Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-18-19 / 142. szám

Arcok-harcok 9.oldal Család - szabadidő lO.oldal Hobbi 11.oldal 6.oldal Női dolgok 7.oldal Nyílt tér 8.oldal Élet - képek 1994. június 18-19., szombat - vasárnap J líixi u ÍI2/LÍ1ÍJ ^ .. Ku ltúra - Művészet 5. oldal BÜNTETÉSBŐL DOLGOZOTT BALASSAGYARMATON BOZENA NEMCOVÁ ÍRÓNŐ FÉRJE A cseh - magyar kulturális kapcsolatok kutatója Richard Prazák, a brnoi Masaryk Egyetem professzora szer­kesztésében tavaly látott napvilágot Prágában az általa és szerzői munaközössége által írt Magyarország története című könyv. A professzorral, aki nemrég szívesen és nagy érdeklő­déssel kapcsolódott be a Nógrád megye bemutatkozik Prágá­ban rendezvénysorozat kulturális eseményeibe, a cseh-ma- gyar történelmi kapcsolatokról, nógrádi személyes emlékeiről váltottunk szót a cseh fővárosban. Magyar történelem csehül- A cseh könyvpiacon má­ris élénk visszhangot váltott ki a Magyarország története című könyv. Minek köszön­hető ez az érdeklődés?- Az egyik ok mindenkép­pen az, hogy az utolsó cseh nyelvű Magyarország-történet csaknem hatvan évvel ezelőtt, 1934-ben jelent meg. Josef Macurek írta; akinek tanítvá­nya vagyok. O alapította meg a közép-, a délkelet- és kelet-eu­rópai tanszéket a bmoi Ma­saryk Egyetemen. Összefog­laló igényű művének megjele­nése óta azonban nagyon sok idő telt el, jelentős társadalmi, politikai, gazdasági változások zajlottak le. A kötetet cseh és szlovák szerzők írták, így mindkét látásmód érvényesül benne.- Professzor úr, mióta fog­lalkozik a cseh és magyar kulturális kapcsolatokkal?- Az egyetemen magyar­oséit szakon végeztem az öt­venes években. Diplomamun­kámat Eötvös József tevékeny­sége 1848 előtt címmel írtam. Azóta foglalkozom a cseh- magyar kulturális kapcsola­tokkal, amelyek igen sokré­tűek és izgalmasak. Számtalan példát említhetnék ennek iga­zolására. Csupán jelzésként, kiragadott példaként álljon itt Josef Dobrovsky (1753-1829), a cseh felvilágosodás nagy alakjának, a szlavisztika meg­alapítójának neve. De ő alapí­totta meg a tudományos hun­garológiát is, nemzetközi tu­dományos téren ő segítette ér­vényre juttatni például a fin- nugrisztikát. Felvilágosult gondolatok- Második könyve ugyan­csak meghatározó jelentő­ségű korszakkal foglalkozik a cseh-magyar kapcsolatok szempontjából is.-Valóban így van. Ez a Magyar református papok Cseh- és Morvaországban 1781-től 1848-ig című könyv. Akkor sok református pap jött hozzánk segíteni a református gyülekezeteket, a türelmi ren­delet után. Főleg Sárospatakról és Debrecenből érkeztek Kö- zép-Csehországba, Délmorva­Richard Prazák: Nem minden Bach-huszár volt magyarellenes országba, vagy a lengyel­morva határvidékre és más te­rületekre. Felvilágosult gondo­latokat hoztak a népi környe­zetbe. Tevékenységük a cseh nemzeti megújulás szempont­jából jelentős. Egyébként más műveimben is a cseh-magyar kultúra kutatásával összefüggő eredményeimet adom közre.- Miért választotta az egye­temen éppen a magyar szakot?-Kezdetben talán véletle­nül, de szinte azonnal megsze­rettem. Ebben sok hajdani ta­nárom személyisége is közre­játszott. Például Blaskovics József turkológusé, aki az első vizsga után magyar bort ho­zott, mondván, egy hungaro- lógusnak gyakorlati vizsgára is szüksége van, a jó magyar bor fontos érték. Szívesen jönne újra- Önben milyen emlékeket ébreszt Nógrád megye?- Például azt, hogy volt egy bizonyos Josef Nemec nevű fi­nánchivatalnok, a híres cseh írónő, Bozena Nemcová férje, aki egy ideig Balassagyarma­ton működött. Büntetésből he­lyezték ide, s az 1870-es évek közepén ebből a szolgálatból kidobták, mert Kossuth-képet találtak nála. Tudni illik, hogy az 1870-es években Csehor­szágban népszerű volt a Kos- suth-hagyomány. Korabeli be­súgó jelentéséből tudjuk, hogy például egy kelet-morvái für­dőhelyen az ott nyaraló höl­gyek hordták a ruhájukon a Kossuth-képet. A Bach-kor- szak egyaránt sújtotta a ma­gyarokat és cseheket, és bi­zony nem minden Bach-huszár volt magyarellenes, így Nemec sem... Korábban észak- és ke­let-magyarországi városokban jártam, Nógrád megyében is, ahova újra szeretnék elláto­gatni, ha lehetőségem lesz rá. Bódi Tóth Elemér Nemzetközi művésztelep a bujáki általános iskolában A kortárs magyar grafika egyik kiemelkedő képviselője, a szü­lővárosa, Pásztó földjében nyugvó Csohány Kálmán nem­csak a szeretett tájat és népét mutatta föl életművében, ha­nem egyebeken kívül tevékeny művésztelep-szervező is volt. Ebben is az a szándék vezette, mint művészi munkásságában, nevezetesen az, hogy minél magasabb színvonalra emel­kedjen a ma emberéről és vilá­gáról való tudás. Antal András keramikusmű­vész, a pásztói Csohány Baráti Kör elnöke és a kör tagjai hosz- szú idő óta felelős tevékenysé­get folytatnak annak érdekében, hogy a művész életműve minél rangosabb helyet foglaljon el a nógrádi művészeti hagyo­mányban. A művész szülőhá­zának fölújítása, rendezvények, kiállítások sora szolgálja a Antal András, a művésztelep szervezője Fotó: r. Tóth Sándor Csohány-hagyaték ápolását. Ezek sorába tartozik a bujáki művésztelep létrehozása is, amelyet június 20-án idén har­madik alkalommal nyitnak meg, és július 3-án zárnak. Ezúttal nemzetközi jelleget is ölt a bujáki művésztelep. Csíkszeredából Bíró Gábort, Szabadkáról Gál Józsefet és Gyurkovics Hunort, Salgótar­jánból Angyal Barnabást, Ba­lassagyarmatról Réti Zoltánt, Pásztóról Leszenszky Lászlót, Szabó Aront, Simon Imrét, Szurdokpüspökiből Perényi Annát, Veresegyházról Kun Évát, Tóth Borbálát, Debre­cenből Burai Istvánt, Torok Sándort, Szekszárdról Kemp Zsuzsát hívták meg a művészte­lepre, amely a Szent-Györgyi Albert Általános Iskolában ka­pott helyet.-th SZELÍD SZEMLÉLŐDÉS HÁBORGÁSSAL Bódi Tóth Elemér: Európai tea 'Tümási Árontól származik az 1 ismeretes mondás: az a fon­tos, hogy otthon legyünk vala­hol a világban. Én ezt mindig így értettem: egyvalahol otthon kell lennünk a világban; legyen egy kis zug, ahol otthon érezzük magunkat. Lehet, hogy nem helyesen ér­telmeztem. Hiszen Abel fölke­rekedik a Csíkban, s járja az or­szágot, majd Amerikába is el­jut, azt az érzést keltve ben­nünk, hogy kellő humorral, bölcsességgel a jég hátán is meg lehet élni. A végső tanulság azonban az, hogy mégiscsak otthon a legjobb. Bódi Tóth Elemér egyenesen azt a kívánságot fejezi ki verse­iben, hogy az ember mindenütt legyen otthon a világban. Le­gyen az egész művelt világ az otthonunk. Világpolgárként gondolkodik. Útonjáró ember­nek mutatják versei és esszéi egyaránt. Nem azért, mintha annyit utazna, mint bármely külügyér, hanem mert az úton levés az ő költői lételeme, szem­lélődésének alaphelyzete és egyik fő élményforrása. Az úton levő költő nem csu­pán holt műtárgyakat, emlék­műveket vagy nevezetes tájakat örökít meg, mint valami szapo­rán fotografáló IBUSZ-utazó. Érzelem és gondolat születik a messzi városokban, kolosto­rokban, áldozóhelyeken, ahol megfordul. S az ő utazásai nemcsak térbeliek, hanem idő­beliek is. A múltra kíváncsi, mely meghatározza jövőnket. Régi idők művészei, gondolko­dói érdeklik, s azt tudakolja, hogyan vészelték át a saját ide­jükben azokat a nagy megráz­kódtatásokat, amelyekből eddig szinte minden kor emberének kijutott. B ódi Tóth Elemér azért nem fordul el a saját korától. El­lenkezőleg - a maga idejében tapasztalt, mérhetetlen szenve­dések őseredetét kutatja meg­szállottan a világháború máso­dik évében született költő. Az emberiség lelkületét vizsgálja a művelődéstörténet dokumentu­maiban. Mindenütt, mindenben a szellemi érték s a pusztító erőszak ellentétét látja meg. A harc egyoldalú: emitt a töré­keny mű, amely túléli alkotóját, amott a gyilkos fegyver, a tila­lom, a rombolás. Az óasszír ékírások, a holt-tengeri teker­csek, a törvényt hirdető kőtáb­lák, a kupolás templomok, mi- niatúrák, szobrok és a levegő­ben szertefoszló melódiák mégis túléltek hódítókat, had­vezéreket és uralkodókat. Az ő oldalukon áll minden költői te­hetségével és tudásával Bódi Tóth Elemér. A verseiben meg­írt költők, miniátorok, ötvösök, alkimisták, kódexmásoló szer­zetesek, tudós rabbik oldalán. Szelíd szemlélődésében ren­geteg a háborgás, a tiltakozás. Árra szoktat, hogy tudjunk iszonyodni bizonyos „törté­nelmi” eseményektől. Az ör­mények elleni pogromoktól, a tömegmészárlásoktól, Ausch- witztól, az atomerőművek alat­tomosan gyilkoló üzemezavara- itól, vagy akár a lakóhelyén, Salgótarjánban is megtapasz­talt ötvenhatos sortüzektől. Ahhoz persze, hogy közér­dekű szavai eljussanak a széle­sebb közönséghez, szerencsé­sebb körülményekre lenne szükség. Első kötetének megjelenése­kor három évvel túl volt a negyvenen. Válogatott versei­nek kiadására hét évig várako­zott. Az irodalmi szakmát álta­lában másféle szenzációk fog­lalkoztatták, mint az ő elégikus költői meditálásai. A zt kívánom a költőnek, hogy ha mindmostanáig kibírta a várakozást, a mellőzte- tést, a közönyt, most már ne adja föl semmiképpen. Hiszen a derű is jelen van verseiben, főleg az újabbakban. Egyik műve így szól: „nem szeretni kell egymást, / enné7 jóval többre van szükség". Én ezt a „jóval többet” kívánom neki. Kívánom neki mindazt, ami költőként létezni hagyja, s végre támogatást és elismerést is hoz a számára. Alföldy Jenő ÉVAD VÉGI SZÁMVETÉS SALGÓTARJÁNBAN Öröm, hogy van színház.. Legördült a függöny, Salgótarjánban befejeződött az 1993/94-es színházi évad. Van-e annak jelentősége, hogy össze­gezzük a tapasztalatokat olyan program esetén, amely kivétel nélkül vendégtársulatok előadásaiból áll? Úgy gondolom, ér­demes a visszatekintés, de nem a szakmai kritériumok elsődle­gessége, hanem a közönség szempontjai alapján. Az önkormányzat és az elő­adásoknak helyet biztosító Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont anyagi helyzetének isme­retében a legnagyobb eredmény kétségkívül az, hogy évről évre sikerül biztosítani a 10-12 elő­adásból álló bérletsorozatot. Mert mit tehetne az a mintegy félszáz megrögzött néző, ha végül is nem lenne Salgótar­jánban színházi előadás. Tilta­kozhatna különböző helyeken, (Szolnok), Dürrenmatt A milli­omosnő látogatása című tragi­komédiája (Eger) és D. Keyes Virágot Algemonnak című színműve (Székesfehérvári Vö­rösmarty Színház). Ezek mind­egyike elmaradt. A háttérben különböző okok állnak, de egyikért sem tehető felelőssé a József Attila Művelődési Köz­pont, annál is kevésbé, mert igyekezett valamelyest kárpó­tolni azokat, akik a fenti dara­Csendes László és Tunyogi Péter az évad egyik si­kerdarabjában, az Ahogy tetszikben Fotó: P. Tóth László módokon, vagy vállalná, hogy saját pénzéből fizeti meg a vendégszereplő színházakat. Az utóbbira csak nagyon keve­sen lennének képesek ... Szerencsére a befogadó in­tézmény tisztában van vele, hogy a megyeszékhely szellemi élete nem maradhat színházi program nélkül. Egyébként pe­dig - önálló társulat híján - még válogatni is lehet a kíná­latban. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy egyes színházak egyáltalán nem vállalnak vidéki szereplést, mások megfizethe­tetlenül drágán hajlandók csak „tájolni”. De a megígért pro­dukciót sem lehet biztosra venni. Az elmúlt évadban is hiába szerepelt a meghirdetett bérlet- sorozatban Dürrenmatt Angyal szállt le Babilonba című komé­diája (Szolnoki Szigligeti Szín­ház), Molnár Ferenc Színház című darabja (Egri Gárdonyi Színház), Miller A salemi bo­szorkányok című színműve bök miatt váltottak bérletet. így került színre A. Ayck­bourn Hálószoba komédiája (Székesfehérvár), Camoletti Leszállás Párizsban című bo­hózata (Vidám Színpad), J. Ha­sek Svejk a hátországban című komédiája (Eger), L. Lahola A bosszú című drámája (Kassa), Shakespeare Ahogy tetszik-je (Eger). Az eredeti programból láthatta a közönség Csehov Vá- nya bácsiját (Eger), H. Ashman -A. Menken Rémségek kicsiny boltja című horror-musicaljét (Székesfehérvár), Rideg Sán­dor Indul a bakterház című víg­játékát (Budapesti Kamara- színház), D. Wassermann Ka­kukkfészek című színművét (Székesfehérvár) és Shakes­peare A makrancos hölgy című komédiáját (Budapesti Ka­mara). Az évad nagy élménye a Bujtor István rendezte Kakukk­fészek volt, de sokáig emléke­zetes marad a horror-musical és a friss szemléletű Ahogy tetszik is. Csongrády Béla Noé bárkája Amíg ez a hegy itt van velem s különös hatása fogva tart, hiszem, hogy engem el nem érhet gonosz nyíl, csóva, kard. Némaság honol, földön túli, tejelő bivalyom kárba megy, a lég hűvös tavába mártja havas mellét a hegy. Verik a pásztort, szétfut a nyáj, egymásra rontanak, hitre hit, egy sarlatán kakas rikongat, szegény kutyám vonít. És tudnotok kell, talán ma még megvan a bárka az ég alatt, csak hó födi s a hó a mennyből szünet nélkül szakad. Majd szőlőskertbe száll le a hold, ég veled, világhajó, karám, ilyenkor bármi megtörténhet, alszik tüzem, kutyám. Bódi Tóth Elemér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom