Nógrád Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-05-06 / 54. szám
6 HÍRLAP HÉTVÉGI MAGAZIN 1994. március 5-6., szombat - vasárnap Nógrád megyében kevés a tudományos minősítésű szakember Temperamentumos cowboy A helyi értelmiség is bevonható az értékteremtésbe A Szécsényi István által a múlt század húszas-harmincas éveiben alapított Magyar Tudományos Akadémia hosszú évtizedeken át egyetlen - budapesti - központtal működött. A hatvanas években merült fel az úgynevezett decentralizálás igénye, amely fokozatosan valósult meg a vidéki egyetemi városokban: Debrecenben, Pécsett, Szegeden, Veszprémben. Utoljára - 1979. november 30-án - jött létre az észak-magyarországi régió - közte Nógrád megye - tudományos életét összefogó Miskolci Akadémiai Bizottság. Dr. Terplán Zénó egyetemi tanárt, akadémikust, az 1993. október 29-ei tisztújító közgyűlésén választották meg újabb három esztendőre a MAB elnökévé.- Hogyan alakult a tisztségviselők névsora, a MAB vezetése? - kérdeztük a közelmúltban Salgótarjánban járt elnököt.-A MAB Heves megyei al- elnöke ugyancsak „régi”, - Bocsa Iván Kompoltról -, viszont a Nógrád megyei alelnök és a tudományos titkár szeméDr. Terplán Zénó: Nógrád megyében mindössze tízen lyében új arcokat üdvözölhetünk a MAB vezérkarában. Az önök megyéjét dr. Szabó Zoltán a megyei kórház urológus főorvosa képviseli, míg a tudományos titkár dr. Újszászy László belgyógyász főorvos lett Miskolcról.- A huszonnyolc tagú vezetőtestületet egyébként a megyék, a szakmák és a tudományos fokozatúak arányában állítottuk össze. Az utóbbiak számában nagy különbségek vannak a három megye között. Amíg Bor- sod-Abaúj-Zemplénben több mint 300 tudományos fokozattal rendelkező szakember tevékenykedik, Hevesben 50-60 között van a számuk, Nógrádban mindössze tizen vannak. Ennek megfelelően Nógrád megyét mindössze ketten képviselik: Szabó Zoltán és dr.Tamáskovits Nándor. (Az előző ciklusban ugyancsak ketten voltak tagjai a MAB vezetésének: dr. Csiky Miklós és dr. Szilágyi Tibor).- Történt-e változás a MAB szervezeti felépítésében?-Lényeges nem, hiszen továbbra is szakbizottsági, munkabizottsági rendszerben dolgozunk. Az előbbiből 13, az utóbbiból viszont már több mint 60 van. Csak az egészségügygyei, az orvosi munkával összefüggően tizenhét munkabizottság működik. Érdekes, hogy a régióban nincs orvosi egyetem, mégis a gépészek után az orvosok között van a legtöbb tudományos minősítésű szakember.- Hogyan tartja a kapcsolatot a MAB a más megyékben élő értelmiségiekkkel?- Egyrészt a fent említett bizottságok folyamatos tevékenységén keresztül, másrészt pályázatokkal is segítjük a tudományos kutatómunkát. Salgótarjáni látogatásomnak éppen az az egyik célja, hogy a pályázatok anyagi hátterét jelentő alapítványi tőkéhez kérjem a város támogatását is. Meg kell említeni a MAB székházban működő klubunk rendszeres és színvonalas programjait is, azonban ezek kétségkívül inkább a helyben, illetve a közelben lakók számára elérhetőek.- Önök szerint nem kellene, nem lehetne szorosabbra fűzni a kapcsolatokat a nógrádi értelmiséggel?-De igen, mi is gondolkodunk rajta, hogy ennek érdekében mit tehetnénk, hiszen a MAB nem zárt szervezet és tevékenysége nem merülhet ki a tudományos minősítésű szakemberek összefogásában. Ráadásul korábban ezek a kapcsolatok valóban erősebbek, gyakoribbak voltak. Most első lépésként arra gondolunk, hogy Nógrádban tartanánk valamelyik soron következő MAB ülést, és felajánljuk egy olyan üléssorozat lehetőségét is, amelynek keretében valamennyi szakbizottságunk itt ülésezne.- Természetesen a nógrádi értelmiség aktivizálása elsősorban a mi feladatunk - veszi át a szót dr. Szabó Zoltán, a MAB újdonsült nógrádi alelnöke.- A megválasztásom óta eltelt időben arra törekedtem, hogy az értelmiségi műhelyek (múzeum, főiskola, TIT és más szervek, intézmények) vezetőivel áttekintsük a helyzetet és felelevenítsük, illetve kialakítsuk a MAB-al való kapcsolataikat. Ezt persze csak az első lépésnek tekintem a munkámban. Most az következik, hogy az úgynevezett kisdoktorokat is számba vegyük és a nagy létszámú pedagógus értelmiséget Dr. Szabó Zoltán, a MAB újdonsült nógrádi alelnöke is elérjük valamilyen módon. Fontos feladatomnak tartom, hogy a megyében élő szakemberek az eddiginél jóval nagyobb arányban vegyenek részt a MAB tudományos pályázatain.- Meggyőződésem, hogy több értéket tudnak felmutatni, létrehozni a nógrádi értelmiségiek is, ha megfelelően sikerül őket motiválni, ösztönözni. Csongrády Béla Michael Nouri, a Flashdance temperamentumos szeretője a forgatási szünetben Los Angeles-i otthonában pihen, s éppen cow- boykellékeit rendezgeti. Hm, pedig nem néz ki tehénpásztornak... Génmutációval az örökkévalóságba Kétszer annyi ideig élhetünk majd? E gyetlen gén mutációja kétszeres hosszúságúra növeli a giliszta életét. Ez a meglepő felismerés talán egyszer majd még sokkal hosszabb és egészségesebb emberi élethez vezethet el - vélik a tudósok.- A mutált génnel a giliszták egészségesnek és elevennek látszottak, míg a velük egyidős, de mutált génnel nem rendelkező giliszták addigra már elpusztultak - jelentette be Cynthia Kenyon az amerikai California Egyetem biokémia professzora. Vajon joggal remélhető-e, hogy ugyanez a folyamat az emberi szervezetben is képes végbemenni? Az egyik tanulmányban, amelyet a Nature című folyóirat közölt, beszámoltak az úgynevezett ceanorhabditis elegansz- szal végzett kísérletekről, amely a földben él, és baktériumokkal táplálkozik. A kutatók felfedezték, hogy a hosszú élethez a daf-2 elnevezésű gén mutációja vezetett. Csupán a viszonyítás végett: a giliszták tizennyolc nap helyett csaknem negyvenkét napig éltek. Ha megértjük, hogy valójában miként funkcionál ez a bizonyos daf-2 gén, akkor bepillantást nyerünk az ember öregedési folyamatába, s ezt talán később közvetlenül is hasznosítani tudjuk - mondta a kutatónő. Ferenczy Europress Kibújtak testükből T izennégy évesen a karácsonyi ünnepek alatt rokonoknál voltam. Az ágyban feküdtem, és nem tudtam elaludni. Hirtelen úgy éreztem, mintha az ágyhoz szögeztek volna, és egyidejűleg kivetettek volna a térbe, magasra a falak mentén, egészen a plafonig. Onnan fentről néztem le önmagámra. A testemre nehezedő rejtélyes nyomás miatt nem tudtam mozdulni - emlékezik Louise Spicer. Az efféléket sokáig zavaros, bolond beszédnek tartották. Újabban azonban már komolyabban veszik ezeket a tapasztalatokat, és tudományosan vizsgálják. Az oxfordi egyetemen az egyik doktori értekezés 406 személy testen kívüli élményeivel foglalkozik. Charles McCreery, a Pszichofizikai Intézet kutatója közölte: ezek az élmények gyakoribbak, mint ahogy általában gondolnánk. Minden ötödik embernek akadt már az élete valamely pillanatában efféle tapasztalata. A legtöbbjüknek 15- 25 éves korában. A fiatalokat gyakrabban ragadják el érzelmi hullámzások és hangulatok. Az az érzés ugyanis, hogy valaki kikerül a saját testéből, főként olyan helyzetekben lép fel, amikor a test ellazul, de a gondolatok és az érzések összevisz- sza kavarognak. Melanie Benton éppen az utcán sétált, amikor átélte testen kívüli élményét.- Hirtelen a magasba emelkedtem, s lenéztem önmagámra. Láttam, hogy a testem megállt, balra és jobbra tekintett, mert át akart menni az úttesten. Azt is észrevettem, hogy a fejemen nem elég egyenes a választék. Mérges lettem, s ettől újra visz- szatértem a testembe. A kutatás során kiderült, hogy a vizsgált személyek kétszer annyira hajlamosak a migrénre, mint azok, akiknek nem volt testen kívüli élményük. Nyolcvan év után a Titanicról hozták fel Szabó lmre:Csak saját magam és az emberek örömére Visszakapta apja óráját F ekete pöttyökkel díszített aranyórát adtak át a 97 éves angol Edith Hais- mannak pár napja Southamp- tonban. Az óra a matróna édesapjáé volt, s 80 évig a hullámsírba süllyedt Titanicon vesztegelt, ám most megtalálták. Edith 16 évesen részt vett azon az utazáson, amikor a luxusgőzhajó 1912. április 15-én éjjel jéghegynek ütközött és elsüllyedt. 0 és édesanyja a 700 túlélő között volt. A papa azonban 1512 sorstársával együtt a tengerbe veszett. Savanyú fesztivál Mantonban minden évben megrendezik a citromfesztivált. A Cote d’ Azur szenzációja érdeklődők, bámészkodók ezreit vonzza a „tett színhelyére”. Az immár hatvanegyedik ilyen fesztiválon citromból, narancsból kedves, furcsa szobrokat készítettek, s kocsin körbehurcolták a városon. Lopótökből csalogatott csodálatos hangok Nyolcvanhárom évesen szájharmonikán és lopótök- hégedűn saját gyűjtésű népdalokat játszik / E l közöttünk, Nógrádban egy különleges ember, csöndben és szerényen. Jobb sorsra lenne érdemes, hiszen elismert mestere a hangszerkészítésnek. No, nem sztradiváriak kerülnek ki a keze alól, hiszen a hegedűk váza nem más, mint egy-egy lopótök... Ebből a „nemes anyagból” hihetetlen hangú és értékű eszközt varázsol az idős mester. A nagy hírű hegedűkészítők is bizonyára elcsodálkoznának, ha megkérdeznék tőlük: lopótökből tudnának-e hegedűt készíteni? A páratlan ötlet a Szurdokpüspökiben élő Szabó Imrének jutott eszébe. Hogyan?- Bort szívtam bele, s egyszer csak leesett a földre a lopótök - magyarázza Imre bácsi, aki immáron 83 éves. - A felső szára levált a töknek, s akkor villant fel bennem: miért ne lehetne ebből hegedű? Hamarosan hozzá is fogtam. Sikerült egy régi hegedűnyakat a lopótökbe építeni, amelyet addig formáltam, amíg egy hét alatt hegedű lett belőle. Igen ám, de ebből a „csodabogárból” semmilyen hangot nem tudtam kicsalni. Hiába kérleltem a hangocskát: „jöjjön ki hozzám, kint világosabb van...” - de biz az nem jött. Egy héttel később leakasztottam a szögről, és felhangoltam. Oly tökéletes hangot adott, hogy elmondani sem lehet. így kaptam meg az első lo- pótök-hegedűt és hangját, amit a Népművészeti Múzeum őriz... Imre bácsi víg kedélyű családba született, de kezdetben csak cselédek szórakoztatására zenélt... Tizenegy éves volt, amikor szülei beíratták a polgári iskolába. Rendkívüli felfogóképessége révén az iskola igazgatója mindjárt a negyedik osztályba akarta áttenni. Nem sokáig élvezhette azonban a tudás bűvös erejét, mert két év után abba kellett hagynia a tanulást. Itt-ott alkalmi munkásként dolgozott. Családja szegény körülmények között élt, így szükség volt minden munkás kézre...- Ilyen körülmények között miképpen jött rá, hogy tehetség lakozik benne mind a zenéléshez, mind a hangszerkészítéshez, s kitől tanult muzsikálni?- Senki nem tanított - mondja. - Gyermekkoromban, minden előképzettség nélkül kezdtem játszani. Hogy zene- szeretetemnek hódoljak, vásároltam hegedűt, cimbalmot, nagybőgőt és lakodalmakba, búcsúkba jártam muzsikálni. Aztán jött a háború, és a németek a hangszereimet eltüzelték. Már csak álmaimban játszottam és tervezgettem.- Ötvenöt éves koromban leszázalékoltak, és az első lopótök- hegedűt 1963. május 9-én készítettem el - mondja lelkesen. - - Szerettem a természetet is, ahol nyugalomra, békére leltem. Soha nem tértem haza egy-egy értékes fa nélkül. A fából fűrész, kés, fareszelő segítségével ci- terát, cimbalmot, dobot fabrikáltam. Imre bácsi népdalgyűjteménye mára kétezernél is többre becsülhető. Összeírta az ismert népdalokat, ezek mellé komponálta saját szerzeményeit. Hangszercsodáin szívet gyönyörködtető muzsika szólalt meg. Magáról szerényen ezt vallja.-Volt, amikor kilenc hangszeren játszottam egyszerre. Bejártam Magyarországot. Meghallgattak a fiatalok és az idősek is. „Alamizsnát” senkitől sem fogadtam el; csak a magam és az emberek örömére, szórakoztatására jártam az iskolákat, a művelődési házakat. Amerre jártam, mindenhol szerettek. Ezt az érzést soha nem fogom elfelejteni.- Elégedett-e az életével?- Igen, mert számomra a legfontosabb, hogy szerettek, és én is szeretem az embereket. Durucz Anette
