba: Az ÁVÜ-höz tartozó, vagy tartozott más vagyonkezelő részére nem átadott felszámolás, illetve végelszámolás alatt nem álló társaságok száma 22, és 7 milliárd 412 milliós saját vagyonnal rendelkeznek. Ezekben az ÁVÜ tulajdona meghaladja a 62 százalékot. E kategóriában a felszámolás alatt álló társaságokat ketten képviselik 1 milliárd 758 millió forint értékű vagyonnal. Végelszámolásra eddig még nem került sor. Az értékesítési adatokból kiderül, hogy kilenc társaságot 100 százalékban adtak el 1 milliárd 304 millió saját vagyonnal. Ebből a belföldön névértékben 1 milliárd 215 milliót képvisel az értékesítés összege. A szerződés szerinti érték pedig 1 milliárd 13 milliót képvisel. Ebből a dolgozói részesedés névértékben 245 milliót az MRP vásárlások, ugyancsak névértékben 225 milliót tesznek ki. A megyében külföldi nem jutott olyan vagyonhoz, gazdálkodó egységhez, amely az ÁVÜ kezelésében van. Végül a vagyonvédelmi ügyek között olvashatjuk: az apport nagysága névértékben 352 milliót jelent, a szerződés szerinti érték viszont 1 milliárd 39 milliót képvisel. Az értékesítés címszó alatt 71 millió olvasható, a szerződés szerinti 1 milliárd 17 millióval szemben. Banki kiszolgáltatottság Kezdő egyéni vállalkozó vetette papírra tanulságos panaszát, s küldte el szerkesztőségünkbe. Mint közli, a múlt év végén a szükséges kötelezettségeknek eleget tett, egyebek között bankszámlát nyitott az egyik helyi pénzintézetnél, az előírt minimális összeggel. Azóta semmiféle forgalmat ezen a számlán nem bonyolított, minden adó- és egyéb pénzügyi kötelezettségének készpénzben tett eleget. Ezek után meglepődve tapasztalta, hogy az ez év I. negyedévi nulla forgalma után a pénzintézet „forgalmi jutalékaként a teljes befizetett összeget saját tulajdonába helyezte, azaz leírta, és nevetségesen alacsony kamatösszeget neki jóváírt. Miközben a bank az ő pénzét használta, esetleg kihelyezte további kamatra. Kérdései: Forgalmi jutalék akkor is jár, ha forgalom nincs? Például a kereskedő akkor is kap forgalmi jutalékot, ha az adott időszakban senki nem vásárol nála? Ne lepődjön meg azon sem, ha a szabó nem varrja meg az öltönyét, s az általa vitt anyagot sem adja vissza, de kap tőle forgalmi jutalékként néhány gombot? Éz ma nálunk a „vállalkozásbarát” üzletpolitika? Kinek üzlet ez, a bankon kívül? A következő negyedévre újra fizessen be bizonyos ösz- szeget, hogy a pénzintézet azt a semmiért újra leemelhesse? Milyen szabálysértést követ el, ha ennek nem tesz eleget, s milyen szankciókra számítson? Mi ma nálunk a rablás, ha a fenti haszonszerzés csak „jutalék”? Végül így fogalmaz: mire vállalkozzon a vállalkozó ilyen adóterhek mellett, talán koldusbotra? Nos, a kérdésekre a választ (is) szívesen közreadnánk!
