Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-02-03 / 78. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1994. április 2-3-4., szombat - vasárnap - hétfő Húsvéti kislexikon Agapétól az utolsó vacsoráig AGAPÉ. A görög "szeretek" szóból ered. Oskeresztény sze- retetlakoma, amelyet az utolsó vacsora mintájára, Krisztus halálának emlékére és eljövetelére készülve fogyasztottak. APOSTOLOK. Péter, András, Jakab /az idősebb, Zebe- deus fia/, János, Fülöp, Bertalan, Tamás, Máté, Jakab /az ifjabb, Alfeus fia/, Tádé, Simon és Júdás, majd Mátyás, akit Jézus Júdás helyébe választott. Számuk Izrael 12 törzsét jelképezi. BARABÁS. Az a fogoly, akit Jézus helyett Pilátus a nép követelésére szabadon bocsátott. Különböző források szerint bűnöző, rabló, illetve a rómaik ellen lázadó szabadságharcos volt. GEHENNA. Jeruzsálemtől délnyugatra fekvő völgy, egy időben itt égették el a város szemetét. Az Újtestamentum ennek mintájára képzeli el az örök büntetés, az alvilág, a pokol helyét. GOLGOTA. Jeruzsálemtől északkeletre itt feszítették keresztre Jézust és a két rablót. HÚSVÉTI BÁRÁNY. A zsidó hús vét szokása szerint áldozati bárányt fogyasztott Jézus is tanítványaival az utolsó vacsorán. Az Újtestamentum gyakran szerepelteti Jézust Isten bárányaként, aki megszabadította az embereket a bűntől. INRI. A keresztfelirat latin változatának /Iesus Nazarenus Rex Iudeorum = Názáreti Jézus, a zsidók királya/ rövidítése. JÉZUS ELÍTÉLÉSE. Lází- tásért ítélték keresztrefeszítésre Jézust, mivel Isten országának közeli eljövetelét, az utolsó ítélet közeledtét és a világ végét hirdette, amikor minden megelőző vallási és politikai hatalom megsemmisül. OLAJFÁK HEGYE. Jeruzsálemtől keletre fekvő dombvonulat, ahol Jézust elfogták. PONTIUS PILÁTUS. Júdea római provincia prokurátora, aki a zsidó vallási vezetők követelésére hivatkozva, kezeit mosva kereszthalálra ítélte Jézust. SZENVEDÉSTÖRTÉNET, /passió/. Jézus életének a jeru- zsálemi úthoz fűződő utolsó szakasza, amely a virágvasárnappal kezdődik és a kereszthalállal zárul. UTOLSÓ VACSORA. A vacsora közben nyújtja át Jézus a kenyeret saját testeként, a bort pedig saját véreként, az új szövetség véreként a tanítványoknak a bűnök bocsánatára. A katolikusok számára ez az alapja az oltáriszentségnek, a protestánsoknál pedig az úrvacsorának. (Ferenczy Europress) Régi és újabb keletű népszokások Húsvétolás határainkon innen és túl Kit, hol, mikor, mivel, hogyan? - Ismeretlen helyre ne! A locsolkodás írott és íratlan szabályai Ma már néprajzi kuriózum a vödrös locsolkodás A locsolkodásnak nincsenek életkori korlátái: apró fiúcskák és idősebb férfiak egyaránt fölkereshetik a rokonság, a baráti kör nőtagjait; iskolatársakat, munkatársakat, ismerősöket. Ugyanígy: az apró lánykáktól az idős nagymamákig illendő mindenkit meglocsolni a családban, méghozzá a legidősebbekkel kezdve és a legfiatalab- bakkal zárva. Nem illendő gyűrött, elhanyagolt ruhában bebo- csájtást kérni, amint az érkezőket papucsban, melegítőben, konyhai ruhában, pongyolában fogadni sem. A locsolkodók reggel 8 előtt ne kezdjék meg hétfői kőrútjukat - tapintatlanság ágyból kiugratni a háziakat. A szokásjog lassan úgy alakul, hogy ebédidőig, azaz 12- 1/2 1-ig illik a látogatásokat befejezni. A "hölgy-virágok" öntözésére a semleges - lehetőleg virágillatú -, gyorsan elillanó kölnik a legmegfelelőbbek. Markáns parfümöt semmiképp ne használjunk. S mivel a locsolás jelképes gesztus, az illatszerből elég egy-két csepp - de csak a hajra, semmiképp sem arcra vagy ruhára. A köszöntőket illendő valami aprósággal megkínálni és megajándékozni. Szerencsére az italozás, a koccintás ma már nem tartozéka a szíves vendéglátásnak; elegendő a sütemény, a pogácsa, a szendvics, innivalónak pedig a kávén kívül az üdítő és legfeljebb egy kevés könnyű likőr. Az ajándék sokféle lehet: Mmes- vagy csokitojás, valamilyen állatfigura, saját készítésű emléktárgy; ifjú locsolóknak pedig - pénz. Az ajándékot - akár kedvünkre való, akár nem - el kell fogadni, visszautasítani modortalanság. A látogatók az esetleges udvarias marasztalás ellenére se időzzenek 10 percnél tovább. Ismeretlen helyre locsolás ürügyén sem illő becsöngetni - ez ugyanis nem hagyományápoló gesztusnak, hanem pénzgyűjtő akciónak minősül. Senki ne csodálkozzék hát, ha ilyen esetben zárva marad előtte az ajtó, és elhárítják ajánlkozását. (FEB) A középkorban még szinte kötelező liturgikus formák tették a vidámság, a derű ünnepévé a húsvétot. À "risus paschalis" - a húsvéti nevetés - jegyében különféle mulatságok, játékok töltötték ki az ünnepi programokat, sőt a máskor komoly templomi beszédekbe is bekerültek játékos szövegek, derűt fakasztó adomák. Európa-szerte ismert, s nálunk főleg Göcsejben, továbbá Székelyföldön elterjedt húsvéti játék a kókányolás vagy kóko- lás. Jórészt gyerekek, fiatal legények mulattató "sportja" ez; lényege, hogy a két mérkőző egy-egy ajándékba kapott tojást (lehet főtt is, nyers is) ösz- szekoccant. A győztes az, aki a tojáshéj törése nélkül jut túl az "ütközeten". Van, ahol a tojás darabjait szárítva rontás ellen használják, vagy szántáskor az első barázdába helyezik, hogy óvják a termést. Biblikus eredetű - legalább is nevében - a határkerülés nálunk német hatásra meghonosodott formája, az Emmaus-já- rás. Az evangéliumok tanúsága szerint e napon találkozott két emmauszi tanítvány a feltámadt Krisztussal. Nálunk kivált Baranya és Tolna németajkú lakói körében szokás, hogy a falu ap- raja-nagyja fölkerekedik a húsvéti nagymise után és szentelt ételekkel megrakodva a borospincékhez vonul, ahol másnapig mulatsággal tölti az időt. Mindez sokban rokonságot mutat számos külországban élő hagyománnnyal. Oroszországban - ahol bármilyen rendszer volt is hatalmon, a kereszténység legnagyobb ünnepe mindig a húsvét volt - az ünnepélyes istentisztelet után a sokaság útja a temetőbe vezetett. Ott, a szabadban költötték el vodkával bőségesen meglocsolt uzsonnájukat. A színhely maga is jelképes volt: a szeretetiakomán hitük szerint jelképesen még a halottak is részt vettek. Az életvidám spanyolok a nagyhéten igen komolyak: hosszú körmenetekben, álarcosán, hangtalanul vonulnak az utcákon; kezükben a feldíszített, mázsás súlyú gyertyákkal és különböző szentek szobraival. Csak húsvét vasárnapján váltja föl a komor hangulatot a Feltámadottat köszöntő öröm és jó kedv. A pravoszláv Görögországban a húsvét fénypontja - amelyet ott egyébként a Gergely- naptár szerint ülnek - a szombatról vasárnapra virradóan éjfélkor tartott szentmise. Pontban 24 órakor a pópa szétterjeszti karjait és világgá kiáltja a várva-várt mondatot: Christos anesti (Krisztus feltámadt)! Ezután meggyújtja az előzetesen megáldott gyertyákat, amelyeket a hívők hazavisznek. A nők különleges receptek alapján készített süteményt tesznek a család asztalára: a perec közepén elhelyezett, festett, főtt tojást a tésztával együtt sütik meg. Óvakodjunk az elázástól! Nincs garancia arra, hogy váratlan, kellemetlen események ne rontsák el az ünnepi hangulatot. De arra érdemes mindenkinek ügyelnie, hogy a látogatás, vendéglátás az ivá- szat határain kívül maradjon. Akik nem így tesznek, meglehet, a salgótarjáni megyei kórház felvételi osztályára vagy más városok alkoholelvonó részlegeire szorulnak. Fogadják meg a jó tanácsot: a locsolkodó gyerekeket semmiképpen ne unszolják szeszfogyasztásra! Dómján András segítségével ízes falatokat készíthetünk A mesterszakács fölfedi tudományának titkait Hogy lesz ízletes a sonka, finom a báránypecsenye? A húsvéti menü hagyományos fogása a főtt sonka és a báránypecsenye. Dómján András mesterszakácstól olyan receptet kértünk, amellyel "biztosra mehetnek" a háziasszonyok. Főtt sonka és a hozzávalók: A húsboltok kínálatából ízlés szerint válogathatunk, de talán a jók között is a legjobb a kötözött sonka. Ezt a főzést megelőző éjszakára hideg vízbe áztassuk be. A vízből kivett, le- csöpögtetett sonkát kuktában mintegy másfél-két óra alatt puhára főzhetjük. A hálót ezután fejtsük le a húsról, hagyjuk egy kicsit meghűlni, s élesre fent késsel vékonyan szeleteljük föl. Köret gyanánt nagyon finom a burgonyapüré. Természetesen nem maradhat el a "kísérő" keménytojás és kis tálakban elkészítve a mustár, továbbá a friss, reszelt torma. Tárkonyos bárány pecsenye: Ezt a különlegességet a bárány kicsontozott combjából készíthetjük el. A tepsibe rakott húst zöldség-darabokkal - sárgarépával, fehérrépával, zellerrel, karalábéval, vörös- és fokhagymával - rakjuk körül és néhány szelet paradicsommal, zöldpaprikával "koronázzuk" a tetejét. A tepsi tartalmát ízlés szerint sózzuk. Kevés zsiradékot és vizet öntünk rá, majd fóliával fedve körülbelül másfél órára a sütőbe tesszük. Ha a hús már majdnem puha, vegyük le a fóliát, s ekkor süssük tovább, pirosra a pecsenyét.Arra vigyázzunk,hogy túl ne süljön. A bárányhúst külön tálon szeleteljük föl. A zöldségektől megszűrt léből készítsük el a pecsenye pikáns, tárkonyos öntetét. A szűrt lét először jól fel kell forralni, majd kevés liszttel megszórva, hideg vízzel felöntve tejszín sűrűségűre főzni. Ha kész, akkor ízlés szerint tárkonylevéllel, tárkonyecettel, sóval és tört fokhagymával íze- síthető.(7ováí>/ű receptajánlatunk a 13. oldalon.) Könnycsepp értük, kik halni mertek H úsvét vártán nagyon szép Kómátor völgye. Kint a hegyen még kemény szél nyargal, de lent, a szélvédett katlanban zsenge rügyecskék fakadnak az ágakon. A bokor tövén kivirul a szagos ibolya. Rozgonyi Lukács évről évre ez időben járta a völgyet lassú léptekkel, hogy ne adj Isten elsiesse látni a tavasz fakadását. Jól megválogatva, a legszebb szirmú ibolyákból finom kis csokrot kötött, és azt markában védve hazaindult, által az éppen csak szivárgó patakocska völgyén, hallgatva a méhecskéknek zöngését, amikor meglopják a frissen virágzó parti füzest. Most is talpon még az öreg harcos - ha megviselten is, de talpon van. Rozgonyit, a szívós vasgyári munkást nem lehet csak úgy leírni. Igaz, a Kómátor alá már nem tud kimenni. Elgázolta őt az a szédülten száguldozó motoros legény. Ösz- szetörte csontjait, amit még kihevert volna valahogyan, mert amúgy szívós ember, de a fejét érte a nagyobb károsodás. Behorpadt a feje csontja, az idegrendszere is megsérült, és ettől egyre romlik az emlékező tehetsége. Elfelejt dolgokat. Erőlködik, hogy visszaidézze, ami történt, de ilyenkor már megrándul az aszalódó arca az erőlködéstől, tekintete is kimerevedik. A napokban, készülvén az ünnepekre, invitáltam a Kómátor völgyébe, az ibolyacsokor révén. Kár volt, mert bekemé- nyedett az arca, a szoba sarkában lévő asztalkára meredt, ahol jól megfér a nemzeti és a piros zászló. Valaha ide helyezte el szent ereklyeként a frissen tépett ibolyacsokrot, hogy előtte áhítattal emlékezzen szívéhez közeli halottaira. Ahogyan nézte mereven az asztalkának egy pontját, apró szemeiből, sűrű barázdás arcán át könnycsepp gördült alá. Mintha a torka telt volna meg, úgy suttogta: - Már nem megyek, nem bírok... A fájdalmas emlék nyithatta meg emlékező képességét? Vagy felismerhette, hogy ilyentájt neki, az élőnek fejet hajtva, emlékezni kell a halottakra? Pont ilyenkor, feltámadás napján. Ahogy korábban mindig mondta is: „Igen, nekünk akkor a feltámadás napja jött el, ha végveszélybe is rohantunk." És most talán széttört az emlékezését börtönbe zárt agyi mész- fala? Hiszen érthetően suttogja, hogy akkor a függetlenségért, a háború ellen indultak a halálba. De íme, hamar elfáradt a tekintete, már csak suttogja: Nem, mi nem buktunk meg, feltámadtunk, akár Krisztus... Az emlékezés láthatóan kimentette, mert a teste ellazult, a szeme lassan lezárult, feje előre billent, és alvóra váltott lélegzete. Ezt a kemény, csupa tűz embert így kimerültén látni, akár kint a hegyoldalon a sudár tölgyet vihartól ketté törve találni, olyan látvány. V asgyári munkás volt Rozgonyi Lukács, amikor a gyárban azon a titkos találkozón kapta a rendőrség, ahol a háború elleni sztrájkot szervezték. Akkor még duzzadt az erőtől, az izgalomtól piroslott az arca, tömzsi alkatával ruganyosán perdűlt, szavai izzottak a többiek bátorítására. De nem tudta befejezni szándékát, mert ott helyben fogták el. A fővárosi börtönökön át került Sátoraljaújhelyre. Már másfél esztendeje ült a hírhedten rideg börtön falai között, amikor a legtitkosabb utakon eljutott hozzá is: Állj közénk, kitörünk! Jelszónk: „Mire a levelek kizöl- dülnek..." Valamikor, így tavaszodás idején, a Kómátor völgyén húsvéti ünnepelőn, kezében a kis csokrocskával akadtunk össze. Akkor beszélt életéről, tagolva minden szót, hogy érthető legyen, mi okból kelt fel akkor a börtön népe. Hívták őt. Amikor megértette szándékukat, azt mondta nekik: „Te szerb vagy, te ukrán, te meg szlovák, az elnyomók ellen, a hazáért indultok harcba. Én is a hazámért, a háborús szenvedések ellen, az életemmel.” Eskü lett ez. A mögötte álló fiatal egyetemista helyeselt. Keresztet vetett magára, majd áldást osztott a fogoly pap. Ökölbe szorított kézzel csatlakozott az ateista. Sírva fakadt a pesti zsidólány, nem volt más választásuk. A németek az országra telepedtek, a politikai foglyok kegyelemre nem számíthattak. így mesélte ezt Rozgonyi Lukács, ezzel zárva mondandóját: -Emberek voltunk, ha rabok is, hazánkért áldozni készek A börtönt úgy lezárni, hogy a legkisebb résen is be ne jusson a hír, vagy ki ne szivárogjon az üzenet, nem lehet. Minden fogolyhoz eljutott: felkelünk, kitörünk. Valahol a börtön legrejtekén, kidolgozták a felkelés minden mozzanatát, és elkezdődött a harc életre-ha- lálra. Lefegyverezték az őröket, aztán törtek az ajtók, bezúzták az ablakokat, szakadtak falastól a rácsok. Megtelt a börtön a harsogástól: Fel! - Fel! Majd megszólaltak a fegyverek, és tombolt a sátoraljai halál. Mire Rozgonyi Lukács börtöncellájának ajtaját kinyitották, az udvaron már folyt a küzdelem. A felkelők első csoportja elérte az erdőt, azt gondolván, utat találtak a partizánok felé. A másik csoport beszorult az udvarra. Itt küzdött Rozgonyi Lukács is. Mert ekkorra már felkerekedtek a németek, a csendőrök, a fegyveres foglárok túlsúlyban lévő egységei, és körülzárták a börtönt. Az erődbe menekülteket nehéz fegyverekkel kaszabolták. Az udvaron fogságba ej- tetteket mezítelenre vetkőztet- ték, feltartott kézzel várták a végzetet. Az erdei küzdelemben elesettek holttesteit elibük rakták. A győzők, kezükben éles szuronyokkal, folyosót alkotva ide terelték a legyőzőiteket. A szuronyok közé kényszerítve, kinek a hátát, kinek karját, vagy fejbőrét metszették át. Lukács ma is viseli a hátán a sebet. A fiatal egyetemista cellatársnak a fejbőrét skalpolták meg. A cellába terelve Rozgonyi gyógyítgatta a fiút, amíg a halál el nem szólította. Húsvét volt. P atakzott a vér a börtön udvarán. Ezeknek a harcban elhullott férfiaknak, nőknek az emlékére kötött egykoron szagos ibolyacsokrot Rozgonyi Lukács, az asztalkán gyertyát gyújtva, emlékezni a bolgár síkság fiára, a szerb partizánra, a ruszin ellenállóra, a pesti lányra. És ahogyan emlékezése rövid időre felderült, felismerhette, nem tud már csokrot kötni a Kómátor völgyén. Ma jó szemmel sem néznék tán, gördültek le könnyei, hogy megszentelje a holtak emlékét. Bobál Gyula
