Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-27 / 149. szám

10. oldal SporTTüköR 1994. június 27., hétfő Merre tartasz, BLC? Balassagyarmaton labdarúgó- fronton néhány perccel a sike­res záróra után kaotikus álla­potok uralkodnak. Az edzőtől a technikai ve­zetőn át az elnökségig, az egyesület teljes vezetősége lemondott. Az évzárón már mindannyian el is búcsúztak a csapattól. Az új vezetőség összetételéről még a bennfen­teseknek sincs halvány sej­telme sem. Márpedig június 27-én, a ligaértekezleten valakinek képviselnie kell a klubot, jú­lius 5-ig pedig nevezni kell az új bajnokságra. A jelzett idő­pontig közölni kell az új el­nökség névsorát is, mellesleg ki kell fizetni a 88 ezer forin­tos nevezési díjat. „Ezek mind olyan felada­tok, amelyek feltétlenül szük­ségeltetnek a sikeres idény­kezdethez” - mondja erről Lombos István, a leköszönő elnök. A gárda játékosállománya is alapos vérátömlesztésen fog átmenni a nyár folyamán. Jelét, a házi gólkirályt a Bér­céi már saját játékosának te­kinti. Ebben az ügyben egyébként a BLC-t még senki sem kereste meg. A három újpesti vendégjátékos min­denképpen távozik. Balázs és Ferencz pedig leszerel. Sőt, néhány másik játékos iránt is érdeklődnek. A tűzoltó hadjárat most in­dul. Június 28-ra összehívtak egy olyan „társaságot”, amelynek tagjai közül kike­rülhet az esetleges új „főnök­ség”. Talán jövő keddre va­lamelyest tisztázódik a kép. Hiszen, ha nem simulnak el minél gyorsabban a hullámok, akkor igencsak veszélyes helyzetbe kerül a klub. „Szomorú lenne, ha az NB III-as csapat nem működne folyamatosan. Azonnal meg kell kezdeni ennek érdekében a felkészülést az 1994/95-ös idényre. A város sportját ugyanis még mindig az NB III-as labdarúgócsapat fém­jelzi, tehát szükség van rá. A zavartalan működéshez vi­szont az őszi idényre legkeve­sebb 800-900 ezer forint szükséges. Ezt borzasztóan nehéz lesz előteremteni - jel­lemzi a helyzetet Lombos ex- elnök, majd így zárja a mon­dandóját: „Mindenkinek köszönöm, akinek segítségére a város sportjának irányításában szá­míthattam. Aki pedig nem se­gített, attól azt kérem, hogy mostantól kezdve biztosítsa támogatásáról a BLC-t. Én nem fogok a leendő vezetés ellen szurkolni.” H. H. NŐI KIVÁLOGATOTT KOSÁRLABDA-MÉRKŐZÉS Ez még csak az út eleje Magyarország-Szlovénia 73-52 (41-24) Salgótarján, városi sportcsarnok, 200 néző. V.: Missura, Ben­czúr. Magyarország: Goschi (4), Fűrész (8), Iványi (8), Papp (4), Béres (21). Csere: Hollósy (11), Prieszol (5), Andó (9), Kos­jár (0), Herbster (3), Eperjessy (0). Edző: ifj. Tóth Viktor, Szabó Ödön. Szlovénia: Spalevics (16/6), Tepina (8/3), Sporn (2), Gricsar (15), Grobelnik (5). Csere: Magusar (0), Klasan (0), Potocnik (0), Jenus (3), Stubler (3/3). Edző: Lám Branko, Szer- gej Ravnikov. A mátraházai edzőtáborból ruccant le Salgótarjánba a ma­gyar női ifjúsági kosárlabda-vá­logatott, hogy barátságos elő­készületi mérkőzésen meg- küzdjenek Szlovénia legjobbja­ival. A találkozó szerves része volt a nyári programnak, hisz’ köztudomású, hogy ifjúsági korú kosaraslányaink a bulgá­riai Európa-bajnokságra ké­szülnek. A jó szereplés érdekében edzőtáboroznak a Mátrában, il­letve vesznek részt a hagyomá­nyos júliusi Salgó Kupán. Az edzőtábor kemény mun­kája meglátszott a lányok moz­gásán. Álmosan kezdtek a mieink, és meglepte őket a szlovén csa­pat kemény, fegyelmezett, ir­galmat nem ismerő védekezése. A tizedik percig fej fej mel­lett haladtak, és csak Ándó Ivett kosaraival sikerült némi előnyre szert tenni. Ettől kezdve fokozatosan húztak el a magyarok, aprán­ként felőrölve az ellenfél erejét, így megnyugtató előnnyel vo­nulhattak pihenőre. A második játékrészben már nyugodtan kísérletezhetett ifj. Tóth Viktor a cserejátékosok­kal is, a győzelmet ugyanis nem fenyegette semmilyen számot­tevő veszély. A pénteki összecsapáson fá­radtan mozogtak, de közepes teljesítménnyel sem jelentett nagy nehézséget a szlovén csa­pat legyőzése. Végül is csak egy felmérő­nek, egy állomásnak szánt mo­mentum volt a felkészülési programban a magyar ifjúsági válogatott salgótarjáni fellé­pése. Az igazi nagy sikerig, az Eu- rópa-bajnokságon való jó sze­replésig még hosszú és kínló­dásokkal teli utat kell megten­niük.- dété ­ENDURO-FUTAM SZANDÁN. A Szanda-vár Kupa már több éve része az országos bajnokságnak. Szomba­ton kilencven motorkerékpáros hat kategóriában mérte össze tudását. Az Enduro-bajnokságon a magyarok mel­lett sok osztrák versenyző is indult. Az első osztályú ver­senyzők közül külön kategóriát képviseltek a négyütemű járművek, a 125 köbcentiméter alatti és feletti teljesítmé­nyű gépek. Rendkívül nehéz terepen versenyeztek az in­dulók. A Terényt is érintő kacskaringós, meredek pálya ötven kilométer hosszú volt. Jó színvonalú versenyt lát­hattak az érdeklődők. Fotó: Rigó Tibor MEGYEI IFJÚSÁGI LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁG Rétságra került az aranyérem Nagybátonyban bonyolították le a napokban a megyei ifjú­sági labdarúgó-bajnokság rá­játszását. Elődöntők: Nagybátony-Rétság-Hu- nyadi 2-2 (1-1, 2-2, 2-2). Ti­zenegyesekkel: 3-5. Vezette: Bogár. Gl.: Erhardt, Fekete, ill. Hámori Ő. Kovács. Remek iramú mérkőzésen a szerencsé­sebb csapat győzött. Salgó Öblös-Érsekvadkert 3-2 (1-1, 2-2, 2-2). Vezette: Smelkó. Gl.: Kovács V. 2, Tőre, ill. Bozsó, Farkas. Kiál­lítva: Farkas K. (Érsekvadkert). A taktikusabb csapat győzött a sok helyzetet elhibázó vadker­tiek ellen. A 3. helyérét: , Nagybátony-Érsekvadkert 1-0 (1-0). Vezette: Pintér. Nagybátony: Gál - Vámos, Sal- lai, Szakács (Halmi), Ferov - Orosz T. Fekete, Pinczek - Ha­dusovszki, Nágel, Szabó. Ér­sekvadkert: Kristók - Szász, Oláh (Boda), Szabó Zs. - Bozó, Szabó A., Dömötör, Túrái, Boda V., Koldics, Fodor. Gl.: Orosz T. Kihagyott helyzetek mérkőzésén a sze­rencsés csapat győzött. A döntő: Rétság-Hunyadi-Salgó Öb­lös-Faipari SC 3-0 (0-0). Ve­zette: Békési. Salgó Öblös: Szabó (Schott) - Fülöp, Eged, Morva, Kövesdi (Holló) - Ki­rály, Farkas, Tőre (Kovács L.) - Szabó Sz„ Kovács V., Tátrai (Isdinszki). Rétság-Hunyadi: Talpas - Grónai, Marcalek, Sirkó, Hámori Ö. (Lencsés), Jónás, Galbács, Kuris, Kovács Féja (Polyóka) Hámori L. Góllövők: Galbács, Hámori L., Lencsés. Az alapszakasz két második helyezettje izgalmas csatában döntötte el a bajnoki cím sorsát. Anti, az atom S zepi volt az isten. Anatolij Szebta színt, szépséget vitt a játékba. Miatta volt érdemes eljárni a kosárlabda-mérkőzé­sekre. Nem véletlenül. Az uk­rán fiú egyre-másra hintette a hárompontosokat, játék köz­ben káprázatos megoldások egész sorát mutatta be. Általa lett a salgótajáni legénység rövid idő alatt meglehetősen népszerű a szurkolók köré­ben. A többiek előtt is le a ka­lappal, de Szepi, ő volt az igazi. Őt lehetett imádni. A remek Atom Anti azon­ban korántsem lett ennyire népszerű az edző és a játékos­társak szemében. Önző! Szer­telen! Nem tud magyarul! Kü­lönben is, mit képzel ő. Má­sok meghalnak a pályán, míg ő lazáskodik. Az akkori edző különben is jobb’ szereti a „ruszkikat” Moszkvában látni. Csakugyan, Atom Anti ki­lógott a közösségből, mely a szakadatlan (jobban mondva a szakadásig tartó) robotolást tartotta eszményének, s ezt a fickó zárkózott természete csak tovább tetézte. Nem vi­tás, néha könnyelműségre ra­gadtatta magát. Ilyen a vére. Élete a játék, a laza, könnyed, finom stílus. Ilyen volt akkor is, amikor tavaly a kelleténél később ér­kezett vissza a nyári szabad­ságról. Akkor, amikor a töb­biek a legdühödtebb nyári ká­nikulában már kirohanták a lelkűket. A csapat is össze állt, amelyben immár nem Anatolij Szebta maradt számára hely. Eköz­ben Kijevben évet halasztott a testnevelési főiskolán. Két szék között a földre ült. Salgótarjánban maradt, minek is ment volna vissza Ukrajnába. Úgy gondolta, majd csak lesz valahogy. Szerződés és állás nélkül azonban itt sem tud sok min­dent kezdeni magával. Bírás­kodott a megyei bajnokság­ban, játszogatott az SKK öregfiúk csapatában. Mind­azonáltal akad, aki gondosko­dik róla. Elvan itt, mint a be­főtt. Napszemüveget árul a fő­téren. Derűs fiú. Ma már jól el lehet vele csevegni magyarul. I gaz, már csak néhány napig. Mondja, július tizedikén hazautazik. Folytatja a főisko­lát, csapatot is talált magának. Szervusz, Szepi, sok szeren­csét. Balás Róbert Bájoló lágy trillák és Lillák Simon Lilla, a szép nevű, fiatal salgótarjáni atlétanó ismét egyre többet hallat magáról, jóllehet, volt olyan időszak, amikor a kishitübbek már leír­ták öt. Mondván: „Kedv, remé­nyek, Lillák, isten véletek”. Lilla egy időben csakugyan eltűnt a szemünk elől. A kiváló középtávfutó-lány eredményei­től nem volt hangos a város. A közfigyelem akkor vetült rá némileg ismét, amikor kiderült, hogy tagja a Játék határok nél­kül című nemzetközi televíziós­vetélkedőre készülő salgótar­jáni csapatnak. Úgy tudtuk, erre készül gőzerővel. Kiderült, hogy eközben ö nem fordított hátat kedvenc sportágának sem. Az SKDASE többi atlétája között szorgal­masan készült az új idény meg­mérettetéseire. A bizonyítás lehetősége Lilla számára most érkezett el. A hét végén rendezték meg a Népsta­dionban az országos utánpót­lás-bajnokságot. Ezen részt vet­tek a rendkívül nehéz körülmé­nyek között készülő SKDASE-versenyzők is.' Két érem is jutott a tarjániak szá­mára. Mind a kettő bronz, és mind a kettőt Simon szerezte. A huszonkettedik életévében járó Lilla pénteken 1500 méte­ren, szombaton 3000 méteren futott át harmadikként a célvo­nalon. Ezek után hogyan is jelle­mezzük őt: „Földiekkel játszó égi tünemény..." B. R. Az elnök megtiltotta, hogy a főtitkár nyilatkozzon a megyei labdarúgásról Jóllehet, még szerdán tartották a megyei labdarúgó-szövetség elnökségi ülését, melyre személyes meghívót kaptunk a szövet­ség elnökétől, Zsidai Zoltántól, ennek ellenére a mai napig nem tudtuk kideríteni, hogy az elnökség mivel foglalkozott, milyen határozatot hozott. Az elnök ugyanis a demokrácia elvét fi­gyelmen kívül hagyva, miként afféle diktátor, e sorok íróját ki­tessékelte a helyszínről. Úgy döntött ugyanis, hogy az elnökségi ülésen elhangzottak, a megyei labdarúgás körül kialakult fo­nákságok nem tartoznak a nyilvánosságra. Ülésezik az elnökség. Az asztalion Zsidai Zoltán Nem kocsmai téma Mit volt mit tenni? Pillanat­nyilag tudomásul vettem az el­nök döntését. Szabadidőruhát öltöttem, majd néhány köztisz­teletben álló személy társasá­gában kedvenc kocsmámban, kedvenc időtöltésemnek, az ul­tinak hódolva töltöttem el a délutánt. Úgy hat óra tájban, mikor már teljes mértékben el­merültem a piros betli megját- szásában, valaki hátulról a vál- lamra ütött, majd így szólt: van számodra tíz percem, már amennyiben tudni akarod, mi történt az elnökségi ülésen. Majd ahogy jött, hirtelen, köszönés nélkül távozott a kocsma másik zugába, ahol „kísérete” már kaján vigyorral várta Zsidai Zoltánt, a Magyar Labdarúgó Szövetség tagját, a megyei szövetség elnökét. Úgy gondoltam, a kocsma mégsem alkalmas a hivatalos ügyek intézésére, ezért figyel­men kívül hagytam az esetet. Másnap bementem a megyei szövetség irodájába, hogy meg­érdeklődjem, mi történt az ülé­sen. A legnagyobb meglepeté­semre azonban a főtitkár kö­zölte, hogy Zsidai úr megtil­totta nekik a nyilatkozatot, ezért az elnökségi ülésről sem­mit sem mondhatnak el. Nyilván életbe vágó kérdé­sekről tárgyaltak, már ameny- nyiben ilyen titok övezi az el­nökségi ülést. Annyit azért megtudtam, hogy az engem ér­deklő témáról egyetlen szó sem esett az elnökségi ülésen. Titkolta a lapujtői ügyet Zsidai úr még csak azt a fá­radságot sem vette, hogy mun­katársait tájékoztassa az MLSZ azon döntéséről, amelyet a Ka- rancslapujtő óvásával kapcso­latban hozott. Nem bizony, hiszen az el­nöknek esetleg arról is be kel­lett volna számolnia, hogy a megyei szövetség hibáját a fe­gyelmi bizottság előtt saját munkatársaira kente. Abban a szövetségben, ahol az elnök bólintása nélkül papír­darabot sem lehet fél méterrel arrébb csúsztatni, a munkatár­sak a „hibásak”! Hm... Emlékeztetni szeretném az elnököt, hogy a karancslapujtői vezetőknek talán eszükbe sem jutott volna felkavarni az álló­vizet, hogyha nem éppen Zsidai úr hívja fel a figyelmüket, hogy a tari ificsapat sorozatosan nem áll ki a bajnoki mérkőzéseire. Az elnök azonban felhívta, és ezzel elindította a lavinát. Köztudomású, hogy a Ka- rancslapujtő vezetői ezek után megóvták a bajnokságot. Ez azonban érthetetlen és kapkodó intézkedések sorozatát váltotta ki Zsidai úrtól. Az elnök az egyik napon közölte a Karancs- lapujtő elnökével, hogy ők a bajnokok. Már abban is meg­egyeztek, hogy miután az SBTC vasárnap hazai kömy- zetben rangadót játszik, délután 3 órára tűzik ki a Palotás elleni helyosztót. Ezt annak rendje és módja szerint Karancslapujtőn már ki is plakátolták. Aztán ugyanaz nap délután­ján Zsidai - a Volán-vezetők kíséretében - a lapujtői elnök­kel már azt közölte, hogy min­den marad a régiben. Azaz, a Volán játszik a bajnoki címért, a Lapujtő pedig mehet Vad­kertre. Hajladozik, mint a nádszál Hm, ez ám a határozott el­nökre valló intézkedés. Az már nem számít, hogy a szabályok mit mondanak. Csak az számít, hogy merről fúj a szél. Hajladozik, mint a nádszál! Néha azért le-lecsap, hiszen gondosan ügyel vezetői tekin­télyre. Határozott intézkedése­ket hoz. Délelőtt még kijelenti, hogy a Karancslapujtő a Keleti csoport győztese. Délután már azt mondja, hogy a Volán. Tisztelt Zsidai úr, vegye fi­gyelembe, hogy példaképe, Laczkó Mihály a napokban fel­állt az MLSZ elnöki székéből. Vajon a történtek után a megyei szövetség elnöke mikor lesz hajlandó ugyanezt megtenni? Az, hogy a megyei bajnok­ság befejezése komolytalan­ságba fulladt; az, hogy a szö­vetségben fejetlenség, káos2 uralkodik, mind-mind azt bizo­nyítják, hogy Zsidai Zoltán al­kalmatlan a megyei labdarúgás vezetésére. A birkapörkölt hatalma Zsidai úr mindig büszkér vallotta, hogy ő az MLSZ el­nökségi tagja. Nos, sok embei előtt ez nagy dolognak számít. Akik azonban egy kicsit kö zelebb állnak a foci világához azok tudják, hogy az ő elnök sége is a birkapörköltön megvá lasztott MLSZ-elnök kegye. Mindegy volt ugyanis, hogj Laczkó milyen mélyre süllyesz tette labdarúgásunkat öt és alatt, a birkapörkölttel megete tett küldöttek felemelték a ke züket a választáson. Laczkó ú cserébe biztosított számukr; egy-egy helyet az elnökségben Laczkónak azonban - ha tú hosszú vívódás után is - végű volt önkritikája. Talán rövidé sen megéljük, hogy Zsidai úr i mérlegeli tehetetlenségét. Gallov Rezső államtitkárnál volt bátorsága Laczkót felszólí tani lemondására. Lehet, hogy : megyei sportigazgatónak is ha sonlóan kellene cselekednie?-pilinyi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom