Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-18 / 90. szám
1994. április 18., hétfő Horizont 7. oldal Ma: kormányfő avatja, püspök szenteli a lucfalvai új iskolát Aki valamit is ad a falujára, az ott sürög a faluközépi iskola körül. Az erősebbik nem, kezében ortókapa, lapát. Ki az építmény előtti utat simítja, ki a talajt egyengeti az udvaron. Az iskolás gyerekek csapata lódul, az autóról lezúduló kavicshegyet egy pillanat alatt elgereblyézik. El is kel a hangyaszorgalom a Salgótarjánhoz közeli nemzetiségi településen. Lucfalva soha nem látott eseményre készülődik. Évtizedek óta ez lesz az első új intézmény az alig ezer lelket számláló faluban, aminek átadására nem mást, mint magát a kormányfőt kérték fel. Felszentelni pedig az északi egyházkerület evangélikus püspökét. A helybeliek épületen kívüli és belüli sürgölődéséből ítélve a szemlélődő már sejtheti, mit is jelent e falu életében a magas rangú vendégek jövetele. Ám a tapasztalat minden képzeletet felülmúlt.- Maga a feltámadás ez nekünk - mondja Lekeny György, és magyarázza: - Míg a közös tanácsok ideje el nem jött, addig virágzott a falu. Utána meg azt tették velünk, amit Romániával annak régi vezetője. ígértek nekünk sok mindent. Dev- csics „elvtárs” - vált gunyo- rosra a hangja - 4 milliós ígéretéről van nálam papír, amivel a törpevízmű építésével hitegetett bennünket. De az MDF valósította meg a gerincvezetéket, ami vizet hoz az utcánkba. Tiszteletből hívtuk a magas rangú vendégeket, általuk kaptunk pénzt mindenre. A mellette állók csendesítenék a máskülönben önkormányzati képviselő társukat.-Ami igaz, az igaz - búcsúzik, várják az iskola előtt, két karjára szükség van. - A nyolcadikos fiúknak nem igazán sikerül egyedül összeállítani a pulpitust. Pedig iparkodnának, arról fog szólni a kormányfő hozzájuk. Mert végtére róluk szól az egész, nem igaz? Összeszámlálni is nehéz lenne, hány generáció szívta az olajszagot, amivel a négytantermes iskola padlóit kenték, s a széntüzeléses otromba kályhák ontották a széngázt. Arról is szólhatna a fáma, hány idegenből jött pedagógus menekült a körülmények láttán. De arról is, hogy a helyből kinevelt tanárok mennyivel hátrányosabb körülmények között okították évtizedeken át az ifjúságot.- Legalább innen ballaghatunk - bök fejével az iskola magasába Cserényi Attila. A Maczák, a Kiszely, a Bujtár, az Oláh gyerek igazat adva neki - rábólint, miközben szusszanás- nyi időre megállnak pihenni. A tanítónőket takarításon érem, nem restellj a munkát Gyöngyösiné, Klagyivikné, Tótné és Majercsikné sem.- Alig várjuk - adja a közös véleményt szószólójuk -, hogy itt taníthassunk. Végre nem kell három helyen ügyelnünk. Lesz helye a kézikönyveinknek, mi is tarthatunk rendezvényeket, tarthatjuk a kapcsolatot más iskolákkal. Sok munkát ad mindenkinek az átadás és sok-sok izgalmat. De ránk figyel majd a világ, Boross úr ittléte miatt, hát iparkodunk - mondja mielőtt szétszélednek az impozáns épület rájuk váró helyiségeiben. Vonzza a szemet a patinás építmény, a szlovák akcentussal beszélő legidősebbek némelyike azt hiszi, ez már nem is általános- ,hanem főiskola. Ami azt illeti, ötvenöt millióért - amennyiből kihozták - el is várható a tetszetős kül- csíny. A valamikor extrának számító, ma jogos elvárású nyelvi labor, meg a többi szak- tanterem felszerelésére és berendezésére már csak egyéb forrásokból futotta. Bár - mint Ferkó Lajos testületi tag tudatta - alapműveltséget nyújtó intézményhez talán egyetlen önkormányzat sem jutott ennyire „olcsón” a lucfal- vain kívül. Tudniillik a költségek 90 százalékát címzett támogatásként kapták. Grajzer Pál polgármester meghatódva mondta, szavakat sem talál arra, hogy a miniszterelnök egy ilyen hátrányos helyzetben lévő kistelepülést látogatásra méltónak talál.- Sok gondunk volt az építkezéssel, de mindent elfelejtet a Grajzer Pál polgármester szerint a sok gondot elűzi a megtiszteltetés KI voroaiK a nyugdíjasokkal? Tardos Márton válaszol Az SZDSZ magasabb nyugdíjemelésre szavazott, mint amit a kormány javasolt. Szerintünk a nyugdíj nem könyöradomány, hanem egy élet munkájával megszolgált járandóság. Ezért a Magyar Nyugdíjasok Országos Szövetsége hivatalosan támogatja programunkat, mivel programunk támogatja a nyugdíjasokat. Szabad Demokraták Szövetsége A helybéli tanulók saját iskolájuk előtt serénykedtek Fotók: Rigó Tibor megtiszteltetés. Hálásak vagyunk Speidl Zoltán és Pál József MDF-es országgyűlési képviselőknek, akik nélkül nem lett volna iskolánk. Ők továbbították az anyagiakra vonatkozó kérésünket Kulin úrnak, az MDF frakcióvezetőjének. De nem felejti Jakab Róbertné nevét sem említeni, aki szintén ott volt a kezdet kezdetén . Vannak azért olyanok is - hol ne lennének -, akik nem nézték jó szemmel az iskolaépítést, merthogy minden pénzt elvitt. De, mint a polgármester mondta, súlyozni kellett az igényeket, s a közvélemény az iskola mellett voksolt. Vendégmarasztaló volt a sár pénteken Lucfalván. Hétfőre a falubéliek reményei szerint nyomát sem látni majd. Bár a miniszterelnököt fertályóránál tovább is marasztalni szerették volna, megértik azért, hogy más kötelességei elszólítják. Vigaszuk, hogy Szeblik Imre, az északi egyházkerület püspöke - aki hajdan esperesként szentelte fel a község harangjait - kicsivel több időt tölt Lucfalván, hogy találkozzon a gyülekezettel is. Me gyászai László evangélikus lelkész, aki maga is ott serénykedik a faluszépítők között, óriási eseménynek tartja a hétfőit. A magas rangú állami vendég jöttének éppúgy örül, mint egyháza főméltósága jelenlétének.- Régen volt ilyen jeles esemény - véli a lelkész -, hogy egy falu népe mondhasson köszönetét kormányfőjének az ajándékért, hogy püspök állítsa szolgálatba az iskolát. Tartják még a régi, falusi szokást is a lucfalvaiak. Jó vendéglátókhoz illően ajándékkal kedveskednek az illusztris vendégeknek: emlékeztető vázával engedik útjukra a segítőket. Cserényi János iskolaigazgató nem nyilatkozott arról sem, hogy mit jelent számára az oly rég dédelgetett álom mai beteljesülése. Úgyis tudja mindenki. Rajta kívül nem igen akad még egy intézményvezető, aki majd másfél évtizede következetesen kiállt volna az iskolaépítés ügye mellett. Nem felejtenek azért másokról sem megemlékezni, akik az iskola elkészültéhez valami módon hozzájárultak. Igaz korántsem kerülhetett mindenki kezébe - pusztán a protokoll megkötései miatt a mai napra invitáló meghívó. - tuza Magyar és szlovák felirat egyaránt tudatja: ez az általános iskola Lucfalván Ha én Bródy volnék Vámos Miklós sorozata Bródy Jánosról „B. J.—töl a lakosság nagyobb százaléka többet tud idézni kapásból, mint a Bibliából, a Tórából és a Koránból együttvéve.” 1. Egy „problémás” kamasz V. M. elhatározta, hogy ír egy könyvet B. J.-ről. Jobban szerette volna, ha B. J. ír egy könyvet B. J.-ről, de B. J.- nek semmi kedve hozzá. Arra hivatkozik, hogy ő nem író. Erre V. M. aligha hivatkozhat. Jó volna, persze, tudni, hogy B. J.-nek támadnak-e kétségei saját szövegírói teljesítményével kapcsolatban. Állítólag az anyja egyszer azt mondta volna neki: „Édes fiam, igazán büszke vagyok rád, hogy ilyen kicsi tehetséggel ilyen sokra vitted.” Ez csak vicc, B. J. tehetsége nem vonható kétségbe. Az viszont tény, hogy nagyon sokra vitte. Tevékenysége véglegesen és visszavonhatatlanul beleivódott a magyar kultúrába. Immár három nemzedék számára az ő dalszövegei jelentik a belépőjegyet a magyar költészethez. A magyar költők akkor is hálával tartoznának neki, ha nem ő vezette volna be azt a szokást, hogy hagyományos versek is eléne- kelhetők a rockszínpadon. B. J. mindig izgatta V. M.-et. Nem annyira, mint bizonyos lányokat, s nem is olyan értelemben. B. J. intézmény és jelenség. A saját kategóriájában páratlan. Ráadásul a kategóriája más országokban nem is létezik. Nincs hozzá hasonlóan nagy hatású szövegíró sehol. Rockdalok szerzőinek ritkán van befolyásuk a nagypolitikára. Az amerikaiaknak nincs B. J.-jük. Az angoloknak sincs. Az olaszoknak sincs. A németeknek sincs. A fáma szerint a Beatles-együttes egyszer azzal kérkedett, hogy tagjai híresebbek, mint Jézus Krisztus. Kérdés, igazuk volt-e. Annyi bizonyos, hogy B. J.-től a magyar lakosság nagyobb százaléka többet tud idézni kapásból, mint a Bibliából, a Tórából és a Koránból együttvéve. B. J. története a hatvanas évek közepén kezdődik. A Puskás Tivadar Távközlési Technikumba járt, az 1963/64-es tanévben érettségizett. Nem szerette a technikumot, interjúiban és magánemberi beszélgetéseiben szinte soha nem hozza szóba. Nehéz eldönteni, hogy általában a középiskolát tűrte nehezen vagy ezt a bizonyos technikumot. A technikum kissé lenézett iskolatípus volt, de annál praktikusabb. Az érettségivel együtt szakmát is adott. Olyan gyerekek jártak technikumba, akik nem voltak biztosak abban, hogy akarnak - vagy képesek - egyetemre menni az érettségi után. Föltételezhető, hogy a tanári karban nem a magyar nevelésügy legfényesebb csillagai dolgoztak, a legtöbb oktató amúgy is inkább műszaki ember lehetett, mint pedagógus. B. J. tanári szemmel nézve nagyon problémás kamasz volt. A középiskola negyedik évére büntetésből áttették Bródy János problémás kamasz volt egy másik osztályba. Egyik osztálytársa szerint osztályfőnökük sírós hangon jelentette be, hogy ő még egy évet nem bír ki B. J.-vel. B. J. ugyanis az első három év alatt szép fokozatosan egyetlen tanárellenes mozgalommá szervezte az osztályt. Azokat az oktatókat, akikre ő kimondta az ítéletet, a továbbiakban egyszerűen boj- kottálták. A B. J. diktálta magatartási szabályrendszer értelmében a diákok megtehették, ami kötelező, tehát felszólítás esetén válaszolhattak, de csak a kérdésekre. A boj- kotált tanár viccein senki se nevetett, óráin soha senki nem jelentkezett. Ettől a „tanérők” hamarosan kiborultak. „Sztrájktörő” nem akadt, mert B. J.-t feltétel nélkül támogatta a legerősebb fiú az osztályból. Ez eléggé jellemző B. J,-re. Veleszületett képessége, hogy valamiképp maga mögé állítsa a többieket.
