Nógrád Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-07-08 / 107. szám
1994. május 7-8., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Arcok - Portrék 9. oldal HÁROMSZÁZMILLIÓAN SALGÓTARJÁNRA TEKINTENEK Játék, határtalan lehetőségekkel Ercsényi Ferenc alpolgármester a Bolyai Gimnáziumban tartott sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy ez a vetélkedő határtalan lehetőség arra, hogy a város magára vonja a nagyvilág tekintetét. Igenis, nekünk, magunknak kell kilépnünk az árnyékból. A játék kapcsán hosszú távú, gyümölcsöző kapcsolatokat lehet kiépíteni. Sok pénzbe kerül A városról egyébként a Magyar Televízió 15 perces filmet készített, ezt közvetlenül a verseny előtt tűzik műsorra. Született emellett egy félperces „vi- deoképeslap”, amelyet Európa tévétársaságai mutatnak be. Még annyit, hogy a játék költsége mintegy négy és fél millió forint. A puszta részvétel fejében a Magyar Televízió 1,5 millió forint plusz áfát kért. Kell hát a pénz. A csapat a támogatásokat a következő helyre kéri (nagy-nagy köszönettel): Egészséges Fiatalokért Alapítvány, Budapest Bank Salgótarjáni Fiókja, 372-12061-7007. De egyéb, „természetbeni” támogatást is örömmel fogadnak. Gondoljuk el, a tarjáni fiatalok római helytállása a város valamennyi polgárának közügye kell(ene), hogy legyen. Balás Róbert Határok nélküli lehetőség Herczeg Vince elmondta, hogy a csapat színe a citromsárga. Úgyhogy mostantól kezdve, ha sárga trikós „őrülteket” látnak a városban különféle meghökkentő helyzetekben, akkor ők azok, s nem a „sárgaházból” szökött dühöngök (?... - a szerk.). Egyébként hetente négy edzést tartanak, s a gárdán belül remek a hangulat. Már csapatkapitányt is választottak Rozmán Zoltán szeVarga Sándorné Aranka a légtérben is uralkodik Salgótarján (nem teljes) csapata. Állnak, balról: Kovács Dénes edző, Szabóné Sípos Éva, Szabó Attila edző, Ajkler Zita, Pálfalvai Zoltán edző, Hársfai Anita, Herczeg Vince csapatvezető, Nemes Andrea, Varga Sándorné Aranka. Guggolnak: Kósy Nándor, Rozmán Zoltán, Sáfár Zoltán, Benkő Zsolt, Schmidt Géza, Bodor László lehetetlen, csak tehetetlen. A tarjám együttes már javában készül a nagy megmérettetésre, hiszen nem titkolják, meg akarják hódítani az örök várost, mint annak idején Odoaker, a nevezetes germán zsoldosvezér. Feldúlásról persze szó sem lehet... A csapat vezetője, Herczeg Vince, a Bolyai János Gimnázium testnevelő tanára már kialakította a tizenhat fős utazó keretet (összeállításunkban ezt közöljük), az viszont, hogy ki lesz az a nyolc kiválasztott - a négy fiú és a négy lány -, akik Rómában versenyeznek, majd csak később dől el. mélyében, aki megígérte, mindent megtesznek érte, hogy Salgótarjánra igazán felfigyeljen a nagyvilág. A felkészülés fénypontja a május 17-i show lesz, amely 17 órakor kezdődik a tarjáni sportcsarnokban. Csapatunk a tavaly az egész Európát elámító kecskeméti együttessel méri össze erejét, és mindezt remek műsorral fűszerezik. Salgótarján tavaly már megmutatta magát a nagyvilágnak. Az ugrógálát harminc percen át mutatta az Eurosport. Az öreg kontinens több millió sportrajongója figyelte árgus szemekkel Bubkáékat, hogyan repkednek a tarjáni Fő tér légterében. Akadt azonban a dolognak egy meglehetős szépséghibája: a szpíker a fél óra során egyfolytában azt hajtogatta, hogy Buda- peszt, Budapeszt, Budapeszt... így aztán néhányunkon kívül a kutya sem tudta egész Európában hogy valójában Salgótarjánt mutogatják, hiszen a városnak el sem hangzott a neve. Név Játék Határok Nélkül Salgótarján csapata Foglalkozás Szül.dátum Magasság Súly Cipőméret Rozmán Zoltán ügyintéző testnevelő 1970.10.19. 170 cm 65 kg 41-es Czímer Péter 1969.02.13. 183 cm 77 kg 401/2-es Mester László tűzoltó 1972.04.14. 180 cm 76 kg 44-es Schmidt Géza főisk .hallgató 1971.09.23. 190 cm 73 kg 421/2-43-as Kósy Nándor tanár 1970.05.20. 170 cm 62 kg 41-es Benkő Zsolt sportoló 1973.08.28. 172 cm 60 kg 40-es Sáfár Zoltán tanuló 1976.07.09. 180 cm 68 kg 42-es Bodor László 1972.12.25. 181 cm 76 kg 43-es Ajkler Zita Hársfai Anita tanuló 1975.06.09. 170 cm 56 kg 37-es testnevelő 1971.05.06. 168 cm 54 kg 38 1/2-es Kriskó Beáta fóisk.hallgató 1973.12.13. 170 cm 55 kg 39-es Szabóné Sipos Éva Nemes Andrea tanár 1956.02.21. 164 cm 58 kg 38-as testnevelő 1969.05.22. 164 cm 52 kg 36-os Czúder Szilvia fóisk.hallgató 1971.12.12. 176 cm 62 kg 40-es Simon Lilla tanuló 1972.12.09. 170 cm 56 kg 37-es Varga Sándorné Felkészítők: aerobic-oktató 1953.03.15. 168 cm 58 kg 37-es Herczeg Vince tanár 1960.01.29. 183 cm 83 kg 44-es Pálfalvai Zoltán tanár 1962.08.01. 183 cm 70 kg 43-as Szabó Attila tanár 1956.08.Z5. 178 cm 84 kg 43-as Kovács Dénes tanár 1959.11.02. 185 cm 90 kg 441/2-es E kellemetlenségből is jól látszik (amelyről a helyi szervezők jottányit sem tehetnek), milyen átkozottul nehéz áttömi az ismeretlenség falait. Honnan a fenéből ismernék amott a nyugati szélen Salgótarjánt? Pedig ezeket a falakat át kell tömi. Szerencsére erre most ismét adódott egy remek alkalom. Salgótarján csapata részt vesz a Játék határok nélkül nemzetközi vetélkedősoroztán. Irány ismét Nyugat-Európa, és a Karancsot, a Medvest talán most már nem keverik össze a budai hegyekkel... De Gaulle kezdeményezte De lássuk, miről van szó. A Játék határok nélkül vetélkedősorozatát éppen huszonöt évvel ezelőtt találták ki Franciaországban. A játék tulajdonképpen színes, vidám, ötletes, látványos, különös, rendkívüli ügyességet igénylő gyakorlatok sorozta, megfűszerezve hamisítatlan show-elemekkel. A verseny szülőatyja nem más volt, mint Charles de Gaulle. A nevezetes államférfi ugyanis ekként vélekedett: „Aki nevet, az nem harap. Aki játszik, az nevet. A béke lapjait a valódi emberi kapcsolatok jelentik.” tévé második legnézettebb műsora lett; az adást alkalmanként a fél ország nézte. Az idei, jubileumi játékra országunkból harminchárom város jelentkezett, közülük választották ki azt a kilencet - közöttük Salgótarjánt -, amely részt vehet a versengésben. A sorozat tíz fordulóból áll. Az első már igencsak a nyakunkon van, ezt május 19- 24-ig tart Portugáliában. Ettől kezdve nincs megállás, a verseny eltart egészen augusztus közepéig. Ekkor rendezik meg a nagydöntőt, amelynek a walesi főváros, Cardiff ad majd otthont. Minden út Rómába vezet A salgótarjáni együttes július 27-e és 31-e között az olasz fővárosban, Rómában versenyez, íme, az ellenfelek: Ajdovscina (Szlovénia), Brno (Csehország), Cardiff (Wales), Coimbra (Portugália), Kréta (Görögország), Marsa (Málta), Oli- vone (Svájc), és egy eddig meg nem nevezett itáliai település. Nos, a vetélytársak névsora eléggé tekintélyes, dehát nincs Nincs megállás! A sziporkázó, vidám játék meglehetősen népszerű lett a huszonöt év során. Európa-szerte egy-egy fordulót a televízió révén 200-300 millióan kísérnek figyelemmel. Hazánk tavaly kapcsolódott be a sorozatba, s a Játék határok nélkül rögtön a Falra másznak örömükben Saint-Exupéry sofőrje volt a háborúban NEMERE ISTVÁN KRIMIJE LAPUNKBAN Ravasz, mint a róka Ki a gyilkos? - találós játék olvasóinknak K özépmagas, szikár férfi André Egon. Egy esztendeje járt először Nógrád megyében. Szerénységére jellemző, hogy akkor egyetlen szót sem szólt arról, amiért voltaképpen most az érdeklődés középpontjába került. A világhírű francia író, Saint-Exupéry sofőrje volt 1944 május-július hónapjaiban. — Repülőrajom sofőrje voltam. így Saint-Ex ezredesé is. Nagyszerű ember, de katonának gyatra. Magas szintű kötelességtudattal bírt, ám túl nagy szabadsággal kezelte a szabályzatot és a parancsok végrehajtását. Gyakran szállítottam az autómmal, néha elkészítettem az ebédjét, és angolul tolmácsoltam neki.-Hogyan kerültek ilyen közelségbe?-A háború kitörésekor Saint-Ex 39 éves volt. Ekkor kapta meg a Francia Akadémia díját Az emberek földje című könyvéért, és polgári pilóta pályafutása gyakorlatilag lezárult. A 33., „Fejsze” néven ismert repülőrajhoz hívták be felderítő pilótának. Jómagam 15 éves vagyok ekkor, a német határ közelében lakom. Anyám lo- tharingiai francia, s attól fél, hogy besoroznak a Wer- machtba, mint azt 1914-ben nagybátyáimmal tették. A nővéremhez kerülök Marokkóba. Végül Eszak-Afrikában köt ki Saint-Ex is, életben maradt társaival és gépeikkel, hogy onnan folytassák a harcot. De Pétain aláírja a fegyverszünetet, s a pilóta-író az Egyesült Államokba szökik. 1944 tavaszán az amerikai légierő kötelékében tértünk vissza Európába, ötven francia.- Saint-Exupérynek több komoly balesete volt, többször eltiltották a repüléstől. Mi indokolta, hogy újra engedélyezték a felszállásait? Saint-Exupéry ezredes- Erre csak azt tudom válaszolni, hogy valósággal kisírta magának a repülést a hírneve, az ismeretsége révén. Eisenhower tábornok személyes közbenjárására vették vissza. Az amerikai légierőt az akkori elnök fia, Elliot Roosevelt ezredes irányította. Az amerikai hadsereg a rendelkezésünkre bocsátotta a kor legjobb teljesítményű gépeit, a Lithming Lookeed P 38-asokat. Az előírások szerint ezeket csak 30 év alatti és 180 centiméternél nem magasabb pilóták irányíthatták. Saint-Ex pedig 44 éves volt, és 187 centiméter. Mégis engedélyeztek neki felderítő repüléseket, de csak ötöt, ámbár kilencet csinált. Az utolsó alkalommal nem tért vissza.-Halála 1944. július 31-én Korzika felett még mindig nem tisztázott teljesen. Több könyvben azt írják, hogy a németek lelőtték, mások öngyilkosságról beszélnek. Mi az ön véleménye?-Amikor én megismertem, akkor már magányos, összetört ember volt. Nagyon szenvedett a repülési akadályoztatásoktól, a feleségével való megnemér- téstől, az életkora miatt. Nemrégiben két hajdani bajtársammal vacsoráztam, s újra felidéztük a halálát. Mint említettem, nem volt jó katona, meg aztán elkeseredetté vált. Szerintünk rosszul lehetett a 10 ezer méteres magasságban, és ezért zuhanhatott le.-Müveiből bölcs, bátor emberként tűnik elő. Ilyennek ismerte az életben is?-Amikor találkoztam vele, már túl volt sok mindenen. Túlságosan ismerte az embereket, az életet. Rengeteget autóztunk úgy, hogy egyetlen szót sem szólt. Zárkózott volt, elmélázó, de a pilótatársak körében jókedvű. Én tőle tanultam meg szeretni az embereket, és hűségesnek lenni hozzájuk. A műveit először 26 éves koromban olvastam, mert Franciaországban be voltak tiltva. Az amerikai társaim viszont a könyveivel járkáltak. Egy év alatt mindent elolvastam tőle. Az írásműveiből, a gondolatiságából építkezett egész személyiségem. Rengeteg nagyszerű gondolata van. Egyet idézek a befejezetlenül maradt Citadellából. Azt mondja a marokkói papucskészítő: az ember munkájának nem az érte kapott pénz az értéke, hanem az, amit önmagunkból beleteszünk. Saint-Exupéry tisztán látta a világot, önmagát és másokat. Egyik levelében írta: Egész életemben úgy viselkedtem, mint egy gyengeelméjű. Ezzel mi, mai olvasói vitatkozunk. Hisz- szük, nem véletlen, hogy egy korábbi franciaországi felmérés szerint az egyetemisták olvasottsági listáján - Camus után - a második helyen szerepel. Sulyok László Alighanem kevés olyan ember akad, aki ne hallotta volna Nemere István nevét, ne olvasta volna legalább egy könyvét. Hiszen könyvei olyan példányszámban jelentek meg, hogy hazánk minden felnőtt lakosának polcára juthatna belőle legalább egy példány. Könyveinek címét aligha lehetne most felsorolni (összesen 164 könyve jelent meg - eddig). De ízelítőül az utóbbi fél év „termését” közreadjuk: Lottózó időutas, Lopj nekem egy Rembrandtot, Szélhámosok könyve, Terek könyve. Hogy (ne) legyünk munkanélküliek, Gyémántvadászok. Nehéz lenne skatulyába zárni, hiszen az ifjúsági regénytől a krimiig, a sci-fitől az erotikus kisregényig minden műfajban kipróbálta erejét. Rendszeresen publikál a hazai napi- és hetilapok, folyóiratok hasábjain. Mindenről van véleménye, és ezt ki is mondja. „Az egyik legizgalmasabb figurája az utóbbi két évtized magyar könyvkiadásának” írja róla Sági András Miklós az 1989-ben kiadott, Az agy kápráztató Nemere István című könyvében. Hiszen alighanem ő az egyetlen, akinek rajongói klubhálózatot építettek ki szerte az országban, a Nemere-klub olvasói az elsők között kapnak minden új könyvéből. A télen tévéinterjú készült vele, róla - melyet előbb kaptak meg a rajongó klubtagok -, kazettán, mint hogy az interjú a városi és kábel- televíziókhoz került volna. Elsőként foglalkozott olyan tabutémákkal, mint a Ber- muda-három- szög titka, a piramisok rejtélye, lélekvándorlás és egyebek. A tények és talányok című kötetét az olvasók elkapkodták, a hivatalos kritika viszont alaposan ledorongolta, ahogy néhány azóta született könyvét is. Úgy vélik: írói ténykedése nem irodalmi, hanem üzleti vállalkozás. És ezzel magyarázzák példátlan termékenységét. Annyi bizonyos, kevés olyan író van a világon, aki napi tizennégy órát dolgozik, s emellett jut ideje hetente legalább egy író-olvasó találkozóra az ország különböző tájain. Megyénkben, pontosabban Salgótarjánban március végén járt! Kedden megkezdjük Nemere István Ravasz, mint a róka című izgalmas, új krimijének folytatásos közlését. Ehhez kapcsolódva játékot indítunk olvasóinknak: akik korán kitalálják, hogy a történetben ki a gyilkos, sorsoláson értékes ajándékokat nyerhetnek. Annál értékesebbet, minél hamarább beküldik a helyes megfejtést. Nemere István
