Nógrád Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-05-06 / 54. szám

1994. március 5-6., szombat - vasárnap KULTÚRA - MŰVÉSZET HÍRLAP 7 Páncélos volt Rétságon, regényt ír Sisáról - Balogh Béni meséi Az ifjúsági irodalom nagy öregje Balogh Béni Balassagyarmaton dedikálja tizenkettedik könyvét, ami Vártornyok és harangok címmel itt jelent meg. Alkotók és műveik a század első feléből Az élet színes gazdagsága Képkiállítás Salgótarjánban Kmetty János: Nagybányai részlet Balogh Béni tucatnyi mü­vében igen gyakran szerepel Nógrád. Salgótarjánban azt kérdeztük az írótól, vajon mi­kor és hogyan került kapcso­latba a megyével?- Nem innen származom, a kapcsolatom mégis nagyon régi- mondja. - Először 1943-ban jártam itt. újonc páncélosként szolgáltam Rétságon. Már itt is hallottam nógrádi történeteket a bevonult parasztfiúktól, de ek­kor még nem voltam író. Má­sodszor már ismert íróként ke­rültem kapcsolatba Nógráddal. Majoros Magdolna könyvtáros hívott meg író-olvasó találko­zóra Magyarnándorba. Való­sággal beleszerettem az itt hal­lott mesés történetekbe. így az­tán ide is gyakran visszajártam, később pedig Balassagyar­matra, Salgótarjánba és más városokba, falvakba is az Ipoly mentén és a Zagyva völgyében.- Kik segítettek Önnek?- Balassagyarmaton többek között sokat segített az anyag­gyűjtésben Podlipszky Ervin és Kamarás József, Szécsény- ben Fasching Károlyné, Salgó­tarjánban Czipó Ernőné és Koj- nok Nándor. így jelent meg a Vártornyok és harangok közvet­len előzményeként A rablólo­vag aranyai és az Omló bástyá­kon hulló csillagok című nóg­rádi regéket, mondákat, históri­ákat tartalmazó könyvem 1986-ban, illetve 1990-ben.- Lesz-e folytatása e mon­dakönyveknek?- Igen. amennyire az időm és az erőm engedi. Hetvenkettedik évemet taposom. Ilyenkor az aratásra kell gondolni. Nyolc könyvem van tartalékban, elbe­szélések, tárcák, kisregények, életrajzi regények, mesék és mondák. Ezeket szeretném megjelentetni.- Van-e ezek között nóg­rádi történet?- Nem is egy, bár nem kizá­rólag innen szól a mese. Az aranybalta című meseregé­nyemben például a magyar és a keleti népmesék motívumai alapján írtam történetet. A bal­sorsú „palóc” király viszont Aba Sámuel király viszontagsá­gos életéről szól, aki Abaúj, Borsod, Heves és Nógrád ka­barjainak nemzetségfője volt, Abasáron állt a palotája. Egyes vélekedések szerint a palócok éppen a kabarok leszármazottai. En persze nem vagyok történész és kutató, engem a mese érde­kel, ezt írom meg. Továbbra is foglalkoztat a nógrádi betyár, Sisa Pista élete. Si sa Pista bal­ladája címmel szeretnék re­gényt írni róla. I rányzatok, alkotók a XX. század első felének magyar festészetében címmel tekint­hető meg a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban az a kép­kiállítás, ahol az érdeklődők csaknem félszáz festményben gyönyörködhetnek. Ezek jó ré­sze a Mihályfi-hagyatékból való. A hagyaték Mihályfi Ernő Nógrád me­gye szülötte, 1898-ban Béren látta meg a napvilágot, s 1972-ben húnyt el Budapesten. Művészettörténeti értékű mű­gyűjteményének jelentékeny részét, majdnem hatszáz képet, grafikát a Nógrádi Történeti Múzeum őrzi. Sinkó Katalintól tudjuk, hogy a hosszú évtizede­ken át folyamatosan és tudato­san gyarapítón gyűjtemény belső magját a tizes, huszas évek leghaladóbb magyar avantgárd hagyománya képezi. Például a Tanácsköztársaság művészei közül Bortnyik Sán­dor, Nemes Lampérth József, Kmetty János, Gulácsy Lajos, Tihanyi Lajos képeit kedvelte, de legközelebb mégis Uitz Béla művészete állt hozzá, akinek műveiből igen gazdag gyűjte­ménnyel rendelkezett. Kiemel­kedő szerepet játszott Derkovits Gyula életművének elismerteté­sében is. Az 19451 után megélénkült mű­vészeti élet alkotó szereplőinek mű­veit is gyűjtötte. Ezen kívül az öt­venes és a hatva­nas évek művé­szetének számos értékes emlékét is őrzi a gyűjtemény, amelynek anya­gából már a ko­rábbiakban is több kiállítást rendez­tek Nógrád me­gyében. A művekben való gyönyörkö­dés élményén kí­vül kis művészet- történeti tanul­mánnyal is fölér­het a mostani salgótarjáni kiállí­tás meglátogatása. Különösen a diákok számára lenne hasznos ellátogatni a múzeumba, ahol a magyar művészettörténet nagy alakjainak eredeti műveit is­merhetnék meg. Az ember úgy érezheti magát a képek között, mintha kicsit a Magyar Nemzeti Galériában járna. Ez a program viszont helyben van, nem kell Budapestre utazni. Emberek, tájak A kiállítás egyik részét az ak­tok és az arcképek jelentik. Egy-egy jellegzetes ülő és fekvő akt látható Márffy Ödön­től, Uitz Bélától, Derkovits Gyulától, Rippl Rónai Józseftől, Czóbel Bélától. Az arcképek között elidőzhet a néző Gulácsy Lajos, Berény Róbert, Dési Hu­ber István, Barcsay Jenő portréi előtt, s tanulmányozhatja Iványi Grünwald Béla Szerelmespár, Gulácsy Lajos Misztikus kom­pozíció című képét. Nagy helyet foglalnak el a kiállításon a tájképek, amelyek ugyancsak igen változatos for­makinccsel jelzik a korszak művészi törekvéseinek gazdag­ságát, sokszínűségét. Egyebe­ken kívül Mednyánszky László Tájkép, Dési Huber István A budakeszi nagy fa, Kmetty Já­nos Nagybányai részlet, Derko­vits Gyula Emberek a vízpar­ton, Pór Bertalan Tájkép, Erdei táj, Czigány Dezső Falusi táj, Tájkép, Nagy István Dombos táj, Egry József Falusi házak, vagy éppen Bene Géza Palóc falu, Nógrádi dombok című festménye tartozik ide. Csendéletek S akkor még nem is szóltunk Román György Nyári ven­déglődéről vagy a csendéletek­ről, Czigány Dezső, Nagy Ist­ván, Rippl Rónai József, Kmetty János és mások virágai­ról, gyümölcseiről. Mindezek szintén az élet gazdagságáról vallanak.-mér Uitz Béla: Női képmás-th- - iüvTÏCI Vártornyok és harangok B alogh Béni, a neves if­júsági író legutóbbi könyve, a Vártornyok és harangok tavaly év végén látott napvilágot a balassa­gyarmati Novitas-B Kiadó gondozásában. A könyv nógrádi mondákat és regé­ket tartalmaz, amelyek a Börzsöny, a Cserhát, a Ka- rancs és a Medves tájain születtek, s élnek tovább itt-ott még ma is a mesélő kedvű öregek ajkán. Szó van bennük jeles királyok­ról és fejedelmekről, köztük II. Endréről, IV. Béláról, II. Rákóczi Ferencről, jó vité­zekről, Szondi Györgyről és másokról, akik hol a tatá­rok, hol a törökök vagy a labancok ellen küzdöttek, de írókról, író-politikusok­ról, sőt betyárokról is, így például Balassi Bálintról,, Madách Imréről, Mikszáth Kálmánról, Teleki László­ról, vagy éppen a híres nóg­rádi betyárról, Sisa Pistáról. Gyakran jár Nógrádba. Iskolákban, könyvtárak­ban, klubokban mindig né­pes gyereksereg veszi körül a mesélő kedvű Béni bácsit. A Vártornyok és harangok aë ötödik monda-könyve. Tóth Sándor: Angkürában álom-lantos Balassi Bálint emlékének Bármerre nézek nem találom Hangját az éj sodorja tán Kegyelet mély kútjába réved Emlékek szétdúlt halmazán Ki jön kezében húrolt lanttal Dalt ír török nótára jár csillag helyett az ostor-lámpa Diszkrét-fehér és halovány Arcokat nézek ismerősek Fehér ruhában egy leányt Őse magyar volt tán ki tudja Túlint az időtlen határ Mikor az ottomán vezényelt Zrínyi már tudta van kiút Amott a vígarcú gavallért A lány mellett a fess fiút Zsibong az est mecsetre fény dűl Falak tövében csapta el Strigoniumnak várfokánál Azért még most is énekel Ankara, 92. május. (Angküra Ankara fríg neve) Tűnődő arcok, tündöklő hegyek Oláh Jolán álomvilága Kovács Bodor Sándor salgótarjáni független filmes Ha szár­nyam lenne repülnék címmel készített portréfilmet Oláh Jolán ugyancsak salgótarjáni naív festőről. A film ősbemutatóját feb­ruár 21-én tartották a József Attila Művelődési Központ klub­jában, ahol ez alkalommal kiállítás is nyílt Oláh Jolán müveiből. Ezt március 7-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Cím nélkül A Salgótarjánban szüle­tett művész az utóbbi években a magyaror­szági cigány naív fes­tészet kiemelkedő alakjai közé emelkedett, kiállításaival nem­zetközi hírnevet szerzett Nóg- rádnak. Művei sikert arattak Prágában, Varsóban, Bécsben, Berlinben, New Brinswikban, Delhiben. Balogh Balázs And­rással közösen mutatkozott be a párizsi Magyar Intézetben 1992-ben. Mostani salgótarjáni kiállításán az utóbbi időben szü­letett rajzait, pasztelljeit és olaj­képeit tárja a közönség elé. Oláh Jolán lírai alkatú mű­vész, akinek képein egyfajta személyes mitológia is jelen van. Érzékeli a létezés veszé­lyességét, a fenyegetettséget, de ennek ellenére - vagy talán ép­pen ezért - az élet szépségét hangsúlyozza. Vázlatos, szépen színezett pasztelljei, köztük A farkas, az Eltűnődve, a Sziget, a Kalitkában, A kövek is virágot fakasztanak, az Egy szebb élet, a Mint egy villámcsapás, a Gyertyagyújtás ezt a tűnődő, ki­csit elvágyódó, a társadalmi, tör­ténelmi tragédiák ellenére is bi­zakodó magatartásról adnak hírt. Még inkább jellemzi ez az ag­gódó, a nagyvilág csodájára nyi­tott emberi és a alkotói beállított­ságot festményeinek sora. A Mi többé már nem mulatunk című képen az emberi arc egybemo­sódik a hegedűvel és a vonóval, jelezve, az elmúlás mindig vég­leges ugyan, de talán sohasem Védve a vihar előtt teljes, tovább hallatszik az egy­szer fölcsendült muzsikaszó. A hovatartozásom nem tudom című festményen minden kék és hullámzó. A vízbe merült női arc igen gazdag jelképiséget hordoz, végső soron a létezés egységéről vall. Nagyon szé­pek az élénk színű napfelkel­ték és álomszerű tájképek, amelyeken gyakran tűnnek föl a különös formájú és színű hegycsúcsok.-th

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom