Nógrád Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-12-13 / 60. szám

1994. március 12-13., szombat - vasárnap KULTÚRA, MŰVÉSZET HÍRLAP 7 Nemzeti nagy napunk, március 15-e a változó időben M árcius 15-ére, nemzeti ünne­pünkre készülünk. A Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1887. március 15_-éről megemlékező cikké­nek szerzője írta ezeket a sorokat: „Nagy nemzeteknek vannak nagy ün­nepeik... Szabad népeknél megvan az esztendőnek egy napja, amelyhez a legdicsőbb emlék fűződik valamennyi polgár kebelében - a szabadság kivívá­sának a napja. Haza és szabadságszere­tet van abban, ki azt ünnepli.” Nógrádban március 15-ének legko­rábbi, nyílt megünneplése 1849-ben történt Losoncon. Azóta csaknem másfél évszázad telt el, s a változó időben az ünnepi formák is változtak. A szabadságharcot követő tavakban is megcsillanó napsugár a végtelenben fénylő tengerhez. Aki Pe­tőfi lelkét, villámlását akarta volna a maga lényével utánozgatni: annak leg­följebb csak annyi ideig lehetett volna élni a tűnő időben, mint egy napszikrá­nak. Míg Kossuth apánkat egy belátha- tatlanul hosszú életen át lehetett tanulni - akár börtönben, akár szabadságban. Mintha ő jelentette volna azt a hegyek mögött sokáig morajló, el nem alvó, legföljebb csöndesedő mennydörgést, amely végigkíséri a magyarok történe­tét. Míg Petőfi egy röpke égi láng volt, hogy a vakoknak szemei meggyullja- nak és fölnyíljanak jelenésére... (1927) (Részlet.A szobrok megmozdulnak című kötetből, Gondolat, 1974) önkényuralom éveiben, de később is koronként megpróbálták a némaság burkába zárni az ünnepet. De a legsöté­tebb időkben fölcsendültek a tiltott énekek, Petőfi Sándor versei, a Kos- suth-nóták, a Klapka-induló és a többi. Az eltelt időkben nem volt olyan poli­tikai hatalom, amely ne próbálta volna meg a nemzeti ünnepnek a maga ér­dekei szerinti kisajátítását, de március 15-e ezt is túlélte. Talán azért, mert az ünnep rezsimektől függetlenül, mé­lyebben él a mindenkor hivatkozott, ám többnyire mindig figyelmen kívül hagyott nép szívében, és ma is lelke­sít. A nemzeti ünnepre készülődve Krúdy-szemelvényt és Madách-verset adunk közre. Egyikben szó van Kos­suth Lajosról is: halálának 100. évfor­dulójára emlékezünk. Nógrádi kap­csolatainak egyik szála Sámsonházára vezet. A község evangélikus egyházi gyű­lése 1871. február 17-én úgy határo­zott, hogy az akkor már turini emigrá­cióban élő Kossuthot választja meg világi egyházi főfelügyelőjének. Erről levélben értesítették, s ő válaszolt is Wladár János evangélikus lelkésznek. L evelében háláját fejezi ki, a fel­kérést megtiszteltetésnek te­kinti, és elfogadja. Az 1871. áp­rilis 6-án kelt Kossuth-levél eredetijét a sámsonházi evangélikus lelkészi hi­vatalban őrzik. (te) Petőfi Sándor (Barabás Miklós litográfiája) Krúdy Gyula: Kossuth-kép és Petőfi-kép az ablakokban Igaz, hogy nagyjaink közül március tizenötödikét Petőfi Sándor napjának írták be a szívek kalendáriumába, de, amint a legendák tudták, Petőfiről nem maradtak megbízható arcképek, Mada­rász Viktornak valamiképpen nem hit­tek, mert nagyon fiatalnak rajzolta meg a legfiatalabb magyart. De Kossuthról, az öreg Kossuthról mindig jöttek hírek, felhőkre rajzolódó csodálatosságok, a széllel együtt járó üzenetek dél felől. 'És minél öregebb lett Kossuth, annál inkább meg lehetett őt közelíteni külse­jében, megérteni gondolataiban... De Petőfi örökké ifjú maradt, és az ifjúság visszatarthatatlan, eltávolodik az a leg­tüzesebb lélektől is. A márciusi ifjak, akik Petőfi fiai voltak: egyszerre csak az idő múlásával mindinkább kezdenek hasonlítgatni Kossuth Lajosra, mint a Kossuth Lajos (Franz Eybl litográfiája, 1841) „Haza és szabadságszeretet van abban, ki azt ünnepli” Madách Imre: Nem féltelek hazám! Bár ellened tör frigye zsarnokoknak, Bár ellened tör irigy szolgahad, Földönfutó népek megostromolnak, Mint tengerár, megállsz, ha szikla vagy. Nem féltelek hazám! Eldültél volna, mint cser a viharban, Ha a végzet nem nézett volna ki, Hogy élj: nem törtek meg véres csatákban A balszerencse századévei. Nem féltelek hazám! Ameddig áll Branyiszkód kőrakása, Mint órjás harcaid emlékjele, Regét mond rólad a Kárpát vadásza S viharként leng rajt hősök szelleme. Nem féltelek hazám! Ameddig látom alföld rónaságát, Felette múltak délibábja kel, Szent vér hizlalja lengő dús kalászát És tápot a test, lélek benne lel. Nem féltelek hazám! Az ősi bűn küldött ránk sujtoló kart, A lánc helyét csak szent vér mossa le; Hogy a jobb gyermek győzzön, Mózes elhalt A pusztában s egy nemzedék vele. Nem féltelek hát hazám! Egyébként pedig nők és férfiak egymásra szorulnak Tavaszköszöntő tárlat Ádámnak Éva volt a szerencséje- Bolyai gimnazisták a legjobbak között ­A váci Madách-kör országos pályázatán két nógrádi lány a legjobbak közé került színvonalas irodalmi tanulmányával. Tudják, mindketten azonos témát választottak, Az örök Tragé­dia itt és most az ezredvég hajnalán címmel írtak tanulmányt. A januári váci eredményhirdetés után mindketten okosan nyilat­koztak a Petőfi Rádióban, és mindketten a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium IV./A osztályának tanulói. Solymár Ildikó országos második helyezést ért el, Ve­ress Anikó pedig a zsűri külön- díját kapta. Velük beszélgetünk. Solymár Ildikó- Miért örök Madách Imre Az ember tragédiája című müve? „Mindig az adott ponton”- Azért örök, mert az ember­rel foglalkozik. A művészetek­nek mindig is fő kérdése, hogy az ember hogyan viszonyul sa­ját korához. És azért időszerű most az ezredvég hajnalán is, mert az ember változatlanul ke­resi a helyét a világban, és nem találja. Változnak a korok, s az emberek mindig új fölfogással kísérleteznek. Utólag derül ki, eddig egyik sem volt megfelelő.- Most éppen milyen kísér­let zajlik a világban?-Megpróbálják az embere­ket ráébreszteni arra, hogy a to­vábbi út közös. E nélkül nem képzelhető el az emberiség to­vábbélése. Lehet, hogy később rájönnek arra, a nagy emberiség-egyesítéssel kultú­rák tűnhetnek el, kiveszik az emberiség színe. Ez persze nem törvényszerű. Most egyesült Európáról beszélnek, és közben dörögnek a fegyverek. Adám is szerette volna megtudni, mit hoz a jövő. Ezt mi sem tudjuk. Tudatlanságunkban tehát mi is Ádámok vagyunk.- Ezt pont egy „Éva” mondja?- Igen, bár az Éva szerep más. Madách nem volt jó véle­ménnyel a nőkről, de szerintem a nők jobbak a férfiaknál, mert gyakorlatiasabbak, határozot- tabbak és megnyerőbbek. Jó ki- állásúak. Egyébként pedig nők és férfiak egymásra szorulnak. Madáchinak talán azért nem tet­szett Éva, mert nem töprengett, hanem mindig az adott ponton, a realitás talaján állt. Viszont a töprengő Ádámnak éppen ezért volt mihez viszonyulni. Ezért én azt hiszem, hogy Ádámnak Éva volt a nagy szerencséje.- Mi szeretne lenni?- Magyar-angol szakos tanár. Utána szeretnék visszajönni szülővárosomba, Salgótarjánba, bár nem szeretem a szürkeséget, és itt a levegő is rossz. Veress Anikó- Szécsény levegője jobb?- Sokkal jobb. Es ezt nem­csak azért mondom, mert szé- csényi vagyok. Itt jobban érezni a történelmet és a szórakozási lehetőség is több, mint Salgótar­„Szintén az élet pártján” jánban, ahol kollégista vagyok.- Mi szeretne lenni?- Jogász, vagy ügyvéd. Ezért a miskolci egyetem jogi karára jelentkeztem.- Ehhez képest irodalmi pá­lyázaton kapta meg a zsűri különdíját. Számított az elis­merésre?- Szeretem az irodalmat, so­kat olvasok. Egyébként nem gondoltam, hogy ilyen jó ered­ményt érek el.- Mit tart legidőszerűbb­nek a Tragédiából?- Két színt, a londonit és a fa­lansztert. Az előbbi is az emberi értékek elpusztulásáról, lerom­bolásáról szól. Ez ma is folyik. Ezért egyre inkább eluralkodik az emberekben az az érzés, hogy vesztesek, semminek sincs értelme, újabb célt kellene kitűzni. A falanszter pedig azért időszerű, mert úgy látszik, az emberiség éppen leépíteni kezdi önmagát, léte, kultúrája, civili­zációja veszélyben van. De én bízom a józan észben, az élet­ben, a valóságban, mint Éva, aki szerintem szintén az élet pártján állt. Ezért maradt fönn Ádám is.-mér­Művészek a remény évadjáról Tavaszköszöntő kiállításban gyönyörködhetnek az érdeklődők a salgótarjáni Arany János Általános Iskola és Szakiskola galériájában. A tárlaton 15 Salgótarján­ban élő művész 34 alkotása látható. S okféle módon lehet tavaszt köszönteni, hiszen ez az az évszak, amelyhez nem­csak a természet megújulása kapcsolódik, hanem az em­beriség ősi mí­toszainak, val­lásainak tanú­sága szerint ez a remény évadja is. Ezt fejezi ki az irodalmi, kép­zőművészeti és zenei alkotá­sok végtelenül hosszú sora is. Tavasz mindig van. Kérdés, hogy a most itt élő festőknek, szobrászok­nak, grafiku­soknak, ipar­művészeknek mit jelent? A kiállításon, úgy látszik, semmiképpen sem jelent fel­hőtlen boldog­ságot, jóllehet a műveken je­len van az év­szak öröme. De jelen van a meditálás, a töprengés is, s mintha nem lenne teljes a belső felsza­badulás. A kiállított művek utalnak arra, hogy nyomasztó a kor, amelyben élünk, és veszé­lyeztetettségében nagyon is tö­rékeny a megújulásra készülődő természeti környezet. Egyebe­ken kívül erre is utal Czinke Fe­renc Fekete vitorla című vegyes technikával készült grafikai so­rozatának néhány lapja. Erdei Sándor üvegtervező iparmű­vész pasztellvilága jóval derű­sebb, Ég a napmelegtől című lapja pedig Arany János Toldi­Bobály Attila: Arany János jára utal a rekkenő nyári napo­kat idéző színvilágával. Földi Péter Állat című képe voltakép­pen nagyon is emberi helyzetet állít a néző elé, a létezés magá­nyosságát, az élet kiszolgálta­tott voltát. Somoskőy Odön: mű­vei, köztük nemcsak az Ősz a pusztán, hanem még a „forra­dalmas” Föltámadott a tenger is, inkább „ősziesek”, súlyosabb gondolati tartalmakat hordoz­nak. Lizsnyánszki Erzsébet gondolatai sem a könnyed lét­felfogásról szólnak, miként ezt a Csak szállunk az éjszakában című lap is jelzi. Gedeon Haj­nalka és Kele Szabó Agnes lap­jainak eleganciája „mögött” szintén valami megfoghatatlan nyugtalanságot érzékelhet a Iá togató. Orosz István viszont úgy látszik teljes szívvel bele­vetette magát a ta­vaszba. Tavaszi éb­redés, Visszatükrö­ződés című képein a színek és a fények villódzásának játé­kos öröme látszik. Hasonló friss tava­szi hangulatot árasztanak Csaba Mária pasztelljei, az Ébredés és a Ta­vaszi táj. Balogh Erzsébet tanyaképei pedig a hagyomá­nyos természetkö­zelség dokumentu­mai. Változatosak a tárlat tűzzo­mánc-képei. Mészá­ros Erzsébet Ablak című képének ma­dár jelképe, Ló- rántné Presits Lujza népművészeti indít­tatású variációi, Uj- helyiné Csincsik Orsolya „örvénylő” zománckompozí­ciói gazdag változa­tosságban mutatják be, mi mindent je­lenthet a tavasz, az élet megúju­lása az embernek. obály Attila két szép szo­borportréval (Arany Já­nos, Kós Károly), Molnár Péter plakettekkel, illetve egy kitűnően formált faszoborral gazdagítja a kis tavaszi tárlatot.-th B

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom