Nógrád Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-30 / 125. szám

1994. május 30., hétfő Ovásóktól - Olvasóknak 7. oldal Pf. 96 - A Hírlap postájából A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A Pf. 96-A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. A Barátság nem ismer határokat Gerencséri Jenő neve már szinte összeforrott a Barátság­klubbal. Nyolc évvel ezelőtt ő, a ma már nyugdíjas újságíró indította el a klubot.-Eleinte csak találkozókat, bálokat szerveztünk, aztán egy idő után megóhajtottuk az uta­zást. Először csak Magyaror­szágon, majd külföldre is kikí­vánkoztunk. Egyre többen csat­lakoztak, csatlakoznak hoz­zánk, s ma már huszonkétezer igazolványos tagunk van — mondta az alapító.- Sok turista ma fél az uta­zástól. Rossz hírekben sincs hiány __Nekik mit mon­d ana? — A híradások sok esetben tú­loznak. Mi a volt Jugoszlávia keleti felén, a veszélyes zónától 350-400 kilométerre húzódó útvonalat vesszük igénybe.-A Barátság ügyesen épít­geti a hálózatát. Mit is jelent ez konkrétan? Gerencséri Jenó'- Vidéken is egyre több „kis- Bará tság” alakul. Naponta 30- 40-nel gyarapszik a táborunk. A legfiatalabb klubos 4, a leg­idősebb 92 éves. Van olyan há­zaspárunk, amelynek felei a mi „fedelünk” alatt ismerkedtek meg. M. J. BARÁTSÁGKLUBUNK AJÁNLATA A világ egyik legkisebb államába, Liechtensteinbe is utazzon velünk! A barátságklub tengerparti üdü­lőházaiba kedvezményes üdü­lési lehetőséget ajánlunk a ke­vés nyugdíjjal (15000 forint alatt) rendelkező olvasóinknak a görög tengerparton június 7-étől 16-áig vagy 14-étől 23-áig, 7000 forintért. Vendé­geink első osztályú autóbu­szokkal utaznak, összkomfor­tos lakásokban, kétágyas szo­bákban laknak, a konyhában hűtőszekrény, sütő-, főzőesz­közök állnak rendelkezésükre. Aki akar befizethet félpan­ziós ellátásra is 4200 forintért a helyi magyar vendéglőbe. Jelentkezni lehet: Budapest 1055, Fáik Miksa utca 7. szám. Telefon: 13-27-332. lást ajánlunk olvasóinknak. Budapestről indulunk június 19-én reggel 9 órakor. Visegrá- don kiszállunk, megnézzük a Mátyás király palotájának ma­radványait. Aki akar, meg is ebédelhet. A részvételi díj gyermekeknek 300, felnőttek­nek 450 forint. A Balatonon lassan elkezdő­dik a fürdési idény. Június 26-án autóbuszt indítunk Bala- tonfüredre és Tihanyba. Az úti­költség és az ebéd 1000 forint. Hazánk egyik legszebb kirán­dulóhelyére, a Mecsek hegy­ségbe július 2-án utazunk autó­busszal. Megismerkedünk az orfűi-tavak csodálatos környe­zetével. Aki akar, természete­Madurodam, a hollandiai Hága melletti miniváros is egyik úticél Van még néhány helyünk Hollandia fővárosába, Amster­damba induló autóbuszunkra június 28-án. A hatnapos kirán­dulás korszerű autóbusszal, szállodai elhelyezéssel, regge­livel 22000 forintba kerül. Uta­saink megismerkednek Ams­terdammal. Ellátogatunk Há­gába, Madurodamba és Ut- rechtbe. Hazafelé jövet meg­nézzük a kölni dómot is. A világ egyik legkisebb ál­lamába, Liechtensteinbe au­gusztus 18-án indítunk autó­buszt. Négy nap alatt átutazunk 4 országon. Megismerkedünk Ausztriában Feldkirchel. Te­szünk egy kis kirándulást Svájcba a rajnai vízeséshez. Megnézzük Németországban a Bódeni-tó környékét. Az uta­zás, szállás és a félpanziós ellá­tás 14100 forint. Hazai kirándulásaink közül mindenekelőtt egy hajókirándu­sen meg is fürödhet. Az autó­buszköltség és az ebéd 1200 fo­rint. Az Alföld kedvelőit Sze­gedre hívjuk július 3-án. Meg­ismertetjük őket a város érde­kességeivel és megkóstoljuk a hírős „szögedi halászlét”. A részvételi díj 1100 forint. Salgótarjánból közvetlenül is indulnak csoportok külföldre. A július 19-én a görög tenger­partra induló csoport már be­telt, helyette az augusztus 30-án indulót ajánljuk. A Bécs mel­letti safari parkba júlis 9-én egy napos kirándulást szervezünk. Részvételi díj: 1500 Ft. A fenti programokra jelent­kezni lehet a szakszervezetek házában (Salgótarján, Fő tér 1. sz. alatt, vagy a 06/32 317-22/121 sz. telefonon.) il­letve Boskó Hildánál, Salgótar­ján, Centrum Áruház, földszinti virágbolt. Rekviem a tarjáni cigányzenéért Szinte észre sem vettük, úgy tűnt el Salgótarján társadalmi, zenei életéből egy több évszá­zados zenei kultúra, a cigány­zene, a magyar nóta. Botos Bandira, Fényes Misire és más prímásokra már csak a közép- és idősebb korosztályok emlé­keznek, sokan nosztalgiázva. A cigányzene eltűnésében a gazdasági viszonyok változása volt meghatározó. A hatvanas évek végén kezdődött meg a „salgótarjáni társadalom” bizo­nyos mértékű polgárosodása (lakás- és vikendház-építés, Trabant- és Wartburg-korszak, külföldi utazás stb.) A takarékosság magával hozta, hogy a fizetőképes réteg befelé fordult, s mindinkább mellőzte a szórakozóhelyek lá­togatását. A zenészek szinte megalázó bére, jövedelme is közrejátszott a cigányzene fel­számolásában. Azonban a végső csapást, úgy vélem, az új angolszász zene - beat-, a pop- és a rock­elterjedése mérte a cigányze­nére. Az utolsó mohikán szere­pét a Karancs Szálló éttermé­ben muzsikáló Gabora-zenekar töltötte be, amelyet jó pár éve szintén felszámoltak. Kár érte, egy színfolttal sze­gényebbek lettünk. Ha manap­ság valaki cigányzenét akar hal­lani városunkban, nincs más mód, mint lemezt, rádió- és té­véfelvételt hallgatni, nézni. Nagy ritkán akad egy-egy ma- gyamóta-est is ... Mucsi Lajos Salgótarján Juhász Péter: A Nógrád Megyei Hírlap sajátosan értelmezte a sajtószabadságot Önök körkérdést intéztek me­gyénk képviselőjelöltjeihez. Az olvasók nem tudják, hogy a hozzánk eljuttatott levélben megszabták annak maximális terjedelmét is. Kérésüknek eleget téve, rö­viden, minden szónak jelentő­séget adva, fogalmaztam meg válaszom. A képviselőjelöltek válaszát a május 26-ai számukban tették közzé. Megdöbbenve tapasztal­tam, hogy Önök a megkérdezé­sem és beleegyezésem nélkül lerövidítették és átfogalmazták a szerkesztőséghez írásban el­juttatott válaszomat. Tették ezt úgy, hogy több helyen tartal­mában is változtattak írásomon. Az ok világos, hiszen több helyet kellett biztosítani a két MSZP-s jelölt számára (Bold- vai László és Juhász Gábor), akik fittyet hánytak az Önök kérdésére. Másrészt a „szakér­telemnek” valahogy ki kellett domborodnia, látni kell a vá­lasztópolgároknak, hogy a me­gyében csak nekik van elképze­lésük. Eljárásukra akkor sincs mentség, ha minden jelölt vála­szát arányosan rövidítették meg. Vannak játékszabályok, amelyek mindenkire egyfor­mán kötelezőek, még az MSZP-re is. (Különösen vá­lasztások idején). Ha nem tar­tották be, viseljék ők a követ­kezményeit, ne pedig mások. Kitűnő ötlet volt az is, hogy a választópolgároknak mondott köszönetemet is elhagyták. Az olvasó mindjárt tudja, ennek a jelöltnek még erre sem futotta. Nem csoda, a „gőgös” koalíci­óhoz tartozott. Sajnos, nem csalódtam Önökben. Önök ismét durván megsértették a sajtószabadsá­got, mint ahogyan azt az elmúlt években számtalanszor megtet­ték. Pedig minden alkalmat megragadtam, hogy a Nógrád Megyei Hírlappal is jó kapcso­latokat alakítsak ki. Az Önök elutasító magatartása ezt mind­annyiszor meghiúsította. Közéleti tevékenységembe belekötni nem tudtak, elismerni viszont nem akartak, így ma­radt az elhallgatás eszköze. Nem engem csaptak arcul, amikor parlamenti tevékenysé­gemről, hozzászólásaimról, vá­lasztókörzetemben végzett munkámról nem tudósítottak, hanem az olvasótáborukat, a választókat. Több, mint húsz alkalommal fejtettem ki véle­ményem a plenáris üléseken, számos esetben a KDNP vezér­szónokaként. Ezek közül nem egyre a tv és az országos napi­lapok is kitértek. A Nógrád Megyei Hírlap azonban mélyen hallgatott. Azt is csak nagy ímmel-ám- mal, unszolásra közölték né­hány sorban, hogy az első sza­badon választott parlament egyik tisztségviselője lettem. Pedig ez a megtiszteltetés an­nak a következetes és kemény munkának szólt, amelyért a vá­lasztók a parlamentbe küldtek. Ezzel szemben próbáltak le­járatni oly módon, hogy elő­rángattak két-három szavazást (évente több mint 6000 alka­lommal szavaztunk!), amellyel megvalósíthatatlan ellenzéki javaslatokat utasítottam el. Természetesen a 6000 szava­zásból ugyanarra a probléma­körre támogató szavazatokat is lehet találni, de Önök úgy ítél­ték meg, hogy az már nem tar­tozik az olvasókra. Sajátos értelmezése ez a saj­tószabadságnak. S milyen ne­vetségesen hangzik itt Nógrád megyében az a szlogen, hogy majd az MSZP helyreállítja a sajtószabadságot, amelyet a „gőgös” koalíció lábbal tiport. Juhász Péter Balassagyarmat * A fentiekben szó szerint kö­zöltük Juhász Péter ország- gyűlési képviselő lapunkhoz intézett sorait. Az olvasók hi­teles tájékoztatása érdekében közöljük, hogy a levél telefa­xon érkezett szerkesztősé­günkbe május 26-án, szá­munkra későn: olyan idő­pontban, amikor már nem volt mód - s ezt nyilván a tisz­telt szerző is tudta - a más­napi újságba betenni. Vajon miért nem néhány órával ko­rábban reagált? Szombaton pedig a kam­pánycsend miatt voltunk kénytelenek eltekinteni a köz­léstől. így maradt a hétfő, mint lehetséges első nap Ju­hász Péter véleményének köz­zétételére. Levele egyoldalúan ma­rasztalja el lapunkat, anélkül, hogy ismerné a konkrét té­nyeket. Például azt, hogy a mi „kedvezményezettünkként” emlegetett Juhász Gábor vá­laszából több mint száz számí­tógépes sort kellett kihúz­nunk. Azt viszont jól látja Ju­hász Péter, hogy minden válaszadó írását arányosan kellett csökkentenünk. Az elmúlt négy esztendőre vonatkozó megjegyzéseit ille­tően nincs miért magyaráz­kodnunk. Mi mindenesetre sok mindenre másként emlék­szünk ... Például úgy, hogy számos általunk felajánlott alkalmat nem vettek igénybe az országgyűlési képviselők. Reméljük, hogy a jövőben ez is másként lesz. (A szerk.) OLVASÓINK KÉRDEZTEK - JOGÁSZUNK VÁLASZOL Kit illet a hagyaték: a házastársat vagy az anyóst? Olvasónk férje elhalt. Gyermekük nincs, ezért természetesnek vette, hogy mint házastárs ő az egyedüli örökös. Csalódnia kellett, mert az anyósa a leltározott vagyontárgyak nagyobbik részére igényt jelentett be, melynek folytán a hagyatékot tár­gyaló közjegyző egyezségkötésre hívta fel a figyelmüket és ki­jelentette, hogy egyezség hiányában a vitatott tárgyakat ki kell hagynia a hagyatékból. Az örökhagyó későn nősült, hosszú ideig lakott az édesanyjával együtt és később is közös háztar­tásban maradtak. Olvasónk férje halála után a volt közös la­kást elhagyta, és most lényegében mindennek a birtokában az anyósa maradt, aki azt állítja, hogy ő vette a fiának az autót is és több értékes ingóságot, s nem hajlandó azokat olvasónknak átadni. Kérdezi, hogy mi a teendője, és kit illet a hagyaték? A Polgári törvénykönyv (Ptk.) 607. paragrafusának (4) be­kezdése akként rendelkezik, hogy ha leszármazó nincs, a házastárs örököl! (törvényes öröklés). A Ptk. 611. paragrafusának (1) bekezdése szerint ha nem az örökhagyó leszármazója a törvényes örökös, az örökha­gyóra valamelyik felmenőjéről öröklés vagy ingyenes juttatás útján hárult vagyontárgy ági öröklés alá esik (ági öröklés). A vagyontárgy ági jellegét an­nak kell bizonyítania, aki arra ezen a címen öröklési igényt támaszt. A Ptk. 612. paragrafus (1) bekezdés szabályai szerint a szülő örökli azokat a vagyon­tárgyakat, amelyek róla, vagy felmenőjéről (nagyszülőktől) hárultak az örökhagyóra. Kiemelem, hogy az ági öröklés szabályai nem terjed­nek ki többek között a szoká­sos mértékű ajándékra, to­vábbá tizenöt évi házasság után a túlélő házastárssal szemben a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tár­gyakra ági öröklés címén nem lehet igényt támasztani. Igen lényeges hangsúlyoz­nom jelen esetben azt is, hogy a Ptk. 615. paragrafus (1) be­kezdése szerint az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyontárgynak a haszonélve­zetét, amelyet egyébként nem ő örököl (özvegyi jog). Olvasónk kérdése kapcsán az ismertetett törvényi rendel­kezések után mindenekelőtt tisztázandó, hogy csak ingó­ság, vagy ingatlan hagyaték is vitás-e, mert ha az örökösök között csak az vitás, hogy va­lamely ingóság a hagyatékhoz tartozik-e, a közjegyző a vitás ingóságot minden további vizsgálódás nélkül kihagyja a hagyatékból, és az arra igényt tartó személy igényét csak polgári perben, a bíróság előtt érvényesítheti. Mivel a közjegyző a felme­rült vita tárgyában bizonyítást nem folytathat le, döntésre nem jogosult. Más a helyzet, ha a vita tár­gya ingatlan. Az ilyen ingat­lant csak akkor lehet a hagya­tékból kihagyni, ha az igénylő az igényét az ingatlan-nyilván­tartásba való bejegyzésre is al­kalmas okirattal, például adás-vételi, csere- vagy aján­dékozási szerződéssel, esetleg bírói ítélettel, vagy államigaz­gatási határozattal igazolja. Ha ilyen okirat nem áll ren­delkezésére, mód van arra is, hogy a közjegyző határidőt engedélyezzen a tulajdonjog bejegyzésére, mely időre a ha­gyatéki eljárást elhalasztja. Gyakori eset, hogy az ingat­lan kizárólag az örökhagyó tu­lajdonaként van bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba, és az örökhagyó halála után a túlélő házastárs vagyonközösség jogcímén tart igényt az ingat­lan meghatározott részére. Ha ezt az igényt az örökö­sök elismerik, s az igény jo­gossága okirat alapján, vagy egyéb hitelt érdemlő körül­ményből is valószínűnek lát­szik, a közjegyző az igényelt ingatlanrészt a hagyatékból kihagyja, megállapítja, hogy az igényelt ingatlanrész házas­társi vagyonközösség jogcí­mén a túlélő házastársat illeti és a tulajdonjognak a javára történő bejegyzése iránt is in­tézkedik a hagyaték átadásával egyidejűleg. Ha a túlélő házastárs va- gyonközösségi igényét az örö­kösök nem ismerik el, a köz­jegyző megfelelő határidőt ad arra, hogy a túlélő házastárs igényét a bíróságon per útján érvényesítse és a per megindí­tásának igazolása után a ha­gyatéki eljárást a per jogerős befejezéséig függőben tartja Ellenkező esetben az ingat­lanhagyatékot teljes egészében átadja a törvényes örökösök­nek. Dr. Verebélyi Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom