Nógrád Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-06 / 106. szám

6. oldal Horizont - Hirdetés 1994. május 6., péntek Kamatozó Kincstárjegy 1995/V. Rövid távon - előnyösen Bizonyára Ön is rendelkezik olyan megtakarított összeggel, melyet egy éven belül nem tervez elköl­teni. Ha ezt a tartalékot igazán megfontoltan sze­retné gyarapítani, olyan befektetést kell találnia, amely erre az időtartamra magas kamatot kínál, ugyanakkor biztonságos. Ez a Kamatozó Kincstárjegy 1995/V. A Kamatozó Kincstárjegy 1 éves futamidejű értékpa­pír, amely erre a rövid időszakra igen kedvező ka­matot nyújt. Természetesen, mint minden Magyar Állampapírra, a Kamatozó Kincstárjegyre is érvényes az állami garancia. A Kamatozó Kincstárjegyet nem szükséges magánál tartania, tarthatja letétben, névre szóló értékpapír­számlán, így nem tudják ellopni, nem veszíthető el. A Kamatozó Kincstárjegy legújabb sorozata 1994. május 9-13-ig jegyezhető. A kamatozás kezdődátuma: 1994. május 13. Évi bruttó kamata 23%. Az egyéves futamidő alatt a Kamatozó Kincstárjegy tőzsdei forgalmazásra kerül. így ha tervei változnak, a birtokában levő értékpapírokat napi árfolyamon eladhatja a tőzsdén. Ugyanakkor a Kamatozó Kincs­tárjegy a futamidő alatt visszaváltható, de ekkor csak a névértéket fizetik ki Önnek. Erre a befektetésre biztosan számíthat, hiszen a Kama­tozó Kincstárjegyet minden hónapban kibocsátják. A Kamatozó Kincstárjegy az alábbi forgalmazóknál jegyezhető: OTP Bróker Rt. 1051 Bp., Vigyázó F. u. 6. • OTP Bank Rt. 3101 Salgótarján, Rákóczi u. 22., Salgótarján, Balassagyarmat, Pásztó, Rétság, Bátonyterenye, Szécsény • MNB Nógród Megyei Igazgatóság 3100 Salgótarján, Rákóczi u. 15. • Cooptourist Rt. 3101 Salgótarján, Rákóczi u. 11. *1*1 ATo> A L L A M P A P i R Kistérségi foglalkoztatás Balassagyarmat és Rétság kistérségei sikerrel pályáztak az Or­szágos Foglalkoztatási Alapítvány, Kistérségi fejlesztési prog­ramok című pályázatán. A Közép-magyarországi Agrárka­mara szakértői már el is készítették a fejlesztési programokat. Az elmúlt napokban az érintett szakemberek, polgármesterek zárótanácskozást tartottak a rétsági művelődési házban. Dr. Villányi László egyetemi docens, beszámolt a kutatási eredményekről. Elmondotta, hogy az állami támogatási rendszer önmagában nem segít a bajokon. Mert hiába, hogy fejlődik az infrastruktúra, az önmagában nem cél. Ahhoz kell a fejlesztés, hogy a gazda­ság megfelelő fejlettséget tud­jon elérni. Attól még nem mű­ködik a rendszer, ha van víz és telefon. Koncentrálni kell a pénzeszközöket, és meg kell határozni a fejlődési koncep­ciót. Nyilvánvaló, hogy úgy fej­lődhet egy térség, egy falu, ha valamilyen tevékenységet vagy munkaerőt odavisznek. Biztosítani a megélhetést Nonprofit szervezeteket kell létrehozni. Ennek egyik pél­dája, ha mondjuk 200 gazdál­kodó ezer-ezer forinttal társul, így összejön kétszázezer forint. Ez az összeg elég kockázati alap ahhoz, hogy az árat szinten tartsák. Nyilvánvalóan ilyen esetben mindenki érdekelt ab­ban, hogy nem elkülönült ter­melőként, hanem valamilyen szervezeti struktúrában véde­kező mechanizmust alakítson ki. Ezt a formát meg lehet való­sítani például a bogyósgyü­mölcs termesztésnél is. A pén­zeszközöket lehet koncentrálni: makroszinten nagy pénz áll rendelkezésre, csak nincs kap­csolat a mikroszinttel. Nem kell félni a közös lótól Az agrárágazatban azokat a lehetőségeket kell megragadni, melyek a megélhetést tudják biztosítani. A rendelkezésre álló pénzeszközöket lehet kon­centrálni. A faluközösségekben sok olyan vállalkozás van, ami egymást is tudja segíteni. Mennyivel egyszerűbb meg­venni két gazdának egy trak­tort, mint egyedül. Ráadásul a gép kihasználtsági foka is erő­södne. Igen ám, de a magyar ember ettől idegenkedik. Azt mondja: közös lónak túrós a háta. Pedig ez a jövő. Ingázók munka nélkül Bánszki György, Rétság pol­gármestere mondandójának első felében rövid visszatekin­tést adott a munkaerőpiaci helyzet alakulásáról. Az 1980-as évek elejétől megin­dultak a környező települések szakemberei Budapest felé. A gazdasági visszaesés következ­tében ezek a szakemberek egyre nehezebb helyzetbe ke­rültek, míg végül napjainkra munka nélkül maradtak. Mind­egyik munkanélküli ember sorsa külön tragédia. De mi a megoldás? Mert minden jóér­zésű ember tudja, segíteni kell ezeken az embereken. Ám az a baj, hogy a munkanélküliek legtöbbike már idősebb, s ala­csony az iskolai végzettsége, így aztán átképezhetetlenek. A polgármester szerint a fris­sen elkészült településfejlesz­tési program hasznos, jó dolog. Ezzel együtt érdemes lenne to­vábbgondolni ezt a tervet. A még rendelkezésre álló pén­zeszközöket arra kellene fordí­tani, hogy az adott települé­sekre részletes programot ké­szítsenek. Ugyancsak jó lenne egy közép- és egy hosszú távú programban behatárolni a lehé- tőségeket. Á. T. A FERR0GL0BUS KERESKEDŰHÁZ Rt megnyitotta ÚJ IPARCIKK ÉS SZERELVÉNY ÜZLETÉT- króm és imp. műanyag csaptelepek- fürdőszoba felszerelések- szerelvények és fittingek (horganyzott, réz)- Rothenberger csőszerszámok és gépek- vágókorongok és csiszoló áruk- hegesztéstechnikai felszerelések- elektródák, hegesztőanyagok- FÉG és NORDGAS gázkészülékek (lakásfűtők, vízmelegítők, konvektorok)- szegek- létrák és a kínálat folyton bővül, változik! Budapest XIII., Victor Hugó u. 2-4. (3-as Metró Lehel piac máll.) Telefon: 140-2944, 120-2415 Jegyszer, elalvás előtt egészen I-j közel bújt hozzám és - mint aki most nagy titkot árul el, - odasúgta: -Tudod, nekem is van ám anyukám! Igazi anyu­kám! Piros kabátja van és fehér csizmája. Egyszer eljött hoz­zám, és egy narancsot kaptam tőle. Akkor megígérte, hogy el­jön máskor is. Csak biztosan nem ér rá. De eljön . . . Meg­ígérte!...” Hirtelen szakadt ránk a hét­végi árvaság. Ahogy múltak a napok, egyre nehezebben visel­tük, hogy nincs gyerek a mi háznál. Anyámmal szinte egyszerre jutott eszünkbe ugyanaz a gon­dolat: mi lenne, ha elmennénk az inté zetbe egy másik kedves kisfiúért?! Magamra vállaltam ezt a lá­togatást. Verőfényes szombat délelőtt szatyomyi édességgel, gyümölccsel és néhány apró já­tékkal felpakolva beállítottam az intézetbe. Az udvaron csak néhány gyerek játszott, a többieket már hazavitték hétvégére a szülők vagy a patronálok. Az ügyele­tes óvónő ismerősként üdvö­zölt, rögtön kitalálta mostani jövetelem okát.- Bizony, nem is egy olyan gyerekünk van, akit soha nem látogat senki - fogadott az igazgatónő. - Pedig nagy szük­ségük lenne rá, hogy megismer­jék a kerítésen túli életet is. Mert hiába adunk meg szá­mukra mindent, itt, az otthon­ban más az élet, mint odakint.- Akkor hát... választhat­nék egyet? - kérdeztem re­ménykedve.- Hadd ajánljak inkább én . . Azt a szőkét ott, a kék fürdő­nadrágban! - mutatta az igazga­tónő a homokozóban hancú- rozó gyerekek egyikét. - Na­gyon vadóc. Nehezen szelídít­hető! Több türelemre és szere- tetre van szüksége, mint a társai közül bármelyiknek ... Ide hívjam? À fiúcska bizalmatlanul vé­Két kis anyakereső (3.) A képen látható gyerekek nem írásunk szerepló'i Fotó: Gyurién gigmért, nem értette, miért kell otthagynia a homokvárépítést a kedvemért.- A néni szeretne veled meg­ismerkedni - simogatta meg a gyerek szöszke fejét biztatóan az igazgatónő.- Mondd meg szépen, hogy hívnak? Alig hallgatóan súgta: -La- lika vagyok! - és már futott volna vissza.-Várj egy picit - szóltam utána. - Ez a csomag a tiéd. Neked hoztam. - Visszalépett. Fürkésző kék szemében még mindig ott bujkált a bizalmat­lanság.- Vedd el nyugodtan, és már mehetsz is játszani! Belekukkantott a szatyorba, aztán újra rám nézett. Szótlanul rakosgatni kezdte a padra a sza­tyor tartalmát. Amikör mindent számba vett, az igazgatónőhöz fordult:- Ezt tényleg elvihetem? Amikor a fehér köpenyes asszony is kimondta az igent, Lalika felkapta a csomagot, és a homokozóba rohant. Az utolsó darabig szétosztott mindent a társai között. Neki semmi sem maradt. A gondozóktól megtudtam: nem én voltam a négyéves La­lika első látogatója, szívesen patronálták volna már mások is, de senkit nem engedett magá­hoz. Ahogy az igazgatónő mondta: sok idő kellett a „meg­szelídítéséhez”. Találkozásunk hetekig abból állt, hogy én meglátogattam a gyermekotthonban, átadtam a csomagját, átvette, és már ro­hant is szétosztani. Egy napon azonban mellet­tem maradt.-Leszel a barátom? - sze­gezte nekem a kérdést szinte váratlanul.- Ha te is akarod - feleltem diplomatikusan.- És mindig eljössz hozzám?- Mindig. Sőt te is eljöhetsz hozzám, ha kedved van. Wanatka Gabriella (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom