Nógrád Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-12 / 111. szám

1994. május 12., csütörtök Bűnügy - Rendőrség 7. oldal Nógrádi sikercsapat a belügyi majálison Hrabecz Gyula gyakorlás közben A rendőrökről - sajátos tevé­kenységük miatt - sokan azt hiszik, hogy a maguk módján szakbarbárok. Pedig ez nem így van. Legyen az a rendőr akár nyomozó, akár közrend- védelmi, vagy közlekedési be­osztású, a maga valójában ép­pen olyan érdeklődő, érző em­ber, mint bárki más ebben az országban. Számos rendőrt ismerek, aki nemcsak válasz­tott hivatásának mestere, ha­nem szeret horgászni, régi könyveket gyűjt, dalkörben énekel, valamilyen hangszeren játszik, imádja a sportot. Va­gyis, teljes ember. A rendőrség mint testület maga is sokat tesz annak érde­kében, hogy a tagjai szellemi­leg és fizikailag is minél kifo- gástalanabb emberek legye­nek. Ezt szolgálják azok a le­hetőségek, amelyeket a rend­őrség nehéz anyagi körülmé­nyei mellett is igyekszenek biztosítani, hogy lehetőleg szinten tartsák a kulturális és sportolási igények kielégítését. Ebben segít maga a Bel­ügyminisztérium is, amely év­ről évre megszervezi és bonyo­lítja azt az összetett országos versenyt, amelyben - igazodva a rendőri követelményekhez - hét sportágban vetélkedhetnek mindazok, akik kedvet éreznek iránta. Mindjárt el kell mon­dani azt is, hogy a nógrádi rendőrök figyelemre méltó eredményeket értek és érnek el ezeken a versenyeken. Amint ezt Lantos István alezredestől és Hrabecz Gyula századostól megtudtam, a Bel­ügyminisztérium országos összetett pontversenyében évek óta előkelő helyen szere­pelnek. Az idén nemrégiben tartották azt a majális jellegű sportbaráti találkozót a fővá­rosban, ahol a minisztérium szervek versen­gőinek társasá­gában négy ver­senyszámban mérték össze, hogy ki a legény a gáton. Nógrádból egy külön autóbusz- szal utaztak fel Budapestre, hogy a pisztolylövé­szetben, a kispá­lyás labdarúgás­ban, kötélhúzás­ban és tenisz pá­ros versenyben vetélkedjenek. Ez a vetélkedés nem volt sétaga­lopp, hiszen a 46 különféle csapat között alaposan meg kellett küz­deni a sikerért. Az izmot fe­szítő, jó koncent­rálást és ügyes­séget követelő versenyben na­gyon szép ered­ményt produkál­tak. A pisztoly­lövészetben az első, kötélhúzás­ban a harmadik, páros tenisz­ben ötödik helyezést értek el. A kispályás labdarúgásban nem kerültek be a legjobb 12 csapat közé. A főkapitányság versengő csapatai ezekkel a helyezésekkel 56 pontot gyűj­nagy, Hrabecz Gyula, Ko­vácsáé Lipták Jolán százados és Csömör Antalné közalkal­mazott. A versenyen nem cél­táblára lőttek, ami könnyebb, hanem korongra és időre. Itt tehát köregységet nem számol­tak, döntő fontosságú volt azonban az, hogy ki mennyire ura a fegyverének és az érzé­keinek, hiszen hirtelen felbuk­kanó korongot kellett eltalálni. A nógrádi csapat olyan jó időt lőtt, hogy a többi csapat meg sem tudta közelíteni őket. Ezzel a nagyszerű teljesít­ménnyel elnyerték az első dí­jat, vagyis kétszázezer forin­tot, amit sporteszközökre és felszerelésekre fordíthatnak. A lövészcsapat tagjai pedig egyéni díjként egy-egy auto­mata fényképezőgépet vehet­tek át a verseny rendezőitől. Hrabecz Gyula azt is el­mondta, hogy az idei verseny­nyel tovább folytatódott az a hagyomány, amelynek előz­ményeként két éve félmillió, egy éve pedig háromszázezer forintot nyertek a nógrádi rendőrök. így azután érthető, hogy minden nógrádi résztvevő igen kellemesen töltötte a napot ezen a majálison, melyen sok ezer néző megcsodálhatta a különleges szolgálat, a kutya- kiképző iskola bemutatóját és más olyan látnivalókat, ame­lyek azt bizonyították, hogy a résztvevők biztosan uralják, és Az 1992-ben lőbajnokságot nyert női pisztoiylövó'csapat tagjai: Csömör Antalné, Vargáné Nagy Melinda és Kovácsné Lipták Jolán. Ezúttal is jól szerepeltek központi szervei, az Országos Rendőr-főkapitányság és terü­leti szervei, a különleges szol­gálat, a határőrség, a Tűz- és Polgári Védelem Országos Pa­rancsnoksága, a Nemzetbiz­tonsági Hivatal és még más töttek össze, és ezzel megsze­rezték az első helyet. S beszéljünk a legnagyobb sikerről, a lövészetről. Az öt­tagú győztes csapatban a kö­vetkezők szerepeltek: Lantos István, dr. Nagy Károly őr­jól felkészülten alkalmazzák a korszerű technikát. S termé­szetesen volt kultúrműsor is, tánc és zene, hiszen ez is elen­gedhetetlen egy majálison. Pádár András SOKSZORTA GYORSABB TECHNIKA. A megyei rendőr-főkapitányság közlekedési osztálya nemrégiben korszerű traffipaxos sebességellenó'rző gépkocsit állított szolgálatba. Az új szerzemény a forgalomban résztvevő gépkocsikat mindkét irányból sokkal hatásosabban elle­nőrzi, mint a korábbiak. Rabolt, majd erőszakolt is Rostás Tibor 27 éves hajdúdorogi lakos 1992. április 5-én sza­badult 8 éves fegyházbüntetéséből, melyet közkegyelem alkal­mazása miatt nem kellett teljes mértékben letöltenie. A baj csak az volt, hogy - mint oly sokan - ő is visszaélt a kegyelemmel. Mert alig több, mint három hónap telt el, s máris vétett a tör­vény és az erkölcs ellen. Nevezetesen július 15-e volt az a nap, amikor is Rostás a gyermekkorú J. Józsefet magá­val csalta az úgynevezett Csat­togó dűlőbe azzal, hogy lopja­nak libát. A közeli kukoricás­ban elrejtőzve leskelődtek és látták, hogy a jószágokat egy fiatal nő egyedül őrzi. Rostás, a kis Jóskát figyelőként hátra­hagyva, megindult a közelben álló bódéhoz. A fiatalasszony ekkor épp az állatok itatásával volt elfog­lalva. A bódé az ő és férje lak­helyéül szolgált, mióta Romá­niából hazánkba érkeztek. Ezen a napon egyedül volt, mert férje a városba ment vásárolni. Rostás észrevétlenül bejutott a kicsiny hajlékba* s lázas kuta­tásba kezdett. Talált is az asz- szonyka - C. Elizabeta - egy nadrágjának a zsebében ezer forintot, de pechére rögtön megjelent a pénz tulajdonosa is az ajtóban. Rostás nem jött iga­zán zavarba, hanem máris a vá­ratlanul megjelent asszony fül­bevalóit és gyűrűit követelte. C. Elizabeta igen nagy csalódást okozott hívatlan vendégének, amikor közölte, hogy az arany­nak látszó ékszerek bizsuk. Rostás fejében nyilván meg­fordult, hogy igazán értékes zsákmány nélkül nem távozik, mert hirtelen lábánál fogva fel­kapta a fiatalasszonyt és egy­kettőre eltűnt vele a közeli ku­koricásban. C. Elizabeta megpróbált vé­dekezni, öklével ütötte támadó­ját, de mindhiába, mert Rostás volt az erősebb, s elérte célját. Letépte az asszony mháit, és megerőszakolta. De valószínű­leg érezte, hogy nagy baj lehet még a dologból, mert tette után mindjárt meg is fenyegette a szerencsétlen nőt. Kilátásba he­lyezte, ha fel meri jelenteni, vagy ha eljár a szája, ő vissza­jön többedmagával és bosszút áll. Alighogy elhangzottak sza­vai, Elizabeta meglátta köze­ledő férjét, s kiabálni kezdett neki. Erre aztán Rostás, meg a kórók között kucorgó legényke futásnak eredt, és eltűntek a szem elől. Rostás Tibor és családja a hivatalos eljárás során igyeke­zett mindent elkövetni, hogy a házaspárt rábírja, vonják vissza a feljelentést. S ők már-már haj­lottak volna is a „jó szóra”, de az igazságszolgáltatás gépezete már működésbe lépett. A hatóságok kezében már bizonyítékok, tanúvallomások voltak. Mindezek alapján a Hajdúböszörményi Városi Bí­róság Rostás Tibort bűnösnek találta egyrendbeli erőszakos közösülés bűntettében, ezért őt, mint többszörös visszaesőt, hét­évi fegyházbüntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. A házaspár nem talált többé nyugalmat nálunk, s még az íté­let megszületése előtt jobbnak látták, ha hazájukba visszatér­nek, és ismeretlen helyen tele­pednek le. Ezt tette a fenyege­tés. ( Az Árnyék című bűnügyi magazin nyomán. ) (Cs. J.) Teából főtt mámor ­Markó István elezredessel, a pécsi börtön, pontosabban az elő­zetesen fogva tartó intézet parancsnokával beszélgettünk az el­ítéltek különböző szenvedélybeli kapcsolatáról. Arról, hogy a zárkában miként élik meg a fogva tartottak a cigaretta, az al­kohol, esetleg a drogok és hát a nők testközeli hiányát? avagy különféle élvezetek sora a börtönben Sokan szenvedélybetegnek minősülnek már, komoly gon­dot jelent számukra és hát fogva tartóiknak is a függősé­gük. Az, hogy reszketnek a ni­kotinért, a megszokott gyógy­szerekért, az alkoholért, s ezek megvonása komoly rosszullé- tekhez vezet s esetenként ön­gyilkossági kísérletekhez.- Parancsnok úr, vegyük sorra, milyen gondokkal jár a masszív kábítószeres fogva tartása?- Nem tudom, mert nem volt még szerencsénk kábító­szer-függőségben szenvedő­höz, bár gyanítom nem lehet egyszerű eset. Annál is inkább, mert azt tudom, milyen az, amikor valaki gyógyszerekhez, alkoholhoz szokott, annak a rabja lett, s mindig a lilaködre vágyik.- Viszont a szenvedélybeteg a börtön rabja, s így nincsen esélye e falak között ama hó­dító lilára. Mert, hogy itt nem tudják magukat belőni, ugye?- Előfordult. Úgy, hogy vagy húsz filteres teát szó szerint ki­lúgoznak forróvízzel, ami olyan erős lesz, hogy megáll benne a kanál. Ha ehhez bekap embe­rünk pár nyugtatót, kellően re- pülhetnékje támad. Ugyanez el­játszható a neszkávéval is, tud­juk abból is lehet szívdöglesztő lőrét csinálni.- De alkoholtól nem tudják kiütni magukat az elítéltek.-Nem mondanék igazat, ha azt felelném erre, hogy nem.-Csak nem mérnek jóféle szíverősítöt a börtön büféjé­ben?-Nem, de előfordult már, hogy az őrség éberségét ki­játszva hoztak már be kétliteres műanyag üdítős palackban al­koholt. Es hát elhajoltak a zár­kalakók, s daloltak kicsit.- Amúgy soha sincsen olyan ünnep, hogy jelképesen, de kevéske alkoholt kapjanak a hazai börtönökben az elítél­tek? Mondjuk szilveszterkor a jobbak egy pikoló sört?- Erre nincsen lehetőség, vi­szont a múlt év áprilisa óta arra igen, hogy az arra érdemesek eltávozást kapjanak a büntetés­végrehajtó intézetből, s mond­juk megigyanak akár égy pohár sört.- Ezt komolyan mondja?- Természetesen. De tudni kell, nem a darabolós gyilko­sok, a fegyveres banditák és ha­sonszőrű társaik kapnak kime­nőt.-És ha kedvük szottyan, masszázsszalonba is betér­hetnek?- Mi nem tiltjuk.- Végül is a börtönviszo­nyok része ez is, itt is az euró­pai útra tértünk?- Igen, mert jó tapasztalato­kat szereztek e téren nyugati szomszédaink, s ma már mi is erről szólhatunk. Például arról, ezek az eltávozások, s az, hogy valaki kijárhat felügyelet nél­kül, polgári ruhába átöltözve dolgozni, e falakon kívül fo­gadhat látogatót, kellemes és meghitt órákat tölthet a felesé­gével, a barátnőjével bárhol. Nos ezek meghatározzák a fogva tartott itteni magatartását is. Mert alapvető törekvése, hogy máskor is kimehessen.- De aki nem mehet ki, vi­szont vallja, hogy egészséges. Legyen nő, legyen férfi. Mi­lyen a börtönszex itt a Me- csek-alján?- Hajaj - mondja moso­lyogva, időt húzva a parancs­nok. Gyanítom olyan, mint má­sutt. A férfiak a szekrényeiket tapétázzák ki meztelen nők ké­peivel, és hát a WC néz ki úgy, mint egy körbe-körbe szexúj­ság. Ez a börtönszex.-De itt vannak férfi, női fogva tartottak is. Gondolom reszketnek egymásért?- Meglehet, próbálkoznak is ilyen-olyan módon érintkezni. Van olyan női fogva tartottunk, aki például, hacsak teheti, ki­kapja a melleit, és a zárkaabla­kokban fürtökben lógó férfiak­nak mutogatja. Azok legna­gyobb örömére, akik persze visszamutogatnak. Kinek mi­lyen a vérmérséklete.- Az ilyen közjáték megen­gedett?-Nem, mert nem tudható az indulatok miként szabadulnak majd el.-Volt már e falak között párszor esküvő. Erről tudósí­tani szokott lapunk is. De nászéjszakáról soha sem.- Mert arra nem került sor soha. A kézfogó után ki-ki me­hetett vissza a zárkájába. Vi­szont a már előbb említettek azt is megtehetik, hogy maximum öt napra házasságkötés, nászéj­szaka apropóján elhagyhatják e falakat.- Szóval, a jobbak úgy­mond ünnepelhetnek. Hús- vétkor?-Tojás, sonka kerül az asz­talra, de locsolni nem lehet. ( A Pandúr című bűnügyi magazin nyomán. ) VERESS T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom