Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-26 / 97. szám

1994. április 26., kedd Fórum 7. oldalíio .0 Nyolc országgyűlési képviselőjelölt az oktatás nagy kérdéseiről)/! A választási kampány egyik sikeres akciójának könyvelhet­jük el, hogy a Nógrád megyei 1. számú választókörzet nyolc pártjának országgyűlési képviselőjelöltjét tudta egy asztal­hoz ültetni nemrégiben Salgótarjánban a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet. Az összejövetelt a szervezők azzal a céllal hívták össze, hogy a képviselőjelöltek ismertessék és ütköz­tessék pártjuk, illetve saját oktatáspolitikai elképzeléseiket. Mivel a meghívott pedagógusoknak a rendelkezésre álló szűk időkeretek miatt csak keveset sikerült kérdezniük, ezúton igyekszünk pótolni némileg a hiányt. Nyolc párt képviselője­löltjének tettük fel ugyanazokat - a pedagógusokat érintő és rendkívül érdeklő aktuális - kérdéseket. Boldvai László Palik Ferenc A tízosztályos iskola- Mi a véleménye az új okta­tási törvényben felvázolt tízosz­tályos általános iskoláról? A törvényalkotókhoz hasonlóan ön is komoly vívmánynak tartja ezt a tíz osztályt? Betz József (FKGP): - Mi a nyolcosztályos általános kép­zés kiterjesztését nem támo­gatjuk. Nem lenne szerencsés, ha csak tizenhat éves korban kezdődne a technikusképzés. Boldvai László (MSZP): — Ez az úgynevezett tízosztályos iskola nem vívmány, hiszen csak szavakban létezhet. Mi a nyolcosztályos általános isko­lát védjük, ugyanakkor támo­gatjuk az ésszerű felfelé ter­jeszkedést. Átgondolt helyi kezdeményezés alapján, ese­tenként nem tartjuk kizárható­nak a középiskolák „lefelé nyúlását” sem. A szerkezetvál­tozásokhoz feltétlenül helyi koncepcióra lenne szükség, mellyel sajnos mindmáig nem találkozhatunk. Dr. Palásty Tamás (Agrár- szövetség): - A 10 osztály önmagában nem jelent sem­mit. Mi többféle szerkezeti megoldást is lehetségesnek tartunk, de a hangsúlyt a forma helyett a tartalomra helyezzük. Palik Ferenc (KDNP): — Vívmánynak tartom az okta­tási törvényben szereplő 10 osztályos iskolát. A KDNP szerencsésnek tartaná még en­nél is későbbre tolni a pályavá­lasztás időpontját. Speidl Zoltán (MDF): - Az oktatási törvényben szereplő 10 osztályos iskola önmagá­ban nem rossz és nem jó. Egy lehetőség csupán, mely megfe­lelő tartalommal kitölthető. Ismereteim szerint Salgótar­jánban számos kitűnő iskolai kísérlet zajlik, s ez a tény min­den variáció „megkóstolására”- módot ad. Egy biztos: a szov­jet típusú 8 osztályos modell kizárólagossága, mint minden kizárólagosság, káros. Szigetvári János (Munkás­párt): - Mi nem a tíz osztály­ból indulunk ki, hanem azt valljuk, hogy a szerkezet he­lyett a tartalomra kell helyezni a hangsúlyt. Tamássy István (SZDSZ): - Ez nem az a tízosztályos is­kola, amit mi elképzelünk, hi­szen nem is igazán tízosztá­lyos. Véleményünk szerint ti­zenhat éves korban minimum­vizsgát kellene tenni a gyere­keknek, és erre lehetne építeni a különböző irányú, további tanulmányokat. Dr. Zsély András (Fidesz): - Az új oktatási törvényben sze­replő kilencedik és tizedik osz­tályba azok kerülhetnek, akik számára másütt nem jutott hely, tehát ez nem vívmány, hanem inkább zsákutca. Mi védjük a 8 osztályos általános iskolát, éppen ezért nem va­gyunk hívei a középiskolák le­felé terjeszkedésének, a korai szelekciónak. A pedagógusok fizetése- Ha találkozna Karsai Pé­terrel, mit mondana neki? (Em­lékeztetőül: Karsai Péter a par­lament oktatási bizottságának MDF-es elnöke, aki szerint a pedagógusok jobban tennék, ha nem panaszkodnának fizetésük miatt, hiszen például az ö já­noshalmi iskolájában az egyik pedagógus havi keresete: 77 390 Ft.) Betz József: - Nincsenek megbízható adataim a peda­gógusok fizetéséről. Ezt elő­ször meg kellene vizsgálni, fi­gyelembe véve a 8 órás napi munkaidőt. Úgy látom nem a pedagógusok azok, akik alul vannak fizetve, tehát nem ők szorulnak rá most a fizetés- emelésre. Karsai Pétert nem ismerem, valószínűleg jól ke­res, ezért könnyen beszél. Boldvai László: - Megkér­dezném, hogy honnan szerzi információit, s vajon saját is­koláján kívül járt-e már másik intézményben? Dr. Palásty Tamás: - Na­gyon sok pedagógus ismerő­söm van, de egyiküknek sem túlságosan magas a fizetése, noha 8 óránál is többet dol­goznak, hiszen hivatásnak, nemcsak szakmának tekintik foglalkozásukat. Örülnék, ha egyre több olyan pedagógussal találkoznék, aki annyit keres, mint a jánoshalmi tanár. Palik Ferenc: — Volt idő­szak, amikor háromévente 100 forinttal léptek a pedagógusok a bérezési „szamárlétrán”, pe­dig már akkor is volt infláció. Erről mi a véleménye Karsai Péternek? Egyébként a peda­gógusok bére mindenképpen javításra szorul. Speidl Zoltán: - Karsai Pé­ternek azt mondanám, hogy magam is találkoztam megle­pően magas jövedelmű peda­gógusokkal, de azt is monda­nám: minden általánosítás igaztalan, s ezért sértő is. Hoz­zátenném, hogy ezzel egyide­jűleg az viszont tény: soha ennyi emelés nem jutott a pe­dagógusoknak, mint az utolsó négy évben. Tudom persze, hogy ma sincs a pedagógusok zöme anyagilag jó helyzetben. Példa feleségem (de általáno­san is igaz), aki főiskolai ad­junktus, 50 éves, ^’’-kategó­riában, s a jövedelme havi bruttó 40 ezer forint (szeptem­berig bruttó 20 ezer 500 volt). Végül, a mai bérekért hiba lenne a felelősséget a jelenlegi kormányzatra hárítani. Szigetvári János: - Javasol­nám, hogy menjen el minél több tantestületi értekezletre, és állításait mondja a pedagó­gusok szemébe. Tamássy István: - Nem tud­nék neki semmit mondani, mert amit állít, annak valót­lansága, felületessége annyira nyilvánvaló, hogy nem is ér­demes szólni róla. Dr. Zsély András: - Furcsa kérdés... Az biztos, hogy egyedi esetből nem szabad ál­talánosítani, mert téves útra vezet. Szerintünk a pedagó­gusbéreket is helyben, intéz­ményenként kell megállapí­tani, mégpedig egy béralku­ban, természetesen figyelembe véve a közalkalmazotti tör­vényben előírt béreket. A nevelők hangulata- Véleménye szerint, milyen a pedagógusok hangulata? Betz József: - Ügy látom, hogy kicsit pesszimisták a pe­dagógusok. Talán azért, mert nem tudják hová álljanak. Egy részük nosztalgiázik, és visz- szavárja a kommunistákat. Ez is mutatja, hogy nem eléggé tájékozottak. A terheket min­denkinek viselnie kell. Ma leg­jobban az kiabál, akinek a leg­többje van. Páldául azok, akik a privatizációnak nevezett szabad rablásból jól össze­szedték magukat. Boldvai László: - A pedagó­gusok hangulata tömören kife­jezve: pocsék. Elsősorban azért, mert ami jó lett volna az oktatással kapcsolatos törvé­nyekben, azt is sikerült a visz- szájára fordítani, és megosz­tani a közvéleményt. Szörnyű­ség, hogy munkaügyi perek sokasága zajlik Salgótarjánban is. A kialakult helyzetért a par­lament és az önkormányzat egyaránt felelős. Dr. Palásty Tamás: - A mos­tani elhibázott kategorizálás feszültséget okoz ugyan a pe­dagógusok között, de úgy vé­lem, hogy a rossz hangulat for­rása elsősorban a törvényi és szerkezeti bizonytalanságban rejlik, s abból, hogy sorsuk alakulásába nem nagyon tud­nak beleszólni. Palik Ferenc: - Nem tudom,, hogy milyen a pedagógusok hangulata, hiszen nem vagyok közöttük. Speidl Zoltán: - Általánosít­ható válasz itt sincs. Találkoz­tam nagyon jó hangulatú pe­dagógusokkal és testületekkel, s ennek az ellentétjével is. Járva a falvakat, informálódva az országról is, az a vélemé­nyem, hogy a hangulat mi­lyenségét alapvetően befolyá­solja az önkormányzatokkal kialakított viszony. Szigetvári János: - A Mun­káspárt a pedagógusokat a rendszerváltás __ kárvallottjai közé sorolja. Érthető, ha nem jó a közérzetük, hiszen romlot­tak az iskolák működési felté­telei, és van iskola, ahol már úgyszólván a kréta beszerzése is gondot jelent. Tamássy István: - Rossz! Az okokat mindenki tudja. így: az ellentmondásos és végrehajt­hatatlan törvények, az iskolák súlyos, megoldhatatlan anyagi helyzete. Dr. Zsélyi András: - Véléfirirt A ményem szerint a pedagógus ü.g sok hangulata sem lehet sok- kai rosszabb, mint a köztiszú •> viselőké, tehát nem túl jó. Mi- ;< ért? Azért, mert ma még nem 4- ; kialakult, nem konszolidált helyzetek vannak, mind a köz- : ; alkalmazottak, mind pedig 1 köztisztviselők társadalmi megítélésében, erkölcsi elis­merésében és bérezésében. Speidl Zoltán Tamássy István Dr. Zsély András Három fontos kérdésre várjuk a jelöltek válaszát A Nógrád Megyei Hírlap az egyéni képviselőjelöltek név­sorának, a pártlisták sorrend­jének közzététele után azzal is szeretné az egyéni jelöltek bemutatkozását elősegíteni az egyenlő esélyek szellemében, hogy lehetőséget nyújt meg­szólalásukra. Minden egyéni képviselő- jelölttől három kérdésre vá­runk olyan terjedelmű választ, amely semmiképpen nem ha­ladja meg a 40 gépelt sort. Ebbe a terjedelembe építve pluszként olyan közérdekű mondandót is kifejthetnek zárszóként, amit szívügyük­nek éreznek. Kérdéseink a következők: I. Ismeretesek megyénk foglalkoztatási gondjai; a munkanélküliség nagysága Nógrádban kimagasló. Ho­gyan, milyen módszerekkel tartja megoldhatónak a mun­kahelyteremtést, a munkanél­küliség csökkentését? 2. A mezőgazdaságot a padlóra küldték az utóbbi években. Hogyan lehetne a megye mezőgazdaságát vi­rágzóbbá tenni, és az új szö­vetkezeti törvényt maradékta­lanul végrehajtani? 3. Az új nemzedék a jövő záloga. Hogyan képzeli az ál­talános és szakmai műveltség növelését, az esélyegyenlőség érvényesítését, a fiatalok élet- feltételeinek javítását? Minden egyéni képviselő- jelölt számára felkínáljuk, hogy - fényképük kíséretében - közöljük a hozzánk eljutta­tott válaszaikat. Ha én Bródy volnék Vámos Miklós sorozata Bródy Jánosról „B. ,1.-től a magyar lakosság nagyobb százaléka tud idézni ka­pásból, mint a Bibliából, a Tórából és a Koránból együttvéve.” 8. A diósgyőri aranyköpés O tt tartottunk, hogy Szörényi Le­vente és B. J. szinte zökkenő- mentesen működött együtt. Lentről úgy látszott, hogy Levente a színpadon olyan, mint egy tank: megy előre, rendületlenül, átgázolva minden akadályon. Ám e tank kormányánál B. J. ült. ő szabta meg az útirányt. B. J. nagyon hamar rájött, hogy az Illés-együttes a maga módján politikai jelenséggé vált, irányjelző lámpává a fiatalok számára. Ő fontosnak vélte, hogy éreztesse a politikai véleményét. A koncerteken két szám között ironi­kus megjegyzéseket tett, ezek a rajon­gók körében szájhagyomány útján ter­jedtek. Egyik aranyköpéséből „politi­kai ügy” lett. Az 1973-as diósgyőri popfesztivál színpadán azt találta mondani: „Köszönjük a rendőrségnek, hogy szállást biztosított néhány fiatal­nak.” Ez akkor hatalmas botránnyá dagadt, és a zenekarnak sok kellemet­lensége származott belőle. B. J. vala­melyest fekete bárány lett az együttes­ben. Ekkorra már a belügy megfelelő részlegei is fölfogták, hogy az Illésben leginkább B. J. a „felforgató elem”, őt kell semlegesíteni ahhoz, hogy a zene­kar belesimuljon a professzionális szó­rakoztatóipar langyos vizébe. Az 1968-as átmeneti lazulás után, 69-től kezdve volt egy bizonyos poli­tikai visszarendeződés, szigorodás. Valamennyi műfajban hevesebbé vált a cenzúra, ezt mindenki érzékelte, aki bármilyen művészeti pályán mozgott. Kettős játékba fogtak a hatalmon lé­vők. Mintha úgy döntöttek volna: a gazdaságban próbáljuk meg egy kicsit szabadabbra ereszteni a gyeplőt, de ideológiailag legyen újra teljes a rend és a fegyelem. Az illetékesek már vár­ták a megfelelő alkalmat, hogy B. J-t valamiképpen megregulázhassák. O azonban nem könnyítette meg a dol­gukat, mert nem szervezkedett, nem szőtt összeesküvést, nem osztogatott röplapokat - ekkoriban a belügyi szer­vek már nem mertek teljesen alaptala­nul eljárást indítani. B. J. semmiféle törvénybe ütköző akcióban nem vett részt, mindössze egy magatartásformát képviselt, igaz, nagyon következete­sen és nagyon sokak számára. Utóbb világossá vált: viccesnek szánt mon­data túldramatizálásával és az emiatt indított eljárással a hatóságok arra tet­tek kísérletet, hogy a zenekarból vég­legesen kigolyózzák. Céljukat lényegében elérték. Né­hány hónapra sikerült megzavarniuk az Illés-együttes működését, mert B. J-t - épp az országos tűmé elején - a rendőrség lakóhelyelhagyási tilalomra kötelezte. Tény, hogy a zenekar tulaj­donképpen cserbenhagyta B. J-t. Saj­nálkoztak ugyan, de azért elmentek nélküle turnézni, mintegy tudomásul véve a helyzetet. Nem döntöttek úgy, hogy B. J. nélkül nincs zenekar, tehát le kell mondani a koncerteket. Ehe­lyett inkább mindenütt bejelentették a Bródy János. A hallgatóság begerjedt közönségnek, hogy B. J. sajnos éppen beteg. Ez azért is nevetséges megoldás volt, mert az Illés-táborban pillanatok alatt elterjedt, hogy mi a tény­leges igazság. Ma már világosan látható, hogy az Illés-együttesben va­lamiképpen B. J. volt a belső összetartó erő. B. J. csupán né­hány hónapra maradt ki a zene­kar mindennapi életéből, mégis amikorra visszatérhetett a szín­padra, az Illés gyakorlatilag már szétesett. Az elvtársak ez­zel a kis mondvacsinált ürügy­gyei elérték, hogy a számukra kellemetlen zenekar fölszámo- lódjék - az Illés kevéssel ez­után be is fejezte a pályafutását, sok fiatal megdöbbenésére. Pe­dig B. J. ügye gyakorlatilag csekély horderejű volt más koncepciós perekhez képest. Első fokon fölmentették, má­sodfokon viszont bűnösnek ta­lálták „nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett hatóság megsér­tésének bűntettében”, s ötezer forint pénzbírságra ítélték. Betz József Dr. Palásty Tamás Szigetvári János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom