Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-07 / 81. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1994. április 7., csütörtök Szél Júlia hús­véthétfőn dél­előtt sugárzott műsora több szempontból is figyelmet érdemelt a nógrádi rádióhallgatók részéről. Elő­ször is a riporter olyan szemé­lyiség, aki hosszú pályafutása során mindig is az embert állí­totta érdeklődése középpont­jába. így volt ez ezúttal is, ami­kor témaként a magyar-szlovák szomszédság mai alakulását vá­lasztotta, amely itt a határ men­tén különösen aktuális kérdés. Ráadásul a nyilatkozók, a ripor­talanyok között sokak ismerő­sei szólaltak meg. Az Ipoly összeköt A központi szereplő az a dr. Csáky Károly volt, akit mint ipolysági tanárt, kutatót Nógrád Megye Közgyűlése januárban tüntetett ki Madách-díjjal. Olyan kötetek fűződnek a ne­véhez, mint a Honti barangolá­sok vagy a Nógrádi tájakon. Ezekben az Ipoly két partján lévő országrészeket egységé­ben mutatta be, hisz a kultúra történetében, a hagyományok terén nincsenek határok. Szél Júlia korrekt kérdéseire válaszolva Csáky Károly el­mondta, hogy az Ipolyt nem si­került vasfüggönnyé változ­tatni, és ez az összetartozástu­dat mindig is megvolt, mi sem természetesebb, hogy az 1989-es eseményeket követően csak erősödik. Sőt a kulturális kapcsolatok az egyre javuló re­gionális -mindkét ország szá­mára fontos - gazdasági egy­üttműködésre épülhetnek. Kéz­zelfogható eredménye ennek az ipolysági honti napok, vagy s másik oldalon a drégelypalánki Szondi-rendezvénysorozat. S hogy a műsor mentes volt minden félreérthető hangtól, azt Hemerka Gyula balassagyar­mati nyugdíjas népművelő megszólaltatása is jelzi. Az ő egyik nagyapja cseh ember lé­tére a kassai dóm karnagyaként működött, a felesége viszont Nagyorosziból származó ma­gyar óvónő volt. A másik nagy­apa családja viszont bécsi származású volt. Hemerka Gyula békében él önmagával, felvidéki magyarnak és szlo­váknak egyaránt vallja magát, s a két nép kulturális és - újab­ban gazdasági - kapcsolatának szorosabbra fűzésén munkál­kodik nap mint nap. Szeren­csére -ezt sugallta Szél Júlia műsora — e vidéken nincs egye­dül ezzel az igyekezetével. Húsvéti vizit Nem szeretem a Családi kör című tévémű­sort. A bemuta­tott történeteket túlságosan didaktikusaknak, kimódoltaknak érzem. Ennek megfelelően az úgynevezett szakértői vélemények, kom­mentárok is túlzottan mester­kélteknek hatnak. Legutóbb mégis nagy érdek­lődéssel követtem az Egy hús­véti vizit című epizódot. Szinte kizárólag azért, mert igazi író - Végh Antal - szólalt meg benne. Kíváncsi voltam, hogy az írásaival sokszor botrányo­kat okozó, bírósági ügyekbe is gyakorta keveredő szociográfus milyen pedagógiai példázatot hozott össze. Hiteltelen tanmese Nos, Végh ezúttal is hű ma­radt önmagához. Manapság meglehetősen szokatlan bot­rányszerű sztorit talált ki a szü­lői tekintélyről szóló adás alap­anyagának. Egy tanyasi sze­gényparaszt és négy fiúgyer­meke látogatását meséli el az egykori iskolatárs - mára mó­dos újgazda - családjánál. A szegényember a húsvéti locsol- kodást tartotta alkalmasnak arra, hogy a meghívást komo­lyan vegye és leviziteljen új­donsült gazdája házánál. Ott azonban nem volt kívánatos személy. A háziúr - a polgár- mesterrel, a jegyzővel és az ál­latorvossal kártyázva, kapcso­latait tudatosan ápolva- nem volt hajlandó egy percre sem fogadni a volt padtársát, aki azonban nem tágított és a gye­rekek - az övéi és a tulajdonos kislánya - szeme láttára ájultra itta magát a várakozás óráiban. Értem én a pedagógiai szán­dékot, sőt a politikait is - a mai társadalmi rétegek közti szaka­dék megjelenítését - mégis va­lahogy mesterkélt, hiteltelen az egész a se vége, se hossza kár­tyapartival, a négy fiúnak jutó egy zsebkendővel. Végh Antal­nak sem sikerült hiteles, élet­szerű Családi kört írnia.- csongrády ­Kármán József, az első igazi magyar regény szerzője Hölgyeknek írta 200 éve az Urániát Fanni és Kármán (Losonci tudósítónktól) A magyar felvilágosodás je­lentős sajtótermékei sorában a Magyar Hírmondó, a Ma­gyar Museum, és az Orpheus után negyediknek, 1794 feb­ruárjában jelent meg Pesten az Uránia, melynek szerzője és szerkesztője a losonci Kármán József. Vajon ho­gyan tűnik fel Kármán alakja, mi kívánkozik kiemelésre gondolataiból most, a 200. év­forduló táján a magyar-szlo­vák határ túloldalán? Kármán 1769. március 14-én született Losoncon, református papi család gyermekeként. Elemi és középiskolai tanulmá­nyait szülővárosában végezte. „írónk szép külsejű, meg­nyerő modorú és tehetséges if­júvá serdült intézetünkben. A la­tin és német nyelv mellett elsa­játította a francia, angol és olasz nyelveket is.” - írta róla egy késői megemlékezés a gimnázium egyik értesítőjében. Jogot tanult Pesten és Bécs- ben, ügyvédi levelét Pozsony­ban szerezte meg, szakmájához azonban nem vonzódott. 1791- ben Pesten telepedett le, ahol több arisztokrata családdal is bizalmas viszonyba került. Részt vett a Kelemen László nevéhez fűződő első magyar színtársulat megszervezésében. A negyedévente megjelenő Uránia nyomtatásának és szét­küldésének költségeit Beleznay Miklósné Podmaniczky Anna­mária bárónő és egy közelebb­ről meg nem nevezett pártfogó fedezte. Mindössze 142 előfize­tője gyűlt össze, s törvényszerű, hogy hamar, három kötet után megszűnt. Kármán a negyedik szám szerkesztése közben Pest­ről Losoncra távozott, ahol 26 éves korában, 1795. június 3-án, máig sem tisztázott kö­rülmények között meghalt. A „csinos kiállítású”, félíves kötet „A Magyar Asszonyi Nemhez” szólt. Érkölcsi, törté­nelmi, természettudományi, esztétikai és gazdasági cikkeket ígértek benne hírekkel, anekdo­tákkal, elmés mondásokkal, házi tudnivalókkal és orvossá­gokkal vegyest. A fiatal Csoko­nainak négy versét is közölte. A lapot elsősorban a nőknek írta Kármán, mert úgy érezte, hogy az irodalom a legjobb ok­tató eszköz, és főleg azokat kell nevelni, akik majd másokat is nevelnek. A folyóirat másik célja a „nemzeti Charakter”, s ezen belül a „nemzeti nyelvünk virágozása”, mert ez az a „vég­vár ... az a mód, amely nemze­tünket léteiében megtartja, az a jegy, amely megóv, hogy többek között el ne olvadjunk." Kármán a folyóiratában Je­lentette meg saját műveit. (írá­sait irodalmi felfedezője: Toldy Ferenc gyűjtötte össze, s az 1872-ben megjelent A magyar nemzeti irodalom története rö­vid előadásban című művének I. kötetében teszi közzé.) Közü­lük legismertebb az első igazi magyar re­génynek is tartott Fanni hagyományai, felnőttnek kell lenni ahhoz, hogy az ember Fanni történetét ne unalmasnak érezze, hanem jellegzetesnek, ablaknak, amin át a mai olvasó visszanéz egy olyan korba, amelyben valódi hősei éltek.” - olvashatjuk róla Szabó Magda gon­dolatait az egyik né­hány éve megjelent könyvismertetőben. A Módi című szatí­rában Kármán előkelő divathölgyet mutat be, aki nem törődik sem­mivel, csak lustálko­dik, sétál, cicomázza magát. Magyar köny­vet nem olvas, csak franciát vagy németet. A kincsásó című, misz­tikus elemekkel játszó elbeszé­lésében a kincskeresőket gú­nyolja ki. A fejveszteség című dramatizált története eredeti­ségigényt jelez. Az Eldorádó- ban mesésen gazdag országba vezeti az olvalsót, melynek la­kói mégsem boldogok. Gaz­dagságuk, drágaköveik, gyé­mántjaik értékét Eldorádó tu­datlan lakói nem ismerik, ide­gen piacokon herdálják el, így aztán a juss a szomszéd népé, mert „boldogságok a henye- ség”. Talán ma is aktuális látle­let ez, gyógyír nélkül. Legjelen­tősebb írásában, A nemzet csi- nosodásában azok ellen a ma­gyar írók ellen száll síkra, akik hízelgésekkel kényeztetik a nemzetet. „Megbocsájthatatlan hibája a nemzeti íróinknak, hogy kényeztetik nemzetünket. Ezek, akik felhágnak a tanító­székre, felemelik szavukat, hogy - oktassanak! ... Ó! mely illetlen ezeknek szájokban a hí- zelkedés...” Puntigán József Ne menj tovább, barátom! Szomorú évforduló előszelei váltak érezhetővé országunk­ban. Ötven éve szerelvények indultak Auschwitz és a többi haláltábor felé vezető vágányokon. Olyan embereket zsúfol­tak egybe, akik pár évvel azelőtt még köztiszteletnek és megbecsülésnek örvendő orvosok, ügyvédek vagy egyszerű gyári munkások voltak. Aztán valami történt, és ezek a sze­mélyek már csak egyszerű eszközökké, sorszámokká váltak, akiknek a sorsa már előre el volt rendelve. A Holocaust az emberiség történetének legkegyetlenebb, gyűlölséggel és megalázással teljes korszakává vált, aminek miértjére még senki sem tudott megfelelő választ adni. Ők tudnának igazán mesélni arról, hogy milyen érzés a biz­tos halálból való menekülés halvány reményében is bízni, abba a kis gyertyafénybe ka­paszkodni, amit a hitük ad ne­kik megalázottságukban. Szörnyű, hogy már megint zsidóznak, cigányoznak, s nem teszünk ellene semmit. Pedig már a magas fórumokon, a par­Találkozhatott az ember Salgó­tarjánban olyan falragasszal, amelynek a címe is megállásra késztette: „Ne menj tovább, ba­rátom..." Én is megálltam, és elolvastam. Olyan rendezvényt hirdetett, amely talán az ország vallási történelmében egyedü­lálló eseményre hívta fel a fi­gyelmet. A Teljes Evangéliumi Diák Szövetség és a Magyaror­szági Zsidó Hitközösség közös megemlékező rendezvényt tar­tott a közelmúltban Egerben. Mivel kíváncsian figyelem a keresztény-zsidó közeledés hitösvényeit, ellátogattam a bor városába, hátha többet tudok meg a hazánkat is súlyosan érintő világszégyenről. Élő halálgépek Közös volt a felszólalók té­mája: a magyar zsidóság törté­nete és meghurcoltatása. Töb­bek között felszólalt Rusz Ti­bor, a Tedisz képviselője, Szé­kely Gábor, Budapest alpol­gármestere, Hack Péter képvi­selő, Kiss György nyugalmazott katolikus esperes és több neves hazai művész, történész és filo­zófus. A magyarországi zsidóság képviseletében jelen volt Schweitzer József, Magyaror­szág főrabbija és Beér István, a Holocaust Bizottság elnöke is. Beszédeik ígéretük szerint írás­ban is hamarosan hozzáférhe­tőek lesznek. A rendezvény után megtekintettük a most már 7 Oscar-díjjal jutalmazott Schindler listája című filmet, amelyet az ortodox zsidó csa­ládból származó Steven Spiel­berg készített. Az elején láthat­tuk, amint a zsidók bevonulnak a gettóba, elegáns öltönyben, ruhákban, és még maguk sem tudták, mi fog várni rájuk. Benn, a koncentrációs táborban már nem emberként léteztek, csak állatok, élő halálgépek voltak, akiket a táborparancs­nok kénye-kedve szerint lövöl­dözhetett le a tábor fölé épített villájából, a reggelije mellől. Borzalmas volt. Itt vannak közöttünk A film igyekezett tükrözni a valóságot, de a történteket csak azok tudnák elmondani, akik átélték: látták az integető gyermekeiket a teherautón, mi­kor utoljára tűntek el a szemük elől. És ezek az emberek még itt élnek közöttünk, Salgótar­jánban is. Ők nem kerültek bele abba a szerencsétlen hatmilli­óba, akiknek nyomorúságos élete a gázban, a lángokban, vagy a tömegsírban végződött. lamentben, felelelős tisztség­ben, szólási hatalommal ren­delkező politikus(ok) felelőtle­nül kijelenti(k), hogy „a nyilas rendszerben nem volt benne a zsidók kiirtása, amit ráfognak, hanem a zsidó szellemiség, a zsidó túlhatalom elleni védeke­zés volt benne, ami azonban nem a nyilas ideológiából ered, hanem sokkal régebbről.” Magyarországon az antisze­mitizmus ismét éled, újra megmutatta arcát a politikában, a médiákban, az egyházi nyi­latkozatokban, a közéletben. Ébredjünk fel! Salgótarjánból 1944. június 13-án indult el a vonat Aus- witzba. A magyarországi hét­százezerből 2200-an innen ke­rültek ki, és nagy részük soha nem tért vissza. Emlékezzünk és ébredjünk fel, pár száz kilo­méterre délre ugyanilyen népir­tás folyik. Egyik ember öli a másikat, azért mert más fajhoz, más valláshoz tartozik, más vér folyik az ereiben. A Holocaust hatmillió em­beréletet követelt. Szilágyi Tamás / Április 7-e: Holocaust-emléknap Az úgynevezett Jóm Hásoá, a pusztítás gyásznapja Izraelben. A varsói gettó­lázadás (1943. április 19.) kitörésének évfordulója alkalmából az izraeli kor­mány 1951-ben hozott döntése értelmében minden évben megemlékeznek a második világháború 6 millió zsidó áldozatáról. Az emlékezés már túllépett Izrael határain, és szerte a világon a kegyetlen fájdalom napja lett. (A zsidó naptár szerint Niszán hó 27. napja az ünnep, amely azonban a Ger­gely naptár szerint minden évben más napra esik.) Nyereményjáték a HÍRLAP előfizetőinek A fődíj: iccvCcúííLíaLíaí VASARITASI Emellett száz értékes ajándék talál majd gazdára Előfizetőinknek nincs más dolga, csupán annyi, hogy a HIRLAP-ban hat napon át megjelenő játékszelvényt kitöltve, személyesen vagy postai úton eljuttassák a HÍRLAP hirdetésfelvételi irodájához Fontos; egyszerre több szelvénnyel is részt vehetnek a játékban! A HÍRLAPPAL CSAK NYERHET! Különös város A francia Jean-Claude Patout- nak utópikus ötlete támadt: Eu­rópa 20 millió munkanélkülije és hajléktalanja építsen fel ma­gának egy új várost. Az építkezés munkát adna a munkanélkülieknek, a hajlékta­lanok pedig tetőt kapnának a fe­jük fölé a városban. Az ötletet Patout valahol Eu­rópa szívében, Franciaország, Németország és Luxemburg között valósítaná meg, s reméli, hogy tervét nagy ipari csopor­tok is támogatják, amelyek szo­ciális kampány segítségével szeretnék hírnevüket öregbí­teni. Villanyszerelő Hl szaküzlet (vásártér):- sIlM kaputelefon-rendszere,- vezetékek, kábelek,- kapcsolók,- villanyszerelési műanyag áruk. KEDVEZŐ ÁRON! Tel.: 32/317-388 Határon túl és innen Brunczel Tibor: Variációk egy témára (II.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom