Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-19 / 91. szám

1994. április 19., kedd Olvasóktól Olvasóknak 7. oldal Pf. 96 A Hírlap postájából A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A Pf. 96 A Hírlap pos­tájából az olvasók fóruma. A közölt levelek tartalmával a szer­kesztőség nem feltétlenül ért egyet. Barátság klubunk Pusztavacstól Rómáig Május 1-én majálist rendezünk Pusztavacson az ország köze­pén, amelyre szeretettel várjuk lapunk olvasóit. Budapestről külön jelzésű autóbuszokat in­dítunk. Az útiköltség és az ebéd 1200 forint. Akik tehetséget éreznek a tömegszórakozta­tásra, azok felléphetnek Ki mit tud műsorunkban. Nyugdíjas olvasóinkat sop­roni vonatos kirándulásra hív­juk április 22-én. Felhasznál­hatják kedvezményes utazási jegyeiket. Az ebéd és az ide­genvezetés 500 forint. Érdekes kirándulást szerve­zünk április 29-én egy ketté­szakadt városba, a magyar Ko­máromba és a szlovák Komár- nóba. A délelőttöt Szlovákiába, a délutánt Magyarországon tölt­jük, és hazai ebédet eszünk. A részvételi díj 1200 forint. Külföldi kirándulásaink kö­zül ajánljuk olvasóinknak a Hollandiába, Amszterdamba tervezett utunkat, június 28-tól július 3-ig 22 ezer forintért, vagy ajánlunk egy kétnapos ausztriai utat a Wörthi tóhoz, május 19-20-án 5900 forintért. Olaszországba, Velencébe június 17-én utazunk 2 napra. Az utazás, szállás 6 ezer forint. Rómába április 30-tól május 5-ig városnéző utat szervezünk 22 ezer forintért. Athénig uta­zunk autóbuszszal, onnan hajó­val Izraelbe. Kikötünk Rhodos és Ciprus szigeteken. Visszaér­kezés után egy napot töltünk Athénban. A hajón kétágyas kabinokban lakunk, és teljes el­látást kapunk. A részvételi díj 55 ezer forint. Jegyek minden rendezvé­nyünkre elővételben kaphatók szervező irodánkban: Buda­pest, 1055, Fáik Miksa út 7., te­lefon: 1-327-332. Vidéken lakó olvasóink postán is el­küldhetik megrendeléseiket. A Barátság klub helyi szer­vezője Boskó Hilda, Salgótar­ján, Centrum Áruház, földszinti virágbolt. Tel.: 331-055. Lakás- telefon: 315-673. A kiállított müvekről is közöljenek fotókat! Kérni szeretném a tisztelt szer­kesztőséget, hogy a megye terü­letén megrendezésre kerülő képzőművészeti rendezvények­ről, kiállításokról a tudósításon kívül a kiállított művekről is közöljenek képeket. Persze csak akkor, ha megfe­lelő fotóval és nyomdai techni­kával ez lehetséges. Igazán örülnénk ennek, mivel a Nóg­rádban megrendezett tárlatokat - idő hiányában és főleg az uta­zás megdrágulása miatt - az utóbbi időben gondot jelent lá­togatni. Amennyiben láthatjuk a képeket, legalább így jutunk megyénk ezen kulturális értéke­inek részeseivé. Előre is köszö­nöm, ha esetleg figyelembe ve­szik kérésemet! Fazekas Melinda Salgótarján El a bányásznyugdíjasok alapítványa Hosszú évek kitartó munká­jának eredménye, hogy 1994 februárjában a megyei bíró­ság engedélyezte a Bányász­nyugdíjas Alapítvány műkö­dését. A Nógrádi Szénbányák, amely több évtizeden keresz­tül, több ezer embernek adott munkát és még többnek meg­élhetést, 1993-ban jogutód nélkül megszűnt. Ennek kö­vetkeztében igen sokan kény­szerültek nyugállományba, vagy váltak munkanélkülivé. Elszomorító az a tény, hogy a közel 10 ezer nógrádi nyugdí­jas, vagy annak özvegye támo­gatás nélkül maradt. Szociális és más problémáik megoldásához nincs hová for­dulniuk. A szénbányák felszá­molása során elvesztették mindazt a lehetőséget, amely a megelőző időszakban részükre biztosított volt. Többek között a szanatóriumi gyógykezelés, a kedvezményes üdültetés, a gyermekek nyári üdültetése stb. A bányai településeken és Salgótarjánban is megszűnt minden összejövetel, közösségi élet lehetősége. Jelenleg a bá­nyásznyugdíjasok és azok öz­vegyeinek kisebb része nem érzi az összetartozás, az össze­fogás fontosságát, pedig nehéz­ségeiken csak a közösség ere­jén keresztül lehet változtatni. Ebből a felismerésből hozta létre, illetve kezdeményezte a tíz nyugdíjas szakszervezeti alapszervezet vezetősége és több nyugdíjas bányász a Bá­nyásznyugdíjas Alapítvány lét­rehozását. A megvalósításához több évnek kellett eltelnie, mert a volt bányai vezetés a kezdemé­nyezést nem támogatta. Holott az ország más bányai vállalata­inál, - mint Tatabánya, Me­csek, Borsod - már több éve eredményesen működik. Az alapítvány célja: a nyug­díjasok és azok özvegyeinek kórházi-szanatóriumi ápolásá­nak pénzbeli támogatása. To­vábbá üdültetések biztosítása, a rászorulók megélhetési feltéte­leinek segítése. Az alapítvány célját szolgáló pénzösszeg a felajánlást tevők juttatásaiból, továbbá a bányák és vagyonuk felszámolásából, eladásából származó bevételből áll össze. A Bányásznyugdíjas Alapít­vány politikamentes, humanitá­rius jellegű, közösségi kezde­ményezés. Feladatai teljesítése érdekében kész együttműködni minden olyan szervezettel, kö­zösséggel és személlyel, aki a közölt cél érdekében anyagi támogatást nyújt. Az alapít­ványhoz bárki csatlakozhat, ez azonban nem eredményezheti az alapítvány rendeltetésének és székhelyének módosulását. Az alapítvány működése nyilvános, munkája és tevé­kenységének megítélése során épít a szakmai nyilvánosságra, a támogatók kezdeményezé­sére, javaslataira. Az alapítvány létrehozása már jelenleg is nagy vissz­hangra talált a nyugdíjasok kö­rében. Kezdeményezték, hogy az 1991-es szénjárandósági pót­lékból - melyet bírósági úton szereztünk meg - mindenki ön­ként ajánljon fel bizonyos ösz- szeget erre a célra. Különösen jól fogadták a kezdeményezést Nagykeresz- túr, Nagybárkány, Kishartyán, Nagybátony, Kazár, Mátrano- vák, Kisterenye, a Karancs- völgy és Salgótarján területén élő bányai nyugdíjasok. A felajánlók között szerepel­nek a volt bányászok, irodai al­kalmazottak és műszaki-gazda­sági vezetők. A közeljövőben minden érin­tettet megkeresnek a szakszer­vezet aktivistái, és mindenki a saját lelkiismerete szerint, ön­ként dönt arról, hogy támo- gatja-e a kezdeményezést. Áz adományokat a gyűjtést végző szakszervezeti tisztség- viselőknél, vagy a MHB 370 - 97514-7148 csekkszámlára Bányásznyugdíjas Alapítvány megjelöléssel lehet befizetni. Fiikor Balázs Bányásznyugdíjas Alapítvány kuratóriumának elnöke Rossz irányba változott az etika Az ember kénytelen azt hallani, amint Torgyán József a jelen­legi kormányt rablónak, tolvaj­nak nevezi. A televízióban megszólaltatják Duray Miklóst, aki állít dolgokat és másnap az SZDSZ, felelőse azt bizony­gatja, hogy Duray, enyhén szólva, valótlant állított Kuncze Gábor szlovákiai meg­hívásával kapcsolatosan. Jogilag elfogadott és törvé­nyes módon lehet 15-20 mil­liós végkielégítéseket kifizetni leváltott vezetőknek. Egyes képviselők különböző vállalko­zásokban játszanak szerepet, ami azt jelenti, hogy egyes ese­tekben nem a dolgozó nép, ha­nem az illetékes vállalkozás ér­dekei szerint dönt. A parla­mentben vita folyik fontos kér­désekről és a szavazáshoz a fo­lyosóról kell behívni a képvise­lőket. Etikai kérdés szerintem az is, hogy a lakosságot hogyan ma­nipulálják, mert tudomásul kell venni, hogy nem mindenki végzett egyetemet, vagy közép­iskolát és így ki van szolgál­tatva a „tájékoztató” vélemé­nyeknek. Az etikai értékrendszer ilye­tén való változása káros a jövő nemzedékre is. És ha ez így van. nem lehet csodálkozni a fiatalság körében tapasztalt nem kívánatos jelenségeken. Kmetyi Ferenc Salgótarján OLVASÓINK KÉRDEZTEK - JOGÁSZUNK VÁLASZOL Olvasónk nyugdíjas közalkalmazott, akinek munkaviszonyát a közeljövőben felmentéssel fogják megszüntetni. Kérdezi, hogy milyen szabályok szerint kell az ő esetében eljárni? Mi­vel nyugdíjasként alkalmazták, a munkahelyén sem egységes az ezzel kapcsolatos álláspont, és nem szeretne később emiatt munkaügyi jogvitába keveredni! Egyébként határozatlan idejű munkaviszonya van. A határozatlan időre létesí­tett közalkalmazotti jogvi­szony megszüntetése szigorú szabályok szerint történhet. E tekintetben közömbös, hogy a közalkalmazottat teljes mun­kaidőben, vagy annak egy ré­szére második, vagy további foglalkoztatás keretében, ill. nyugdíjasként alkalmazták. A közalkalmazotti - 1992. évi XXXIII. törvény 30-32.pa- ragrafusában foglaltakat kell alkalmazni minden határozat­lan időre kinevezett dolgozó­nál. A munkáltató a közalkal­mazotti jogviszonyt felmen­téssel akkor szüntetheti meg, ha „a közalkalmazott nyugel­látásra szerzett jogosultsá­got.” A munkáltató a felmentést köteles megokolni. A közalkalmazotti törvény 33. paragrafusának (1) bekez­dése alapján a közalkalmazottat felmentés esetén felmentési idő illeti meg. A felmentési idő legalább két hónap, az égy évet viszont nem haladhatja meg. Ha hosszabb felmentési időt a kollektív szerződés sem ír elő, és hosszabb felmentési időben a felek sem állapodtak meg, a felmentési idő a közalkalma­zotti jogviszonyban töltött a. / öt év után egy hónappal; b. / tíz év után két hónappal; c. / tizenöt év után három hónappal; d/. húsz év után négy hó­nappal; e/. huszonöt év után öt hó­nappal; f/ harminc év után hat hó­nappal meghosszabbodik. A munkáltató legalább a fel­mentési idő felére köteles a közalkalmazottat mentesíteni a munkavégzés alól. A mentesí­tés idejére a közalkalmazottat megilleti az átlagkeresete, mely juttatás a végkielégítésen kívül jár, mert a törvény 37. paragra­fus (1) bekezdése akként ren­delkezik, hogy: „ Végkielégítés illeti meg a közalkalmazottat, ha közalkalmazotti jogviszo­nya: a/, felmentés; b/. rendkívüli lemondás, vagy c./ a munkáltató jogutód nélküli megszűnése következ­tében szűnik meg, de nem jár végkielégítés a közalkalma­zottnak, ha nyugellátásra szer­zett jogosultságot, vagy kor- engedményes nyugdíjat állapí­tottak meg részére, valamint a további munkaviszony meg­szűnésekor. dr. Verebélyi Ha én Bródy volnék Vámos Miklós sorozata Bródy Jánosról B. J.-töl a magyar lakosság nagyobb százaléka többet tud idézni kapásból, mint a Bibliából, a Tórából és a Koránból együtt­véve.” 2. Velünk van az öcsi O tt tartottunk, hogy a távközlési technikumban kiderült: B. J. vele­született képessége, hogy valamiképp maga mögé állítsa a többieket, anélkül, hogy ezért erőfeszítéseket kéne tennie. Egy jellemző eset. Társadalmi munkára vezényelték ki az osztályt. A Budai Várban egy ro­mos épület tatarozásához bontott tég­lákról kellett leveregetni a malterda­rabkákat. E munkát B. J. hamar meg­unta, és egy barátjával otthagyta a tár­saságot. Elmentek bejárni a vár rejtett zugait. Az osztályfőnök némi dorgálás után esetleg szemet hunyt volna az eset fölött, ám B. J. egy soron követ­kező dolgozatában lobogó mondatok­ban fejtette ki, hogy az ifjúság tettvá­gyát nem érdemes olyan pótcselekvé­sekre pazarolni, mint a bontott téglák tisztogatása. Kevéssel ezután KISZ-titkár vá­lasztás volt az osztályban. B. J. abszo­lút többséget kapott. A tanár kijelen­tette: - Gyerekek, értsétek meg, hogy B. J. nem lehet KISZ-titkár! - és újabb szavazást rendelt el. Másodszor is B. J.-re adta voksát az osztály. Majd har­madszor is. Nem csoda, ha a tanári kar sosem zárta a szívébe . . . Többször felmerült, hogy kicsapják, a végén megúszta annyival, hogy az utolsó évben áttették egy másik osz­tályba. Mindenesetre rossz jellemzést adtak róla. Kevés reménye maradt arra, hogy bekerülhessen az egye­temre. Különösen mert az érettségije sem sikerült túl fényesen. A felvételi vizsgán azonban csodálatosképp jó eredményt ért el, s mégis bejutott az egyetemre. Most már csak az a kérdés, hogy B. J. hogyan jutott a zene közelébe? Még egészen kicsi volt, amikor ki­dobták a Szemere utcai általánosból, mert kezelhetetlennek találták. Renge­teget járt az iskola mellé. Szülei átvit­ték a Nádor utcai általánosba, és meg- ígértették vele: legalább annyira nor­málisan viselkedik, hogy a tanárok megtűrjék. B. J. betartotta az ígéretet, a technikumban is, sikerült kihúznia az érettségiig. Ahol egyébként begipszelt lábbal jelent meg. 1964 legelején az Illés-együttes tagja lett, s néhány nappal az érettségi előtt egy zenekari próbán felborult a pianínó, épp B. J. lábfejére. Egy 1980-as interjúban megemlíti, hogy azért a III/A. zenekara jobb volt az övéknél. Abban játszott Schöck Ottó. Az Illés-zenekart B. J. legelőször a tánciskolában látta. Vagy a Mici néni­ben (a Parlamenthez közeli Alkotmány utcában), vagy a Horizontban (a Lenin körúton), interjúiban mindkettőt emle­geti. Arra mindig ugyanúgy emlékszik vissza, hogy az együttes épp Billy Va­ughan Tanyán című számát játszotta. Tény, hogy a rockzenekarok akkori­ban még rendszeresen fölléptek olyan illedelmes rendezvényeken, mint az ötórai tea vagy a vasárnap délutáni össztánc. Ott léptek föl, ahol lehetett. A korabeli tánciskolák közül ma már lényegében csak egy létezik, a Kapás utcai, hivatalos nevén a Budai Táncklub. (V. M. itt mutatta be az új­ságíróknak 1994. március 31-én Az utca másik oldalán című kötetet.) Az ember döbbenten látja, milyen kicsi a „nagyterem”, egy jobb gimná­zium tornaterme is tágasabb. Parányi a színpad, inkább csak dobogó. Nehéz elképzelni, hogyan játszottak itt a ze­nekarok. Akkoriban, persze, a felsze­relés még igen kezdetleges volt. Egy erősítő, néhány Regent márkájú hangfal, később a menőbbek­nek Selmer. Az Illés-együttes csak félig volt elektromos, mert a szaxofon és a zongora akusz­tikusán szólt. B. J.-t természe­tesen a gitár érdekelte, melyen Farkas Adám játszott. A rock hangzásvilága szíven ütötte B. J.-t, rendszeresen járni kezdett az Illés bulijaira. A Mű­szaki Egyetem Bercsényi Kol­légiumába néhány órával az össztánc előtt surrant be, úgy téve, mintha valamelyik kollé­gista barátjához menne tanulni. A megtermett „kiszista” ka­puőrök nem akarták been­gedni, pedig először lépett volna föl az Illés-együttesben, egy bizonyos szalagavató bá­lon. Hiába hivatkozott arra, hogy ő játszik a zenekarban. Később befutott Karesz - Illés Károly - s odaszólt a cerberu­soknak: -Tényleg velünk van az öcsi. Bródy János nem lehetett KISZ-titkár Közalkalmazotti jogviszony megszüntetése felmentéssel Amszterdam, a holland város egyike az úticéloknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom