Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-21 / 93. szám

1994. április 21., csütörtök Horizont 7. oldal A háború gyermeke délen Hányadikosok tehát az elsős gimnazisták? Évek óta zajlik a vita: hány osztályos legyen az általános iskola, a gimnázium, mikor a legideálisabb intézményt váltani, pályát választani. Miközben ellentétes nézetek ütköznek, a gyakorlat­ban sokféle változattal találkozni. Salgótarjánban a Bolyai Já­nos Gimnáziumban van olyan osztály, ahová tizenkét-tizenhá- rom éves gyerekek járnak, akik az általános iskola hatodik osz­tályából nyertek felvételt tavaly szeptemberben. Zlata Filipovic 10 éves bosz­niai kislány 1991 vége felé kezdte el naplóját. Ö maga is vegyes etnikai hovatartozást örökölt. A napló szarajevói életét örökíti meg. A naplót, amely nemsokára a borzal­mak krónikája lett. A követ­kező két évben a gyermekien naiv Zlatából ^koravén okos tinédzser lett. Ő magát Anna Frankhoz, a holland zsidó lányhoz hasonlítja, akit a ná­cik gyilkoltak meg és hátra­hagyta életének megrendítő beszámolóját. Tavaly nyáron egy szaraje­vói békecsoport jelentette meg Zlata naplóját. Az európai kia­dást egy francia kiadó vállalta, és egyben megszervezte a csa­lád evakuálását Szarajevóból. Zlata, aki most 13 éves, a szüleivel jelenleg Párizsban él. Naplójának amerikai kiadása a közelmúltban jelent meg. Ebből közlünk most szemelvényeket. 1992. március 30., hétfő Szia, Napló! Tudod-e, mit gondolok? Mivel Anna Frank a naplóját Kitty-nek hívta, lehet, hogy én is adok Neked nevet.- Töröm a fejem ... Meg­van, döntöttem, Mimmynek foglak hívni. Hát akkor kezdjük: Kedves Mimmy! Majdnem itt a félév vége. Már mindannyian a vizsgákra készülünk. Holnap az lenne a dolgunk, hogy komolyzenei hangversenyre menjünk a Skenderija Hall-ba. A tanárunk azonban nem tartja tanácsosnak elmenni, mert körülbelül 10 000 ember lesz ott, és valaki túszul ejthet bennünket, vagy bombát helyezhet el a koncert­teremben. Április 5., vasárnap Kedves Mimmy! Megpróbálok a házi felada­tomra koncentrálni, de nem tu­dok. Valami történik a város­ban. A hegyek felől ágyúzást lehet hallani. Oszlopokba ve­rődve emberek szóródnak szét Dorinja felől. Megpróbálnak valamit megállítani, de ők ma­guk sem tudják, mit. Az em­bernek egyszerűen csak az az érzése, hogy valami közeleg, valami nagyon rossz. A Tvl-en a parlament előtt tömeg látható. A rádió folyton a Szerelmem, Szarajevót sugározza. Mindez nagyon szép, de az én gyom­rom görcsben van. Május 7., csütörtök Kedves Mimmy! Ma a házunkkal szembeni parkba egy gránát csapódott. Abba a parkba, ahol valamikor a barátnőimmel ültünk és ját­szottunk. Sok ember megsérült. Nina meghalt. Gránátszilánk fúródott az agyába. Olyan ked­ves kislány volt. Együtt jártunk óvodába. Hát lehet az, hogy én Ninát soha többé nem látom?! Május 27., szerda Kedves Mimmy! Mészárlás! Rémség! Bűnö­zés! Vér! Üvöltés! Könny! Két­Zlata Filipovic naplót irt ségbeesés! Két gránát robbant az utcában és egy a piacon. Mami éppen akkor a közelben tartózkodott. A nagyiékhoz ro­hant. Apu és én magunkon kí­vül voltunk itthon, mert ő nem érkezett haza. Gombóc van a torkomban és a gyomrom görcsben van. Most szállítják a sérülteket a kórházba. Állan­dóan az ablakhoz megyünk, remélve, hogy meglátjuk ma­mit, de nem jön. Apu és én a ha­junkat tépjük. Megint kinézek az ablakon. Látom mamit, ahogy rohan át a hídon. Amint beér a házba, sikoltozni és sírni kezd. Könnyek között mondja, micsoda megcsonkított testeket látott. Iszonyatos nap, nem le­het elfelejteni! Június 18., csütörtök. Kedves Mimmy! Folyton csak azt kérdezem: Miért? Mi a célja? Ki a felelős? Kérdezem, de válasz nincs. Minden, amit tudok, az az, hogy szenvedések közepette élünk. Igen, tudom, a politika felelős mindenért. Azt mon­dom, engem nem érdekel a po­litika, de hát azért, hogy meg­tudjam a választ, valamit a poli­tikáról is kell tudnom. Lehet, hogy egy nap megtudom, és akkor több mindent megértek. Június 29., hétfő Kedves Mimmy! Fásultság! Lövöldözés! Ágyúzás! Embereket gyilkol­nak! Kétségbeesés! Éhség! Szenvedés! Félelem! Hát ez az én életem? Egy iskolás lány is­kola nélkül, szórakozás nélkül. Egy gyerek játék, barátok, nap­sütés, madarak, természet gyümölcs nélkül, hát épp egy kis tejporral. Egy gyerek gye­rekkor nélkül. Július 2., csütörtök Kedves Mimmy! Na, ma megvendégeltük ma­gunkat. Leszedtük a cseresz­nyét az udvari cseresznyefáról. Néztük, ahogy vint, aztán a kis zöld gyümölcsei elkezdtek pi­rosodni, és ma végre megettük. November 19., csütörtök Kedves Mimmy! Nekem úgy tűnik, mintha a politika szerbeket, horvátokat, muzulmánokat jelentene. Pedig ők mindannyian emberek. Mindnyájan ugyanolyanok. Mindnyájan emberhez hasonla­tosak, kivétel nélkül. Mindnyá­juknak van karja, lába, feje, járnak és beszélnek, de mégis van „valami”, ami különbözővé teszi őket. A barátnőim, a bará­taim között és a mi családunk­ban is vannak szerbek, horvá- tok és muzulmánok. Vegyes csoport és én soha nem tudtam, ki a szerb, ki a horvát és ki a muzulmán. Most azonban a po­litika beleavatkozik. „S”-betű- vel jelöli a szerbeket, „M”-mel a muzulmánokat és „C”-vel a horvátot, és el akarja választani őket. És ahogy ezt teszi, ahhoz a legrosszabb, a legfeketébb ce­ruzát választja - a háború ceru­záját, ami csak szenvedést és halált tud írni. December 3., csütörtök Kedves Mimmy! Ma van a születésnapom, az első háborús születésnap, 12 éves vagyok. Gratulálok. Bol­dog szülinapot magamnak! A nap puszikkal és jókíván­ságokkal indult. Elsőnek mami és apu, aztán mindenki más. Anyu és apu 3 piperekészletet ajándékozott nekem - virágok vannak rajta! Este az összes szomszéd ösz- szejött. Oh, kaptam csokoládét, vitaminokat, szív alakú szap­pant, egy kulcsláncot, rajta a játszópajtásaim fényképével, egy nyakba való függőt ciprusi kővel, egy gyűrűt és egy pár fülbevalót. Szép volt, csak va­lami mégis hiányzott. Ezt úgy hívják, hogy béke! 1993. június 1., kedd Kedves Mimmy! Hogyan mondjam meg ne­ked, hogy ami a reggeli, az ebéd, a vacsora volt, hát az mind fővetlen volt, mert a gáz elfogyott tegnap. Áram az egyáltalán nincs, mi mindany- nyian az öngyilkosság határán vagyunk, borzasztó Mimmy! Egyre nagyobb a valószínű­sége, hogy öngyilkos leszek, ha ezek a szedett-vedett idióták meg nem ölnek. Elvesztem. Augusztus 2., hétfő Kedves Mimmy! Sok ember Anna Frankkal hasonlít össze, ami félelmet kelt bennem. Mimmy, én nem akarok az Ő sorsára jutni. Fordította: Cserbák Teréz- Hányadikosak ők valójá­ban? - kérdeztem Árpád Sán­dor igazgatóhelyettestől, aki történelemtanárként tanít is eb­ben az osztályban.- Mi I./d-seknek nevezzük ezt az osztályt, jelezve, hogy a mi iskolánkban az idén kezdték tanulmányaikat, ugyanúgy, mint a tizennégy évesek.-Mi volt a céljuk ennek az osztálynak a megszervezésével, hiszen az önök iskolája soha­sem panaszkodhatott érdekte­lenségre?- Szerettük volna a túlzsúfolt anyagot az ismétlések kizárá­sával is csökkenteni. Fontos az is, hogy a nagyjából hasonló szinten lévő tanulóknál nem kell időt szánni az úgynevezett szintre hozásra. Néhány terüle­ten- főként a nyelvoktatásban - lényegesen többet tudunk nyúj­tani, mint az általános iskolák. S egyáltalán: az új feladat len­dületet ad az egyébként szíve­sen lazsáló kamaszoknak.- Hogyan választották ki az ide járó gyerekeket?- Magyar irodalomból és nyelvi ismeretekből kellett vizsgázniuk, valamint matema­tikai és logikai feladatok meg­oldásából. A jelentkezők zöme kitűnő és jeles tanuló volt az ál­talános iskolában.- Mennyi tanulót vettek fel és honnan?- Harminchármán kezdték meg tanulmányaikat (egyéb­ként háromszoros túljelentke­zés volt) és most is ugyanany- nyian vannak. A többség salgó­tarjáni, de vannak vidékről be­járók, sőt kollégista is akad eb­ben az osztályban is.- Melyek az alapvető kü­lönbségek a tizenkét évesek és a „normál” elsősök között?- A kisebbek nyíltabbak, Nemrég elhunyt miniszterelnö­künk temetésén, de azóta is együttérzéssel gondolok hátra­maradt övéire, fiaira, felesé­gére. Én is nő vagyok, és van elképzelésem arról, mit jelent egy feleségnek elveszíteni a férjét, azt az embert, akivel együtt élt, jóban-rosszban hosz- szú évekig. Nagyon megértem, hogy ilyen pozícióban különféle pro­tokolláris követelmények há­rulnak az özvegyre, amelyeket őszintébbek, közvetlenebbek. Életkori sajátosságuk, hogy folyton „nyüzsögnek”, ezért körükben a gimnáziumban megszokottól eltérő módszere­ket is kell alkalmaznunk. Nem szabad „gügyögni” velük, de kiváltságosoknak sem érezhetik magukat. Amíg az általános is­kolások esetében a néhány ki­emelkedő tanuló kénytelen-kel­letlen a középszerhez igazodik, addig itt a viszonylagos lema­radókat a jó többség serkenti. Ezt igazolják féléves eredmé­nyek is. A leggyengébb tantár­gyi átlag 3,8 volt. Ez az általá­nos iskolai kollégák jó munká­ját is bizonyítja.-Egyébként ebben az osz­tályban speciális, a mi viszo­nyainkhoz alakított program alapján tanítunk. Nem folytat­juk az általános iskolát, de nem is a megszokott elsős anyagot oktatjuk. Figyelembe kell ven­nünk, hogy ez a korosztály gyorsan felfogja az új ismere­nem lehet elhárítani. Bizonyára bele is fáradt ezekbe. Az viszont érthetetlen, hogy még hónapokkal a férje halála után is ide-oda utaztatják őt. Végül is a politikusok is embe­rek, hát nem látják ennek a visszásságát? Ez az asszony talán még egyetlen napra sem adhatta át magát fájdalmának. Pedig végső soron ez adna némi meg­nyugvást, beletörődést a meg- változtathatatlanra. teket, de hamarabb el is felejti. Több közvetlen élményben kell őket részesíteni. * Természetrajzóra az I./d-ben. Ez a tantárgy két részből - bio­lógiából és földrajzból - áll. Az utóbbin most éppen a Föld vi­zeiről, azon belül is a tavakról esik szó. A gyerekek éppen olyanok, amilyennek Árpád Sándor le­írta őket. Mozgékonyak, érdek­lődők. Bele-belevágnak egy­más szavába, de le is pisszegik a hangosabban beszélőt. Látha­tóan élvezik az illusztrációs vi­deofilmét.- Hogy sikerült a beilleszke­dés, hogy érzitek magatokat gimnazistaként? - kérdezem a szünetben Gasparin Szabol­csút, Járosi Balázst, Kovács Dávidot, Oszvald Virágot és Széky Virágot. Egybehangzóak a válaszaik. Szeretnek itt tanulni, a tanárok­ról nagyon jó a véleményük. A legtöbb gondot a nyelvek jelen­tik számukra. De egyikük sem rontott az általános iskolai eredményén, sőt Széky Virág 4,8-ról kitűnőre javított is. A fiúknak van csupán problémá­juk: a felsősök lenézik, kicsik­nek tartják őket. - csongrády­Ne kívánják ezzel a törékeny asszonnyal visszaidézni, élővé tenni az elhunyt elnök eszméit. Ne próbálják őt belekényszerí­teni méltatlan helyzetekbe. Ez a nemkívánatos törekvés felerősödött most a választások idején. Ha valóban szeretnék és tisztelnék az özvegyet, akkor inkább arra törekednének, hogy békességet teremtsenek körü­lötte. Kelemen Józsefné Salgótarján, Idegér Nem illik kampánycélok szolgálatába állítani a néhai miniszterelnök özvegyét Gedeon Hajnalka tanárnő kérdéseire mindig válaszolnak Ha én Bródy volnék Vámos Miklós sorozata Bródy Jánosról „B. J.-töl a magyar lakosság nagyobb százaléka tud idézni ka­pásból, mint a Bibliából, a Tórából és a Koránból együttvéve.” 4. „Áll az idő” O tt tartottunk, hogy B. J. bőszen gitározik, és az érettségi évé" ben, 1964-ben csatlakozik az Il­lés-együtteshez. Az ős-Illés vokálja nem szólt hibátlanul, de ha „beindult az Illés-henger”, a hallgatóság alapo­san begerjedt. Elsősorban Hurrica- nes-számokat játszottak. B. J. szeretett táncolni. Pesten, a Bajcsy-Zsilinszky úton lakott, a Toldi Mozi mellett. Barátaival járt a táncis­kolába, ebben az időszakban a tánc­parkett még az illemtanárok szoros felügyelete alatt állt. A lányokat „ki­dobni” szigorúan tilalmasnak számí­tott, csakúgy, mint „mélyre lemenni”. B. J. persze, mindkettőt kipróbálta, ki- sebb-nagyobb balhék árán. Azok a fiúk, akik tudták a rock and roll figu­ráit, nagy tiszteletnek örvendtek. B. J. közébük tartozott. E történet krónikása, V. M. soha nem járt tánciskolába. A Kölcsey gim­náziumba iratkozott be, épp abban az évben, amikor B. J. érettségizett. A Kölcseybe rendszeresen visszajártak a vén diákok, s általuk V. M. bekerült egy laza egyetemista társaságba, mely elsősorban irodalmi, másodsorban közgazdasági érdeklődésű volt. A vezérürük nagyon művelt fiúk és lá­nyok voltak, akik tudatosan készültek arra, hogy mintegy tíz év múlva ők lesznek az ország vezetői. Ez bizonyos mértékig így is történt, bár csak kb. harminc év múltán - közülük ma né- hányan országgyűlési képviselők. A többség szétszóródott, sokan „disszi­dáltak”, másokat a hatvanas évek vé­gén bebörtönöztek államellenes össze­esküvés miatt. V. M. változatlanul B. J.-ről akar írni, mindez mégis idetartozik. V. M. ugyanis amerikai mintára protest song-együttest alapított, és politikai dalokat kezdett írni. Péter, Paul and Mary-t, Bob Dylan-t, Pete Seeger-t majmolta, és azt hitte, szolgálatot tesz nemzedéktársainak, ha ezeket a dalo­kat magyarul adja elő. Arra azonban nem számított, hogy amint létrejön a Gerilla-együttes, első bugyutácska - az amerikaiak vietnami háborúját el­lenző - dalait azonnal fölkapja a rádió és a tévé agyba-főbe sugározza, míg viszont a hazai viszonyokról szóló, kritikus dalait betiltják. A KISZ 1967 nyarán „pol-beat” fesztivált szervezett, melyet a rádió és a tévé élőben közvetített. A sereg­szemlén részt vett az Omega és a Syrius, Máté Péter és Neményi Béla is. Az Illés-együttes nem vett részt, noha addigra a leghatásosabb szövegű dalokat már ők énekelték magyar nyelven. V. M. először egy Gitárpár­baj című koncerten vette észre, hogy az Illés magyarul énekel. Itt fellépett Koncz Zsuzsa is. Kettejükön kívül a közönség jóformán mindenkit kifü­tyült. A kezdetleges hangerősítés foly­tán V. M. a szövegekből csak mondat- töredékeket fogott föl, mégis érezte, milyen elementárisán hat az énekelt szöveg, ha rockzenekar szól alatta. A pol-beat fesztivál előtt kötetlen eszmecserét szerveztek a KISZ Köz­ponti Művészegyüttes Rottenbiller ut­cai székházában. Itt a Gerilla-együttes tartott bemutatót, a szervezők „köve­tendő példának” szánták őket, az egy­üttes tagjainak tudtán kívül. E beszél­getésen megjelent és fölszólalt B. J. Kifejtette, hogy helytelen, ha egy ze­nekar nekilát és elénekli a Népszabad­ság vezércikkét. Egészen más a viet­nami háború ellen tiltakozni az USA-ban, hiszen a kormány vívja ezt a háborút a vietnamiak ellen, nálunk vi­szont a háborút a hivatalos politika el­lenzi. „Protest song csak széllel szem­ben szólhat”, mondta B. J„ és gúnyo­san mosolygott. V. M. egyetértett vele. Addigra már éppen ilyen dalokat írt, ám ezeket B. J. nem ismerhette - be voltak tiltva. Sajátságos, hogy a pol-beat fesztivál díjnyertes dalát (Disszi- densek), V. M. szerzeményét a döntő előtti délután írta át, és húzta meg egy magas rangú funkcionárius. A Gerilla-együt­tes protest songjai soha nem ju­tottak el nagyobb tömegekhez. B. J. dalai annál inkább. 1967-ben jelent meg az „Ezek a fiatalok” című nagylemez, melyen már el­hangzott, hogy „Ez az a ház, ahol semmi se változik, / Ez az a ház, ahol áll az idő!” Rajta volt a „Sárga rózsa” és a „Láss, ne csak néz is!” Ezek szintén protest songok, gondolta V. M„ bár a szövegük talán a kelleténél sej­telmesebb. Persze, ha nem így volna, a sanzonbizottság nem en­gedélyezné őket. A protest songnak nevezett protest song Magyarországon veresé­get szenvedett, s a műfaj kimúlt. A rockzenébe csomagolt protest song vi­szont, B. J. jóvoltából, győzelmet ara­tott, és százezrekhez jutott el. Bródy János mindig szeretett táncolni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom