Nógrád Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-12 / 111. szám
1994. május 12., csütörtök Bűnügy - Rendőrség 7. oldal Nógrádi sikercsapat a belügyi majálison Hrabecz Gyula gyakorlás közben A rendőrökről - sajátos tevékenységük miatt - sokan azt hiszik, hogy a maguk módján szakbarbárok. Pedig ez nem így van. Legyen az a rendőr akár nyomozó, akár közrend- védelmi, vagy közlekedési beosztású, a maga valójában éppen olyan érdeklődő, érző ember, mint bárki más ebben az országban. Számos rendőrt ismerek, aki nemcsak választott hivatásának mestere, hanem szeret horgászni, régi könyveket gyűjt, dalkörben énekel, valamilyen hangszeren játszik, imádja a sportot. Vagyis, teljes ember. A rendőrség mint testület maga is sokat tesz annak érdekében, hogy a tagjai szellemileg és fizikailag is minél kifo- gástalanabb emberek legyenek. Ezt szolgálják azok a lehetőségek, amelyeket a rendőrség nehéz anyagi körülményei mellett is igyekszenek biztosítani, hogy lehetőleg szinten tartsák a kulturális és sportolási igények kielégítését. Ebben segít maga a Belügyminisztérium is, amely évről évre megszervezi és bonyolítja azt az összetett országos versenyt, amelyben - igazodva a rendőri követelményekhez - hét sportágban vetélkedhetnek mindazok, akik kedvet éreznek iránta. Mindjárt el kell mondani azt is, hogy a nógrádi rendőrök figyelemre méltó eredményeket értek és érnek el ezeken a versenyeken. Amint ezt Lantos István alezredestől és Hrabecz Gyula századostól megtudtam, a Belügyminisztérium országos összetett pontversenyében évek óta előkelő helyen szerepelnek. Az idén nemrégiben tartották azt a majális jellegű sportbaráti találkozót a fővárosban, ahol a minisztérium szervek versengőinek társaságában négy versenyszámban mérték össze, hogy ki a legény a gáton. Nógrádból egy külön autóbusz- szal utaztak fel Budapestre, hogy a pisztolylövészetben, a kispályás labdarúgásban, kötélhúzásban és tenisz páros versenyben vetélkedjenek. Ez a vetélkedés nem volt sétagalopp, hiszen a 46 különféle csapat között alaposan meg kellett küzdeni a sikerért. Az izmot feszítő, jó koncentrálást és ügyességet követelő versenyben nagyon szép eredményt produkáltak. A pisztolylövészetben az első, kötélhúzásban a harmadik, páros teniszben ötödik helyezést értek el. A kispályás labdarúgásban nem kerültek be a legjobb 12 csapat közé. A főkapitányság versengő csapatai ezekkel a helyezésekkel 56 pontot gyűjnagy, Hrabecz Gyula, Kovácsáé Lipták Jolán százados és Csömör Antalné közalkalmazott. A versenyen nem céltáblára lőttek, ami könnyebb, hanem korongra és időre. Itt tehát köregységet nem számoltak, döntő fontosságú volt azonban az, hogy ki mennyire ura a fegyverének és az érzékeinek, hiszen hirtelen felbukkanó korongot kellett eltalálni. A nógrádi csapat olyan jó időt lőtt, hogy a többi csapat meg sem tudta közelíteni őket. Ezzel a nagyszerű teljesítménnyel elnyerték az első díjat, vagyis kétszázezer forintot, amit sporteszközökre és felszerelésekre fordíthatnak. A lövészcsapat tagjai pedig egyéni díjként egy-egy automata fényképezőgépet vehettek át a verseny rendezőitől. Hrabecz Gyula azt is elmondta, hogy az idei versenynyel tovább folytatódott az a hagyomány, amelynek előzményeként két éve félmillió, egy éve pedig háromszázezer forintot nyertek a nógrádi rendőrök. így azután érthető, hogy minden nógrádi résztvevő igen kellemesen töltötte a napot ezen a majálison, melyen sok ezer néző megcsodálhatta a különleges szolgálat, a kutya- kiképző iskola bemutatóját és más olyan látnivalókat, amelyek azt bizonyították, hogy a résztvevők biztosan uralják, és Az 1992-ben lőbajnokságot nyert női pisztoiylövó'csapat tagjai: Csömör Antalné, Vargáné Nagy Melinda és Kovácsné Lipták Jolán. Ezúttal is jól szerepeltek központi szervei, az Országos Rendőr-főkapitányság és területi szervei, a különleges szolgálat, a határőrség, a Tűz- és Polgári Védelem Országos Parancsnoksága, a Nemzetbiztonsági Hivatal és még más töttek össze, és ezzel megszerezték az első helyet. S beszéljünk a legnagyobb sikerről, a lövészetről. Az öttagú győztes csapatban a következők szerepeltek: Lantos István, dr. Nagy Károly őrjól felkészülten alkalmazzák a korszerű technikát. S természetesen volt kultúrműsor is, tánc és zene, hiszen ez is elengedhetetlen egy majálison. Pádár András SOKSZORTA GYORSABB TECHNIKA. A megyei rendőr-főkapitányság közlekedési osztálya nemrégiben korszerű traffipaxos sebességellenó'rző gépkocsit állított szolgálatba. Az új szerzemény a forgalomban résztvevő gépkocsikat mindkét irányból sokkal hatásosabban ellenőrzi, mint a korábbiak. Rabolt, majd erőszakolt is Rostás Tibor 27 éves hajdúdorogi lakos 1992. április 5-én szabadult 8 éves fegyházbüntetéséből, melyet közkegyelem alkalmazása miatt nem kellett teljes mértékben letöltenie. A baj csak az volt, hogy - mint oly sokan - ő is visszaélt a kegyelemmel. Mert alig több, mint három hónap telt el, s máris vétett a törvény és az erkölcs ellen. Nevezetesen július 15-e volt az a nap, amikor is Rostás a gyermekkorú J. Józsefet magával csalta az úgynevezett Csattogó dűlőbe azzal, hogy lopjanak libát. A közeli kukoricásban elrejtőzve leskelődtek és látták, hogy a jószágokat egy fiatal nő egyedül őrzi. Rostás, a kis Jóskát figyelőként hátrahagyva, megindult a közelben álló bódéhoz. A fiatalasszony ekkor épp az állatok itatásával volt elfoglalva. A bódé az ő és férje lakhelyéül szolgált, mióta Romániából hazánkba érkeztek. Ezen a napon egyedül volt, mert férje a városba ment vásárolni. Rostás észrevétlenül bejutott a kicsiny hajlékba* s lázas kutatásba kezdett. Talált is az asz- szonyka - C. Elizabeta - egy nadrágjának a zsebében ezer forintot, de pechére rögtön megjelent a pénz tulajdonosa is az ajtóban. Rostás nem jött igazán zavarba, hanem máris a váratlanul megjelent asszony fülbevalóit és gyűrűit követelte. C. Elizabeta igen nagy csalódást okozott hívatlan vendégének, amikor közölte, hogy az aranynak látszó ékszerek bizsuk. Rostás fejében nyilván megfordult, hogy igazán értékes zsákmány nélkül nem távozik, mert hirtelen lábánál fogva felkapta a fiatalasszonyt és egykettőre eltűnt vele a közeli kukoricásban. C. Elizabeta megpróbált védekezni, öklével ütötte támadóját, de mindhiába, mert Rostás volt az erősebb, s elérte célját. Letépte az asszony mháit, és megerőszakolta. De valószínűleg érezte, hogy nagy baj lehet még a dologból, mert tette után mindjárt meg is fenyegette a szerencsétlen nőt. Kilátásba helyezte, ha fel meri jelenteni, vagy ha eljár a szája, ő visszajön többedmagával és bosszút áll. Alighogy elhangzottak szavai, Elizabeta meglátta közeledő férjét, s kiabálni kezdett neki. Erre aztán Rostás, meg a kórók között kucorgó legényke futásnak eredt, és eltűntek a szem elől. Rostás Tibor és családja a hivatalos eljárás során igyekezett mindent elkövetni, hogy a házaspárt rábírja, vonják vissza a feljelentést. S ők már-már hajlottak volna is a „jó szóra”, de az igazságszolgáltatás gépezete már működésbe lépett. A hatóságok kezében már bizonyítékok, tanúvallomások voltak. Mindezek alapján a Hajdúböszörményi Városi Bíróság Rostás Tibort bűnösnek találta egyrendbeli erőszakos közösülés bűntettében, ezért őt, mint többszörös visszaesőt, hétévi fegyházbüntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. A házaspár nem talált többé nyugalmat nálunk, s még az ítélet megszületése előtt jobbnak látták, ha hazájukba visszatérnek, és ismeretlen helyen telepednek le. Ezt tette a fenyegetés. ( Az Árnyék című bűnügyi magazin nyomán. ) (Cs. J.) Teából főtt mámor Markó István elezredessel, a pécsi börtön, pontosabban az előzetesen fogva tartó intézet parancsnokával beszélgettünk az elítéltek különböző szenvedélybeli kapcsolatáról. Arról, hogy a zárkában miként élik meg a fogva tartottak a cigaretta, az alkohol, esetleg a drogok és hát a nők testközeli hiányát? avagy különféle élvezetek sora a börtönben Sokan szenvedélybetegnek minősülnek már, komoly gondot jelent számukra és hát fogva tartóiknak is a függőségük. Az, hogy reszketnek a nikotinért, a megszokott gyógyszerekért, az alkoholért, s ezek megvonása komoly rosszullé- tekhez vezet s esetenként öngyilkossági kísérletekhez.- Parancsnok úr, vegyük sorra, milyen gondokkal jár a masszív kábítószeres fogva tartása?- Nem tudom, mert nem volt még szerencsénk kábítószer-függőségben szenvedőhöz, bár gyanítom nem lehet egyszerű eset. Annál is inkább, mert azt tudom, milyen az, amikor valaki gyógyszerekhez, alkoholhoz szokott, annak a rabja lett, s mindig a lilaködre vágyik.- Viszont a szenvedélybeteg a börtön rabja, s így nincsen esélye e falak között ama hódító lilára. Mert, hogy itt nem tudják magukat belőni, ugye?- Előfordult. Úgy, hogy vagy húsz filteres teát szó szerint kilúgoznak forróvízzel, ami olyan erős lesz, hogy megáll benne a kanál. Ha ehhez bekap emberünk pár nyugtatót, kellően re- pülhetnékje támad. Ugyanez eljátszható a neszkávéval is, tudjuk abból is lehet szívdöglesztő lőrét csinálni.- De alkoholtól nem tudják kiütni magukat az elítéltek.-Nem mondanék igazat, ha azt felelném erre, hogy nem.-Csak nem mérnek jóféle szíverősítöt a börtön büféjében?-Nem, de előfordult már, hogy az őrség éberségét kijátszva hoztak már be kétliteres műanyag üdítős palackban alkoholt. Es hát elhajoltak a zárkalakók, s daloltak kicsit.- Amúgy soha sincsen olyan ünnep, hogy jelképesen, de kevéske alkoholt kapjanak a hazai börtönökben az elítéltek? Mondjuk szilveszterkor a jobbak egy pikoló sört?- Erre nincsen lehetőség, viszont a múlt év áprilisa óta arra igen, hogy az arra érdemesek eltávozást kapjanak a büntetésvégrehajtó intézetből, s mondjuk megigyanak akár égy pohár sört.- Ezt komolyan mondja?- Természetesen. De tudni kell, nem a darabolós gyilkosok, a fegyveres banditák és hasonszőrű társaik kapnak kimenőt.-És ha kedvük szottyan, masszázsszalonba is betérhetnek?- Mi nem tiltjuk.- Végül is a börtönviszonyok része ez is, itt is az európai útra tértünk?- Igen, mert jó tapasztalatokat szereztek e téren nyugati szomszédaink, s ma már mi is erről szólhatunk. Például arról, ezek az eltávozások, s az, hogy valaki kijárhat felügyelet nélkül, polgári ruhába átöltözve dolgozni, e falakon kívül fogadhat látogatót, kellemes és meghitt órákat tölthet a feleségével, a barátnőjével bárhol. Nos ezek meghatározzák a fogva tartott itteni magatartását is. Mert alapvető törekvése, hogy máskor is kimehessen.- De aki nem mehet ki, viszont vallja, hogy egészséges. Legyen nő, legyen férfi. Milyen a börtönszex itt a Me- csek-alján?- Hajaj - mondja mosolyogva, időt húzva a parancsnok. Gyanítom olyan, mint másutt. A férfiak a szekrényeiket tapétázzák ki meztelen nők képeivel, és hát a WC néz ki úgy, mint egy körbe-körbe szexújság. Ez a börtönszex.-De itt vannak férfi, női fogva tartottak is. Gondolom reszketnek egymásért?- Meglehet, próbálkoznak is ilyen-olyan módon érintkezni. Van olyan női fogva tartottunk, aki például, hacsak teheti, kikapja a melleit, és a zárkaablakokban fürtökben lógó férfiaknak mutogatja. Azok legnagyobb örömére, akik persze visszamutogatnak. Kinek milyen a vérmérséklete.- Az ilyen közjáték megengedett?-Nem, mert nem tudható az indulatok miként szabadulnak majd el.-Volt már e falak között párszor esküvő. Erről tudósítani szokott lapunk is. De nászéjszakáról soha sem.- Mert arra nem került sor soha. A kézfogó után ki-ki mehetett vissza a zárkájába. Viszont a már előbb említettek azt is megtehetik, hogy maximum öt napra házasságkötés, nászéjszaka apropóján elhagyhatják e falakat.- Szóval, a jobbak úgymond ünnepelhetnek. Hús- vétkor?-Tojás, sonka kerül az asztalra, de locsolni nem lehet. ( A Pandúr című bűnügyi magazin nyomán. ) VERESS T.
