Nógrád Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-15 / 62. szám

1994. március 15., kedd

SPORTTÜKÖR

HÍRLAP 15

Labdarúgó megyei I. osztály - Nyugaton már a Rétság vezet

Röplabda NB II., nők, Keleti csoport - Jól feleltek Babitsból

Beindult az egyesített lövészdandár

A labdarúgó megyei I. osztályban vasárnap fél tucat, még az őszi idényben elmaradt mérkőzést pótoltak. A Nyugati csoportban az egyesített haderők legénysége, Rétság-Hunyadi vette át a vezetést.

Nyugati csoport

ŐRHALOM-BERCEL 1-0 (1—0). Őrhalom, 100 néző, v.: Bogár. Őrhalom: Pintér - Ho- dászi, Kardos, Papp, Vaskor, Paumann Cs., Sándor, Szolik, Bállá (Csemi), Varga, Lakos. Edző: Bérezi József. Bércéi: Boldizsár - Kardos, Osztos, Brányik, Kökény (Dallos), Ko- sik, Szarvas, Mészáros J., Mészáros L., Jele, Hóvári. Edző: Adamek László. Gl.: Kardos. Jók: Pintér, Kardos, Papp, Paumann Cs., Lakos, ill. Boldizsár, Mészáros J., Mészőáros L., Jele, Hóvári. Jó iramú, színvonalas mérkőzésen a búcsúra készülő Kardos góljával fontos két ponthoz jutott az Őrhalom. Ifi: 0-7. Bozány István

* * *

NÉZSA-MOHORA 1-1 (0-0). Nézsa, 100 néző, v.: Molnár. Nézsa: Kucsera T. - Kiss, Kucsera B., Pál, Berki, Maring, Kovács, Szabó, Ka- raba, Zachar (Deák), Füle. Edző: Deák Ervin. Mohora: Tolnai - Bendik, Robb, Antóni, Homyák, Mikus, Koplányi, Gyurovicss, Zólyomi, Szvák, Takács. Edző: Gál Tibor. Gl.: Maring, ill. Zólyomi. Jók: Kiss, Kucsera B., Pál, ill. Bendik, Antóni. Közepes iramú mérkőzés, igazságos döntetlen. Ifi: 1- 0. Tóth József

* * *

ROMHÁNY-RÉTSÁG- HUNYADI 0-3 (0-1). Romhány, 400 néző, v.: Smelkó. Romhány: Szépvölgyi - Takács, Bera, Szilvái (Koczka), Fi- liczki, Józsa, Nagy, Varga (Ottó), Bartyik, Sági, Kovács. Edző: Murányi János. Rétság-Hunyadi: Babják - Turda, Dobrocsi, Sirkó, Jónás, Gal- bács, Cserhalmi, Szeles (Kovács), Oravecz (Omyik), Haj- nis, Appl. Edző: Kecskés József. GL: Appl (2), Cserhalmi. Jók: Takács, Bera, Nagy, ill. JóBalga József (Hasznos) remek játékkal és góllal tért vissza hosszú sérülése után

nás, Szeles, Appl. A szerencsésebb csapat szinte helyzetek nélkül győzött. Ifi: 3-1.

Sagyibó Sándor A bajnokság állása 1. Rétság ' 9 8 0 1 24- 7 16

Zsemján. A hazaiak közelebb álltak a győzelemhez. Ifi: 1-1.

Farkas Tibor N. VOLÁN- KERESZTÚRI- TAR 5-0 (0-0). Baglyasalja, 200 néző, v.: Békési. N. Volán: Toldi - Surján, Németh Zs., Carlos, Rigó, Oláh, Nagy T., Kis-Simon, Má- tyus, Németh Cs., Mocsányi. Edző: Gulyka Ferenc. Tar: Gáspár - Nyíri, Rózsa, Kormos, Dallos, Kelemen, Csépe, Tóth, Nagy, Gö- röcs, Jakubovics. Edző: Balogh Lajos. Gl.: Oláh (2), Kis-Simon, Surján, Németh Cs. Jók: Németh Cs., Oláh, ill. Rózsa, Csépe. Szünet után: henger!

2. Palotás 9 6 3 0 18- 7 15

3. É.-vadkert 10 6 3 1 24-16 15

4. Nagylóc

5. Mohora

6. Bércéi

7. Romhány

8. Nézsa

9. Rimóc

10. Őrhalom

11. Buják

9 4 4 1 11- 9 12 9 3 4 2 9- 7 10

9 3 2 4 13-13

9 3 15 9 14 4 9 2 16 9 2 16 9 0 18

9-14

7- 13 13-17 10-16

8- 27

Keleti csoport

MATRANOVAK-KISTE- RENYE 1-1 (1-0). Mátrano- vák, 400 néző, v.: Schreng. Mátranovák: Juhász - Hársi, Csikós, Végh, Tóth M. (Kun), Rács, Nádasdi (Baranyi), Mihály, Tóth T., Lakatos, Serfőző. Edző: Répás Béla. Kisterenye: Földi (Koncsik) - Honti, Szomszéd, Kaszás (Tóth), Laczkó, Szomora, Danyi (Oláh), Zsemján, Komódi, Pintér, Nagy. Edző: Koncsik László. Gl.: Lakatos, ill. Oláh. Jók: Rács, Nádasdi, Tóth T., ill. Laczkó,

HASZNOS-NAGYBA- TONY 2-1 (0-1). Hasznos, 400 néző, v.: Pintér. Hasznos: Rédei - Maksó, Kanyó, Megyesi, Kis- benedek, Csépe Z. I., Balga, Forgó, Szőke (Tarcsányi), Virányi (Csépe Z. II.), Bognár. Edző: Kovács István. Nagybá- tony: Reviczki - Fazekas, Hajdara, Hegedűs, Fodor, Orosz P., Baranyi, Erhardt, Verebélyi, Balogh, Horváth. Csere: Szabó, Orosz T. Edző: Sipkó Sándor. GL: Balga, Virányi, ill. Fazekas. Jók: Rédei, Megyesi, Balga, Virányi, Tarcsányi, ill. Fazekas, Erhardt, Horváth. Megérdemelt hazai győzelem. Ifi: 1-1.

Tóth Sándor A bajnokság állása

1. K.-lapujtő 10 7 1 2 18- 8 15

2. S. Öblös 10 6 2 10 5 2

3. Kohász

4. M.-novák 10 5 2

5. SVT-W. 10 5 1

6. Hasznos 10 5 0

7. Volán 10 4 2

8. Kisterenye 10 3 4

9. Somos 10 2 5

10. N.-bátony 10 4 1

11. K.-berény 10 3 2

12. Tar

2 22- 6 14

3 24-20 12

3 15-11 12

4 21-15 11 19-16 10 19-17 10 12-14 10 10-14 9 12-18 9 14-17 8 6-36 0

Öles léptekkel törtetnek az élvonal felé

Bp. Babits GDSE - St. Richveisz SE 1-3 (-9,11, -12, -12)

BUDAPEST. Vezette: Bogyó, Seres.

ST. RICHVEISZ SE: dr. Sikéné, Király, Percze, Szkiba, Langár, Gulyásné. Csere: Varga, Sándor, Novák. Edző: Cserkuti Szabolcs.

Ha már stílszerűek akarunk

lenni: Babits Mihály legszebb regényében, a Gólyakalifában a főhős gyönyörű életet él, álmaiban azonban minduntalan meg nem szűnő rémképek gyötrik, és ebbe végül belehal.

A találkozó előtt a Babits GDSE otthonában is ugyanez volt a nagy kérdés, hogy a találkozó során a tarjáni hölgyek életében a gyönyörű valóság (lévén, a jelenlegi állás szerint az NB I-ért mérkőzhetnek majd a rájátszáson), vagy pedig a nyomasztó rémálom (esetleges nem várt vereség képében) kerekedik-e majd fölül.

A papírforma mindenesetre Richveisz-győzelmet ígért. Ez meg is született. Igaz, a nógrádi együttes csak kilencven perc alatt tudta megtörni az igen lelkes, jó csapatjátékot nyújtó fővárosi gimnazista lányokat.

Az első játszmában öt percnyi „forgás” után mozdultak el a csapatok 0-0-ról, Király jóvoltából. Ezután azonban tetemes előnyre tettek szert a hazaiak. Aztán a vendégek rákap-- csoltak, és 9-9 után a maguk javára fordították az eredményt.

A második felvonásban sok volt az üresjárat a vendégeknél. Ezt a Babits-lányok ügyesen kihasználták, és kiegyenlítették a szettarányt. A további két játékrészben hatalmas csata zajlott a pályán. Mindkét együttes nagy lendülettel vetette bele magát a küzelembe. A labda szinte minden alkalommal óriási ütőpárbaj után érkezett le a talajra.

A Richveisz-csapat hölgyei egymást múlták fölül, az ellenfél sáncainak szétbombázásá- ban. Ez az erény győzelemre segítette a vendégegyüttest.

A salgótarjáni csapat e sikeres találkozó után megerősítette második helyét a tabéllán, azaz továbbra is úgy fest, hogy az alapszakasz után a Richveisz t SE az NB I-be jutásért mérkőzhet a rájátszáson.

A tarjániak közül mindenki dicséretet érdemel, s külön ki kell emelni Sikéné remeklését.

Sífutás - Országos bajnokság a szlovákiai Körmöcbányán

Három arany, négy ezüst jutott Tarjánba

V

alóságos magyar invázió volt a hét végén a még mindig havas szlovákiai Skalkán, ugyanis a sífutók mellett - az ünnepet kihasználva - a síelést kedvezők százai is elárasztották a hegyoldalt.

Ezúttal a tarjáni lányok által is kedvelt szabad stílusban rendezték meg a sífutók országos bajnokságát. Az eredmények sem maradtak el.

A felnőtt válogatott kapuit döngető, de még mindig csak ifjúsági korú Lengyel Ágota, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium negyedikes tanulója saját korosztályában magabiztosan nyert klubtársa, Kimer ErLengyel Ágota remekelt

zsébet előtt. A sílövőválogatott tagja, Bekecs Zsuzsanna halványabban szerepelt a szokásosnál, így számára most csak a hatodik hely jutott. A fiúknál Jeney Gyula ezüstérmet szerzett, míg Kancsulik Ákos az ötödik, Czene Csaba a nyolcadik helyen végzett.

A mindig sok izgalmat hozó váltóversenyt a Petőfi DSE lányai (Kimer, Bekecs, Lengyel) fölényesen nyerték, míg a fiúk váltója (Kancsulik, Czene, Jeney) a dobogó második fokára állhatott fel.

A két nap során a tarjáni ifjúsági sífutók (Vadas István és Vincze István tanítványai) közül a két nap során Jeney, Lengyel és a leányváltó aranyérmet, míg Kimer, Jeney és a fiúváltó (kétszer is) ezüstérmet szerzett.

Szirti sasok, még az évezredben

Gyimuska Skurin (jobbra) nyelvét ölti edzőjére, Farkas Attilára

H

osszú az út a Sugo- vica-partig. Amíg végig- buszozzuk - néhány megállóval persze - a potom háromszáz kilométert, van idő elmélkedni: mi legyen a majdani tudósítás szalagcíme. Legyen például: Baja baja Salgótarján. Vagy valami ilyesmi.

Már hallom is: kevesebb uni- cumot előre a medve bőrére. Én erre azt mondom: lárifári - már ami az unicumot illeti. A kosárlabdameccs, nos, az már bonyolultabb. Hiszen az idei bajnokságban Baján már alaposan lebombázták az SKK-t. Nem véletlenül. A névsorukat hallgatván máris vigyázzba vágom magam: Likár László és Gorja- nácz Marin pár éve még hátán vitte az akkori Bácska aranycsapatát. Azóta, mondhatnánk, ők már fogatlan oroszlánok, az állkapcsukkal azonban még nagyot tudnak szorítani. Úgyhogy óvatosan azzal a derűlátással.

Ha már ilyen hosszú az út Bajáig, és ha már ennyire elmélkedünk - egy-két unicum után ehhez nagyon értünk -, akkor essék szó arról is, hogy Baja nem igazán világváros. Ennek ellenére van nekik három (!) NB I-es kosárlabdacsapatuk (két férfi- és egy női), és egy NB Il-es labdarúgócsapatuk, Salgótarjánban viszont... Hogy a fenébe csinálják amott lenn a délvidéken? Úgy, hogy a bácskai polgár szereti a városát, a lakhelyét. És büszke magára és a környezetére. Lám, milyen jól megvannak ott szerbek, svábok, magyarok, és sokat tesznek érte, hogy közös lakhelyükön kellemesen teljen az élet. Salgótarján, az viszont maga a csoda. Az önkormányzatban éppen a fideszes hapsi szólamodik fel a sporttámogatás ellen, s bezárják a bölcsődéket. Hm... De hagyjuk a fészkes fenébe...

Hosszú az út Bajáig, hát dumcsizunk. Még szóba kerül a nagy sikerű kosaras hétvége. Az SKK elnöke, Saxinger Csaba füstölög, mondván, nem tetszik neki a szombati lapunkba írt cikk, mert a hosszabb nyilatkozatát e sorok írója úgy mixelte össze, hogy abból az derül ki, miszerint ő egy nagyképű pali, holott éppen ellenkezőleg, hálásak az önkormányzatnak (mégpedig nagyon-nagyon-nagyon), hálásak mindenkinek (és itt külön kiemelte a Lívia Csokoládé Kft.-t és a Takarékbankot), akik segítik a város NB I-es kosárlabdacsapatát. A kosaras hétvége nyomán dr. Zsély András polgármester udvarias levelet fogalmazott az SKK vezetőinek. Egyebek között ezt írja: „Azok, akik ezt a rendezvényt kitalálták, alkotói, részesei voltak ennek, létrejöttét támogatták, felkarolták, azok tanúbizonyságát adták a játék szerete- tének, a városhoz való kötődésüknek és annak, hogy kell egy csapat.” Majd így folytatta a polgármester: „Uj helyzet van. Ezt az új helyzetet a város sportjának mecenatúrájában is felfedezhetjük, de jóval jelentősebb az, hogy az egyesületek nem hagyják magukat padlóra küldeni. Tudják, látják, tapasztalják, hogy új helyzet van, s kitalálnak saját maguk népszerűsítésére olyan dolgokat, mint ez a mostani kosaras hétvége." Dr. Zsély hitet, erőt kívánt a kosarasoknak a rendkívüli terveik megvalósításához.

Saxinger Csaba elnök az SKK nevében köszöni mindazok segítségét, akik a helyi iparűzési adójuk tíz százalékát az SKK részére címezték. íme: - Három évvel ezelőtt elindultunk egy úton, s a kisebb kudarcok és buktatók ellenére létezik NB I-es férfi kosárlabda a városban. Salgótarján összes sportága közül az SKK rendelkezik a legkiterjedtebb szurkoló- és támogató bázissal. Sokat elmond a helyi viszonyokról, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb sportág lett. A srácok figyelmen kívül hagyják a betokosodott tradíciókat, és képesek a grundokon akár futball-labdával is kosarazni.- Egyre többen, ismerik fel azt a tényt, hogy pillanatnyilag ez a legdinamikusabban fejlődő és tért hódító labdajáték. Salgótarjánban legalább egy olyan sportágra szükség van, amely országos és akár nemzetközi szerepeltetésre is alk'altjias. Egyre inkább és egyre többen fedezik azt föl, hogy a szakmai és háttérmunkát figyelembe véve az SKK a legalkalmasabb erre. Szeretnénk megköszönni az eddigi támogatást és azt,

hogy jelenlétükkel, véleményükkel legutóbbi kezdeményezésünket is életre valónak „ítélték”.- ígérjük, hogy az elkövetkezendő időszakban még egyértelműbbé fog válni, hogy érdemes a kosárlabdával foglalkozni, arra pénzt áldozni, támogatni. Az SKK képes arra, hogy 2-3 éven belül a magyar élmezőny nemzetközi szinten is jegyzett csapata legyen. Sőt, olyan rendezvényekkel, mint a kosaras hétvége, vagy az augusztusi streetball, esetleg az expóhoz csatlakozó Szert Sán- dor-emlékverseny, még inkább növelni tudjuk a játék és Salgótarján népszerűségét. Ezeknek a céloknak az eléréséhez fel kell ismerni a realitásokat, és városi összefogással olyan hatalmas és távlati célokat tudunk megvalósítani, ami más területen nehezebb lenne.

„A cél voltaképp mi is?" Nos, Dániel Tamás technikai igazgató nem „vakéról”: még ebben az évezredben bajnokságot szeretnének nyerni. Rávágom, hogy akkor ők lesznek a szirti sasok, fenn a csúcsnak is a legtetején. Most azonban itt van még ez a bajai mérkőzés a 21- 26. helyért, amelyet meg kellene nyerni. A csarnok lelátóján túlnyomórészt kiskatonák ülnek. Meg egy két szép barátnő, itt-ott apuci, anyuci.

Likár sérült, nem játszik. Hallani, ahogy a nagy kő legördül valamennyiünk szívéről. A srácok alaposan belekezdenek. Az erőtől duzzadó Zserajicsot nem lehet tartani. Skurin finom kézzel hinti a kosarakat. A többiek is, mint az oroszlánok. A házigazdák sóbálvánnyá merednek. A 27. percben 27 pont a vendégek előnye. Ekkor azonban minden megváltozik. A tarjániak mintha pályán se lennének. Azazhogy ott vannak, de nem csinálnak semmit. Legfeljebb könnyelműsködnek. A bajaiak eközben számolatlanul szórják a triplákat. Tizenkettőig meg sem állnak. Az addig meglehetősen aktív Farkas Attila magába roskadtan ül a kispadon. Négy perccel a vége előtt négy pontra soványodott az előny. Hűha. De valahogy sikerül „ki- bekkelni”, győz a Salgótarján.

I

smerősökkel is találkozunk. De alig ismerjük meg őket. Ebben az uniformisban... A tarjáni Halla Norbert és Oravecz Géza alig két hete öltöttek angyalbőrt. Most, a meccsre tehették ki először a lábukat a laktanyából. Szurkoltak az SKK-nak, kiabálni azonban nem mertek, nehogy aztán este „sikamika” legyen a dologból. Lelkünkre kötik: üdvözölnek mindenkit Tarjánban! Mondjuk, gyertek, szánjatok fel a buszra- persze, csak hülyeségből...

Hosszú az út hazáig. Farkas mester nem boldog. Ahogy mondja, a fiúk közelebb egyre viszik őt az infarktushoz. Majd ha a srácok már olyan nagy profik lesznek, hogy elkelnek az NBA-ban, akkor passzolgathat- nak a hátuk mögött... Lehet, hogy ezt is megérjük...?

Balás Róbert