Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-01 / 127. szám

1994. június 1., szerda Pásztó Es Környéke 5. oldal Erdőtarcsát meg kell nézni! Portré - egy polihisztor tanárnőről „Egy ráncnyi az emlékezetből” - mondta a pályája egyik tör­ténetére Veres Éva tanárnő. Nyugdíjas immár 1977 őszétől, de hosszú évekig helyettesített, dolgozott azután is. A pásztói Mikszáth Kálmán gimnáziumban 1958 óta tanítványok szá­zait, nem túlzás, ezreit oktatta és nevelte az eltelt évek alatt. A világtól kissé elzártan, a Cserhát lábánál, csendes, bé­kés környezetben fekszik a mintegy hat-hétszáz lelket számláló kis település, Erdő- tarcsa. Mint megtudtuk, a kis falut e század elején - sőt már az 1780-as évektől- öt birtokos család uralta. A falu szélén betérésre invi­tálja a látogatót a festői szép­ségű, barokk stílusban épült kastély, amely 1750 és 1770 között épült. Ezen időszakban a Szentmiklóssy-család, majd a későbbiekben a Kubinyi-család tulajdonát képezte. Jelenleg a gyönyörű, néhány évvel ezelőtt felújított épület a Magyar Tudományos Akadé­mia alkotóháza. Ottjártunkkor meggyőződhettünk, hogy a szép kastély valóban kellemes Minden hét végén, szombat és vasárnap délután kutyaki­képző foglalkozást tartanak Pásztón az (állat)vásártéren. A most induló oktatáson min­tegy negyven jelentkező vett részt. A kezdeményezés lényege, hogy hozzáértő szakemberek segítségével a gazdák és ku­tyáik megtanulják azokat az alap, fegyelmező gyakorlato­kat, amelyek elengedhetetlen feltételei a különböző fajtájú ebek tartásának. A három hónapos kiképzés lehetőséget nyújt alapfokú őrző-védő ismeretek elsajátítá­sához is. Miért fontos ez? Manapság az emberek nagy része azért vásárol kutyát, mert az állatok­kal való foglalkozás számukra kikapcsolódási lehetőséget nyújt... Előfordul, hogy „sze­rété tpótlékként” kerül a házhoz környezetet kínál annak, aki dolgozni, kikapcsolódni, pi­henni akar. Korhű bútorokkal harmonikusan berendezve, va­lódi kastélyjelleget áraszt. A kis település lakói méltán lehetnek büszkék, hiszen a Szentmiklóssy-Kubinyi-kasté- lyon kívül még egy kastélyt mondhatnak magukénak. Eb­ben folyik jelenleg az első osz­tálytól a negyedikig az iskolás tanulók oktatása. Az itt élő emberek híresek vendégszeretetükről, kedves modorukról, magatartásukról, amit annak idején a nagybirto­kos családoktól sajátítottak el, hiszen a század elején a lakos­ság nagy része a nagybirtoko­kon dolgozott és élt. A stílus, a mentalitás aztán apáról-fiúra öröklődött. D. Gy. E. egy-egy négylábú, egyesek vi­szont azért tartják, mert te­nyésztése pénzt, megélhetési lehetőséget is nyújt. De vajon mit és mennyit tu­dunk róluk? Nos, megdöbbentően keve­set! Előfordulhat, hogy barát­ságos németjuhász kutyánk, amelyik egész nap otthon heve- részik, esetleg csak a szomszéd csirkéire vadászik, egyik alka­lommal váratlanul megharap egy éppen látogatóba jövő ro­kont vagy idegent. Elcsodálkozunk, vajon miért tette? Hiszen ed­dig még soha, senkit sem bán­tott. Sokan csak di­vatból, sznobiz­musból veszik meg a szebb- nél-szebb, drá- gábbhál-drágabb állatodat, de 'fog­lalkozni már nem nagyon akarnak velük. Pedig a ku­tyák nevelése, ki­képzése követke­zetességet, meg­fontoltságot, nagy önfegyelmet igé­nyel. Ha feltesszük a kérdéseket: ismer­jük-e eléggé ku­tyánkat, tudjuk-e hogyan kell gon­dozni, táplálni, ápolni és nevelni? - bizonyára keve­sen tudnának igenlő válaszokat adni. Feltétlenül szükséges tehát egy kicsit magunkba nézni, és eldönteni mit is akarunk a ku­tyával, mi célt szolgál a háznál. Sok helyen családtagként tart­ják számon. De akkor miért nem gondoskodnak róluk en­nek szellemében? Durucz Anette Nyugdíjasként az óraadás, helyettesítés mellett a város múltjával és jelenével is fog­lalkozott: a műemlékvédelem­től a szép magyar beszédig, a tárlatvezetésig, az önkor­mányzat üléseinek látogatá­sáig sok-sok mindennel.-Hogyan kezdődött ez a pedagógus pályafutás, amire a polihisztorság jellemző? „A néptanítóskodás” bejött-Képzőt végeztem, amely nyolcosztályos iskolában való tanításra tette alkalmassá a hallgatókat, de „emelt szinten” - mi közgazdaságtant, alkot­mánytant is tanultunk. Ösz­töndíjjal az egyetemen szoci­álpolitikai kurzust végeztem. Hogyan tovább? Vártam a pá­lyázatokra benyújtott papírja­imra a választ - az egyiket a Népjóléti Minisztérium akkori elődjétől, szociálpolitikusi feladatról, a másikat egy köz­ség tanítói állásáról. A családi helyzetem miatt önálló szeret­tem volna lenni mielőbb (mos­tohám volt), - ezért is gondol­tam arra, amelyik válasz előbb bejön, amellett döntök. A nép- tanítóság „jött be.” Közben még tanított To- kod-Altárón is, majd Nógrád megyében Szandára, Szanda- váraljára került. A pásztói évek 1958-tól kezdődtek. A „néptanítóskodás” nemcsak azzal járt, hogy a falu kosztosa volt (ma már sokan nem is is­merik: a tanítók sok helyen nem kaptak fizetést, csak szál- 1 lást és napi ellátást, amelyet felváltva adtak a település la­kói,. ..)..- hanem a gyerekek ragaszkodását, szeretetét is „testközelből” . tapasztalta, Megtisztelő feladat Pásztó számára a honfoglalás 1100 éves évfordulójának tisztele­tére rendezendő emléktúra szervezése. A Pax Hungarica Szövetség, amely az expo pá­lyázati bizottsághoz benyúj­totta pályázatát, a rendezvé­nyiroda részéről meghallga­tást nyert. Pásztó polgármestere, dr. Dobrovoczky István a Pax Hungarica tiszteletbeli elnöke. A 17 tagú országos szövet­ségbe választott két személy Dánné Sályi Mária az intéz­mény irányítási osztály veze­tője és Illés Rudolf sportfelü­gyelő. A gyalogtúra útvonala: Ve­nehéz volt a búcsúzás. Sorolhatjuk a további ön­képzési, továbbképzési állo­másokat és a pásztói középis­kolában tanított tárgyakat: földrajz-biológia szakot vég­zett, tanított évekig kémiát (elment a szakos tanár) zöld­ségtermesztők osztályaiba Veres Éva gazdasági tárgyakat, a gimná­ziumi osztályokban művészet- történetet, műalkotáselemzést, testnevelést(í), pszichológiát, ének-zenét... „A gyerek a normális...” Sok tanítványa jutott el or­szágos versenyekre biológiá­ból, rajzból, pszichológiából, sőt egyetemekre is. Kis isko­lából is vezetnek utak tovább, ha a diák akarja, hogy ne ra­gadjon le a szekere a sárban.- A pályám során volt egy vissza-visszatérő problémám: sokan talán kemény tanárnak recke, Munkács, Ungvár, Sárospatak, Nyíregyháza, Debrecen, Eger, Aldebrő, Pásztó, Gödöllő, Budapest, Zsámbék, Szigetszentmiklós, Székesfehérvár, Kiskunfél­egyháza, Ópusztaszer. Az útvonal kijelölése, meg­szervezése, pásztói koordiná­lással kezdődik. A nem köny- nyű feladat méltó társakat igé­nyel. Mint a szervezőiroda visszajelzéséből kitűnik, min­den érintett település egy-egy rendezvényprogramot biztosít a beérkezők számára. Vereckén a Pax Romana Szövetség, Munkácson a Ru­szin - Magyar Baráti Társa­ság, Ungváron a Görögkatoli­tartottak. De én a szigorúság mögé bújva mindig szerettem játszani, kedveltem a szép, hosszú túrákat, a kissé „ki­lógó” egyéniségű diákokkal való vitákat. De hogy szó sze­rint is a játékról beszéljek: a több órás gyaloglás után arra vágytam, hogy én is legurul­hassak a lejtőről, mint a gye­rekek ... A gyerek megmarad az emberben. A gyerek a nor­mális (ezt sokféleképpen lehet értelmezni), - a lényege, hogy természetes, szereti a másik embert, a környezetét, mert újat és szépet lát benne. És a város? - Pásztó? A sok szép képet, népi ke­rámiát, növényt és sokszáz könyvet őrző lakás egyik vit­rinjében a „Pásztóért 1993” oklevél és emlékérem is lát­ható. Gondolná az ember, hogy ez a megfogalmazás: „a szellemi értékek gyarapításá­ért” - főként a sokoldalú, sok­színű pedagógiai munkát is­meri el, de Éva néni szerint ez a műemlékvédelem pásztói ér­tékeinek bemutatásában kifej­tett tevékenységének szól. Talán ebben is a néptanítói véna segített, - amikor tárlatot vezettem, a műemlékekkel ismertettem meg az érdeklő­dőket, mindig az értékek köz­vetítésének igénye munkált bennem. A kitüntetésnél is na­gyobb öröm számomra, ami­kor meghallottam, hogy volt tárlatlátogató, aki háromszor is visszajött, mert őt is „elva­rázsolta” ez az ősi kisváros.- A közélet régebben is ér­dekelt - már 1958-ban elmen­tem minden olyan összejöve­telre, ami a várossal kapcsola­tos volt. Mostanában is - a be­tegeskedésem ellenére - be-bejárok a városházára. Ér­dekel, mi van és mi lesz. Én már ilyen vagyok. G. Kiss Magdolna kus Püspökség szervezi à programokat, amelyek felso­rolása hosszadalmas lenne. Pásztón a Rajeczky Benjámin Zeneiskolán kívül sportműso­rokkal, vásári komédiákkal egészül ki a program. Jó lenne, ha a Nógrád me­gyei természetbarát szerveze­tek ötleteikkel, részvételükkel beszállnának a programadók táborába, indulnának a szá­mukra legmegfelelőbb útvona­lak valamelyikén. A közelgő világkiállítás minden településen, így Pász­tón is jó lehetsőget nyújt arra, hogy a város hímevét öreg­bítse, a várható vendégfor­galmat megcélozza. Pásztó és környéke RÖVIDEN Csécse. Nemrégiben be­fejeződött a vízveze­ték-rendszer kiépítése a községben. A lakosság nagy örömére szinte minden la­kásba bevezetik a ivóvizet. Szurdokpüspöki. A he­lyi iskola is méltóképpen emlékezett meg a Ba- lassi-évfordulóról: vers­mondóversenyt rendezett a tanulók részére. A nagy ma­gyar költő nevével fémjel­zett irodalmi délutánon - önkéntes jelentkezés alapján - nem kevesebb mint öt­vennégy kisdiák mondta el az általa választott verset. A tanári zsűri értékelése alap­ján a legszínvonalasabb szavalatot Menyhárt And­rea, Oroszi Friderika és Gödi Lívia adta elő. Jobbágyi. Ez évben ti­zenhat tanuló fejezi be ta­nulmányait a helyi általános iskolában. A gyerekek mindegyike továbbtanul, szakmunkásképző inté­zetbe, szakközépiskolába, illetve gimnáziumba jelent­keztek. Ehhez a tanári kar sok- segítséget nyújtott. A ' cigány származású gyere­keket külön foglalkozáso­kon készítették fel, ők is si- kéresén feleljenek meg a szakmunkástanulói köve­telményeknek. Ugyancsak eredményes volt a tehetség­gondozói felkészítés, mely­nek során matematikából magasabb szintű ismere­tekre tettek szert a középis­kolákban továbbtanulni szándékozó diákok. Pásztó. Június 2-án, csü­törtökön a városi Teleki László Művelődési Házban és Könyvtárban véradó na­pot rendeznek. Az oldalt szerkesztette Tanka László Csütörtöki lapszámunkban Bátonyterenye és környéke Kutya élet, kutya sors... Karsai Tamás egyéves huskey-jával Pásztó a honfoglalási emléktúra szervezője A célok nem változnak, az életemnek kell alkalmazkodni hozzájuk Harmincéves. Azt mondja, eddig is sok mindent feladott már a sikerért, kedvenc idő­töltést, hobbit, nyaralást, bi­zonyos vonatkozásban a csa­ládját is. Évek óta Budapesten dolgozik, ingázva. Meddig le­het ezt bírni? A következő fél év alatt kiderül. - Juhász Gá­bort, a BIT alelnökét a pásztói körzetből választották meg országgyűlési képviselőnek a szocialista párt színeiben.- Van kedvenc évszaka?- Nincs. Talán atavasz. Nem hiszem, hogy jellemzi az em­bert, ha van kedv.éhc évszaka.-Mi számít ávz életében si­kernek?- Gondolom, a kérdést félig-meddig aktualizálta. Ha úgy gondolja, sikernek ér- zem-e, hogy megválasztottak képviselőnek, azt hiszem, ez a siker kisebb részben nekem, nagyobb részben a szocialista pártnak szól. Ugyanakkor az, hogy a megjelent választópol­gárok csaknem 60 százaléka rám voksolt, azt is mutatja, hogy személyes sikerként is megéljem. De amekkora pici a siker, százszor akkora a felelős­ség. Bár nagy dolog ilyen fiata­lon képviselőnek lenni.- Mit képes feladni a sike­rért?- Szeretem a munkámat. Ed­dig ís sok mindent feladtam, hi­szen kedvenc időtöltésekről, hobbiról, esetenként a családról is le kel Tett mondanom. De úgy érzem, hogy aki komolyan ve­szi magát olyan helyzetben, amikor csak nagyon sók mun­kával lehet nagyon kicsi Sike­reket elérni, akkor ezeket az ál­dozatokat meg kell hoznia az eredményekért.- Mi a különbség a hétköz­napjai és hét végéi között?- Szinte semmi. A rendezvé­nyek nagy része hét végére esik: Nagyon ritkán, a hónapban talán egy hét végén - vagy annak vala­melyik napján - oldhatom meg, hogy együtt tudok lenni például a kisfiámmal.- Két éve ingá­zik Mátranovák és Budapest kö­zött. Ebből a szempontból nem változik majd az élete a következő évek­ben?- Nem tüdőm. Három és fél na­pos a parlamenti munka egy héten. Ha úgy érzem. Juhász Gábor, az újdonsült képviseld hogy a munka ro­vására megy a napi három óra vezetéssel eltöltött idő, akkor nyilván valamilyen kompro­misszumot kell kötni. A célok nem változhatnak, az én éle­temnek kell alkalmozkodni a célokhoz. Fél év múlva már ki­derül, hogy lehet-e ezt így csi­nálni.- Szokott nyaralni?-Mi egy régi házat újítot­tunk fel Mátranovákon. A nya­ralásom összefügg ennek az új­jáépítésével, amiben nagy gya­korlatra tettem szert. Nyaranta talán négy-öt nap van, amikor nyaralok, ez azt jelenti, hogy valamelyik balatoni BIT-es tá­bor vendégei vagyunk. Más do­log a pihenés, ami összefügg á családdal. Ha a családnak az az érdeke, hogy házat építsünk, akkor ez a pihenés. Muszáj el­tölteni egy hetet, tíz napot úgy, hogy ^kapcsolódom, mással foglalkozom. Ez olyan feltöltő­dés, ami a következő évben szép lassan elenyészik.- Mi hiányzik az életéből?- Könnyebb lenne erre vála­szolni, ha 78 éves koromban kellene értékelnem az életemet. Nem készültem olyan módon a sikerre, hogy jó előre kitaláltam volna a választ. Politikailag a megbékélés hiányzik. Ne le­gyen az fontos, hogy ki milyen vallású, milyen a színe, hogy ő maga különben mit gondol né­hány olyan ügyről, ami a konk­rét szakmai kérdésekre nem vonatkozik.- Mindenképpen hiányzik az a fajta sikerélmény, amiben az én generációm tagjai közül csak kevésnek van része. Az a perspektíva, hogy elvégezte az iskoláját, elkezd dolgozni, és a munkája révén képes önálló egzisztenciára, úgy mond jut valamire. Ez hiányzik ... Dudellai Ildikó

Next

/
Oldalképek
Tartalom