Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-27 / 149. szám

1994. június 27., hétfő Házunk Tája 7. oldal Jönnek: a mezőgazdasági biztosító egyesületek Várhatóan országszerte fel­gyorsul a mezőgazdasági biz­tosító egyesületek létrehozása. A kormány döntött e biztosító egyesületek állami támogatá­sának mértékéről. Ez az alap­tőke kétharmada, de maximá­lisan 500 ezer forint lehet. A mezőgazdasági biztosító egyesületek létrehozását az Ar- gosz Biztosító kezdeményezte annak érdekében, hogy a me­zőgazdasági termelők e biztosí­tási forma keretében viszonylag olcsón, önerőből csökkenthes­sék termelési kockázataikat. Jelenleg ugyanis, a termelés alacsony jövedelmezősége mi­att nehezen építhetők be költ­ségnövelőként a profitérdekelt­ségű biztosítók magas díjtéte­lei, viszont egyre nagyobb a kockázat. A mezőgazdasági biztosító egyesületi formával ezt a koc­kázatot lehet kivédeni kisebb költséggel és önerőből. Nem véletlen az, hogy az első ilyen hazai egyesület a jégverésnek leginkább kitett baranyai terüle­ten jött létre. Ott ahol a profit- orientált biztosítók díja a terme­lők jövedelmének egyre na­gyobb hányadát emésztette fel, és ezért kevesebben kötöttek jégkárbiztosítást. A kölcsönösségi biztosítási egyesületeket olyan magán­vagy jogi személyek szervezhe­tik - önkéntes alapon - akik nem törekszenek profitszer­zésre. Célszerű, hogy ezekbe az egyesületekbe azok a termelők lépjenek be, akik azonos terme­lői adottságokkal rendelkeznek, ismerik egymást, valamint szo­lidárisak is egymással a kocká­zati károk okozta veszteségek mérséklésében. A jelenlegi jogszabályok szerint minimum 10 tag szük­séges az egyesület megalakítá­sához és legalább 500 ezer fo­rintnyi alaptőkére van szükség. Az egyesületek létrehozásában az Argosz Biztosító Rt. - amely nemcsak a mezőgazdasági biz­tosításokkal foglalkozik - szakemberei nyújtanak segítsé­get. A társaság az egyesületeket viszontbiztosítja. Az Argosz főrészvényese a negyedik legnagyobb belga biz­tosító az ABB, 99 százalékban külföldi tulajdonban van, alap­tőkéje pedig egymilliárd forint. (MTI) IDŐSZERŰ NÖVÉNYVÉDELMI TUDNIVALÓK Fölszívódó szerek a peronoszpóra ellen Őszi búza: A kalászokra még mindig veszélyt jelentenek a szipoly cserebogarak és a levél- tetvek. Előbbiek megrágják és kitúrják a viaszérésben levő szemeket, utóbbiak pedig szí- vogatásukkal okoznak kárt. A szipolyok piretroidokkal (Sumi Alfa *, Fendona, Talstar, Chinmix, Karate stb.) kiválóan irthatok. Ha sok a levéltetű is, inkább foszforsavésztereket (Ekalux *, Phosdrin **) hasz­náljunk. Ügyeljünk az élelme­zés-egészségügyi várakozási idő betartására. Burgonya: A fitoftóra ellen virágzás végén végezzük el a második (és egyben utolsó) fel­szívódó szeres (Acrobat MZ, Mikai C, Ridomil, Sandofan, Galben, Kupfer Fusilan, Cur- zate) permetezést. A burgonyabogarak kelő lár­vái ellen a vedlésgátló szerek (Nomolt, Aim) biztos és tartós hatást nyújtanak, nagy lárvák és bogarak ellen azonban gyakor­latilag hatástalanok, ezért kon­takt készítményekkel (Fen­dona, Sherpa, Sumi-Alfa *, Talstar, Decis, Karate, Chinmix stb.) ajánlatos őket kombinálni. Paprika: A bogyókat és a lombozatot fertőző baktériu­mok, valamint a levélfoltossá­got és magházpenészt okozó al- temária gomba ellen kontakt, rezes szerekkel (Cuprosan, Mil- tox, Perotox, Champion, Bor­dódé FW, Cuproxat, Bordói por, Rézoxiklorid, Rokkol) lép­jünk föl. A levéltetveket a kombinált hatóanyagú Decis Quick-kel * vagy fölszívódó foszforsavész- terekkel (Hostaquic *, Bi 58 *, Anthio *, Danamid *, Rogor *, Sinoratox *, Dimecron **, Phosdrin **) pusztíthatjuk el. Akinek nincs „zöld könyvecs­kéje”, csak gyengébb hatású szerekkel (Pirimor, Bio-Sect) próbálkozhat. Uborka: Az indásodó növényállományba hamar bete­lepülnek a levéltetvek. Az elle­nük való védekezés azonos a paprikánál tárgyaltakkal. A peronoszpóra támadásától fölszívódó szerekkel védjük a növényt. A rövid élelmezés­egészségügyi várakozási idejű készítmények (Aliette: 2 nap, Previcur és Acrobat WP: 3 nap, Mikai C és Galben: 5 nap) a szedési időszakban is használ­hatók. Bab: A hüvelyeket is meg­támadó baktériumos paszuly- vész és a gombás eredetű fené- sedés megelőzéséről réztar­talmú szerek (lásd paprika) vagy Kasumin kijuttatásával gondoskodjunk. Gyümölcsfélék: Megkezdő­dött a zöld cserebogár (finánc­bogár) rajzása. A kártevő a sző­lőre, az almára (nagyon szereti a starking és az idared leveleit), néha a kajszira és a cseresz­nyére is veszélyes. Különösen az új telepítésekben tehet nagy kárt. Mechanikai módszerrel (hajnali lerázás és összetaposás vagy nappali összefogdosás) és kémiai szerekkel (Zolone, Ban- col, Unifosz *, Bi 58 *, Dimec­ron ** stb.) is eredményesen irtható. A rézzel kezelt szőlőket nem kedveli. A most tömegesen rajzó le­vélaknázó molyok az alma-, meggy- és kajszifákat részesítik előnyben. Kitinszintézis-gátló szerekkel (Nomolt, Dimilin) kiválóan pusztíthatok. A fiatal hajtásokra folyama­tosan betelepedő levéltetvek el­len 2-3 hetenként ajánlatos va­lamelyik jó tetűölő készítményt (Bi 58 *, Danadim *, Anthio *, Sinoratox *, Rogor *, Zolone, Dimecron **, Phosdrin**) ki­permetezni. Szőlő: Lisztharmat ellen a bogyók zöldborsó nagyságú ál­lapotánál permetezzük meg ne­gyedszer (és egyben utoljára) fölszívódó készítménnyel (To­pas EC, Anvil, Atemi S, Punch **, Dorado **, Tilt, Systhane, Sumi-8, Saprol, Trifmine, Bay- leton, Rubigan, Tridal **) az ültetvényt. Kontakt szeres (Ka- rathane, kén) kombinációjuk még nagyobb biztonságot nyújt a betegség ellen. A peronoszpóra-veszély erő­södik, maradjunk továbbra is a fölszívódó szereknél (Acrobat, Ridomil, Galben, Sandofan, Nikal, Kupfer Fusilan, Cur- zate). írásunkban *-gal a II., **-gal pedig a I. kategóriájú készítmé­nyeket jelöltük. Milyen vízzel locsoljanak a kertészkedők? Eddig bőven volt, remélhető­leg ezután is lesz elegendő csapadék. Érdemes hát a ker- tészkedőknek megjegyezniük: locsolásra a tisztán összegyűj­tött, víztároló edényben felfo­gott esővíz a legideálisabb. Főként azért, mert nem tar­talmaz káros sókat, általában kellően lágy s az összegyűjtés­től a felhasználásig felveszi a levegő hőmérsékletét. Mesterségesen is „puhíthat­juk” a vizet, ha kevés szódát te­szünk bele - ez azonban inkább permedének, mint gyakori ön­tözőnek hasznosítható. Körülményesebb, de kocká­zatmentes lágyítási mód, ha 10 literenként 1/2-1 liternyi sava­nyú kémhatású rostos tőzeget teszünk a vízbe és legalább egy napig áztatjuk. A leöntés után visszamaradó tőzeg még egyszer ugyanennyi víz lágyítására alkalmas - utána pedig talajtakarásra és -javí­tásra, komposztálásra haszno­síthatjuk. Elég jó vízlágyító a Wuxal lombtrágya vagy akár - lágyító adalékként - a csertölgy lombja. A káposztafélék, a saláták, az egynyári virágok zöme és a többi, hideget tűrő növény a le­vegő hőmérsékletétől függetle­nül is öntözhető. A bab, a pap­rika, az uborka, továbbá a dália, a rózsa, a petunia és más, kife­jezetten melegigényes növény öntözésével viszont tanácsos addig várni, amíg a hőmérsék­let 20 fok fölé emelkedik. Hű­vösben a locsolás sárgulást idézhet elő és megakasztja a fejlődést. Legkedvezőbb az, ha az ön­tözővíz körülbelül 20-23 fokos. Jó tudni, hogy a 40 foknál me­legebb már kifejezetten komoly károkat okozhat, csakúgy mint a kelleténél hidegebb víz, amely túlhűtheti a talajt is, a növényeket is. Általában öntö­zővízként, permetként egyaránt a környezetével csaknem azo­nos hőmérsékletű víz a legjobb. A magas sótartalom káros, mert szíkesíti a talajt. Legyünk tehát óvatosak a természetes források és a tavak vizének fel- használásánál, ezek ugyanis gyakran negyed százaléknál is több káros sót tartalmaznak s öntözésre alkalmatlanok. A „vegyvizsgálat” egyszerű: ha a vízben sok a vízinövény, a hal, a béka, akkor csaknem biz­tos, hogy csekély a sótartalma, megfelelő az öntözéshez. A kútvizek és különösen az artézi vizek alkalmasságát ajánlatos külön-külön elbírálni. Már csak azért is, mert a nem megfelelő vagy öntözésre kife­jezetten alkalmatlan víz haszná­latának káros következményei rendszerint csak áttételesen és később tapasztalhatók. Dr. Komiszár Lajos Legkedvezőbb a növényeknek, ha az öntözővíz húsz fok körüli hőmérsékletű Fotó: Kun Király Ételeinknek illatot és ízt adnak Helye van a fűszer- és gyógynövényeknek a kiskertekben A füszertermesztés első mesterei az etruszkok, a görögök, majd a róma­iak voltak. A nagy lakomáikhoz szükséges fűszereket: a köményt, a koriandert, a kakukkfüvet, a fok­hagymát, a tormát, a petrezselymet, kaprot, stb. kertjeikben termesztet­ték. A kertészeti eljárások tudomá­nya a római légiósok révén került hazánkba. Az újra erősödő fűszer­kultusz hatására egyre többen fog­lalkoznak hazánkban is a háztáji fű­szer- és zöldségtermesztéssel. Napjainkban már minden feltétel adott, hogy a kiskerti és háztáji ter­mesztéssel a magyar fűszerek egész­séges felhasználását elősegítsük. A kiskerti növénytermesztéssel nemcsak jó minőségű zöldséget, gyümölcsöt, hanem kellemes ízű és illatú fűszere­ket is biztosíthatunk konyhánk szá­mára. Ennek érdekében gondosan meg kell terveznünk kertünket. E munka során nem csupán azt határozzuk meg, hogy ezek melyik részébe kerüljenek a kertünkben. Gyakorlati szempontból legfonto­sabb szem előtt tartanunk, hogy a ter­mesztendő növényeknek meghatáro­zott környezeti igényeik, vannak. Szinte minden kertben találhatók könnyen melegedő, naposabb foltok, árnyékot adó fák, széljárásnak jobban vagy kevésbé kitett helyek. Ezek fel­ismerésével és szakszerű felhasználá­sával csaknem minden növény szá­mára természetes termőhelyhez ha­sonló környezeti feltételeket biztosít­hatunk. A melegigényes rozmaring, levendula például jól termeszthető a házunk déli, napsütötte meleg fala mellett kialakuló mikroklímában, hi­szen itt a hőmérséklet általában maga­sabb, mint a környező területeken. A termőhelyigény mellett azt is vegyük figyelembe, hogy a fűszerekre a kony­hában van szükség, ezért ezeket in­kább házunk közvetlen közelében ter­messzük. Számos fűszer- és gyógynö­vény, mint például a kerti kakukkfű, a levendula - különösen fás háttér előtt - dísznövényként is nagyon mutatós. A kerti kakukkfű és a bazsalikom - meleg fekvésben a rozmaring - sze­gélynövénynek is kiváló. A bazsali­kom csaknem gömb alakú bokra dísz­kertekben is szép. Különleges látvá­nyossága lehet kertünknek egy-egy angelika- vagy lestyántő, amely a régi parasztházak előtt ugyan gyakori volt, Az illatos kaporból finom már­tás készíthető Fotó: K. K. J. míg a mai kertekből már-már, sajnos, szinte teljesen hiányzik. Fontos a kedvező növénysorrend megválasztása is, hiszen kertünk ki­használtságának növelése mellett így védekezhetünk a kártevők és kóroko­zók ellen. Minden körülmény ismerte­tésére azonban nincs lehetőség. A kert­tulajdonos úgy is sajátos szempontjai szerint alakítja ki kertjét. A teljesség igénye nélkül mégis felsorolok jó — párfajta fűszernövényt, amelyeknek feltétlenül szorítsunk helyet kertünk­ben. Ezek az alábbiak: ánizs, bazsali­kom, borsikafű, borsmenta, fodor­menta, édeskömény, hagymafélék, ka­kukkfű, kapor, majoránna, sáfrányos szeklice, zöldség, répa, petrezselyem, rozmaring, tárkony, torma. A fűszerek felhasználásához nem adható pontos recept, mert ez ízlés és egyéb kívánalmak szerint történik. Ál­talában a háziasszony gyakorlati ér­zéke, és az általános tudnivalók szab­nak irányt. A megtermelt fűszernövé­nyeket előzőleg friss állapotban pró­báljuk ki, hogy a nekünk ízletesebb vagy kevésbé ízletes fűszerekből töb­bet vagy kevesebbet használjunk-e fel később. Tegyük változatossá a fűsze­rezést éspedig aszerint, hogy a fűszer diétetikai fontossága az elsőrendű, vagy csak egyszerűen ízletessé, illa­tossá akarjuk tenni az ételt. Soha sem szabad úgy fűszerezni, hogy az étel jel­legzetes ízét elveszítse, hanem csak olyképpen, hogy a feltálalt étel ízét fi­noman emelje. Ezzel szemben vannak levesek, mártások, ahol éppen a fűszer adja meg a jellegzetességet. A fűsze­rek és gyógynövények táplálkozásaink során igen kedvező hatást váltanak ki az emberi szervezetben. Az illóolajak adják a növény „lelkét”, az ételeknek pedig illatot és ízt. A növényi csersa­vak a fehérjékhez vagy a festékanya­gokhoz kötött növényi csersavnak ösz- szehúzá, gyulladást, erjedést gátló és egyben fertőtlenítő hatása van. A gli- kozidok az ásványi és más anyagok felszívódását kedvezően befolyásol­ják. Ásványi anyagokat tartalmaznak és ezáltal fontosságuk igen nagy, mert a testépítő anyagok közé sorolják. Kö­zülük a kalcium, a foszfor, a magné­zium, a jód és a vas a csont, a szövetek fontos elemei. A szerves savak ízesítő, fertőtlenítő és anyagcsere-szabályozó hatásuknál fogva jó szolgálatot tesz­nek. Fűszerek és gyógynövények használata nélkül az emberi táplálko­záskultúra is szegényebb lenne. Holecz Ferenc KERT TARON. Minden tulajdonos, így Király Józsefné is saját ízlése szerint alakítgatja az ültetvényt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom