Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-09-10 / 83. szám
1994. április 9-10., szombat - vasárnap KULTÚRA - MŰVÉSZET 7 BALOGH KÁROLY EMLÉKÜLÉS lesz Balassagyarmaton. Az író könyvének címlapja. Hagyományápolás jegyében - Kortársak nélkül? Költészet napja /-ózsef Attila születésnapja, április 11-e a költészet napja. Ez a nap hagyományosan a kortárs költészet ünnepe. Alkalom arra, hogy a költő szobrának megkoszorúzása, az emlékbeszédek elhangzása után Nógrádban is közönség elé lépjenek azok, akik itt élnek, itt írják és itt, vagy innen adják közre verseiket, kisebb-nagyobb visszhangot kiváltva, de mindenképpen világlátást kínálva. S lehetőséget arra, hogy önmagunkról beszéljünk, nehogy véglegesen eljöjjön az az idő, amikor csak mások beszélnek nekünk és rólunk, saját boldogulásuk érdekében nekünk csak talmi „boldogságot" kínálva, akár ideológiában, akár fogyasztási cikkben reánk tukmálva állítólag mindig a legtöbbet, ami egyáltalán adható ezen a földön. Eddig még minden társadalom belerokkant abba, ha önös hatalmi csoporosulásai akár érdekéből, akár közönyből megpróbálták száműzni a szellemet, a gondolatot, s kinyilatkoztatásaikkal ellentétben a butaságot, a mű- veletlenséget, az értelmi és az érzelmi elszegényítést tették hitvallássá. Vagy eltűrték azt, lehetetlenné téve a szellem embereit. Félreértés ne essék, nem a költészetre és nem a költőkre kell vigyázni. A költészetet és költők javát nem a jelenidejű megfelelés vezérli. Ezért is nem fordítanak rá figyelmet a jelent vezérlők, s még ez a jobbik eset. Arra kell vigyázni, hogy ne felkedjük, az irodalomban, a költészetben fölmerülő lehetőségek életünk lehetőségeivel egyenlőek. Minden egyes jó vers újabb fokozat a megismerésben, önmagunk és a világ viszonyának értelmezésében. Aki verset olvas, többet akar annál, ami van, tisztában akar lenni mindazzal, ami bizonyosság, vagy éppen annak hiánya. Hogyan ünnepük Nógrádban a költészet napját, a kortárs költészet ünnepét? Általában a kortárs költők nélkül. Mindenesetre a két legnagyobb esemény elsősorban az irodalmi hagyomány ápolásának jegyében szerveződik. Salgótarjánban április 11 -én rendezik meg a Balassi Bálint emléknapot a Balassi Bálint Könyvtárban. Egyebeken kívül emlékkiállítást nyitnak meg, előadások hangoznak el Balassi Bálint költészetéről, a Kecskés együttes Balassi emlékműsort ad, hogy csak néhányat említsünk az eseménysorozatból. BALASSI BÁLINTRA emlékeznek Salgótarjánban Balassagyarmaton április 12-én Balogh Károly emlékülést tartanak a Városi Madách Imre Könyvtárban. A résztvevők délután három órakor Csesztvén megkoszorúzzák Balogh Károly sírját. Maga az emlékülés délután négy órakor kezdődik a könyvtárban. Dr. Borzsák Ists’án egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Balogh Károly barátja Balogh Károly, az örök Róma értője címmel tart előadást. Blaschtik Éva műfordító Balogh Károly és a német lovagköltők kapcsolatát elemzi az 1935-ben megjelent kötete kapcsán, ezen belül részletesen szól középfelnémet fordításairól és a minnesang fő időszakairól. S elhangzik dr. Kerényi Ferenc irodalomtörténész Madách Imre és Bérczy Károly - Balogh Károly szemével című előadása. A fenti két példa is jelzi, valódi szellemi csemegére számíthatnak az érdeklődők. Úgy tetszik, az irodalmi hagyomány, köztük Balassi Bálint, Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Komjáthy Jenő és mások örökségének ápolásában Nóg- rád megye igyekszik nagyon sokat tenni. S ezt jól teszi. Az irodalomtörténeti kutatás újabb eredményeinek csak örülhet minden érdeklődő ember. Kár, hogy a máról esik kevesebb szó. Azokról, akik ma is itt élnek, s reméljük irodalmi hagyománnyá válásukra egy ideig még várni kell. Persze, ami késik, nem múlik.-mér Nógrádi vers Csikász István Váci-emléktábla: falon a neved és akit Csesztvén tanítottál pár hónapig: itt van most veled ütközzön nekem kiáltó szavad és verjen engem mint szög a falat: a SZABADSÁG mely gazdaggá tehet nem nem a miénk talán csak tied itt tájkép vagy és emléktábla is a tavasz avat és az április: AMULETT-ORSZÁG így nőtt teveled és lettél rajta te az amulett közel vagytok: az évszak elkevert múltakat s jelent Adyt Radnótit Attilát s neked utánuk kellett menni más helyett Madách faluján elszökött a múlt kit te neveltél miért is tanult részed e dombok e nép is e föld s te a miénk is az erdők fölött szabad csak az lett ami már halott aki halott csak attól gazdagabb miért is lettél oly korán hallgatag 1978 Nehéz erről a tavaszonként vissza-visszatérő versünnepről írni, miközben lép- ten-nyomon azt hallani, kit érdekel ma a költészet? Valóban, manapság a pártok kampányoló gyűléseiről szóló tudósításokkal van tele a tömegtájékoztatás. Ahogy mondani szokták, a vízcsapból is a politika folyik. Néhá- nyan azt mondják, olyan is a víz. A látszat azonban csalóka, hiszen Nógrádban szintén írnak és olvasnak verseket manapság is. A versmondó versenyeken okos fiúkkal és lányokkal találkozhat az érdeklődő. Még verseskönyveket is kiadnak. Más kérdés, hogy erről nemigen számolnak be a lapok, és nincs pénz a könyvek bemutatására sem. A vers hatása azonban nem függ össze a napi körülményekkel, hosszú távra szól. A nógrádi vers is itt él a hétköznapokban, egyebeken fáradt haja leng a fákon fuldoklik a folyó medre és a vízből felém csillan Szabó Lőrinc szemüvege Templom utca 10 az a vers az emléktáblán egész a szívemig hatott uszti a szomszéd kutyája majdnem a lábamba kapott kívül rendszeresen megjelenik a Palócföld című folyóiratban, a salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaság teadélutánjain, az általuk kiadott Asztaltársasági Füzetekben, a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi Társaság ösz- szejövetelein, a Balassagyarmati Honismereti Híradó mellékleteiben és másutt. A kilencvenes években több verseskönyvet is kiadtak Nógrádban, Csikász István: Vallatás (Salgótarján, 1991), Ádám Tamás: Csókok a seben (Balassagyarmat, 1992), Romhányi Gyula: Karomra szárnyat (Balassagyarmat, 1992), Handó Péter: Képek egy feledhető jelenből (Salgótarján, 1992), Lőrinczy István: Ázott csillagok (Eger, 1993 - A Nógrádi Mecénás Alapítvány támogatásával) című kötetét, hogy csak néhányat említsünk. A közölt verseket ezekből választottuk ki. -th Romhányi Gyula Uram! miattunk már nem érdemes vagyunk itt jónehányan kiknek a sorsa végleges sántáknak vakoknak s más efféle népnek ott az ingyenes gyógyellátás (patikákban is legelészhet) aki éhes s a gyomra bántja elballaghat a népkonyhára s kit a lélek férge rág leissza felköti magát vagy verset ír ha Júdása van hát miattunk nem érdemes Uram! Ádám Tamás Őrt álló gyertyák Komjáthy Jenő emlékének Tanár úr löttyedt idő van ma csöndes és veszedelmes kalandokat kínál a homály rücskös farkasok büdös szájából kizúdulnak a megtépett mondatok ugyanúgy ugyanitt Gyarmaton kormosán röppennek a madarak üszkös fűzfagallyakra telepedik a magány az Ipoly csak játékfolyó már bár odaát is élnek magyarok és Abderába vendégként átjárnak különös szénaillatok ünnepek ha vannak még kedvetlenül táncolnak az asztalok tanár úr nincs hó ezen a télen mégis vacogunk ezen a mérhetetlen fehérségen halottaink lepedője foszladozik s náluk remélünk menedéket fény nélkül füstölögve őrt állnak a gyertyák Handó Péter Barna éj barna ez az ágy barna ez a csók édes barna cipók a kebleid barna a világ barna tüzedben parázslik szemem hajnalig Lőrinczy István Szabó Lőrinc Ipolya Arany János versmondótalálkozó Virág minden tanárnak E gy versmondóverseny - ahogy mondani szokás - nem sok embert hoz lázba. De, aki ismeri a kultúra helyzetét, az tiszta szívből tud örülni a Salgótarjáni Arany János iskola által az elmúlt évben tett kezdeményezésnek és még inkább a fogadtatásnak. Az történt ugyanis, hogy az intézmény, névadójának szellemiségét és a magyar költészet páratlanul gazdag hagyományait ápolandó versmondóver- senyt hirdetett Nógrád megye általános iskolás tanulói számára. S mind tavaly, mind az idén valamennyi város és városkörnyék - félre téve minden vélt vagy netán valós sérelmét- pozitívan reagált a felkérésre, megrendezte a körzeti versenyeket és elküldött három-három jól felkészített versmondót Salgótarjánba, a megyei döntőre. Ez évben a kiírás laza követelményeket szabott meg: két- bármikor írt - magyar verssel lehetett nevezni. Az természetes, hogy sokan Arany János művei közül választottak, az viszont már kevésbé, hogy a magyar költészet viszonylag szűk keresztmetszetben jelent meg a pódiumon. Az utóbbi évtizedeket csak Csoóri Sándor, Pilinszky János, Romhányi József (!?), Sík Sándor, Vas István és Váci Mihály képviselte, közülük is már csak Csoóri van az élők sorában. Vajon miért nem szimpatikus a mai líra az ifjú versmondóknak, vagy tanáraiknak? Hiszen ezen a találkozón - ahogyan a zsűri nevezte e példásan megrendezett eseményt - a felkészítő pedagógusok munkáját is elismerték, legalább egy szál virággal, a győztes tanulók esetében szép ajándéktárgyakkal is. Bántóan rossz, a rendezvény céljaihoz méltatlan produkció nem hangzott el. S ez nem kevés, figyelembe véve, hogy tízéves alig múlt gyerekekről van szó. Néhányuk pedig kifejezett tehetségről tett bizonyságot. Különösen jól készültek fel a balassagyarmatiak, akik az idén is megnyerték a csapatversenyt. M ost is - mint tavaly ilyenkor - reménykedni lehet abban, hogy lesz folytatás .. .- csongrády Megjelent a Palócföld idei első lapszáma Emlékezés Madách Imrére és Benczúr Gyulára BENCZÚR GYULA: A vészharang -illusztráció Schiller Harang c.művéhez S algótarjánban megjelent a Palócföld című közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat idei első lapszáma. A tartalmi hangsúly ezúttal az emlékezésre került. A Madách Imre emlékünnepséget január 21-én rendezték meg Balassagyarmaton. Ennek kapcsán a jelen szám legtöbb írása a drámaköltővel foglalkozik. Ricard Salvat Hódolat Madáchnak címmel közreadott köszöntője a szerkesztőség felkérésére készült, és az emlékünnepségen hangzott el. Ebben egyebeken kívül hangoztatja: „Újra kell írni a színháztörténetet, az értékeknek megfelelően újra kell alkotni a színházak repertoárját, és meggyőződésünk, hogy Madách nagy művét a neki kijáró első helyre kell tennünk.” A többi Ma- dáchcsal foglalkozó szöveg is az emlékünnepségen hangzott el. így Tóth Éva műfordítóé, aki a Ricard Salvat által rendezett Tragédiával foglalkozik. Csapody Miklós irodalomtörténész és Tóth László költő az 1993. évi Madách Imre irodalmi pályázatot értékelte. Emlékeztetőül: a szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában Bodor Béla, dr. Varga Gyula, Kozma Dezső, a versek, széppróza kategóriában Onagy Zoltán, Baka István, Böndör Pál, Ardamica Ferenc kapott díjat. Balassagyarmat város díját pedig Andor Csaba, Salgótarjánét dr. Bárdos József, a bíráló bizottságét Hatvani Dániel kapta meg. A Műhely rovatban Benes Istvánná Madách Imre személyiségéről, Tarjányi Eszter a költő három orvosáról, Kozma Dezső az erdélyi Madách-értelmezésekről írt tanulmányt. A másik nagy kulturális esemény Benczúr Gyula születése 150. évfordulójának megünneplése volt Benczúrfalván és Salgótarjánban. A Palócföldben Peák Ildikó írt elemzést Benczúr Gyula életművéről, s e szám illusztrációs anyagát a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzemban Benczúr Gyula kiállításának anyagából válogatták a szerkesztők. A Déli kilátó című rovatban Varga Zoltán beszámolója olvasható a Délvidékről. Vicéi Károly tanulmánya ugyancsak a vajdasági magyar irodalommal foglalkozik. Szenográdi Péter Szécsény városkörnyékének cigány lakosságáról írt szociográfiát. Tarján Tamás kritikai szemléjén kívül Pa- róczai Csaba, Pohánka Erika, Mizser Attila, Lőrinczy István, Vincze Dezső, Hidasi József verseit, Erdős István szövegeit, Onagy Zoltán prózai írását olvashatják az érdeklődők a legújabb Palócföldben. th Az oldalt szerkesztette: Bódi Tóth Elemér
