Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-30-05-01 / 101. szám

1994. április 30 - május 1., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Arcok - Harcok 9. oldal A felelősségtudat megerősítésre vár Csupán összefogással érhetünk el valamit Az 1990-es választási kam­pányban szinte minden párt és képviselőjelölt azt igyeke­zett bizonyítani a választói­nak, hogy ő a legantibolsevis- tább, még a szocialista párt is. Nagyon jónak tartom, hogy az 1994-es kampány abban csú­csosodik ki, hogy a pártok és képviselők a gazdasági fellen­dülés programjával lépnek a választók elé - nyilatkozta Kovács Gábor, a Keresztény- demokrata Néppárt Nógrád megyei listavezetője. Keresztény oktatás- Hogyan képzeli el a követ­kező időszakban a keresztény oktatást az oktatás egészében?-A parlament oktatási bi­zottságának alelnökeként jónak tartom a megszületett közokta­tási, szakképzési törvényt. Ezt mondom annak ellenére, hogy nem sikerült valamennyi ke­reszténydemokrata törekvést megvalósítani, amit természe­tesnek tartok egy pluralista par­lamentben. A keresztény törek­vések jogilag biztosítottak az új oktatási törvényben. A hang­súlyt most már arra kellene he­lyezni, hogy a lehetőségek is adottak legyenek. Ezt elsősor­ban nem az oktatási törvény­ben, hanem a költségvetésben kell biztosítani. Épületek hiá­nyoznak, de ezeket az önkor­mányzatok többsége csak a funkció kiváltására kért kártérí­tés fejében tudja visszaadni. A pénzügyi feltételek nyilván az ország helyzetétől függnek.-Melyek azok a keresztény- demokrata elképzelések, ame­lyek kimaradtak a törvényből?- Nem sikerült elérnünk, hogy az órarendbe épüljön be az erkölcstan és hittan tanítása, a szülők választása szerint. Minden gyerek nevelésében szükség van az európai erkölcsi értékek megismertetésére, és méginkább elfogadtatására. A kereszténydemokraták az okta­tással párhuzamosan a nevelést is rendkívül fontosnak tartják. Kovács Gábor Azt hiszem, a szülők arra törek­szenek, hogy gyerekeik oko­sabbak és jobbak legyenek, mint ők maguk. Ez pedig erköl­csi nevelés kérdése is.-A kereszténydemokrata sze­mével, hogyan változtak négy év alatt az emberek hazánkban?- Az emberek felszabadul­tak, de úgy látom, a szabadság nem mindig párosult a felelős­séggel. A felelősségtudat még megerősítésre vár.- Mi a véleménye a televízió vallási műsorairól?- A televízió nem pótolhatja a vallásos nevelést, legfeljebb a figyelmet hívhatja fel rá. Egy­részt az idő korlátozottsága mi­att, másrészt az embereknek szokatlanok ezek a műsorok. Bajok a magyarságtudattal- Ón egy oktatási fórumon megemlítette a magyarságtuda­tot. Hogyan függ össze a kettő?-Az oktatás és' a nevelés együttes feladata a magyarság- tudat kialakítása és erősítése.- Manapság gyakran el­hangzó kifejezés a magyarság- tudat. Úgy érzi, csakugyan baj van a magyarságtudatunkkal?- Igen. A legfrappánsabb példát akkor tud­nám elmondani, ha szándékom ellenére kritizálnám a Fi­desz választási programját: „Ha unod a banánt, válaszd a naran­csot!” Ez összefügg a Keresz­ténydemokrata Néppárt több mint egy éve elindított prog­ramjával, amely úgy szól: hazai termék, hazai munkahely. Nem vagyunk sem banán-, sem na­rancstermelő ország. Ezért azt szoktam mondani: válaszd az almát. Ezzel a magyar termelő­ket támogatjuk. A németek zömmel német, a franciák fran­cia autót vesznek. Ezekben az országokban van nemzeti tudat, és tudják, vásárlásukkal honfi­társaikat segítik. A magyarság- tudat nem elvont, és főleg nem nacionalista kifejezés. Előny a parlamenti tapasztalat-Hogy érzi: előnyt jelent-e az új nevekkel szemben az, hogy ön mögött már négyéves par­lamenti munka áll?- Úgy érzem, parlamenti munkám során soha nem követ­tem el olyan hibát, amely hát­rányt jelenthetne. Az ország- gyűlési képviselők számára előny az, ha nem kezdők. Sok mindent megtanultunk, és örök igazság, hogy gyakorlat teszi a mestert. Az elmúlt négy évben a parlamenti képviselőik több­sége korábban nem volt aktív politikus. Nyilván, az újak is megtanulhatják, de ahhoz idő kell. Az indulásnál tehát min­denképpen előnyt jelent a már megszerzett tapasztalat.- Mennyiben változna a fel­adatköre, ha — az 1990-es vá­lasztástól eltérően - pártlistán kerülne be a parlamentbe?- A megyei listán bejutott képviselők nagyobb régiót kell, hogy képviseljenek, de ezen felül nagyobb mértékben a párt­jaik álláspontját juttatják kife­jezésre. D. I. Pilinyi Lászlóval, az Egyesült Törté­nelmi Kisgazda és Polgári Párt me­gyei listavezetőjével a párt, il­letve a kisgazda mozgalom időszerű kérdéseiről cserél­tünk eszmét. A beszélgetést egy kikerülhetetlen témával, a kisgazda mozgalom megosz­tottságával kezdtük. Kisgazdaegységre törekszenek- Legutóbb egy Érsekvad- kerten megtartott fórumon ve­tették fel az emberek - mondja Pilinyi László -, hogy miért van két kisgazdapárt, hiszen ez szétforgácsolja az erőket, és meg van az a veszélye, hogy egyik sem kerül a parlamentbe. A vidék érdeke és igénye az egyesült párt, hiszen nyilván­való, csak erős, egységes párt tudja hatékonyan megjeleníteni a falun élő, mezőgazdasággal foglalkozó emberek érdekét. Ezért mi a magunk részéről mindent megteszünk, hogy az egység létrejöjjön a választások után, bárhogyan is alakuljanak az arányok.-Figyelembe véve a két pártelnök közötti elmérgesedett viszonyt, elképzelhető-e az egy­ség Torgyán Józseffel?-Torgyán Józseffel az egy­ség semmiféleképpen sem kép­zelhető el. Annak ellenére mondom azt, hogy látom, ta­pasztalom, Torgyán bizonyos körökben népszerű, az általa gyakorolt demagógia eseten­ként tömegeket vonz. Ugyan­akkor azt is tudni kell, hogy az eredeti kisgazda-programot vé­gül is nem ő, hanem a 36-ok, a későbbi EKgP valósították meg a gyakorlatban.-Nógrád megyében melyek a mezőgazdasággal kapcsola­tos legfontosabb feladatok?- A kárpótlást be kell fe­jezni, s mindazokat földhöz kell még juttatni, akiknél kárpótlási jegy van, és ezt igénylik. A föl­dek eladásával, vételével kap­csolatos manipulációkat meg kell akadályozni, és mindent meg kell tenni azért, hogy a földek azok kezébe jussanak, akik megművelik. A föld bir­toklása ne adjon lehetőséget munka nélkül szerzett jövedel­mekre. Fontos feladat az élet Pilinyi László megindítása a földeken. Azt szeretnénk, ha a megmaradt té­eszek szolgáltatásként gépek­kel, eszközökkel segítenék az egyéni gazdálkodókat, s ha így tennének, a már tehetősebb 15-20 hektáros gazdák is. A parasztság érdekében-Nagy viták vannak mosta­nában a birtoknagyságról. Ön hogyan vélekedik erről?- A birtoknagyságot illetően igaza van elnökünknek, Szabó Jánosnak, aki egy szécsényi nagygyűlésünkön azt mondta, nem lehet meghatározni az op­timális birtoknagyságot, hiszen ez annak függvénye, hogy mit termesztenek rajta. Ezért fon­tos, hogy a föld eladható le­gyen, s mindazok a javak, ami­ket megtermelnek rajta, jól ér­tékesíthetők legyenek. Erre kell gazdaköröket alakítani, értéke­sítési szövetkezeteket szer­vezni, létrehozni.- Milyenek a megyei tapasz­talatok a falugazdászok tevé­kenységéről?-Korai lenne erről nyilat­kozni, hiszen az egész még gyerekcipőben jár. Annyi bizo­nyos, alapvetően jó kezdemé­nyezés, ami a jövőben sokat se­gíthet mezőgazdaságunk, a vi­dék felvirágoztatásában.- Az EKgP milyen ered­ményre számít a megyében?- Ha megnézem a négy évvel ezelőtti választások megyei eredményeit, azt látom, hogy akkor a Független Kisgazdapárt 6 ezer szavazatot kapott. Ennek alapján úgy vélem, a két kis­gazdapártra feltételezhetően most sem szavaznak többen, tehát az EKgP-re mintegy 3 ez­ren voksolnak. Nem leszünk meghatározó politikai erők. Pontosan ezért lenne szükséges, hogy a kisgazda mozgalom a jövőben egységes legyen. Nap­nál világosabb, hogy akkor itt a megyében is hatékonyabban, eredményesebben tudnánk képviselni a parasztság valós érdekeit. Fejezzük be az igazságtételt!- Tételezzük fel, hogy Ón képviselőként a parlamentbe kerül. Mit tartana legfontosabb feladatának?-Mindenekelőtt abban sze­retnék segíteni, hogy lezárjuk a múltat, befejezzük az igazságté­telt, s megnevezzük azokat, akik korábban bűnöket követ­tek el, s hogy ők kérjenek bo­csánatot. Úgy szeretnék az or­szág házában tevékenykedni, hogy a nemzeti megbékélést segíteném. Egyébként azt kívá­nom, bárki kerüljön is kor­mányra, ne legyen széthúzás, hiszen csak összefogással érhe­tünk el valamit. K. A. Listavezetők Illúzió volt? A közhangulat jellemzésére újabb meghatározást hallhat­tunk a minap magas kormány- párti körökből. A magának hosszú kormányzást jövendelő miniszterelnök, Boross Péter jelentette ki pártja salgótarjáni nagygyűlésén, amit másnapi tudósításunk címéül adtunk: „A magyar közvélemény saját illúzióiban csalódott.” Vagyis - értelmezve a gon­dolatot - az emberek túl nagy és túl gyors változásokat vár­tak, s ezzel illúziókat táplál­tak. Vajon valóban vágyálmo­kat kergettek volna a polgárok a rendszerváltozás kezdetétől a mai napig? Illúzió volt-e azt remélni, hogy a tervgazdálko­dásnál sokkal hatékonyabb lesz a piacgazdaság? Tehát dé­libábot kerget az, aki most el­keseredetten figyeli például a mezőgazdaság mély válságát, vagy a belső államadósság csillagászati számait? Illúzió volt-e hinni abban, hogy a pri­vatizáció az állami vagyon gazdaságos értékesítését je­lenti, ennél fogva ennek „rabja” az, aki most háborog egy-egy privatizációs ügylet gazdaságtalansága miatt? Illúzió volt-e bízni abban, hogy a parlamenti demokrácia az átgondolt törvényhozás ga­ranciája, tehát most nem indo­kolt bírálni a törvénykezés hi­báit? Illúzió volt-e feltételezni, hogy a jogállamiság csökkenti a korrupció esélyeit, így nincs mit csodálkozni e jelenség burjánzásán? Miben csalódtak az emberek? Minthogy ezekre a kérdésekre csak azt vála­szolhatjuk, hogy egyik remé­nyük, bizodalmuk sem volt il­lúzió, hanem reális várakozás, a válasz kézenfekvő: csalódá­sukat az okozta, hogy a négy éve és azóta is feltárulkozó le­hetőségek, esélyek nem cse­kély része kihasználatlan ma­radt. Röviden: az elmulasztott lehetőségek, alkalmak keserí­tik el az embereket. Miben látják ennek okait? A kormányban, egyik vagy másik pártban, néhány sze­mélyben? Erre adják majd meg a választ egy hét múlva, május 8-án. vadkörtefa alatt búcsúzik az erdész A hatalmat csak alázattal lehet gyakorolni N em, ezek szelídebb vidéket ábrázolnak. Hogyan is jutna fotós el az ő nyersen szép vidékére? A főnök, tekintetét az asztalon pásztázva, reszelni kezdte a torkát. Matyi agya megmozdult. Na, majd most következik a dicséret. Elvégre meg is dolgozott érte. Mennyi fát kitermeltetett. Mennyit le­szállíttatott. Sőt, még el is adott belőle. Az elszámolás ott lapul az oldaltáskájában, de azt majd a végén adja oda. A főnök meg erősebben reszelte a torkát, de ez megszokott tőle, mert gyors beszédű, egyik szavát a má­sikba perdítő. De most akár fennakadt volna a hangja, nyel- desett, aztán hirtelen, mint akit hátba vágnak, kibuggyant be- lőla a szó: „Füsty Mátyás, úgy döntöttünk, megszüntetjük munkaviszonyodat... ” A colosra nőtt legénynek hir­telen nem jutott el az agyáig, mit tartalmaz a főnök kijelen­tése. Vigyorogva nézett az er­dészet vezetőjére. Akkor kez­dett eszmélni, amikor a főnök, kerülve tekintetét, zavartalan rendezgetett az asztalán, le­sütve szemét sajnálkozott: „Sajnálom, ilyen a világ..." Ennyi? Sajnálom, mert ilyen a világ?! Nekem mi közöm eh­hez a világhoz? Mit szólnak majd az emberek? Azt gondol­ják, valami rosszat tettem! A legény azt érezte, hogy lassan kihűl a teste, majd hirtelen for­róság önti el, a homlokán iz- zadságcseppek fénylettek. Akaratlanul a vizespohár után nyúlt. Szeme előtt beesett arcú apja jelent meg. Ő nem volt híve, hogy a fia az alvidék- ről a hegyek közé jöjjön. Min­dig azt mondta, amilyen vad az a tájék, olyan kegyetlenek az emberek is. De Matyit, kezében a technikusi bizonyítvánnyal, már nem lehetett lebeszélni az útról. Beleszeretett a tengerként hullámzó hegyek hátán díszlő erdőkbe. Az itteni emberek meg őt szerették meg, az örö­kös mosolygásáért, szorgalmá­ért. Dédelgették, néha még túl­zottan is a pohárürítésig. De annak már régen vége. Házat vett, hogy asszonyt hozzon bele. És most megszüntetik a munkaviszonyát... A legényt félelem fogta el. A főnök fel­állt, Matyi ülve maradt, mert nem engedelmeskedtek lábai. A főnök hangját is mintha messzi­ről hallotta volna: „Ennyit akartam mondani..." „Ennyit? És most mit csinál­jak?" - nyögte a legény. „Majd a munkanélküli..." - de nem fejezte be az erdészet­vezető, kiindult a szobából. M atyi lassan, lehajtott fejjel, kivánszorgott utána. Azt mondták a faluban, a legényt ilyen bánatosnak még nem lát­ták. Senkivel nem beszélt. Ak­kor éjjel hajnalig világított há­zának kis ablaka. Hajnalban meglátták, színtelen, megnyúlt arccal a kerületében kóborolt. Már delelőre fordult a nap, de még ott ült az erdő szélén a vi­rágba borait vadkörtefa alatt. Búcsúzott attól a nagyon sze­retett erdejétől... Bobál Gyula Néhány napja Salgótarjánban járt Nyers Rezső, az MSZP országgyűlési képviselője. Pártjában betöltött szerepé­ről, ma már történelminek te­kinthető múltjáról, és a kö­zelgő választások esélyeiről nyilatkozott lapunknak. Az átmenet embere-Nem érzi magát háttérbe szorítottnak az MSZP-n belül?- Nem érzem magam aláren­deltnek a mai helyzetben, és háttérben sem vagyok. Véle­ményem szerint sikerült megta­lálni a középutat... Én voltam az MSZMP utolsó elnöke, de a megállapodás szerint mindent csak átmenetileg csináltam, ad­dig, amíg nem sikerült a ma­gyar politikai élet megújítása. Akaratom és szándékaim sze­rint történt így.-Az MSZMP utolsó és az MSZP első elnöke volt...- Az átállítás periódusának embere voltam, ezt vállaltam fel, és ezt tudtam - remélem, hogy jól - csinálni . ..- Sokak szemében Nyers Re­zső szociáldemokrata maradt. Ön minek tartja magát?- Én mindig is szociálde­mokratának tartottam maga­mat! Egyébként 1948 és ’52 között a kommunizmus és a szociáldemokrácia közötti kü­lönbség nem is volt olyan vilá­gos. A két párt egyesülési kongresszusán mi, szociálde­mokraták nem is szavaztuk meg a proletárdiktatúrát, hiszen az akkoriban nem létezett! Saj­nos, ezek után változott a nem­zetközi helyzet, és a szociálde­mokráciának Kelet-Európábán beszűkült a mozgástere. Vá­lasztani kellett, hogy kivonu- lunk-e a politikából, vagy bentmaradunk, és megpróbá­lunk a lehetőségek szerint mű­ködni. Én a többséggel tartot­tam, és megpróbáltam a hatal­mon belül maradni, de erre bi­zony kevés lehetőségünk volt. Egyébként a kommunizmus számomra szép gondolat volt, más kérdés, hogy a gyakorlat mit hozott.. . Amikor a két párt egyesült, mi a kommunis­ták hazai szárnyával léptünk koalícióra. Úgy éreztük, hogy ők a népi demokratikus moz­galmakhoz álltak közel, de ak­korra már a moszkvai és az in­ternacionalista szárny vette át a hatalmat. Ez sajnos nem tuda­tosult bennünk. Nyers Rezső'- Tévedés volt ez az út?- Igen, elhibázott lépés volt, de nem a kommunista párttal egyesülő szociáldemokraták rakták le az alapokat! Jogállam és piacgazdaság- Hogyan látja ma a szociál­demokraták jövőjét, azaz egye­sülhetnek-e az MSZP-vel?- Ma már csak egy út van, a jogállamiság és a piacgazdaság felé vezető. Talán csak a két mozgalom közötti indíttatás kü­lönbözik, bár mind a belső, mind a külső emigrációból ér­kező vezetők is akadnak a két pártban. Alapvető különbség azonban nincs az MSZP és az MSZDP között, hiszen mind a kettő a Szocalista Intemacio- nálé tagja. Az MSZDP talán ki­csit radikálisabb.-Milyen szerepet szán ma­gának és pártjának a jövőben?- A pártnak mindenképpen nagyobb szerepet, mint ma­gamnak! Akár ellenzékben ma­radunk, akár kormányzati pozí­cióba kerülünk, igyekezni fo­gunk minden erőnkkel az or­szág és a modernizáció számára javítani a lehetőségeket. Teret nyer a baloldal- Pártja hogyan fog szere­pelni a választásokon?-A baloldal a választóktól esélyt kapott egész Kelet-Euró- pában, hogy hatásosabb politi­kát folytasson akkor is, ha el­lenzékbe kerül, s akkor is, ha kormányzópárt lesz. Inkább az a kérdés, hogy meg tud-e fel­elni ennek a kihívásnak. Ha ké­pesek vagyunk megtartani el­lenzékben kialakult politikán­kat, azaz beismerjük, hogy nem mi vagyunk az ország egyetlen okos rétege, és képesek va­gyunk tanulni másoktól, akkor nem lehet baj. A hatalmat nem gőggel, hanem alázattal kell gyakorolni. A politikusok szá­mára ez egyébként kemény próbatétel! Nem biztos ugyanis, hogy mindenben az az igazi, amit én gondolok. Úgy érzem, hogy a magyar politikai élet a jövőben mindig reális marad.-Sokan tartanak a baloldal előretörésétől, a visszarende­ződés lehetőségétől. . .- Ha valaki számára az a ve­szély, hogy hatalomhoz jut a baloldal, akkor természetesen lesz visszarendeződés. Ez azonban nem veszélyes - az csak szélsőbal és a szélsőjobb térnyerése esetén következ­hetne be. A háborút megelőző, 25 éves horthysta politika újjáé­lesztése, illetve az azt megelőző Nagy-Magyarország képének felfestése is népszerűvé tehet pártokat és embereket, de ezen eszméknek nincs politikai reali­tása. Diktatúrát teremteni meg­látásom szerint egyik párt sem akar, a nemzetközi viszonyok ezt nem is teszik lehetővé. Faragó Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom