Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-07 / 132. szám
1 1994. június 7., kedd SporTTüköR fi. oldal HATALMAS SIKERT ARATOTT A BAJNOK SALGÓTARJÁNI BEMUTATÓJA Van még mit tanulnunk kosárlabdából Megmondom őszintén, egy kicsit izgultunk, hogy valóban megérkeznek-e a Tungsram- Honvéd bajnok kosarasai. Aztán a megbeszélt időpont előtt jóval befutott a csapat, és Mészáros Lajos vezető edző, látva megkönnyebbülésünket, csak ennyit mondott: „Minek izgultatok? Mi szinte hazajárunk Salgótarjánba.” Ez a baráti hangvétel, az évekre visszanyúló testvéri kapcsolat jellemezte a Budapesti Sólymok vendégszereplését. A találkozó előtt a nógrádi kosárrajongók és az SKK nevében köszöntötték Magyarország legjobb csapatát. Szemmel láthatóan jólesett a figyelmesség a vendégeknek, hisz' a tarjániak még Orosznak is külön gratuláltak az egy nappal előtte született fiához. Barátságos hangulat ide, barátságos hangulat oda, a Tungs- ram-Honvédon az első pillanattól látszott, hogy a mérkőzést komolyan veszik. Edzőik semmilyen lazaságot, fegyelmezetlenséget nem tűrnek, így már a találkozó elején kitűnt a két csapat közti óriási tudásbeli különbség, amire még rátett, hogy az SKK szinte sokkolta magát attól a ténytől, hogy hazai pályán fogadhatják a budapesti gárdát. A salgótarjáni legénység messze tudása alatt játszott. Olyan bosszantó hibák csúfították el játékát, ami méltánytalan volt az ünnepi alkalomhoz. A mérkőzés után Kojnok Nándor, a csapat egyik külsős segítője meg is jegyezte, hogy grundfoci jellege volt az egésznek. Valóban, hisz' a pályára küldött játékosok közül az SKK-ban csak a fiatalokat, az utánpótlást lehet dicsérni. Fekete Csaba játéka élményszámba ment és szemtelenül dobott is egy húszast a bajnoknak. Selmeci felszabadultan száguldozott a pályán, szerelt, lepattanót szedett, labdát szerzett. Fekete Zoli és Klug Peti is egyre inkább otthonosan mozognak a kosárlabda palánk alatt. A többiek produkciója feledhető volt, bár el kell ismemi, Földesi év végi jó formájából még maradt valamennyi. Borók és Be de indokolatlanul ideges volt, rendkívül sokat hibázott. Zserajics horgolt néhány kosarat, de megint a szabálytalanságokkal, a bírókkal törődött. Skurin szinte észrevétlenül töltötte el a ráeső játékidőt. A sérüléséből nemrég felépült Tóth, Jordan módjára rágózott, de olyan elemi hibákat követett el, amiért az úttörőknél is kinevették egymást a labdázgató lurkók. A mérkőzés szünetében azért sikerült egy-két szépségtapaszt szerezni, hiszen a közönség soraiból jelentkezők szórakoztató büntetődobó-versenyt produkáltak. A hárompontos mesterek vetélkedéséből és a zsákoló bajnokságból is a hazai csapat játékosai jöttek ki győztesen. A második félidőben a Budapesti Sólymok még inkább rákapcsoltak és megmutatták, hogy nem véletlenül nyerték el a bajnoki trófeát. A csapatból leginkább Orosz jeleskedett, akivel ezen a délutánon nem lehetett bimi. Dávid is igazolta, hogy nem véletlenül tolakodnak érte a kosárlabdacsapatok. A találkozó harmincnégy pontos vendégsikert hozott. A csapatok ezután áttették székhelyüket a Bányász Művelődési Házban működő Klub 1994-be, ahol szabadtéren főzött bagulyással (a’la Takács Gabi) pótolták az elveszett kalóriákat. Az ízletes ételre jólesett a hideg Holsten sör és az ugratás, a baráti beszélgetés vette át a főszerepet. Jó volt látni, hogy a sport, a kosárlabda mennyire közel tudja hozni az embereket ebben az ideges, problémáktól teli világunkban is. SALGÓTARJÁNI KK- TUNGSRAM-HONVÉD BT 76-110 (42-57). Salgótarján, városi sportcsarnok, 500 néző, v.: Bukta, Vígh. SKK: Bede (7/3), Skurin (9/3), Zserajics (16), Borók (4), FÖLDESI (18/9). Csere: FEKETE CS. (20), Selmeci (0), Tóth (2), Klug (0), Fekete Z. (0). Edző: Farkas Attila, Laczkó Sándor. Tungsram-Honvéd: Nagy Z. (0), Kuzmin (13/12), DAVID (20/3), Boros (7), OROSZ (33). Csere: SZABÓ (25/3), Katona (8/6), Mihály (2), Mészáros (2). Edző: Mészáros Lajos, Zsoldos András, Kamarás György. Dániel Tamás A bajnokcsapat tagjai jól érezték magukat a mérkőzés után is. Balról: Boros, Katona (félig takarva), Nagy, Orosz, Mihály, Dávid Fotó: Gyurián Tibor A Szerencsejáték Rt. tájékoztatása szerint a totó 22. fogadási hetének nyereményei a következők: 13 plusz egyes 7 darab, nyereményük 590 405 forint, 13-as szelvény 12 darab, nyereményük 227 373 forint, 12-es 454 darab, nyereményük 6 344 forint, 11-es 4 434 darab, Totónyeremények nyereményük 650 forint, 10-es 25 376 darab volt, nyereményük 170 forint. A góltotón első nyerőosztályba sorolt szelvény nem volt. A következő hétre átvitt nyeremény összege nettó 1,728.816 forint. A második nyerőosztályba sorolt szelvény nem volt. A második nyerőosztályban a következő hétre átvitt nyeremény összege nettó 138 859 forint. A harmadik nyerőosztályba sorolt szelvény 9 darab, nyereményük összege nettó 4 902 forint. Ha nyerünk, felezünk! Játékunk továbbra is népszerű. Érkeznek a biztosabbnál biztosabbnak látszó tippsorok. A 353 pályázat közül Szeberényi Lőrinc szuhai és Sándor Gyula salgótarjáni olvasónk volt az a szerencsés, akinek megjátszottak a tippjeit a Szerencsejáték Rt. 203. számú salgótarjáni totózójában. A felezés ezúttal elmaradt. Játáko- saink közül ugyanis Szeberényi Lőrinc hat, Sándor Gyula tíz találatot ért el De a felezés ezúttal elmarad, mert nyereménye nem éri el a 2000forintot. Az új játékosok kedvéért: a Ha nyerünk, felezünk! játékunk lényege a következő: Minden hét keddi napján lapunk sportoldalán megjelenik egy kollektív szelvény, a tárgyhét mérkőzéseinek párosításával. Ezt kell játékos kedvű fogadóinknak egy 0-6-7 indexszámú variációra kitölteniük és szerkesztőségünk címére az adott hét péntek déli 12 óráig eljuttatniuk. Az időpont fontos, ugyanis pontosan délben sorsolunk a beérkezett szelvények között. (A 0-6-7 indexszám annyit jelent, hogy a szelvényen a 13 fömérközésböl hatot kétesélyesre - lx, vagy 12, vagy x2 -, hetet pedig fixre - 1-es, 2-es, vagy x- kell venni. A pótmérkőzésre csak egy tipp írható.) Az így kitöltött és beküldött szelvények közül minden héten sorsolás útján választjuk ki azt a kettőt, melyet a játékosok nevében szerkesztőségünk és a Szerencsejáték Rt. közösen megjátszik. A kisorsolt játékosok nevét és tipposzlopát minden héten szombati számunkban közöljük. Amennyiben a feladott szelvénnyel a pályázó nyer, abban az esetben a nyereményen felezünk. Kétezer forint alatti összegnél a játékosé marad a pénz. (A példa kedvéért: ha azon a bizonyos szelvényen 500 ezer forint a nyeremény, abból 250 ezer illeti a játékost, aki mindössze lapunk árát fektette be.) Aki el szeretné nyerni Fortuna isten- asszony kegyeit, játsszon velünk, és a Szerencsejáték Rt-vei ezen a héten is! Lapunk tippjei a 23. játékhétre: 12,12, 2, x2,1,1, x, 1, x2,1,1,12, lx, 1 IGAZOLÓ SZELVÉNY (A fogadnál marad) 23. hét Szerencsejáték Rt. Sorszám 1 X 2 1. csapat 2. csapat í. BVSC Csepel 2. Debrecen Ferencváros 3. Haladás Újpest 4. Chemnitz Bochum 5. Essen Hannover 6. FC Homburg Wuppertal 7. Hertha BSC Fortuna Köln 8. Jena TB Berlin 9. Mennheim Uerdingen 10. Meppen 1860 München 11. Rostock Saarbrücken 12. Stuttgarter Kick. Mainz 13. Wolfsburg St.Pauli +1 mérkőzés 14. Kispesti-HFC Siófok Figyelem! Mérkőzéstörlés esetén az értékelés a megváltozott Részvételi Szabályzat alapján történik. 0 6 7 Indexszám: 64 db r ^Név: ICÍm:. T I I I I I I KIVÁLÓAN SZEREPELTEK SALGÓTARJÁNBAN A PALÓC KARATÉSOK Kemény csatákat vívtak a nagyágyúk Először adhatott otthont Salgótarján országos színtű karateversenynek. A Palóc Szövetség, átérezve a feladat súlyát, mindent megtett annak érdekében, hogy az esemény rangjához méltó körülményeket teremtsenek. Az igyekvés, a jó szándék magában véve kevés lett volna, ha nem áll mögötte anyagi biztonság. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire nemes dolog - főleg manapság -, hogy még vannak olyan cégek, vállalkozók, gazdálkodók, akik támogatják megyénk egyre színvonalasabb, de mindazonáltal egyre szegényebb sportéletét. A vidékbajnokság rendezése egyébként a karateszövetség vezetőinek tetszését is elnyerte, így elképzelhető, hogy minden évben lehetőséget kap Salgótarján ilyen magas színvonalú megmérettetés lebonyolítására. Egy pici ürömöt jelentett az a tény, hogy az ország ötven egyesületéből csak tíz csapat nevezett, és azok közül is kilenc érkezett meg a verseny kezdetére. Az igazi nagyágyúk, a válogatottak azonban itt voltak, és hallatlanul kemény csatákat láthatott a szépszámú közönség. A rangos mezőnyben előkelő helyezéseket vívtak ki megyénk versenyzői is. Férfi kata: 1. Scheer Tamás (Győr), 2. Kovács Gábor (Bushido-Sopron), 3. Kecskés Ferenc (Pásztó SE), 4. Talpai József, 7. Kókai Balázs (St. Fenyő). Férfi kumite: 1. Mácsár Gábor (Gyöngyös), 2. Fábián Csaba (St. Fenyő), 3. Kókai Balázs (St. Fenyő), Hevesi Zsolt (Gyöngyös). Női kata: 1. Kecskés Ibolya (Pásztói Szabadidő SE), 2. Előd Tünde (St. Fenyő), 3. Hádi Krisztina (Bus- hidó-Sopron). Kecskés Ferenc (Pásztói Szabadidő Női kumite: Krenner Csilla (Tatabánya), 2. Előd Tünde SE) formagyakorlata bronzérmet jelen- (St. Fenyő), 3. Kovács Beáta (St. Fenyő). - dété - tett a versenyző számára Fotó: Gyurián Nemere István Ravasz, mint a róka (22.) Ávettem a kagylót. A nap sütött, kellemes idő volt. Belül mégis viharfelhők gyülekeztek. Szomorú is voltam. Ha hazamegyek, megint csak egyedül leszek, gondoltam. Ott a ház, üresen. És itt vagyok én, kiüresedve, senkim sincsen. Eszembe jutott, hány nővel jártam az elmúlt évben és egyik kapcsolatnak sem volt értelme. Akinek sok nője van, nincs párja. És ez fájt.- Patton.- Egy üzenet érkezett a számára, felügyelő - mondta a rendőrségi rádióközpontot kezelő ügyeletes hölgy. - Felolvassam?- Egy pillanat. Hogyan érkezett? Telefonon?- Nem, telefaxon. „Hogy ne hallják a hangját”, futott át rajtam a dolog.- Először azt mondja, hol adták fel a faxot!- A jelzés szerint itt, a városközpontban, az egyik postán. Nyilvános faxállomáson, felügyelő úr. „Amit bárki használhat, elég, ha az automatába bedobja a pénzt”, gondoltam. Ügyes. így a küldőnek semmi nyoma nem marad.- Halljuk az üzenetet:- Olvasom: „Nincs nála ravaszabb, hiszi a róka, hiszen buta a tehén és a fóka, a liba és a medve is ostoba, egy, csak egy okos van itt, ez a róka,” Döbbenten hallgattam. Mi ez a gyermekversike? Az ügyeletes azonban nem csodálkozott. Énnél cifrább és érthetetlenebb üzeneteket is továbbítottak már rendőrtisztnek a... besúgóitól.- Nincs több...? Köszönöm. Visszahajtottam a városba. Délután háromnegyed kettő volt. Felhívtam a városi könyvtárat és egy készséges hölgynek bediktáltam a verset. Azt hittem, sokáig tart majd, míg azonosítják a szerzőt. Sejtettem ugyanis, hogy ez nem más, mint üzenet a szó igazi értelmében. A versike valamit jelent, csak azt nem tudom, mit. Az együgyű szöveg mögött kell valaminek lennie. Ugyanakkor, persze, sejtettem azt is, hogy a „róka” szó rám vonatkozik. Engem gúnyol ki az üzenő személy, vagy ennek is van mélyebb értelme? Nem volt időm elemezni a szöveget, mert a hölgy szinte azonnal mondta:- Ez egy ismert gyermekvers részlete, uram. Úgy értem, a gyerekek ismerik. Az óvodában is tanítják.- Meglehetősen régen jártam óvodába, asszonyom. Úgy rémlik, akkoriban még nem ez a versike járta. De azok is hasonlóan mélyen szántóak és filozofikusak voltak... A nő jót nevetett, majd ismét igyekezett komolyan folytatni:- Mit mondjak róla? A többi részlet érdekli?- Nem tudom bizonyosan. Ki a szerzője?- Hans Arnold Sterling német költő, uram. Sterling! Fény gyúlt a fejemben, dadogva megköszöntem és lecsaptam a kagylót. Rohantam... volna. De hová? Sterling ügyvéd úr hát a célpont! Ez igen. Nem sajnál ez senkit, és igazam lesz végül - nem adta fel! Nem csak a kis alvezérekre fájt a foga, a jelek szerint. Egyre följebb emeli a puska célgömbjét. Még a végén... a legmagasabb célt is meglövi? Két óra volt, amikor beszólt Owens:- Képzeld, megjöttek az anyagok a messzi távolból. Arról a Henry Rodd- féle balesetről. Csak hónom alá kaptam a dossziét és máris indultam. Ez most nem tudott igazán érdekelni. Sterling ügyvéd úr villája is a Brawer-hegyen volt. Elhajtottam a ház előtt; sehol senki. A kapuban sem álltak őrök, de a rács szemmel láthatóan zárva volt. A villa nem látszott elhagyatottnak; az egyik garázsajtó félig nyitva volt. A rendő- nyöket sem húzták le. Még egyszer elhajtottam arrafelé, aztán találomra elindultam a városban. Eszembe jutott a dosszié, ott hevert az ülésen. Beültem egy folyóparti kávéházba, de úgy, hogy közel legyek a kocsimhoz. Nyitva hagytam az egyik ablakot - hallom majd, ha megszólal a rádiótelefon. Forró volt a délután, és én jeges kávét iszogattam. A dossziéban részletes leírást találtam Henry Ródd két évvel ezelőtti balesetéről. Volt ott néhány fotó is. A ronccsá vált kocsiról. Meg a szakértők jelentései. Csak az egyik állította később, a bírósági tárgyaláson, hogy valaki szándékosan megrongálta a járművet. Többen gyanúba kerültek; az a szerelő, aki utoljára vizsgálta az autót (három héttel a baleset előtt), a motel gazdája, ahol az utasok az utolsó éjszakát töltötték, egy benzinkutas, aki fél órával korábban olajat töltött a kocsiba, és mások. Csak Henry menyasszonya, bizonyos Susan Anterville állt minden gyanún felül, két okból is. Merthogy nem volt indoka; Henryvel halálosan szerették egymást, és mert a baleset pillanatában ő is a kocsi utasa volt. Elég súlyos sérüléseket szenvedett, a baleset után törött lábbal és karral, valamint törött bordákkal szállították el a mentők. Későbbi sorsáról nem sokat írtak ebben a dossziéban. A baleset körülményeit vizsgáló nyomozás, majd bírósági tárgyalás során - ez utóbbira hat hónappal később került sor - Miss Anterville már a saját lábán jött el, tehát, mondhatni, meggyógyult. (Folytatjuk)
