Nógrád Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-14-15 / 113. szám

Arcok-portrék 9.oldal Család,szabadidő lO.oldal Mozaik 11.oldal 6.oldai Nyílt tér 7.oldal Női oldal 8.oldal Élet-képek 1994. május 14-15., szombat - vasárnap J r v ^ — — ­KlUTÍIDA Hffn/TCífT IVULIUKA — IVIU i 5. oldal Harmincöt éve: Tanú a Nógrádi Történeti Múzeum Az idei múzeumi világnap kiemelkedő eseménye Salgótarjánban lesz, a Nógrádi Történeti Múzeum ugyanis 35 éves születésnap­ját ünnepli. Dr. Horváth István igazgatóval a múzeum viszony­lag rövid, de annál inkább viszontagságos történetéről beszélget­tünk, hiszen az intézmény tanú arra is, ami fennállása óta Salgó­tarjánban történt. Természetesen tanú a régebbi múltra is. A régi múzeum a bányakórházban, 1976 Salgótarján múzeuma vich-kúriában nyílt meg 1959. május 1-jén a volt Janko­- Salgótarjánt 1922-ben nyílvánították várossá. Mikor és hogyan merült föl először a fiatal városban a múzeuma­lapítás gondolata?- A várossá válást köve­tően pár év múlva, 1927-ben dr. Dornyay Béla és a város akkori kul­turális tanácsnoka, Hor­váth László fogalmazta meg írásban először azt az igényt, hogy Salgótarján­nak a település történetét bemutató intézményre van szüksége. Megfogalmazó­dott az az igény is, hogy ez az intézmény olyan le­gyen, amely a környék falvaiból származó műtár­gyakat is megőrizze. Dornyay gyűjteménye- Mi történt ezután?- A gondolat sokáig lappan­gott. A Munka című, Salgótar­jánban megjelenő lap 1935. de­cemberi számaiban dr. Dornyay Béla három cikkben ismertette a létesítendő múzeum szakmai rendjét, felépítését. A cikkeket követően a városháza díszter­mében őrizték hosszú ideig a begyűjtött értékes anyagot. A programnak megfelelően olyan múzeumot szándékoztak létre­hozni, amely az elmúlt időszak teljességét kívánta feldolgozni gatója. A második világháború alatt az anyag nagy része meg­semmisült. Mégis lesz múzeum Újra csak 1947-ben vetődött fel ismét a múzeum megszer­vezésének gondolata, a volt lak­tanyában kívánták ezt létre­hozni. De ebből sem lett semmi.-így érkeztünk el 1959-hez, amikor az akkori irányító- és pártszervek a Nógrád Megyei Munkásmozgalmi Múzeum lé­tesítéséről döntöttek. Az első kiállítás 1959. május 1-jén nyílt meg a volt Jankovich-kúriáhan. Üvegtörténeti tárlatot láthatott a közönség. A múzeumi szak­mai munkát lényegében a nul­láról kellett szervezni, amely­nek alapját a töredékében megmaradt Domyay-féle gyűj­temény alkotta. Gondot jelen­tett a múzeum szakmai irá- nyúltságának meghatározása is. Nagyon nehezen sikerült beil­leszteni az intézményt az akkor egyetlen intézményből, a balas­sagyarmati Palóc Múzeumból álló múzeumi szervezetbe. Szakmai viták, presztízsokok nehezítették a mindennapi munkát. Házról házra A megyeszékhely múzeumának nem volt sok szerencséje az épületekkel. Az első, ideiglenes helyet adó Jankovich-kúháhól (1959-1969) az ugyancsak ideiglenes elhe­lyezést nyújtó volt bányai kórház részié^ gébé költöztek (1969-1980). Az új, e célra épült múzeumban csak 1980-tól folyik a munka. Remélik, ez végleges hely, és egy­szer az épület felújítására is sor kerülhet. és megőrizni, s kiterjedt a nép­rajzra, a természetrajzra, a könyv-, a nyomtatvány- és ok­levéltárra, az ipar- és a képző- művészeti tárra, a régészetre egyaránt. Az első világháború fegyvereit, ruháit pedig külön egységként kívánták meg­őrizni. Az igen gazdag gyűjte­mény azonban nem talált vég­leges helyre, noha olyan lelkes támogatói voltak, mint Liptay B. Jenő, a Rimamurány-Salgó- tarjáni Vasmű Rt. akkori igaz­Változik a szemlélet- Az igazgatók is vi­szonylag gyakran vál­togatták egymást.-A harmincöt évhez képest a hat igazgató va­lóban sok. Hiszen a mú­zeumi munka olyan ter­mészetű, amelynek érté­kei csak hosszabb idő­szak alatt válnak látha­tóvá. A gyakori vezető­változás a szakmai bi­zonytalanságot, a kifor­ratlanságot is jelezte.- Sajnos Belitzky János és Szabó Béla már nem él, pedig szakmai tanácsaikra ma is nagy szükség lenne.- Hogyan változott a muze­ológusszemlélet az idők so­rán?- A múzeum szakmai rendje az 1980-as évek elején kezdett kialakulni. Be kellett látni, hogy szakmailag nem tartható az önkorlátozó, és csak mun­kásmozgalomra figyelő muzeo­lógusszemlélet. A város törté­nj/ a sírig című palóc néprajzi, valamint a Feje­zetek a magyarországi zsidók életéből címmel nemrég megnyitott történeti néprajzi tárlat is. A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum 31 ezer darabból álló régészeti gyűjteményének legér­tékesebb tárgyait mutatja be e napon a közön­ségnek. Megtekinthető itt az Évezredek üzenete című régészeti, a vadászati kiállítás, valamint a Körösi Csorna Sándof-'emlékkiállítás. A most 35 éves salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum állította össze a leggazdagabb prog­ramot. Ebben egyebeken kívül műtárgyismer­tető előadások, filmvetítések, tárlatvezetések, „születésnapi” beszélgetések szerepelnek. Ki­adványaik fél áron vásárolhatók. Megtekinthető a Munkásélet Nógrádban a XIX-XX. században, a Nógrád az Osztrák-Magyar Monarchiában, a Választások című kiállítás, Drozsnyik István festőművész tárlata, valamint a Nógrádi Törté­neti Múzeum bányászati kiállítóhelye, népszerű nevén a földalatti bányamúzeum. Színfalak mögött a múzeumokban Ezzel a címmel ajánlja az ICOM az idei Múze­umi Világnap programjait. Ez évben tehát nem kiállítások nyitásával ünneplendő május 18. A színfalak mögött sok minden történik. Folyik a tudományos kutatás, a raktározás, a revízió és a nyilvántartás sok egyéb formája, publikációkat készítenek elő, küzdenek az épületek elörege­désével, és számos más problémával. De a mú­zeumok élnek és dolgoznak. Úgy látszik, az idén ennek bemutatását javasolja a múzeumi vi­lágszervezet. Ennek jegyében állították össze világnapi programjaikat a nógrádi múzeumok is, amelyek Balassagyarmaton, Szécsényben és Salgótar­jánban május 18-án ingyen látogathatók. A ba­lassagyarmati Palóc Múzeum baráti körével közösen szervez programot. Dr. Cseri Miklós, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum nép­rajzosa tart előadást Hatvanéves a balassa­gyarmati szabadtéri néprajzi kiállítás címmel. Az intézményben várja a látogatókat a Bölcső­nete, a környéken talált leletek nagy száma, a Salgótarjánban végbement kapitalista moder­nizáció, a gazdasági, a társa­dalmi, a mindennapi élet, a művészetek jelenléte szüksé­gessé tette az intézmény felada­tainak bővítését. Az 1990-es évek elejére a rozását es nagyon pontos nyilvántartását.- Ezek alapján el­mondható, hogy múze­umunk Nógrád megyé­ben a történelmi és tár­sadalomtudományi kuta­tás alapintézménye. Az itt őrzött dokumentu­mokból megismerhetjük Nógrád megye és a sal­gótarjáni iparvidék új­kori történelmét. A tu­dományos munkát reprezentáló, eddig rendszeresen megjelenő Évkönyv tükrözi ezt a tevékenységet. Harmincezer látogató- Milyen a múzeum kapcsolata a tárlatláto­gató közönséggel?- Szerencsére a kö­zönséggel való találko­zás értékes fórumai megőrződ­tek a mostani kedvezőtlen kö­rülmények ellenére is. Évente csaknem harmincezren térnek Hat igazgató Az eltelt 35 évben hat igazgatója volt a salgótarjáni múzeumnak: dr. Gajzágó Aladár (1959-1963), dr. Belitzky János történész (1963-1969), dr. Szabó Béla történész (1969-1970), dr. Molnár Pál történész (1970-1975), dr. Horváth István történész (1975-1982), dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész (1982-1987). 1987-től napjainkig ismét dr. Horváth István áll az intézmény élén. feladatkör stabilizálódott is. A múzeum erre az időszakra csaknem kétszázezer műtárgyat őrző intézménnyé változott. be hozzánk. Lehetnének többen is, de annak örülünk, hogy az iskolák jelentős része rendsze­resen szervez múzeumlátogatá­Bérczy Károly nemesi oklevelét is az irodalomtörténeti gyűjtemény­ben cőrzik ból, támogatóktól kell megsze­rezni. Támogatóink között ala­pítványok, vállalkozók - és nem utolsósorban a városi kép­viselő-testület - találhatók.- A korábbi gazdag, elsősor­ban hasonmás történelmi kiad­ványok megjelentetése szüne­tel. A múzeum tudományos műhely és kiadói szerepe le­csökkent. Szűkítette tevékeny­ségünket a karancsberényi mú­zeum, a nemzetközi müvésztelep mátraalmási épületeinek el­adása.- De olyan öröm is ért ben­nünket, hogy a nem kevés fel­adatot jelentő földalatti bánya­múzeum gondozásunkba került. A muzeológusok úgy gondol­kodnak, hogy jelenlétükre, te­vékenységükre szüksége van a város közösségének és a fenn­A mai múzeum épülete, 1980- Mi ennek a stabilizáció­nak, a múzeum szakmai munkájának lényege? Három pillér-A szakmai munka három pillérre épül. Legnagyobb a majdnem százhúszezres tárgyi és történeti dokumentumot ma­gába foglaló gyűjteményegy­ség, benne a tizenegyezemél is többet számláló igen értékes irodalomtörténeti, továbbá a csaknem négyezer egységet őrző művészettörténeti és kor­társ művészeti gyűjteménnyel, a klasszikus muzeológiai ágat képviselő négyezerdarabos numizmatikai gyűjteménnyel. Mindezeket értékes segédgyűj­temények (könyvtár, fotó- és térképtár, fénykép- és videótár) teszik teljessé. A feladatoknak megfelelően stabilizálódott a múzeum szakmai létszáma. Összesen hat muzeológus dol­gozik az intézményben, akik­nek munkáját gyűjteménykeze­lők, restaurátor, dekoratőr és gazdasági-technikai részleg egészíti ki. Feladataink között fogalmaztuk meg a gyűjtemény számszerű és minőségi gyarapí­tását. szakszerű raktá­sokat tanulóik számára.- Nagyon eredményesen dolgozik, és sok segítséget ad a múzeum gyűjteményeinek gya­rapításához az önálló egyesü­letként működő Múzeumba- rát-kör.- Hogyan változ­tak napjainkban a működési feltételek?-Az utóbbi évek­ben a múzeum cse­lekvési lehetőségei a romló anyagi feltéte­lek miatt beszűkül­tek. Legnagyobb veszteség a személyi állomány csökkené­sében, az intézmény nyitva tartásának kor­látozásában jelentke­zett. Kevés a pénz- De nagyon meg­sínylette a pénzhiányt gépparkunk és mű­hely-felszereléseink korlátozása is. A szakmai feladatok el­látásához szükséges anyagi forrást lénye­gében a költségveté­sen kívüli források­tartó szervezetnek egyaránt.-Tehát abban bízunk, hogy az az ív, amelyet a múzeum tör­ténete példáz, a rövid ideig tartó jelenlegi megtörés után folytatódik. - mér A Nógrádi Történeti Múzeum Íz­lésesen kiépített, modern belső tere Fotó, reprodukció: Buda László Ak'% \V

Next

/
Oldalképek
Tartalom