Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-23-24 / 95. szám

1994. április 23-24., szombat - vasárnap Hétvégi - Magazin • Arcok - Harcok 9. oldal A nadrágszíjparcella nem kisgazda találmány Nyugodt jövőképet az ifjú nemzedéknek Betz József a Független Kis­gazda-, Földmunkás-, és Pol­gári Párt Nógrád megyei el­nöke, az országos nagyvá­lasztmány tagja, megyei lista­vezető. A politikussal pártja programjának sarkalatos kérdéseiről beszélgettünk. „Aljas módon, szeméttel tömték be a bányabejáratot”-A Torgyán József nevével fémjelzett kisgazdapárt prog­ramja az élet minden egyes te­rületére gyökeres változásokat ígér. A pártelnök három terü­letnek különös fontosságot tu­lajdonít: a vidék talpraállításá- nak, a privatizáció felülvizsgá­latának, valamint annak, hogy leállítsák a munkanélküliség mesterséges gerjesztését. A me­gyei listavezető hogyan véleke­dik ezekről?- Azonosulok a pártelnök vé­leményével. Azt gondolom én is, hogy a munkanélküliséget mesterségesen tartják fenn. Ki­alakulása sem volt szükség­szerű velejárója az átalakulás­nak. Nemzetközi pénzügyi em­berek manővere volt ez. Néz­zük például Nógrád megyét. A szénbányákat nem kellett volna bezárni. A veszteséget megfe­lelő gépesítéssel, munkaszer­vezéssel korlátozni lehetett volna. Ezzel szemben kétezer csillét hagytak veszni a föld alatt. Aljas módon, szeméttel tömték be a lejáratokat. Az pe­dig egyenesen bűntény, hogy levágták a függőpályát, és be­olvasztották. Miért tették? Azért, hogy a helyreállítást megnehezítsék.-Hozzáértők szerint a nóg­rádi szén fütőérté ke alacsony.-Alig harminc-ötven kilo­méterrel arrébb, Szlovákiában miért éri meg kitermelni? Tisz­tában vagyok a természeti adottságokkal, így megmond­hatom, hogy az a szén semmi­vel sem különb a miénknél. Betz József Csakhogy ők, odaát másképp gondolják a dolgokat.-A kisgazdavezér, legutóbbi tévényilatkozatában nemzetrab­lásnak minősítette a privatizá­ciót.- Mert végső soron nem a gyárakat, üzemeket, hanem a piacot adták el. Milliárdos téte­lekben nem kötöttek termelési szerződést, ezzel több ezer em­ber munkáját ellehetetlenítet­ték. A reprivatizáció, amelyet négy éve mi szerettünk volna megvalósítani, a jogos tulajdo­nosra írta volna vissza a jogos tulajdont. Az megakadályozta volna a spekulációt. Ötven hektárból csak vegetálni lehet- A mezőgazdaság három szektora közül önök is a far­mergazdaságok szekerét tol­nák?- A kiemelt állami területek­nek - például Boly, Hercegha­lom, Bábolna - állami támoga­tás jár. A dotálás azonban nem mehet át „nemzetrablásba”. Mi a téeszeket sem akartuk meg­szüntetni. A magyar nagyüze­meket világviszonylatban is el­ismerték, mind a termelési eredmények, mind a szakembe­rek tudásának tekintetében. A részleges kárpót­láshoz sincs semmi közünk. A nadrág- szíjparcellákat nem a kisgazdák találták ki. Ezeken ugyanis nem lehet gazdálkodni. Számítások szerint a jelenlegi gazdasági viszonyok között legalább ötven hektár területet kell művelnie a gazdálkodónak, ha meg akarja közelíteni a lét­minimumot. Olcsón, gyorsan csak a mezőgazdaság fejlődhet- Tőke, felszerelés nélkül?- A túlnyomó többségnek tényleg egyebe sincs a földön kívül. Mert ez a részleges kár­pótlás egyebet nem adott a puszta földnél. Azt azonban tudni kell, hogy a leggyorsab­ban és legolcsóbban a mező- gazdaságot lehet fellendíteni. Az sem igaz, hogy termékein­ket nem lehet eladni külföldön. Igenis, kell a magyar tarka hí­zómarha, a jó magyar pirospap­rika, a pecsenyebárány. Hús­feldolgozó iparunkat is alkal­massá lehet tenni az exportter­melésre, csak a háttéripart kell jobban fejleszteni hozzá. Pél­dául a csomagolást.-A mezőgazdaság finanszí­rozásáról szólva, jól értettem, hogy az önök pártja csak a kí­sérleti gazdaságok számára nyújtana állami támogatást?- Korántsem. Mind a három szektor esélyegyenlőséget kapna. A kísérleti gazdaság, a szövetkezet, a magángazdaság egyforma elbírálás alá esne.- A vidék talpraállítása egyet jelent a mezőgazdaság erősíté­sével?- A vidékért ennél sokkal többet kell tenni. Fel akarjuk számolni a hátrányos helyzetet. Ezért fejleszteni kívánjuk az ivóvíz-, a telefon-, és az útháló­zatot. A vasutat sem ítélnénk visszafejlesztésre, Előtérbe he­lyeznénk az oktatásügyet. T. K. A rendszerváltás legnagyobb veszte­sei sokak szerint a fiatalok. Az ifjú nemzedéknek ma nincs nyu­godt jövőképe. Olyan világ­ban kell kapaszkodókat talál­niuk, ahol információáradat zúdul rájuk, ugyanakkor a nevelésüket, a szociális biz­tonságukat garantáló intéz­mények is válsággal, nehézsé­gekkel küzdenek. Dr. Zsély Andrással, a Fi­desz megyei listavezetőjével if­júsági kérdésekről, a mai ma­gyar fiatalok tipikus problémái­ról beszélgettünk. Esélytelen pályakezdők- A pályakezdők esélyei nem valami kedvezőek.- Az elmúlt két évben állan­dósult a fiatal munkanélküliek nagy száma. Ez nem csupán a munkerőpiacra most belépő korosztály nagy létszámából, és nem is csak a gazdasági vál­ságból fakad - hanem a fiatalok eleve hátrányos helyzetéből. Já­ratlanok a saját érdekeik érvé­nyesítésében, önállótlanok az ügyeik intézésében. A fiatalok alapjogává kell tenni az infor­mációkhoz való hozzájutást.- A fiatalok mintegy 37 szá­zaléka munkanélküli.- A munkaerőpiaci helyzet alakulásáról állandó adatszol­gáltatással kell segíteni a fiatal munkanélkülieket. Elfogadjuk, hogy a fiatalok munkanélküli­ségével kapcsolatos problémák megoldására alapvetően az ak­tív foglalkoztatáspolitikai esz­közök kínálnak esélyt. Hozzá kell azonban tenni, hogy a munkerőpiaci képzések kínála­tát állandóan korszerűsíteni szükséges. A munkanélküliek­kel foglalkozó intézményszer­kezetet másfajta alapokra kell helyezni. Ugyanúgy, mint az egész átképzési rendszert is.- Saját bőrömön tapasztal­tam, hogy a mostaniak nagy ré­sze kidobott pénz.- Igen, az a tapasztalatunk, az átképzéstszervezőknek hozza a hasznot. Fidesz-recept: átképzési utalvány- A Fidesznek lenne jobb módszere?- Hogyne. Ilyen lenne pél­dául az átképzési utalvány. En­nek értelmében a munkanélküli személy kapna mondjuk egy félmillió forintra szóló utal­Zsély András ványt. Ezzel aztán megkeres­hetné bármelyik munkaadót, akié aztán akkor lehetne a pénz, ha az vállalná, hogy a munka- nélkülit átképezteti, vállalja az elhelyezését, és legalább 2-3 évig foglalkoztatja.- Van-e egyéb is a Fidesz tarsolyában?-Természetesen. A munka- nélküli segélyben részesülő személlyel polgári jogi szerző­dést kellene kötni, amely rögzí­tené a jogokat és kötelezettsé­geket. Ez előírná, hogy a mun­kanélküli köteles magának munkát keresni. A segélyezést is ahhoz kötnék. Aki ugyanis munkát akar találni, az aktivi­zálja magát. Vegyen részt az egyén maga is a probléma megoldásban. Térségfejlesztő programokra lenne szükség, de ezekben ne a minisztérium döntsön, hanem helyben dőlje­nek el a dolgok.- Az egyik kereszténydemok­rata megyei képviselő mondta jó két éve a parlamentben, hogy Nógrádban a munka nélkül ma­radt bányászok sorsát a kárpót­lásfogja helyrehozni.- Nem, semmiképpen sem a föld fogja a bányászok gondjait megoldani!-És a pályakezdőkét?- Részben segíthet, a föld azonban ennyi embernek nem tud munkát adni.-A mezőgazdaság kiútkere­séséről mi a véleménye?-Mi azt mondjuk, a nagy­üzemeket nem szabad szét­verni. Szerintünk a gabonater­melés, a tejtermelés a nagy­üzemnél biztonságosabban zaj­lik, mint a magángazdáknál. Emellett támogatjuk a családi vállalkozásban működő gazda­ságot. Ennek ugyanis az az elő­nye, hogy rugalmasabban al­kalmazkodik a kereslethez. Két dolgot szem előtt kell tartani: a finanszírozás, valamint az ag­rárpiaci intézményrendszer kia­lakításának kérdését. Megfogják-e a kapát?- Elképzelhető-e, hogy a pá­lyakezdő, aki nem szokott a ka­pához, a jelenlegi támogatási rendszer mellett mezőgazda- sági munkára adja a fejét?- Szerintünk azt a fiatalt, aki főfoglalkozásban mezőgazda- sági termelésre vállalkozik, tá­mogatni kell. Gondolok itt olyan hosszú lejáratú köl­csönre, amelynek kamatfizeté­séhez állami támogatás, a visz- szafizetéséhez pedig türelmi idő járna. Az első föld, ingatlan megvásárlást illetékmentessé kellene tenni. A gépbeszerzé­sekre is járhatna középlejáratú hitel, és kölcsönvisszafizetési kedvezmény. Tuza Katalin Listavezetők Húzd a nyársat, és vigyázz a bunkózásra! O körsütéssel egybekötött agro-show, hideg házi sörrel. Egy kis kóstoló az igazi kampányból, valami hagyományteremtő. Egy kis lazítás, a szürke házfalak között - a szürke hétköznapok után. A faszénparázs fölött még forgatják a szemre kívánatos „húskölteményt”... A kíváncs­iskodók tábora is egyre gya­rapszik, amikor kiderül: a kampány jegyében mindez in­gyen hozzáférhető lesz, ha el­készül. Ám a magyar élelmes em­ber, félig sülten is vinné a nyársról. Csak úgy angolo­san... S viszi is, amikor porciózva kimérik. Tipornak jobbra, tipornak balra. Az ökör lebeg a szemek előtt. Az ínycsiklandó illatok ingerlékennyé teszik az em­bert. Ki-ki vérmérséklete sze­rint - halkan, hangosabban ­véleményt is mond társáról. Az ökör nagy. A kóstolóból mindenkinek jut(na). Az ügyesebbek azonban repetáz- nak, gyűjtögetnek, mint egy­koron a természet világában eleink tették. Igaz, akkor még toleránsak voltak az emberek. Hogy nem tudták mi az: tü­relem, megértés? Meglehet. Ökör akkor is volt s húst is sü­töttek. Olykor lebunkózták egymást. Ma is... (g'g) csak szántott tovább lecsillapodva Zöldi László mai „macskakörömpörkölt”-je Politikusokról mondják tett, csillézett, meg mindent megtett, amit a föld alatt, a bá­nya legmélyebb bugyrában tenni kell a bányásznak. Onnan került nyugdíjba, olyan jó erő­ben, hogy nem tudott otthon tét­lenkedni. E lment ő az építkezésre is, amíg építkeztek. De annak már vége, nem építkeznek. Ad- dig-addig kuporgatta hát a ga­rasokat, amíg nem tellett arra, hogy megvegye ezt a szerelme- tesen szép lovat. Azóta ők ketten csodákat művelnek, kedvtelésükre. A múltkoriban a Burjasról, a ki­kopott szőlőből hozatták be ve­lük azt a három kamyi vastag, kiszáradt cseresznyefát, ame­lyik akár a csontváz, éktelenke­dett a hegy tetején. A Burjast megjárni nem játék, mert igaz, fent lapos, de odafelé, még in­kább teherrel lefelé, vízmosá­son, bütykökön, hirtelen mere­deken. ahhoz ember meg ló kell. Amikor a megrakott kocsival szerencsésen leértek, Sőregi Mihályról csurgott a víz, de el­sőnek a lovát simogatta meg, mert annak is ki-be járt az ol­dala. Csak utána ment magát üveg sörrel megnyugtatni. Ahogyan szorgalmaskodott saját kedvére Sőregi Miska, úgy fedezték fel a faluban a megbízhatóságát. Mert valaki­nek mindig szüksége van fu­varra, vagy más egyéb lovas munkára. O pedig megy szíves­ségből, és elvégzi, amire meg­kérik. Most, a tavasszal, amikor az emberek különösen odafi­gyelnek arra, hogy haszontalan dolog a jó földet parlagon hagyni, s nem is parasztember­hez méltó, sűrűbben keresik Sőíegit, hogy szántson nekik. Azt mondta a múltkoriban, várva a tavaszt: „Nagyon fönséges érzés a jó lóval a szabadban szántani...” Nem csodálni való ez a ra­gaszkodása a földhöz. Neki is van néhány holdja. Mert hiába, hogy élete nagy részét a bányá­ban töltötte, a földet sem hagyta gazdátlanul. A bányába is azért ment, mert nagyobb fizetést kapott, amire szüksége is volt akkori­ban. A népes családjának építe­nie kellett. De most már kedvé­ből foglalkozik a földdel. Semmi baj nem lett volna, ha ezek az új földfoglalók nem lennének ilyen torkosak a ma­guk javára. De Sőregi Miska ezen is túltette magát. Nem sok figyelmet fordított rájuk, bol­doguljanak, ha tudnak. Élni örömtelin, szép, szabad életét. De most itt állnak körülötte ezek az emberek. Nem tudja ki- félék, néven sem nevezheti őket. A szemükből viszont ki­olvasható, hogy elszántak. Nyelt egy nagyot és eleresztette az eke szarvát. „No, uraim, akkor egy szóra..." — de csak eddig jutott. Amazok elkezdtek hányko­lódni, hogy semmi szóra, vo­nuljon el, többé ne lássák ott, mert feljelentik. Sőregi Mihály e szóra vesztette el türelmét, amit erőltetve, de addig megőr­zött. Felkapta ostorát, kifordult az eke mögül, és akkorát kiál­tott, hogy a lova ijedtében megugrott. A Láposon messzire visszhangzott a hangja: „Menjetek innen, mert gé­pestül szórlak szét bennete­ket..." A traktorosok megrettentek. látva Sőregi vöröslő arcát, duzzadó nyakát. Jobbnak lát­ták, ha elmennek. Felugráltak gépeikre, és ahogyan jöttek csörögve-csattogva, úgy men­tek el is. Sőregi Mihály még ki­fújta a testét feszítő mérgét, az­tán megsímogatta lovát és szán­tott tovább. Bobál Gyula Micsoda különbség A művész számára az igazság a cél, a politika számára eszköz. Bessenyei Ferenc színész Az alkalmazkodás művészete A művész általában magya­rázatot keres a világ dolgaira, a politikus az adott helyzethez igazítja a mondandóját. Bródy János dalszövegíró Munkamegosztás A politikus pilóta, az értel­miségi az irányítótoronyban ülő navigátor. Rigó Béla meseíró Szende Ha a politikus igazat mond, belepirul. Kvári Sinkó Zoltán veszprémi hírlapíró Jobb híján? A dühöngő politikusok szerint a független értelmiségi az, aki nem kellett egyetlen pártnak sem. Balog József kritikus, a Magyar Rádió szegedi stúdiójának vezetőhelyettese Érdektelen emberek Egy politikus minálunk bár­mikor képes megsértődni, az amerikai politikus viszont csak akkor, ha érdekében áll. Dlusztus Imre hírlapíró, a Délmagyarország című napilap főszerkesztője Megfigyelés Erkölcsi megfontolások csak a dilettáns politikust gyötrik. Popper Péter pszichiáter Visszarendeződés M inden népszerűségi mutatóval együtt csak találgatni lehet, hogy mi lesz a választások után. Ki nyeri, és elnyeri-e ezzel a kormányzás jogát is. Az, hogy még mindig a szocialistákra szavaznának a legtöbben, egyre inkább dühít néhány embert. A régóta hangoztatott „balol­dali veszélyt” a volt MDF-es Debreczeni József tette kerekebbé azzal az elemzésével, amelyre legközelebbi műsorában már rácsapott a Hét című tévéműsor. Visszarendeződés lesz, újra előbukkan a legutolsó falusi párttitkár is, egy kézben lesz a politikai és a gazdasági hatalom, lemondhatunk a demokráciáról. Különös ugyanakkor Debreczeninek az a megállapítása, hogy a régiek most is mindenhol ott vannak. Akkor nagy változás nem történne? És mit akarnak az újak? Kulin Ferenc, az MDF frakci­óvezetője azt mondta: a '90-es kormány csak a felelősséget kapta meg. A bankok, a szakszer­vezetek, a karhatalom, a gazdaság, a sajtó (ösz- szességében a tényleges hatalom) nem került az új politikai erő birtokába. Az új politikai erőt bántja ez. Okkal formál jogot a tényleges hata­lomra. Gondolatait Kulin azzal folytatta: az or­szág csak akkor fejlődhet, ha a politikai hata­lom nem kerül vissza azok kezébe, akik az előző évtizedekben egyszerre voltak a gazda­sági és politikai hatalom urai. Eszerint a gazda­sági hatalom ma is a régieké. És eszerint az or­szág akkor sem fejlődhet, ha az újak megszer­zik politikai hatalmuk mellé a gazdaságit is? A Hét-bői sajnos semmi nem derült ki. A ri­porter bólogatott, Für Lajos beérte annyival: bi­zonyíthatóan baloldali veszély van, Orbán Vik­tor azzal biztatott, nem kell félni, meg kell aka­dályozni, Szűrös Mátyás saját sorsát ecsetelte. Amennyi konkrétum volt, az Debreczeni cik­kének tallózásában merült ki. így érdemtelenül hosszúra nyúlt az összeállítás. Pedig már itt lenne az ideje, hogy Für Lajos bebizonyítsa azt a nyavalyás veszélyt. Orbán Viktor pedig el- dönthetné, miért (mi ellen) harcol a fiatal libe­rális párt. A jelenlegi kormány leváltását tartja-e fontosabbnak, vagy a szocialisták kor­mányra kerülésének megakadályozását? Hor- nék természetesen azzal érvelnek, nem segítet­ték volna elő a rendszerváltozást, ha a kommu­nista diktatúra hívei lennének. K ezd nevetséggé lenni a vita, amit egyébként nehéz is lezárni ilyen odavágott kijelenté­sekkel. Uraim! Biztosan van valami a tarso­lyukban, amit fel tudnak használni, hogy meg­győzzenek bennünket: szavazzunk magukra, adják elő. A Hét-ben nyilatkozó két pártelnök egyike például érvelhetne kormányzati sike­rekkel. Ne akarjanak attól megszépülni, hogy csúnyának nevezik a másikat. Nem megy. D. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom