Nógrád Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-05-06 / 54. szám

12 CSALÁD, OTTHON, SZABADIDŐ 1994. március 5-6., szombat - vasárnap Dísznövény vagy gyógynövény? A növények besorolását egy-egy használati csoportban nem lehet mereven elvégezni. Ugyanaz a növény lehet díszítő értékű, ugyanakkor ehető (zöld­ség, gyümölcs) vagy gyógyító hatású. Régi paraszti kertjeink­ben előnyben részesítették a több célra használható növé­nyeket. Ezek közé tartozik a Carghamus tinctorius, magyar nevén a vadsáfrány is. A dísz­növénytermesztő tankönyvek­ben csak az utóbbi években sze­repel, azóta, amióta a szárazvi­rág virágkötészeti alkalmazása olyan divatos lett. A vadsáfrány Ázsiából származik, őseink vándorlásuk és honfoglalásuk során hozták magukkal, ter­mesztették tovább. Nagyon fon­tos festékanyagot lehet kapni a virág szirmaiból. A növény 80-120 cm magas, mereven föl­felé törő, elágazó szárvégeken nyílnak élénk narancsszínű vi­rágai. Virágai kemény fészek­pikkelyekkel rendelkeznek. Le­velei szúrós hegyben végződ­nek. Könnyen termeszthető, ha­zánkban szinte bárhol. Magve­téssel szaporítjuk, állandó he­lyére vetve kora tavasszal. Fő virágzási ideje július-augusztus. Ha fűszerillatú gyógynövény­ként akarjuk használni, a virág­szirmait csípjük ki a fészekvi­rágból. Szárítsuk meg szellős, száraz, de nem túl napos helyen. A tárolása hűvös, száraz élés­kamrákban történhet. (Műanyag edényben, zártan bepenésze- dik). A gyógynövény-szakiro­dalom az érelmeszesedést meg­előző szerek közé sorolja. En magam inkább ételek festésére használom, fűszerként. Egy-két csipet szirom szép sárgára festi a tápos csirkéből főzött húsle­ves színét.Díszítőértéke első­sorban szárazvirágként érvé­nyesül. Száraz időben, harmat felszáradása után szedjük, a tel­jes virágzást megelőzően 2-3 nappal. Hosszú szárral, 4-5 szá­las csomókba kötve, felesleges leveleit eltávolítva, száraz, szel­lős helyen felfüggesztve szárít­juk. Jól érvényesül szárazvi­rág-csokrokban, virágtálakban önmagában, vagy mással tár­sítva. A vadsáfránynál sokkal érté­kesebb a Carhamus sativus, ami az ókorban az egyik legdrágább fűszer- és gyógynövény volt. A bibéjét használták fűszer- és gyógynövényként ételfestésre, görcsoldásra. A középkorban hazánkban is termesztették. Ma már a vadsáfránnyal helyettesí­tik. Mint minden gyógyszer, erre is érvényes, hogy nagy adagban mérgező hatású. A sáfrányt legtöbben mint hagymás kora tavaszi dísznö­vényt ismerik. Latin neve: Cro­cus vemus. A tavaszi névnapo­kon (Julianna, Zsuzsanna), más ünnepeken (Valentin, nőnap) kedvelt cserepes áru. Virágai kehely alakúak, levelei kes- keny-szálasak. A levél kes­keny sége miatt az egyes növény kissé csupasznak hat, ezért szebb, ha csoportosan ültetjük. Ezért mutat jól öntözött gyep­ben, vagy más aljnövényzet kö­zött. A legtöbb fajta kora ta­vasszal nyitja virágait, de van­nak új hibridek, amelyek ősszel, a fagyok előtt virágzanak. Ki­sebb változatai nálunk is megta­lálhatók aljnövényként gyer­tyános-tölgyes erdőkben, ahol a környezetszennyezés még nem pusztította ki. À Crocus bibéje is tartalmaz festékanyagot, de ez fűszerként nem használható, mérgező hatású. V. Pénzes Judit Hetven éves Sydney Poitier Egy közelebbről sohasem meghatározott február végi na­pon, a húszas évek közepén, va­lahol a Bahamákon, vagy Mia­miban született, éppen hetven éve. Neve: Sydney Poitier. Az Oscar-díjas feketebőrű színész, a háború utáni új fekete azonosságtudat egyik szimbó­luma, 1950-ben robbant be Hollywoodba. Karrierje tipikus amerikai sikertörténet: a nyo­mortól a gazdagságig, bizo­nyítva, hogy az amerikai álom nemcsak a fehéreknek sikerül­het. Ötéves katonai szolgálat és dokkmunka után a New York-i Néger Színházban aratta első sikereit. 1964-ben A mezők li­liomaival nemcsak első fekete­bőrű színészként kapott Os- car-díjat, de az amerikai mozik első olyan fekete hőse is volt, aki anélkül hódította meg Hollywoodot, hogy énekelt, táncolt, vagy bohóckodott volna. Poitier életével és művé­szetével mindig a nemes feketét testesítette meg. Latinoskodó politizálásunk csapdái Nap mint nap tapasztalhat­juk, hogy szóban és írásban, a rádió adásaiban., a televízió kép­ernyőjén, a sajtó hasábjain a politika, politizál, politizálás, politikus, pártpolitika, pártpoli­tikus szavak egyre gyakrabban hallhatók és olvashatók, jelen­tésük és használati körük is egyre bővülőben. A politizál, politizálás szóalakok, a véle­ményt mond, állást foglal, állás- foglalás, a közéleti megnyilat­kozás, közérdekű nézetek meg­fogalmazása nyelvi formák mi­nősítésére is ráragasztjuk a poli­tika címkéjét. A politikai élet és tevékeny­ség jelenségeivel kapcsolatban gyakran halljuk és olvassuk ezeket a megnyilatkozásokat: sohasem politizáltam, nem va­gyok politikus alkat. Újságcik­keink címadásában szerepet ka­pott két latinoskodó szóforma: depolitizál, depolitizálás: „Bős kérdését depolitizáltuk" (Pesti Hírlap, 1993. máj. 2.). A megfe­lelő cikk szövegében olvasható regionális fórum, a politikai re­alizmus jelzős szerkezetek arról tanúskodnak, hogy a címbeli depolitizált (a politikától mente­sített) szó a politikai alkalmak szülte latinoskodó szók garma­dáját vonzza szerepvállalásra. Egy-egy szövegrészlet polari­zálódik (kitágul), előnybe ke­rülnek a latin eredetű nemzet­közi szóalakok, a mondanivaló megfogalmazásában. A ma­gyar megfelelő szavak nem jut­nak kulcsszerepekhez. Gyakran hallhatjuk és olvashatjuk ezt a mentegetőzést: hirtelenjében nem jön a szánkra és toliunkra a megfelelő magyar kifejezés. Az a politológus mondta ezt, aki azt állította, hogy „napjainkban so­kan esnek át meghökkentő poli­tikai metamorfózison”. Az át­változás, átalakulás tréfás és rosszalló áthallásokkal terhelt átvedlés magyar szóformák kö­zül egyik sem nyerte meg tet­szését. Tudományoskodó, feles­legesen szakszerűsködő, igye­kezetében mai pártpolitikusaink némelyike a pártpolitikai fóru­mokon, rádiós és televíziós be­szélgetéseken ezért halmozza az idegen eredetű nyelvi formákat. Csak egy példát ennek bizonyí­tására: „A választási kampány során a zavaró incidensek (za­varó mozzanatok) is inzultálják, irritálják, idegesítik, ingerelik) az előadókat és a hallgatókat, s így a kampány neuralgikus pontjává züllik a konjunktúrás (elvtelen, gátlástalan) politizá­lásnak” . Azt már megszokhattuk, hogy a Parlamentben, a tör­vényhozás (és nem törvényke­zés) választott testületében a képviselők lépten-nyomon eze­ket a szavakat emlegetik: kon­szenzus, koalíció, koncepció, reális, realitás, identitástudat; privatizáció; kompenzáció; sta­bilitás, potenciális, dimenzió, alternatíva; preferál, preferen­cia, stb. Bár hogy a politizálok széle­sebb körű rétege is bekapcso­lódjék az „egy nyelven beszélés és szóértés” folyamatába, hasz­nosabb lenne ezeknek a megfe­lelő maqgyar szavaknak is „po­litikai jogot adni” a megszóla­lásra, a szerepvállalásra: egyet­értés, megegyezés; politikai szövetség, csoportosulás; néző­pont, elgondolás; tényleges, va­lóságos, gyakorlati; megvaló­síthatóság; azonosságtudat, ma­gánosítás, kiegyenlítés, kárpót­lás; erősség, szilárdság, erős alap, biztonság; lehetséges, helyzeti előnnyel bíró méret, nagyság, arány; választhatóság, lehetőséget kínáló; előnyben, kedvezményben részesít, előny, kedvezmény, kivétel stb. A pártállásra, a pártoso- dásra tekintet nélkül politikai szakszóként minősítik a felso­rakoztatott latin megnevezése­ket, s mivel van egyenértékű magyar megfelelőjük, van vá­lasztási lehetőségük, melyikkel élnek. Az azonban már idegesíti az átlagpolitizáló polgárt, a dol­gozó tömeget, ha tömegesen hallják és olvassák őket. De az a szóhasználati jelenség sem tet­szik, hogy újra meg újra, szinte újult erővel tűnnek fel meré­szebben latinoskodó szó- és nyelvhasználati jelenségek: „A tömegkommunikációs eszkö­zökben hallhattuk ezt a szöveg- részletet: „A koalíció a parla­menti munkába korporálódik.” A latin corpus (ejtése: korpus), korporeus, korporatus (test, testi, testület, testületi) klasszi­kus latin szavak sorába illeszt­hető bele a korporál, korporáló­dik, s arra utaltak vele, hogy a koalíció (politikai közösség, csoport, szerves testület) egy­ségként vesz részt a Parlament munkájában. Csapdát állítanak az állam­polgároknak, a politizáló töme­geknek, ha ezeket a megnyilat­kozásokat hallják és olvassák: ”Extrém (túlzó, szélsőséges) ar­roganciával (kihívó viselkedés­sel, pökhendi magatartással) próbálnak pozíciókat (hatáskört, politikai előnyt, hatalmi helyze­tet) szerezni.” Több deákizáló politikai szó- használatban elszaporodtak a divatszavak is. így divatszóként minősíthetők a „szavazási pro­cedúra” (hosszadalmas szava­zási mód); voksoló szimpatizán­sok (szavazó rokonszenvezők), orientált voksok (irányított sza­vazatok). E példákból kitűnik, hogy a politikai sakkpartiban már vesz­tes a magyar szavaz, szavazó, szavazat, s győztes a latin voks, voksol, voksoló. A voksokra és mandátumokra pályázók remél­jük, megbecsülik azokat, akik szavazni fognak, s szavazataik­kal tesznek eleget politikai fel­adatvállalásuknak. Dr. Bakos József Szanatórium az ország tetején Kékestetőt vastag hó borítja. A turisták, síelők hódolnak kedvteléseiknek az ország legmagasabb pontjának hegyoldalán. Itt, az ország te­tején van a mátrai gyógyinté­zet, ahol számos légzőszervi és egyéb betegséget gyógyítanak. A közelmúltban felújított és korszerűsített szanatórium méltán szolgálja a gyógyulni vágyók érdekeit. Felvételeink is azt bizonyítják, hogy ebben a kulturált és sok szempont­ból már-már luxusigényeket kielégítő intézményben a „be­tegek” gyógyultan és egészsé­gesen térnek vissza a hétköz­napokba. (Fotó és szöveg: Perl Márton) Párbeszéd a vadászaton A vadásztársaság tagjai vissza­térnek a vadászatról. Egyikük izgatottan kérdezi: - Mindenki visszajött? - Igen - hangzik a válasz. Erre a vadász megkönnyeb­bülten felsóhajt, majd pedig a vízszintes 1. és a függőleges 14. sz. sorokban olvasható szavakat mondja. VÍZSZINTES: 1. A vadász szavainak első része (zárt betűk: H, N, K, Y) 14. Szerkezet, felépítés 15. ... és a varázsló (Thomas Mann regé­nye) 16. Ford. mutatószó 17. Galambféle madár 18. Ütlegel 19. Némán síró! 20. Vonatkozó névmás 22. Ollós állat 23. Tán­cos mulatság 24. Mindent he­lyettesítő szócska 25. Mitikus történet 27. Pörög 29. Színtelen, szagtalan gáz, a földgázban for­dul elő 30. Római öt és ötven 31. A mélybe 33. Vörös - ango­lul 34. Bírói döntést hozott 35. Görög napisten - eredeti helyes­írással 37. Ennek a közelébe 38. Svédország és Luxemburg gk-jele 40. Előadást félbehagy 42. Puha fém 43. Nógrád me­gyei település 45. Válogatott kézilabdázó (Csilla) 46. Női név 47. Annál lejjebb 48. Klasszikus kötőszó 49. Rang­jelző szócska 50. Felügyel rá 51. Úttörők jelszava volt 53. Teremsport 55. A hét vezér egyike 56. Szappanmárka 57. Meztelenséget ábrázoló művé­szeti alkotás 59. Fogaival őröl 60. A múlt idő jele 61. Arab fiúnév 62. Műszálféleség 64. Tanárképző, röv. 66. Hagy 68. Dunántúli város 70. Rendkívül parányi élőlény FÜGGŐLEGES: 2. Valami fölött a túloldalra tesz 3. Részben balra! 4. Hó- napnév-rövidítés 5. Együtt szü­letett testvérpár tagja 6. Széle­sebb csík 7. A megengedettnél idősebb. 8. A vércsatomája 9. Indulatszó 10. Magasabbra tart 11. Felső végtag 12. Az argon vegyjele 13. A szobából a sza­badba repülő 14. Az idézet foly­tatása (zárt betű: A) 18. Hasít 21. Határrag 23. Á Nemzeti Bank elnöke (Péter Ákos) 24. Bírói döntést hoz 26. Grafikus- művész (Károly) 28. Kézi szer­szám 29. Táplált 32. Ceausescu feleségének személyneve volt 34. Imre becézve 36. Ehhez ha­sonló módon 37. Mezőgazda- sági eszköz 39. Gabonát betaka­rítani 4L Alája helyezte 44. Ajakpirosító 47. ... mars! (taka­rodj!) 49. Sáros mélyedés az utakon (névelővel) 51. Emília bcézve 52. Nas ... (Tv-műsor címe) 54. Az erbium vegyjele 56. ... Moro (meggyilkolt olasz politikus) 58. Becézett Tibor 61. Levegő - görögül 62. Aga betűi keverve 63. Magas test- hőmérséklet 65. Méhlakás 67. Gépkocsi röv. 68. Törökország gk-jele 69. Newtonméter, röv. Báthory Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom