Nógrád Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-31 / 76. szám

1994. március 31., csütörtök HÍRLAP 11 Bede Miklós megérezte a siker ízét, és nem akar leszokni róla „Újra bajnok akarok lenni!” Azt hiszem, jó néhány salgó­tarjáni kosárrajongó féltve dédelgetett álmát fogalmazza meg Bede Miklós, az SKK já­tékosa, aki 1991-ben bajnok­ságot nyert a Szolnoki Olaj­bányász színeiben. Bede Miklós Tarjánban sze­retne ismét csúcsra jutni Miklós tősgyökeres szolnoki volt. 1969-ben született, és már 11 évesen elkezdett ismerkedni a kosárlabdázás alapjaival. Első edzője, Lőrinci Andorné sajnos épp a napokban hunyt el.- Megviselt a halálhíre, hisz ő volt, aki a kezembe adta elő­ször a labdát - mondja szomo­rúan a fiatal játékos. Bede 16 évesen már az NB I-es gárda keretéhez tartozott. A középiskola elvégzése után a katonaság miatt másfél évre el­került a csapattól. Több mint érdekes, hogy egy NB I-es játé­kosnak nem biztosítottak sem­milyen kedvezményt. A leszerelés után visszake­rült a Rezák László-féle csapat­hoz, és jött az 1990/91-es si­kerév. 33 mérkőzésen tagja volt a csapatnak, és 17 alka­lommal a pályán is bizonyítha­tott.- Hogy élted meg a bajnoki győzelmet?- Minden embernek kívá­nom ezt az érzést. Feledhetet­len. Emlékszem, Zalaegerszeg­ről jöttünk haza, és hajnalban még 2-3 ezer ember várt min­ket Szolnokon. Jó lenne még egyszer megélni ilyet.- A siker után mégis menned kellett?- Számomra a mai napig ért­hetetlen a dolog, de most már mindegy. Nyíregyházára kerül­tem, ahol Skurin és Taraszov mellett a harmadik húzóembere voltam a csapatnak. Közel négyszáz pontot dobtam a baj­nokságban. Nyíregyházáról magánjellegű problémák miatt távoztam, és Nagykőrösre ke­rültem. Itt végképp nem jöttünk ki az edzőmmel, és a háromé­ves szerződésem közös meg­egyezéssel felbontottuk.- Onnan kerültél Tarjánba?- Remélem kosaras pályafu­tásom utolsó állomása lesz. So­káig szeretnénk maradni. A Nagykőrösön elszenvedett herce-hurca után megváltás az SKK-ban játszani. A csapat, a vezetés, az edző kiváló hármast alkot. Nagyon jól érzem ma­gam, és biztos vagyok abban, hogy ez a csapat sokra hivatott. Kiváló gárda, és egyre jobban összerázódik Farkas Attila irá­nyítása alatt. Érzem, hogy bíz­nak bennem, és tolerálják, hogy alázattal viseltek a játékkal és a társaimmal szemben. Ezt az évet nagyon sajnálom, hogy így alakult, de majd jövőre... A rá­játszáson azért bizonyítanunk kell a sok sérülés ellenére is.- A távlati terveid?-A szerződésem ideköt, de anélkül is maradnék. A barát­nőm is itt tanít, és jól érezzük magunkat. Még sokat szeretnék tenni a salgótarjáni kosárlabdá­ért, hisz ilyen közönségünk csak Szolnokon volt. Megkérdeztük a mestert, Farkas Attilát, mi a véleménye a játékosról.- Miklós nagyon jó közös­ségi ember, jó hozzáállással, nagy teherbírással. Sok munká­val nagyon hasznos tagja lesz a csapatnak, és hosszú távon megoldhatja az irányító prob­lémánkat. D. T. A Fenyő SE az Európa-kupára készül Bajor karatésok Tarjánban Talpai József (balra) és Józsa Barna, a Fenyő válogatottjai Az utóbbi néhány évben jó pár érmet, helyezést, és ezzel di­csőséget, elismerést szerzett a Fenyő SE karatecsapata. Ter­mészetesen nem elégedtek meg az eddig kivívott sikerekkel - nem is olyan fából faragták őket -, hanem többre, előke­lőbb helyezésekre vágynak. Felkészülésük egyik legfon­tosabb állomását az immár tíz éves múltra visszatekintő bajor kapcsolat adja. A napokban is Salgótarjánban tartózkodik a TSV Grassbrun kis különítmé­nye. Róluk tudni kell, hogy Andreas Schölz, az egy dános szakvezető keze alatt jó né- mány német válogatott és baj­nok nevelkedett már. Pillanat­nyilag is többen eljöttek közü­lük Tarjánba, és próbálják csi­szolni, finomítani Talpai Jó­zsiék technikáját, mert a tarjáni karatésok bevallása szerint is legalább húsz év van a két or­szág karateoktatása között. Rá­adásul Magyarországon a ver­senykarate még háttérbe szorul, így a mostani közös edzőtábo­rozás egyedülálló kezdeménye­zés hazánkban. A Fenyő SE tagjai nem tit­kolják: szeretnének olyan tech­nikai fogásokat ellesni, ame lyeket megtanulva, tökéletesít­ve a csapat javára, jobb helyezések elérésére tudnak fordítani. Annál is inkább, hisz nya­kukon a budapesti Európa-kupa, a- hol ők is szeret­nének ott lenni. Addig azonban még náhány „po­fon” elcsattan a Karancs tövében. A bajor csapat tagjait a hét vé­géig, pontosabban vasárnapig látják vendégül Salgó­tarjánban. A kö­zös edzések mel­lett persze szóra­kozásra, városné­zésre és közös bu­lizásra is nyílik majd alkalom. A hátra lévő programjukból a szombati nap a legígérete­sebb, amikor is délelőtt tíz óra és fél tizenkettő között de­monstrációs edzést tartanak a Madách Gimnáziumban, dél­után pedig versenyre kerül sor a két csapat között. A Gagarin is­kolában 16 órakor sorra kerülő összecsapáson az ifjúsági és ju­nior versenyzők mellett a fel­nőttek is küzdőtérre lépnek.d. t. Andreas Schölz (balra) a bajorok mestere Labdarúgó megyei II. osztály, Keleti csoport Atlétika, megyei mezeifutó-bajnokság - Nyomasztó érdektelenség Bárkányban botlott a Karancskeszi Alig néhányan lézengtek a rajtnál Mindenképpen indokolt az is­kolák közötti páros versenyek rendszerének kialakítása - fo­galmazott határozottan dr. Pal- konyay Gábor, a megyei atléti­kai szövetség elnöke, aki kez­deményezéséhez mind maka- csabbul keresi a társakat. Határozottan vallja: a sporto­lás és a versengés szorosan ösz- szekapcsolódik, azaz a motivá­lás szempontjából nélkülözhe­tetlenek a versenyek. !‘ Valószínűleg igaza van a lel­kes sportvezető-orvosnak, bár mindig akadnak, akik vitatják a versenyek fontosságát. Köny- riyen bizonyítható azonban, hogy amelyik sportágban nincs elegendő versenyzési lehető­ség, az veszít népszerűségéből. Ennek lehetünk most tanúi megyénkben is, amikor mind hevesebb fiatal választja a ko­rábban nagy népszerűségnek örvendő sportágat, az atlétikát. ! Ma már sok versenyt - jó­részt anyagi okok miatt - ösz- szevontan rendeznek. így tör- t int a múlt hét végén is, amikor az igen látványos mezei futás­ban Salgótarján és Nógrád me­gye bajnokságát együtt rendez­k Alsó-Ponyipusztán. A korábban rangos nógrádi atlétikai eseményt most csupán néhány karancsaljai és kazári fiatal indulása emelte megyei rangra. Az pedig több, mint el­gondolkoztató, hogy az általá­nos iskolás korosztálynál idő­sebbek alig indultak. Nyílván ennek is alapos oka van. Szokás manapság - nem alaptalanul - az anyagi eszkö­Garami Katalin ezúttal sem talált legyőzőre zök hiányára hivatkozni. Gya­nítható azonban, hogy más té­nyezők is szerepet játszanak az egyik legszebb és legfontosabb alapsportág helyzetének alaku­lásában, mint ezt Palkonyay doktor is sejtetni engedi. Nógrád megye 1994. évi me­zei futó bajnokságának eredmé­nyei. Lányok. 10-11 évesek: (30 induló - 1000 m): 1. Bene Judit (Gagarin), 2. Grúz Éva (Petőfi), 3. Kocsis Ágnes (Pe­tőfi). 12 évesek: (21 - 1000 m): 1. Szupuka Gabriella, 2. Mol­nár Petra, 3. Bogár Edina (mind Petőfi). 13 évesek (21 — 1000 m): 1. Hegyi Andrea, 2. Ger­hardt Erika, 3. Varga Diana (mind Petőfi). Csapat: 1. Petőfi I., 2. Petőfi II., 3. Beszterce. 14 évesek (12 - 1500 m): 1. Gu­lyás Szilvia (Petőfi), 2. Huszár Gabriella (Kodály), 3. Nyitrai Adrien (Petőfi). Csapat: 1. Pe­tőfi I., 2. Petőfi II. 15 évesek (6 - 1500 m): 1. Garami Katalin (Petőfi), 2. Szűcs Dóra (Ma­dách), 3. Rider Judit (Zagyva­róna). 16-17 évesek (4 - 2000 m): 1. Dudás Katalin, 2. Vág- völgyi Zita, 3. Somoskeőy Gerda (mind Öblös SC). Csa­pat: 1. öblös SC. 18-19 évesek (1 - 2000 m): 1. Hegedűs Erika (Domyay). 20-34 évesek (1 - 2000 m): 1. Sarló Emília (SKDASE). Férfiak: 10-11 évesek (33 - 1000 m): 1. Pálfi Gábor (Besz­terce), 2. Kovács Péter (Petőfi), 3. Drevenka Dávid (Petőfi). 12 évesek (19 - 1500 m): 1. Szol­noki Ádám (Petőfi), 2. Deme János (Gagarin), 3. Nagy Csaba (Beszterce). 13 évesek (20 - 1500 m): 1. Zagyi Gábor (Pe­tőfi), 2. Ozsvárt Henrik (Pe­tőfi), 3. Bogdán Tamás (Kazár). Csapat: 1. Petőfi I., 2. Besz­terce, 3. Petőfi II. 14 évesek (13 - 2000 m): 1. Hegedűs Ádám (Petőfi), 2. Sándor Tamás (Beszterce), 3. Szabó Krisztián (Petőfi). Csapat: 1. Petőfi I., 2. Petőfi II. 15 évesek (11 - 2000 m): 1. Márton Gábor (Gagarin), 2. Szabó András (Kazár), 3. Sztráska András (Beszterce). Csapat: Beszterce, 16-17 éve­sek (3 - 4000 m): 1. Plavecz Róbert, 2. Szomszéd Norbert, 3. Furtner István (mind Öblös SC). 18-19 évesek (4 - 4000 m): 1. Szőllős András, 2. Szomszéd Norbert (mindkettő SKDASE). 3. Bogdán József (Öblös SC). 20-39 évesek (3 - 4000 m): 1. Langer Olivér (Öb­lös), 2. Telek András (SKDASE), 3. Erdélyi Gyula (SKDASE). Pontot veszített Nagybár- kányban a listavezető Ka­rancskeszi - ez volt a forduló meglepetése a labdarúgó me­gyei II. osztály keleti csoport­jában. A Salgglas simán győ­zött, ezzel egy pontra megkö­zelítette vetélytársát. NAGYBARKÁNY-KA- RANCSKESZI 1-1 (0-0). Nagybárkány, 300 néző, v.: Hoffmann. Nagybárkány: Adame - Godó, Sánta, Lőrincz, Zsély - Bartkó, Tóth, Géczi, Prezeriszki - Alapi, Oláh. Csere: Boros, Ravasz, Oláh A. Karancskeszi: Hiesz - Ákos, Bartha, Herczeg Z„ Bobál - Mancsi, Polaneczky, Streho - Szilágyi, Szeles T., Dénes. Cser: László, Holló, Bartha. Gl.: Boros, ill. Polaneczky. A vendégek rutinját lendületes, jó játékkal ellensúlyozta a hazai együttes. CERED-MÁTRASZELE 3-3 (2-3). Félbeszakadt a 76. percben. Cered, 200 néző, v.: Balázs I. Gl.: Simon, Bódi, Kaspár, ill. Gál, Susán, Kaszár. A jó iramú, sportszerű mérkő­zést a 76. percben a mátraszelei Farkas Z. súlyos sérülése után szüntette be a játékvezető. A ta­lálkozót a pályán elért ered­ménnyel igazolták. Ifi: 2-1. KAZÁR-VIZSLÁS 1-0 (0- 0). Kazár, 200 néző, v.: Sánta. Gl.: Nagy I. A szomszédok rangadójának megnyerése némi vigasz a sereghajtónak. Ifi: 3-0. MIHÁL YGERGE-KA- RANCSALJA 4-0 (4-0). Mi- hálygerge, 150 néző, v.: Hoff­mann. Egy félidő elég volt- ifi: 7-0. SALGGLAS-NÓGRÁD- MEGYER 3-0 (2-0). Salgótar­ján, Sugár út, 200 néző, v.: Vi- linyi. Könnyedén nyertek a ha­zaiak. Ifi: 4-0. IPOL YT ARNÓC-MÉN­KESI BÁNYÁSZ 3-0 (1-0). Ipolytamóc, 100 néző, v.: Mis­kei. Gl.: Oláh, Botos R., Sisa. A minden csapatrészükben jobb hazaiak megérdemelten nyer­tek. Ifi: 1-2. SÁGÚJFALU-ZAGYVA- RÓNA 4-1. Ifi: 0-0. Részletes tudósítást nem kaptunk. Palkovits Gyula A bajnokság állása 1. K.-keszi 16 14 1 1 43- 7 29 2. Salgglas 16 13 2 1 44-10 28 3. Cered 16 7 4 5 34-23 18 4. N.-bárkány 15 7 3 5 28-22 17 5. Mátraszele 16 6 5 5 24-21 17 6. M.-gerge 16 5 5 6 34-33 15 7. Ságújfalu 16 5 4 7 21-21 14 8. K.-alja 16 5 4 7 24-31 14 9. Vizslás 16 6 2 8 22-29 14 10. Etes 15 4 6 5 19-28 14 11. N.-megyer 16 3 6 7 16-26 12 12. I.-tarnóc 16 5 2 9 26-38 12 13. Z.-róna 16 4 4 8 23-40 12 14. Ménkes 16 6 0 10 22-40 12 15. Kazár 16 3 4 9 16-27 10 Mától szigorúbb átigazolási szabályok Éjféltől szigorúbb átigazolási szabályzat lépett életbe a ma­gyar labdarúgásban. Nagy visszhangot váltott ki, hogy az ETO FC Győr labda­rúgócsapata jobbhátvéd híján, ám kizárólag a Ferencváros el­leni keddi Magyar Kupa-mér­kőzésre leigazolta a siófoki Olajos Sándort, aki a hét végén már újra a Balaton-parti együt­tes színeiben szerepel. Nos, most már biztos, hogy jó ideig ez volt az utolsó ilyen tranzakció, hiszen amint Kornis István, az MLSZ átigazolási bi­zottságának elnöke elmondta, március 31-től jelentősen mó­dosul az átigazolási szabályzat. Az új előírások már nem tesznek lehetővé ilyen, egyetlen találkozóra szóló kölcsönadá­sokat, legalábbis NB I-es klu­bok között nem. Ezentúl évente két átigazolási időszak lesz: az egyik január 1 -je és február 28-a, a másik jú­lius 1-je és 31-e között. Szerződéses labdarúgó egy- egy ilyen időszakban csak egyszer igazolhat át. Létezik viszont a kettős játékjogosult­ság, amely nem minősül átiga­zolásnak. Két egyesület megál­lapodása értelmében az NB I-es futballista NB Il-es vagy NB III-as klubban is szerepelhet. A fogadó egyesület azonban legfeljebb három ilyen játékos­sal rendelkezhet, illetve egy já­tékos csak egyszer köthet ilyen jellegű megállapodást. A kettős szereplésre az MLSZ átigazolási bizottsága ad engedélyt, azaz bocsát ki szá­mozott betétlapot. Ehhez a két egyesület és a labdarúgó közös megállapodása, a játékos egy igazolványfényképe, tagsági igazolása, valamint 5000 forint költségtérítés szükséges. Ehhez már ember kellett j Háromszázan a Cserhát-teljesítménytúrán Ez volt ám a nagy-nagy kirán­dulás. Ötven kilométert letal­palni - hát, ehhez már ember kell, nem pedig afféle nyám­nyila, anyámasszony katonája. Különösen így, hogy az ötve­nest a tizenkét órás szintidőn belül kellett teljesíteni a vállal­kozó szellemű túrázóknak. A Cserhát 50 teljesítménytú­rát immár második alkalommal rendezte még a Cserhát Baráti Társaság és a Pásztói Birkózó és Szabadidő Egyesület. A hét végén a borult idő és az erős szél mit sem zavarta a ter­mészet szerelmeseit: mintegy háromszáz vállalkozó kedvű sportember vágott neki a pász­tói vasútállomástól a nagy út­nak, bele a Cserhátba: a Tep- kén, Garábon, Felsőtoldon, Hollókőn, a Dobogó-tetőn, Ku­tasom - a Sas-bércen, Nemti­pusztán, Váritanyán, Szandavá- ron keresztül, jókora szinte­melkedéssel, egészen Becskéig, a célig. Erre mondhatnánk: hm, ez már valami...! Csipái György, a tavaly má­jusban alakult Cserhát Baráti Társaság elnöke nem titkolta a fölötti örömét, hogy szerte az országból érkeztek a túrázni vágyók Pásztora: jöttek Zalá­ból, Somögyból és a Nyírség­ből is. Ez azt sejteti, és éppen erről beszélgettek a pásztói; sportfelügyelővel, Illés RifyjjJií fel, -a teljesítménytúra másik-fá— szervezőjével, hogy a Cserhát­ban még óriási kiaknázásra váró lehetőségek vannak. A hegység vonzhatná a ki­rándulókat. Ez lehetne ám a tu­ristaparadicsom! Csak még munkálkodni kellene érte. Ter­vek már léteznek, de a legtöbb itt is a pénzen múlik. De vissza még egy kicsit a teljesítménytúrához. A remek hangulatú, ám embert próbáló kirándulás végén akik sikerrel teljesítették a távot, szintidőt, elismerő oklevelet, kitűzőt kap­tak. Sokan megígérték: jövőre veletek, ugyanitt-- KrK. Ji

Next

/
Oldalképek
Tartalom