Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-02 / 128. szám

1994. június 2., csütörtök Bűnügy 7. oldal A fiatalkori bűnözéssel szemben a társadalmi összefogás segíthet Változások tapasztalhatóak a fiatalkorúak bűnözésében. Egy­részt számszerüségében, másrészt tartalmi jegyeiben. Idén az eddig eltelt öt hónapban növekedett a bűnelkövetők száma és lényegesen több bűncselekményt követtek el a fiatalkorúak, mint tavaly. Tehát számszerűségében emelkedő tendencia ta­pasztalható. A fiatalkorú bűnözés tartalmi változásokat is mu­tat, hiszen gyakoribbak a csoportos bűnelkövetések, mint ko­rábban. Új jelenség, hogy egy-egy bandába „bevesznek” egy felnőtt korút is, aki általában az orgazda szerepét tölti be, va­gyis felvásárolja a lopott holmikat. FIGYELMEZTETŐ KÖZÚTI ELLENŐRZÉSEK. A rendőrség néhány napig csak figyelmezteti a gépkocsivezetőket az új KRESZ-szabályok betartására. AKIT SZINTE ÉLVE TEMETTEK EL... Pokoli órák az erdő mélyén A borzalmak borzalmát élte át egy fiatal lány tavaly nyáron egy Balaton-parti község melletti erdőben. Nem sok kellett ahhoz, hogy meghaljon. A gödör mélyén már lemondott életéről... Gyönyörű nyári nap volt tavaly június 29-én, amikor a lány el­indult a munkásszállás melletti erdőbe napozni. Útközben ösz- szetalálkozott K. L-el, akit látásból ismert, ugyanis egy munka­helyen dolgoztak. A tisztáson leterítette törülközőjét, s elővett egy pulóvert a táskájából. Erről az új helyzetről beszél­getünk példák alapján Juhász István rendőr őrnaggyal, a Sal­gótarjáni Rendőrkapitányság bűnügyi osztálya vezetőjével.- Tendenciának mond­ható-e a fiatalkorúak bűnözé­sében az, amit a bevezetőben leírtunk?- Az utóbbi hónapok tény­adatai és tapasztalatai alapján mindenképpen beszélhetünk tendenciáról. Rendőrkapitány­ságunk működési területén - amely bűnügyileg az egyik leg­fertőzöttebb Nógrád megyében - már tavaly tapasztaltuk, hogy mind több alkalommal verődött egybe két-három fiatalkorú lo­pásokra, betörésekre. Ezek az alkalmi tolvajló társaságok ké­sőbb nemcsak rivalizáltak egymással, hanem össze is fog­tak, egybeolvadtak. Működé­sük állandósult, legalábbis ad­dig, amíg nem jutottak az igaz­ságszolgáltatás kezére. Orgazda felnőttek- Mi az, ami még jellemző ezekre a társaságokra?- Egy-egy ilyen tolvaj társu­lat tagjai döntő részben egy vá­rosrészből kerülnek ki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem vesznek be maguk közé olyanokat - rokon, barát, isme­rős - akik más vidékről, más te­lepülésről származnak. Az ilyen bandákban mind gyako­ribbak a gyerekkorúak, s utóbb résztvevők lettek felnőttek is, akik egyre többször az orgazda szerepét töltik be.- Milyen bűncselekmények igazolják ezt?- Például az utóbbi hóna­pokban Salgótarján több iskolá­jából, intézményéből érkezett feljelentés ismeretlen tettesek ellen, akik különféle személyes tárgyakat loptak el. Egy ideig sikertelenül nyomoztunk a tet­tesek után, amíg egyszer csak változott a helyzet. A gépipari szakközépiskola bezárt sportöl­tözőjéből több személy értékes felszerelését lopták el a betö­rők. Szerencsénkre az egyik fia­talkorú akció közben éppen egy volt tanárával találkozott össze, s ennek révén leltünk nyomra. Ettől kezdve változott a hely­zet. Ezen a szálon elindulva egymás után derítettünk fényt a korábbi bűncselekményekre.- Amelyeket ugyanezek a fiatalok követtek el?-Eltalálta. A nyomozás ed­digi adatai szerint mintegy harminc bűncselekmény írható a számlájukra, de várhatóan még több is lesz. Döntően salgótarjániak- Milyen az összetétele en­nek a bandának és ki a veze­tője?- A csoport tagjai döntő részben salgótarjániak, de van­nak köztük vidékiek is. A banda vezetője Sz. Sándor, aki nemrégiben vált fiatalkorúvá. Ez az ártatlan képű, jól fésült if­joncnak már számos bűncse­Juhász István lekmény van a számláján, de gyerekkorúként nem lehetett felelősségre vonni. A betörések és lopások nagymestere, s a zöldfülű kezdők avatott taní­tója. Láthatóan tetszik neki, hogy valahol ő a középpont, vele foglalkoznak.- Mi jellemzi az elkövetési módszereiket?-Az egyik általános iskolá­ból több feljelentés között a ta­nári televízió-készülék eltűné­séről is panaszt tettek. A hely­színi szemle alkalmával derült ki, hogy a készüléket senki sem lopta el, csupán az emeleten lévő vendégszobába vitték a be­törők. A gyerekek - a kihallga­tás során elmondták - ők vitték fel a szobába ahol a Hófehérke és a hét törpe meseváltozatát nézték az éjszakai órákban. Közben azt a konyakot és bort fogyasztották, amit ugyancsak az irodából loptak el.- Egy másik esetben egy Salgótarjánhoz közeli rész­vénytársaság irodaházát törték fel. Az irodákban összepakol­tak, majd szállítóeszköz után néztek. Az udvaron álló gépko­csit nem tudták beindítani, ezért a közeli apró vasútállomás mel­lől ellopták a szolgálati kerék­párt és azzal vitték el a szajrét.- Ezek a tolvaj, betörő gye­rekek mögött milyen a családi háttér, a szülők tudnak-e cse­lekedeteikről?- A rendőrségnek nincs ideje ezt vizsgálni, de nem is ez a fő feladatunk. Tapasztalataink szerint a bűnöző fiatalok dön­tően az anyagilag bizonytalan, érzelmileg erőtlen családokból kerülnek ki. Onnan, ahol már a szülők is összeütközésbe kerül­tek a rendőrséggel, vagy ahol eluralkodott az alkoholizálás, netán csonkává vált a család. Az ilyen családok döntő több­ségében nincs szülői kontroll, a felnőtteket nem érdekli, hogy mit csinál a gyerek.- Mi ■ minden eset felderíté­sekor figyelmeztetjük a szülő­ket, értesítést küldünk az ön- kormányzatnak, vagy - ha ne­velőotthoni gyerekről van szó - a nevelőotthon vezetőinek. Ab­ban az esetben, ha a gyerekeket a megelőzés érdekében ki kell emelni környezetükből, határo­zattal ideiglenesen intézetbe utalják. De ebben az esetben is a végleges döntést az illetékes polgármesteri hivatal gyámha­tóságának kell meghozni. Ettől többet nem tudunk tenni. Az okok összetettek- Ennek a bandának a feje alig töltötte be a tizennegye­dik életévét. A törvény szerint eddig nem volt büntethető, de most már lehetne valamit tenni. Kinek a feladata?- Valóban, Sz. Sándor 14. életévéig nem volt büntethető. Mivel fiatalkorúvá lett, minden ezután elkövetett bűncselek­ményéért felelősségre vonható. A Büntetőtörvény könyv ki­mondja, hogy a fiatalkorúval szemben alkalmazott büntetés vagy intézkedés célja elsősor­ban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjék és a társada­lom hasznos tagjává váljék. Büntetést akkor kell kiszabni, ha az intézkedés nem célrave­zető. Ezt helyesnek tartom, de a kiszabható intézkedéseket - mint például a pártfogó-fel­ügyeletet, illetve javítóintézeti nevelést - szigorúbban kellene alkalmazni.-Hogyan lehetne megállí­tani, illetve csökkenteni a fia­talkori bűnözést?- Ennek az okai összetettek. Sokat segítene, ha mielőbb csökkenthető lenne a munka- nélküliség, ami javítaná a csa­ládok anyagi lehetőségeit, s a pályakezdő fiatalok sem kény­szerülnének a bűn útjára, ha munkájuk, értelmes elfoglalt­ságuk lenne. Ezt a gondot a rendőrség egyedül nem tudja megoldani, a sikerhez elenged­hetetlen a társadalmi összefo­gás. Pádár András-Talán, ha két-három sort kötöttem a pulóveren, amikor valaki hátulról elkapta a keze­met, s rám kiáltott: - Ne sipá- kolj, mert megöllek! - Megfor­dultam, akkor láttam, hogy a nesztelenül mögém lopakodó K. L. az. Pillanatok alatt hátul­ról összekötötte a kezem raffiá- val. Fel akartam állni, de ismét megfenyegetett. Bizonyos vol­tam abban, hogy innen nem szabadulok könnyen. Levegő után kapkodtam, majd megful­ladtam. Könyörögtem neki. Azt mondta, ha jól viselkedek, nem halok meg. K. megkérdezte a lánytól, hogy van-e nála arany? Meg sem várta a választ, a neylon táskát kiborította, s a három köves aranygyűrűt magához vette. Van pénzed? - kérdezte. - Ha feljössz a szállóra adok - válaszoltam. -Te tiszta hülye vagy, két napja köröz a rendőr­ség, dehogy megyek! - Nagyon begurult, s arcon vágott. Már előtte is megütött. A 22 éves balatonfűzfői fia­talembert először 1988-ban, majd 1991-ben vonták felelős­ségre. Erőszakos közösülés és rablás bűntette miatt összbünte- tésül négy év szabadságvesz­tésre ítélték. Tavaly júliusban lopás bűn­tette miatt ismét a bíróság elé állították. Mint többszörös visszaesőt egy év három hónap szabadságvesztéssel sújtották. K. a megadott időben nem vo­nult be a börtönbe.- Fölrángatott ültömből, s bevonszolt a szinte járhatatlan erdőbe. Nekem kellett elöl menni. Már jó ideje jártuk az erdőt, amikor megkérdezte, hogy hol van a romos ház. Rosszat sejtettem ... - Mit akarsz csinálni, kérdeztem tőle. - Ha jól viselkedsz, nem lesz semmi bajod - válaszolta. - Gondoltam, elfutok előle, de nem mertem kockáztatni, mert előtte kijelentette, kés van nála. Amikor megérkeztünk a romos pincéhez, leültetett egy fa tö­vébe, s odakötözött. Levette a lány farmerszok­nyáját, majd lehúzta a fürdőru­háját is. Ezek után a szoknyát ráadta a lányra, majd furcsa kérdést tett fel neki: - Van ná­lad gyufa? - Megfenyegette, ha nem talál nála gyufát, megöli. Szerencsére nem váltotta be ígéretét.- Fogvatartóm nyugodtan sé­tált le-föl előttem. Aztán várat­lanul hozzám lépett, s papír­zsebkendővel betömte a szá­mat. A fürdőruha felsőmet és a kötésemet a fejemre húzta, semmit nem láttam. Orromat befogta, alig kaptam levegőt. Elájultam. Amikor magamhoz tértem, odavonszolt egy szűk lyukhoz, és még egyet húzott a nyaka­mon lévő zsinegen. Nyöszörög­tem, hogy ne bántson, de nem is válaszolt. Belémhasított a ször­nyű érzés: nekem még rendes temetésem sem lesz. Már csúsz­tatott is lábbal lefelé a gödörbe, s szórta rám a homokot. Csak a fél arcom látszódhatott ki. Ezt mondta: - Nekem aztán mind­egy, hogy élsz vagy nem, négy haverral majd holnap visszajö­vök. - Korom sötét volt körü­löttem. És csak zúdította rám a homokot! Moccanni sem mer­tem, mert féltem, hogy utánam jön. Gallyakat tett fölém, meg egy kályhaajtót. Leszórta azt is, hogy ne találjon meg senki. Végtelen sok idő telhetett el. Később hallottam, a távolodó lépteit. Azok a döngések a föl­dön! Hónapok teltek el azóta, de még ma is rosszul leszek, ha valakit hallok mögöttem jönni. Elkezdett mocorogni. Hála Istennek, a raffiából készült „bilincsből” ki tudott bújni. Ennek köszönhette az életét. Nagy erőfeszítéssel a felszínre tornázta magát.- Azóta is altatókkal alszom. Sokáig betegállományban vol­tam, de ma már dolgozom. A munkahelyemen nem kérdezte senki, hogy mi történt velem, hagyták, hogy én meséljek el annyit, amennyi rájuk tartozik. A távoli faluban élő szüléimét is csak akkor mertük értesíteni, amikor kijöttem a kórházból. Nagyon sírtak. Tönkre mentek az idegeim, azóta is kezelésre járok. Gyakran újraálmodom az egészet... Félek a tárgyalás­tól. Ismét találkoznom kell vele A Veszprém Megyei Bíróság dr. Turbán Jakab büntetőtaná­csa K. L-t bűnösnek mondta ki különös kegyetlenséggel elkö­vetett súlyos testi sértés, rablás és aljas indokból a sértett sa­nyargatásával elkövetett szemé­lyi szabadság megsértésének bűntettében. A bíróság a vádlot­tat, mint többszörös és különös visszaesőt, halmazati bünteté­sül 12 évi fegyházbüntetésre ítélte. Mátételki András (A Pandúr Bűnügyi Magazin nyomán.) IDE VEZETHET A NAGY SEBESSÉG. Mint képünk is tanúsítja nem indokolatlan a rendszeres sebesség-ellenőrzés a közutakon. (Archív fotók) FEJEZETEK A BŰNÖZÉS TÖRTÉNETÉBŐL A münsterbergi emberevő A z újabbkori bűnözések legsötétebb rejtélye az emberevéssel is gyanúba fo­gott harmincszoros gyilkos Denkének az esete. Denke út­kaparó volt Münsterbergben, Porosz-Sziléziában. 1924 év végén történt, hogy egy kóborló, rongyos ruhájú fiút megszólított és látható jó­szívűséggel felajánlotta neki, hogy jöjjön vele az út szélén álló házába, ahol valami sze­rény ebédet ad neki. Az ifjú csavargó örömmel vette a sze­gény ember jószívű ajánlatát és hozzászegődött. A szobába érve, Denke ba­rátságosan hellyel kínálta meg. A fiatalember leült a szoba kö­zepén szabadon álló székre, és várt. Denke a szekrényben ke­resgélt, és aztán hirtelen előka­pott egy baltát, amivel rárohant vendégére. Rá is sújtott, de el­vétette a csapást, a fiatalember könnyebb sérülést szenvedett. Felugrott a székről és a véletle­nül nyitva hagyott ajtón keresz­tül kiszökött s torkaszakadtából segítségért kiabált. Fel is lár­mázott néhány arra járót, akik hozzászaladtak. Denke látta, hogy elveszett, késsel szíven- szúrta magát. Mire berohantak szobájába, már halott volt. Az országút csavargója an­nak köszönhette megmenekülé­sét, hogy Denke nyitva felej­tette az ajtót, és az első elhibá­zott baltacsapás után elmene­külhetett. Kórházba vitték, és amikor felgyógyult, a münster­bergi rendőrségre vitték. Azt hitte, jutalmat kap. Ehelyett a német rendőrtisztviselő a kór­házi ágyon tett vallomása alap­ján, mert Denkétől adományt kért és kapott, engedély nélkül koldulásért kéthónapi fogházra ítélte. Denke házában egy listát ta­láltak, amelyen harminc név szerepelt, áldozatai, akikről pontosan feljegyezte súlyukat és húsuk minőségét. Éveken keresztül folytatta üzelmeit. Áldozatai között megtalálták évekre visszamenően egy leány nevét, aki Münsterbergből el­tűnt és meggyilkolásával vőle­gényét gyanúsították. A bíróság tagadása ellenére halálra ítélte, de a felsőbb fórum életfogytig­lan tartó fegyházra mérsékelte a büntetést. Most derült csak ki teljes ártatlansága. Azonnal szabadon is bocsátották. Denke öngyilkosságával magával vitte a sírba borzalmas bűneinek titkát. Sötét legendák keletkeztek a szörnyű emberről, és az egyszerű német asszo­nyok a környéken Denke nevé­vel ijesztgették gyermekeiket. Részlet „A modern bűnözés” című Turcsányi Gyula által szerkesztett, Rozsnyai Károly kiadásában megjelent kétköte­tes könyvből.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom