Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-18-19 / 142. szám

1994. június 18—19., szombat — vasárnap Hétvégi Magazin • Hobbi - Hirdetés 11. oldal Világversenyt rendeznek a velencei-tavi evezőspályán A Nemzetközi Horgász Szövet­ség megbízásából idén a Ma­gyar Országos Horgász Szövet­ség rendezi meg 1994. június 17. és 19. között a klubcsapatok soron következő világbajnok­ságát. A versenyre a Velen­cei-tó evezőspályáján kerül sor. Az előzetes eléképzelések szerint a péntek délelőtti hivata­los edzések és az esti ünnepé­lyes megnyitó után másnap, azaz ma kezdődnek a verse­nyek. Reggel háromnegyed 7 és negyed nyolc között - sorsolják ki a rajthelyeket. 9 óra 30 perc­től 12 óra 30 percig zajlik a vi­lágbajnoki megmérettetés első fordulója, majd a mérlegelés következik. Vasárnap az előző napi programok szerint alakul a menetrend. 16 órakor sajtótájé­koztató lesz a Hotel Juventus- ban. Részt vesz Francesco Co- lucci, a Nemzetközi Horgász Szövetség elnöke, a MOHOSZ (a világbajnokság rendezője) elnöke, dr. Varga Miklós, és a szervezőbizottság elnöke, dr. Orbán Ferenc, a MOHOSZ ügyvezető elnöke. A világbajnokság fővédnöke Göncz Árpád, a Magyar Köz­társaság elnöke. Ceredi vadőr pedigrés álmai Koren Csaba - noha szülei gyári munkások voltak - me­zőgazdasági iskolát végzett Szécsényben. Parádsasváron gyakornokoskodott a Cifra is­tállóban. Itt kiélhette gyer­mekkori lóimádatát.- Először azonban tehenek­kel kezdtem foglalkozni - mondja a ceredi hivatásos va­dász. - Nyolc évvel ezelőtt megnősültem, az állatokat elad­megvan neki videón, még a vi­lágbajnokság is.- A tiszta vérű lovak értéke sajnos a külföldi piachoz iga­zodik, holott a mi keresetünk csak a negyed része annak.- A pedigrés lipicaiakkal mit szeretne elérni?- A fiam most hatesztendős, mire felnő, egy négyes fogatot szeretnék kiállítani részére, hogy hajtani tudja. A tenyész­Koren Csaba: Négyes fogatot szeretnék majd a fiamnak tam. A kapott pénzből nyom­ban három lipicai pedigrés lo­vat vásároltam. A tenyésztésre álltam rá. Már fiaztatásom is volt, ami nagyon jól sikerült. A gazda szeretne majd egy­szer lovaival versenyezni. Min­den hazai fogathajtóverseny téssel kapcsolatban két válasz­tásom maradt: megvenni öreg, kiselejtezett tiszta vérű lovakat; vagy saját tenyésztést csinálni, ami jóval költségesebb és idő­igényesebb folyamat. Kép és szöveg: Kun Király József Emlékezés régiekre - bélyegeken Négyszáz esztendeje annak, hogy első nagy lírikusunk, Ba­lassi Bálint Esztergom ostroma során hősi halállal végezte éle­tét. Az évforduló alkalmából a Magyar Posta bélyeggel tiszte­leg a nemzet géniusza előtt. Az „Irodalmunk nagyjai II.” elnevezésű bélyegsorozat má­sik bélyegén báró Jósika Mik­lós, az első jelentős magyar re­gényíró portréja látható. A bé­lyegeket Pásztor Gábor grafikusművész tervezte. Száz év telt el azóta, hogy 1894. május 13-án átadták a lá­togatóknak a Feszty-körképet. S 1996-ban - az expo évében - ünnepeljük a magyar honfogla­lás ezeregyszázadik évforduló­ját. A körkép felidézte esemé­nyekre a Magyar Posta három egymás utáni évben (1994-ben, 1995-ben és 1996-ban) há­rom-három címletű bélyegso­rozattal emlékezik. a szelvényünket. Mi feltöltjük a gáztartályát! I I I ■ I I « Ha Ön, mint leendő partnerünk, június 13. és szeptember 30. között Prímagáz tartályt bérel, és azt december 31-ig üzembe helyezteti, rendszerének első feltöltésénél 1,2 tonnás tartály(ok) esetén 30.000Ft, 2,1 tonnás tartály(ok) bérlése esetén 60.000Ft kedvezményt kap a gáz árából! Ismét itt a príma alkalom! Használja ki a hatékony és gazdaságos Prímagáz energiaforrást! ' Töltse ki a szelvényt, és küldje el a következő címre: Budapest 114, Pf. 10/9.1525 Név: .......................................................Cím:.................................................................................. M egye:........................................................................Tel.:........................................................ F elhasználási terület:........................................................................................................... PRÍMAGÁZ l 1 I I I Nógrád Megyei Hírlap Nemere István Ravasz, mint a róka (31.)- Hát Roddék. Meg a szolgáik. Egy órával ezelőtt jelentkezett nálunk Kie­fer Ródd egyik inasa és érdekes dol­gokat mesélt a család belső életéről. A pasi alighanem azt hiszi, már az is jobb, ha most a rendőrségre bízza az életét. Hogy megvédjük az ismeretlen merénylőktől, hajlandó Roddékat ter­helő tanúvallomást tenni'. Ez új volt, de nem értettem a dolgot. Már nem tudtam tovább kérdezős­ködni, kiugrottunk, futottunk a kapu­hoz. A sok sziréna és kék fény nagyon idegesítően hatott. Engem ráadásul ir­ritált, hogy nem tudom, valójában mi­ről is van szó...? Végre megláttam Wolfot. Két em­berének magyarázott; mesterlövészek voltak. Páncélmellényben, sisakot vi­seltek és hosszú karabély lógott a vál­lukon.- ... de csak akkor lőhetnek, ha erre kifejezetten engedélyt adok, világos? A nő bezárkózott a villába és két túsza van. Már körül­vettük a házat, a személyzet sze­rint csak ők hár­man maradtak odabent. A nő állítóleg leadott egy so­rozatot, attól kezdve senkinek sincs kedve közelebb menni... Wolf meglátott, odaintett:- No végre, Patton. Most mondja el, mit tudott meg Mrs. Roddtól?- Mrs. Roddról van szó? - kérdez­tem és nagyot nyeltem.- Persze, maga nem volt a helyén az előbb...! Mrs. Ródd felhívott engem az imént és közölte, a két Rodd-fivér a tú­sza és hamarosan agyonlövi őket, ha nem jövünk ide azonnal minél többen. Nyeltem egyet. Tehát Mrs. Ródd...? És miért van szüksége ekkora felhaj­tásra? Biztosan nem ok nélkül. Köz­ben a mesterlövészek elmentek. Ket­ten maradtunk.- Talán nem kéne őt akadályozni ebben a nemes szándékában - mond­tam. Talán vidám szikrák is csillogtak a szememben? Úgy megkönnyebbül­tem, hogy nem Julie Bond, vagyis Su­san Anterville lepleződött le. Lehet, hogy ezek itt... még mindig nem tud­ják, mi is történt valójában? Egyedül én tudom - és Susan? Wolf dühöngött:- Most ne hülyéskedjen. Patton! Képzelje el, mit ima rólunk a sajtó, meg milyen tüzet fújnának ránk a hié­nák a tévében! Meg kell akadályoz­nunk a dolgot...Annál is inkább, mert végre a személyzet is látja, nem olyan mindenhatóak a Roddok, ha egy nyo­morék asszony is el tud bánni velük, teljesen egyedül!- Teljesen egyedül. így van - erősí­tettem meg tévhitében. Az érveit azonban nem fogadtam el egyköny- nyen, ám nem ez volt a legalkalma­sabb pillanat, hogy vitázzunk. Wolf folytatta:- Maga már beszélt ma az asszony­nyal. Mondott valamit?- Csak annyit, hogy gyűlöli a két fi­vért.- Ezt megerősítették a testőrök és a személyzet is. Míg maga a városban csatangolt, kiderült, hogy Sterling ügyvéd kocsija repült a levegőbe! Ne­tán ezt sem tudja...?- De tudom, kapitány úr...- Ne szóljon közbe! Ez győzte meg Roddék testőreit, hogy őket már senki sem védheti meg a gyilkostól, csak mi, a rendőrség! Szörnyű dolgokat mesél­tek arról, hogy a két fivér hogyan gyö­törte az asszonyt az elmúlt években! Nem csoda, ha felment nála a pumpa!- Mestermunka volt - jegyeztem meg. Wolf kiesett a lendületéből:- Tessék...? Jó színész az a kis öregasszony. Mindenki azt hitte, nyomorék és ket­tőig sem tud számolni. Közben fegy­vert szerzett és kihasználva, hogy minden beszélgetést kihallgathatott, rengeteg információt gyűjtött a Rodd-birodalom működéséről... Egy napon megelégelte a sok szenvedést. Mint a mesében: elindult, hogy rendet csináljon. Senkinek sem jutott volna eszébe, hogy profi bérgyilkos helyett a kis öreglányt gyanúsítsa! Ezt olyan meggyőzően mondtam, hogy Wolf azonnal elhitte. Egy percig még rám bámult, aztán magához tért:- Ez mind nagyon szép! De most mit tegyünk? Ha Mrs. Ródd odajön va­lamelyik ablakhoz, a mesterlövészek végeznek vele!- Az ön parancsa nélkül? - kérdez­tem. Akkor már a többiek is ott álltak mellettünk. Matt, komoran, mint min­dig. Lamberti és Gregg flegmán, de érezhető feszültséggel. Owens és tár­sai akkor jöttek. Voltunk ott legalább harmincán, egyenruhások és civilek. Egy perc, és itt lesznek az újságírók is.- Beszélek vele - mondtam. Csönd lett. Wolf mérlegelt. Tovább vertem a vasat: - Délután nagyon őszinte volt velem, bár azt nem vallotta be, hogy ő követte el a gyilkosságokat... Talán megússzuk vérontás nélkül is. Lőni utána is ráérünk, kapitány.- És ha magát is túszul ejti? A fejemet ráztam. A csönd ismét ránk szakadt, lassan elcsitultak a szi­rénák, leálltak a forgólámpák. De a fe­szültség nem múlott el, éppen ellenke­zőleg. Valóban látni akartam azt az asszonyt, még egyszer szerettem volna a szemébe nézni. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom