Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-25 / 96. szám
1994. április 25., hétfő Horizont - Hirdetés 7. oldal felvételes Cikkszám: 56105 nyitási áron FOTO PORST .VIDEO- ELECTRONIC audio foto ■ 1994. április 21-én 10 órakor ,_ - ,',t 13 Megnyílt ián, Rákóczi ut ______________ S algótarján Az abszolút sztereó-slágerünk! Intersound MX-1 hifi-torony • URH/KH rádió • autostop • 2 levehető hangfal jàÊÊÊÊÊÊÊÊÊ^ equalizer • füllhollgoto § csatlakozás ESsSil Um m 0rSupSrq^ ’35/24 f'imtOr S"*** AGFA szuper minőség 1 db Agfa XRG 100/36 felvételes film + 1 db Agfa XRG 100/10 felvételes film ajándékba ingyenes a filmelohívással Cikkszám: 1 ^ ,.* 469: ■klámáron INTERSOUND Sikeres privatizáció után kedvteremtő béremelés Részvénytársaságként működik tavaly júniustól a salgótarjáni ruhagyár. A 137 millió 288 ezer forintos alaptőkével alakult Salgótarjáni Konfekcióipari Rt. részvényeinek 98,52 százalékát az AN-RO Ruha Kft., 1,48 százalékát az rt. dolgozói vásárolták meg. A gyár privatizációja körüli pletykát cáfolta interjúnkban Hajas András elnök-vezérigazgató.- A hozzám érkezett állítások és kérdések első fele úgy szól: nem hirdették meg nyilvánosan a privatizációt. Mennyit ér a gyár, ki becsülte fel, volt-e licit?- A salgótarjáni ruhagyár része volt az önprivatizációs kettes programnak. Az ebbe tartozó cégeknek független vagyonértékelővel kellett szerződést kötniük vagyonértékelésre és az átalakításra, és választani kellett egy privatizáló céget. Magára az átalakításra a ruhagyárral kötött szerződést az átjanuár elsejével az AN-RO Kft. eladta a bátonyterenyei gyárat. A sorrend tehát fordított.- Szó érte önöket azért is, hogy szlovák munkaerőket foglalkoztatnak.- Nagyon sokat kínlódtunk a létszámmal. El kell ismerni, hogy ez nagyon összetett probléma. Elsőként említem a ruhaiparban - nálunk is - kialakult kereseti színvonalat. Biztosak vagyunk abban, hogy ez mindenképpen közrejátszik a létszámgondokban. Az is egyértelmű, hogy itt a dolgozók és a Oláh Éva és Ákos Imréné munka közben alakító cég, a privatizációra pedig az ÁVU-vel. Ez a szakértő cég csak az AVÜ listáján szereplő cég lehetett. Az átalakításunkra 22-en jelentkeztek, a felügyelő bizottság jóváhagyásával a Budapest Holdingot választottuk. A vagyonértékelést a budapesti Szakértő Gazdasági Tanácsadó Bt. végezte el. A privatizációs pályázatot a Deák-Deák Pénzügyi Tanácsadó Iroda Kft. hirdette meg. A Nógrád Megyei Hírlapban október 7-én jelent meg a felhívás, de megjelent más tömegtájékoztatási eszközökben is, nevezetesen a Magyar Hírlapban és a Népszabadságban is. Maga a privatizáció tőlünk független.-Az új tulajdonosok állítólag úgy teremtették elő a megváltási összeget, hogy az egyik gyáregységet már korábban eladták egy német vevőnek, mintha az az övék lett volna.- A privatizációs pályázatra bárki jelentkezhetett. Az AN-RO Ruha Kft. lett a nyertes, amelyik a céget hitelből és egzisztenciahitelből vette meg, a meghirdetett ár fölött. 1994. vezetők mindennap megmérettetnek a tőkés piacon. Csaknem száz százalékban tőkés piacra dolgosunk, az USA-ba, Olaszországba, Franciaországba, Németországba. A milliméter az milliméter, ha a figyelem egyetlen pillanatra elkalandozik, a megrendelő visszadobja a termékeket. Tehát a követelmény és a keresetszint sincs összhangban. Emellett el kell mondjam, a betegállomány- és a munkanélküliség rendszere valahol lehetőséget ad arra, hogy inkább munkanélküli legyen valaki, mint dolgozzon. Össze is függ a kettő, mert alacsony keresetért nehéz rábeszélni a munkanélkülieket a munkára. Viszont azok sem helyezkednek el, akiknek lejárt a segélyezési idejük. Munkánk megfelelő mennyiségben van, piacunk szintén van, s évek óta küszködünk azzal, hogy a létszámot feltöltsük. Intenzív béremeléssel próbálunk kedvet teremteni ahhoz, hogy ide jöjjenek az emberek. De csak a nyereséges termelés teremt lehetőséget a béremelésre. D. I. nxrgj vcc—rnxTS^cgytfcœs ui&ja lett, még fokozottabban figyelt a megrendelők vágyaira. Ennek köszönhető, hogy dalszövegeket kezdett írni. Aligha véletlen, hogy B. J. lett a szövegíró, s nem Szörényi Levente. Eleinte ugyanis mindketten farigcsáltak dallamokat, és jól énekelhető sorokat. Szörényi Levente zeneszerzői kvalitásai vitathatatlanok, ám az ő „vevőkészüléke” sosem volt olyan fejlett, mint B. J.-é. Kettejük nyilvánosságra hozott emlékezéseiből világosan kiderül: B. J. értette meg - s értette meg Szörényivel, - hogy az Illés egyre népesebb tábora olyasmit vár a zenekartól, amit más bandák (még) nem csinálnak. B. J. megérezte, hogy vannak igények, amelyeket nem „ciki” kielégíteni. Minden attól függ, hogy ki a l mi karéve.” Az ő ; volt, yeke- a kí- )bban snde- likere titka taian éppen íz.. ujw. .„.^mben B. J. is folyton megrendelésre dolgozott. Semmiképpen sem társadalmi megrendelésre, mert az a közösség, amelyik az egyetemi klubokba járt, majd azután a rockkoncertek más színhelyeire, e zenében alternatív kultúrát és alternatív magatartásformákat keresett, s szinte öntudatlanul is az őt körülvevő társadalmi és politikai világgal szemben foglalt állást. Az a megrendelés tehát, amelyet ők küldtek fel a színpadra, nem lehetett társadalmi. Legfeljebb jóval később szélesedett azzá. A rajongók sugallata legegyszerűbben így summázható: „Ezt érezzük mi, ezt tessék nekünk valahogyan megfogalmazni! Tessék minket képviselni!” B. J. egy darabig csak a maga számára írt dalokat, amelyekben a rajongók kívánságára megfogalmazta a nemzedék vágyait és érzéseit. Az Illés legalább egy évig nem tűzte műsorára ezeket, maradt „másoló zenekar”, ahogyan a vetélytárs bandák. A legújabb számokat „levették” a lemezekről és eljátszották. A fordulat 1965 elején történt. Amikor a Szörényi-testvérek megérkeztek a zenekarhoz. Szörényi Levente már gimnazista korában eldöntötte, hogy zenész lesz. Ő maga is bevallja néha, hogy nem tanult valami jól. Egy interjúban azt mondta: eredetileg sebészprofesszor akart lenni, de nem volt elég jó a bizonyítványa. Ugyanakkor azt is hozzáfűzte, hogy a származása - egyéb - miatt nem vették föl az orvosira. Ez kevéssé hihető, a hatvanas években ugyanis már annyit lazult a rendszer, hogy a tehetséges gyerekeket akkor is fölvették, ha nem tudtak felmutatni munkásmozgalmi szülőket. Az viszont igaz lehet, hogy Szörényi Leventének nem volt semmiféle protekciója. Akárhogy is volt, az érettségi után egy ideig segédmunkásként dolgozott. Erezte, hogy ő ennél többre képes. Profi zenésznek állt. Hamar bekerült a hivatásos tánczenészek köreibe, játszotta a slájmos slágereket különféle bandákban, de azért tudta, hogy igazából mégiscsak a rockszínpadon képes az önkifejezésre, ott érzi jól magát. Néha elment vendégségbe az Illés-zenekarhoz. Olyan amerikai számokat adott elő, amelyeket a tánczenekarban nem lehetett, rock and roll-t énekelt és gitározott, tépte a húrokat - rendszerint B. J. hangszerén. A színpadon Bródy János. Műveinek megrendelője mindig a közönség volt. Szörényi Leventének hihetetlenül erős sugárzása volt, szinte hipnotizáló hatású. Aki valaha is látta „munkában”, tudja. Fantasztikus energiák szabadultak föl benne. Szörényi Levente nagyon szerencsésen találkozott a rockzenével. A hozzá hasonló fiúk kamaszkora nehéz és szomorú, hiszen ő kicsi volt, szemüveges, vörös és pattanásos.. De rátalált e műfajra, melynek a színpadán az említett hátrányok nem számítottak. A rockban nem a klasszikus értékrend érvényesült. Csak az . számított, hogy a színpadon kiből, miféle erő árad. Szörényi és B. J. azonnal egymásra talált, mert az önkifejezés vágya nagyon erősen élt mind a kettejükben. S abban is biztosak voltak, hogy számukra a rock a legalkalmasabb műfaj. V. M. mindig úgy látta oda- lentről, hogy Szörényi Levente a színpadon olyan, mint egy tank. M egy előre, átgázolva az akadályokon. Ám e tank kormányánál B. J. ült, ő szabta meg az útirányt. Amióta együttműködésük megszakadt, a tank többé-kevésbé vaktában halad.
