Nógrád Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-15 / 62. szám
10 HÍRLAP VENDÉGSÉGBEN BUJÁKON 1994. március 15., kedd Jelenlétünket növeljük a megyében Kiadványaink önmagukért beszélnek Kopka László igazgató: Magas szintű termékeinknek keresünk igényes vevőket Kopka Lászlót, az Egri Nyomda Kft. igazgatóját, Nóg- rád megye szülöttjét arra kértem, hogy mondja el, miért kívánja az irányítása alatt tevékenykedő nyomda jelenlétét tovább növelni megyénkben.- Két alapvető területen ajánljuk magas színvonalú termékeinket, várjuk az igényes vevőket. Ehhez kívánunk új megrendelői tábort szerezni. Megbízható, gyors, pontos, igényes teljesítés céljából Salgótarjánban, a Nógrád Megyei Hírlap Szerkesztősége épületének - Erzsébet tér 6. - második emeletén megnyitottuk kereskedelmi irodánkat, mely a hét minden napján fogadja a szolgáltatásainkat kérő vevőket.- A szóbeli ajánlkozáson kívül milyen referencia-munkákkal tudja bizonyítani szavainak realitását?-Nálunk készül a Heves és Nógrád Megyei Hírlap, mi állítjuk elő a Magyar Rádió heti műsorújságját, a Zsaru Magazint. Nyomdánkból kerül ki az országos és regionális szaknévsor, szakembereink állítják elő a Harlequin Kiadó szerelmes regényeit: a Szív hangot, a Júliát, a Romanót. Ezenkívül itt készül a Csók és könny, továbbá az Ezermester című kiadvány. A gazdag kínálatból csak néhányat említettem. Egyébként az évente visszatérő megrendelések több mint 6 ezer tonna - szellemi - nyomdai termék előállítását jelzik.-A hétfői bujáki találkozóra tartogattak-e érdekes meglepetést? — Az ünneplés mellett megyei beköszönő jelenlétünket még meghittebbé kívántuk tenni az SBTC-Eger öregfiúk futball- rangadóval. De ezen túlmenően, a jelenlévők tapasztalhatták, több meglepetésben részesítettük a Nógrád Megyei Hírlap olvasóit, a programunk iránt érdeklődőket. Korszerű gyártósoron nyomják a Nógrád Megyei Hírlapot „Magyar Corso”? Básti István tizennégy évesen került az SBTC-hez 1962-ben.- „Az NB l-ben való bemutatkozásomra 1965-ig kellett várni. A Vasas ellen vívtunk l'-l-es döntetlent, hazai pályán.” Tizennégy éven át játszott az első osztályban és összesen 60 gólt lőtt. Bekerült az olimpiai keretbe. Korábban Szepesi György, az MLSZ elnöke úgy vélekedett róla, hogy jóval többre hivatott: ő a magyar Corso. Miért nem lett azzá? — „Tőlem is sokan kérdezték, hogy miért nem kerültem be a magyar nagy válogatottba...Csak annyi: akkoriban nagyon nehéz, szinte lehetetlen volt egy kis vidéki játékosnak betörni. Nekem egyébként sosem volt önbizalmam... A tarjám másfél évtized mindenért kárpótolt.” (A Salgótarjánban 1986-ban megjelent SBTC labdarúgó krónikából idéztünk.) A nyugdíjban sem pihen Szojka Ferenc. Segíti az SBTC felkészítését Kép: Gyúr ián Ma már boldog nagyapa a legendáshírű labdarúgó, Szojka Ferenc. 1931 április 7.-én született Salgótarjánban. A labdával kisdiákként barátkozott meg a Dolinkában. A SESÉ-ben kezdett focizni. Útját Takács Dániel edző egyengette, a balfedezet szerepkörét osztotta rá. Tehetségével hamar kitűnt, és 1950 őszén az NB I-es SBTC hívta soraiba. Ebben az első osztályú csapatban az akkori szakvezető, Soós Károly találta meg igazi szerepkörét. A mester mondta az egyik edzésen: "Ferikém, neked a jobb lábad az ügyesebb". Ettől kezdve Szojka Feri jobbfedezetként szerepelt, és ezen a poszton vált világklasszissá. Huszonhétszeres válogatottság, 324 első osztályú mérkőzés. Szojka Ferenc taktikai, technikai felkészültsége szinte tökéletes. Salgótarjáni otthonában szívesen emlékezik a régi csatákra. Az NB I-ben a Budapesti Előre elleni mérkőzésen viselte első ízben az SBTC mezét. Igen örült annak, hogy ezen a mérkőzésen az ő szabadrúgása hozta helyzetbe Csuberdát, és ez értékes gólt jelentett a csapatnak. Tizenhét éven át hétről hétre helytállt az SBTC-ben. Szoj- kára a fővárosi nagy csapatok is felfigyeltek. Kecsegtető Ígéretekkel halmozták el, de ő hű maradt városához, egyesületéhez. Az SBTC-ben részese leVilágklasszis jobbfedezet Tarjánból Az Aranycsapat tagja volt hetett olyan sikereknek, mint: 1957-ben a vidék legjobb csapata címet érdemelték ki, és az NB I. hatodik helyén végeztek. A hatvanas években egyszer az előkelő ötödik helyet is „megcsípték”. Alig kétéves NB I-es szereplés után már az Aranycsapat tagjaként utazhatott Helsinkibe. Ma is büszkén mutatja a MOB zászlaját, olimpiai relikviáit. Eljutott az 1954-es svájci, majd az 1958-as stockholmi világ- bajnokságra. Annak különösen örült, hogy módja nyílt a válogatottban klubtársával, Oláh Géza kapussal együtt küzdeni a magyar színekért. Aztán eljött a búcsú ideje. A Tatabánya ellen 1965-ben játszott utoljára bajnokin. De nem szakadt el sportágától. Játszott az öregfiúk válogatottban, szakosztályvezetőként dolgozott az SBTC-ben, több csapatnál edzősködött. Edzőként ma is segíti az SBTC felkészülését. Szojka Ferenc magánélete példamutató. 1957 óta él együtt Ilona asszonnyal, a megértő feleséggel. Életük legnagyobb értékét gyermekeik, unokáik jelentik. Fiuk ismert autóversenyző, 1958-ban született. Önálló vállalkozó, autószerelő Salgótarjánban. Kislányát Ag- nesnak hívják. A Szojka lány 1966-ban született. Balassagyarmaton él, határőrtiszt férjével és Dávid fiával. Itt újabb örömre várnak, elárulta a boldog nagyapa, hogy útban van a harmadik unoka. Gondos nagyapaként, igyekszik minél több időt tölteni az apróságokkal. Szojka Ferenc nyugdíjasként (előtte a Nógrádi Szénbányák műszaki szerkesztője volt) sem ér rá unatkozni. Reggel korán kel, majd elindul mindennapi bevásárló kőrútjára. A szép porta és kert gazdáik gondoskodását dicséri. Az udavaron vidáman szaladgál a németjuhász-kutya. (V. M.) A híres focista családi körben, fiával és az asszonyokkal Még ma is sokat emlegetik a legendás középpályás sort A sport jelenti a mindent, a boldogságot Pontokat ért egy-egy gólja A zöld gyepről a kispadra Mérnöknek készült, testnevelő tanár lett Répás Béla, a legendás középpályás. Náluk családi hagyomány a foci szeretete. Bátyja, Répás Gábor példáját követte. A labdakergetés tudományával a mátranováki általános iskolában ismerkedett meg. Itt vonta bűvkörébe őt a labdarúgás. Már gyermekként is kitűnt kiváló lövőkészségével. Ezért szinte természetes, hogy az SBTC tehetségkutatói - akkor még volt ilyen ! - ajánlották őt a klub vezetőinek. 14 éves korában (1961-ben) leigazolta az SBTC. A Csepel ellen debütált az egyben Később Ménich István edző javaslatára a tartalékcsapatba került. Itt már a Szabó Csoszi mellett edzővé vált, korábbi legendás hírű, világklasszis játékos, Szojka Ferenc kezei közé került. Rövidesen az első csapat, az NB I -es keret tagja lett. És eljött a nagy pillanat is. 1966 tavaszán debütált az első csapatban, a Csepel elleni mérkőzésen. Ez gól nélkül döntetlennel végződött. Nem kapott ugyan letolást, de sokáig fogla- koztatta, hogy kihagyott egy helyzetet. Csapattársai, Bánkúd, Ferencz, Havasi, Kocsis, Taliga is bátorították. Következett a sorkatonai szolgálat, melyet Egerben teljesített. Tíz hónap múlva térhetett vissza az SBTC-be. Ismét bizonyítania kellett, mert közben újabb tehetségek kopogtattak az SBTC kapuján. Néhány hónap kemény munkájába került, hogy a "fakóból", a tartalékcsapatból ismét az első csapat stabil tagja lehetett. Megszakítás nélkül hat bajA tanári pálya és az edzőskö- dés egyaránt örömet jelent Répás Bélának Fotó: Gy. T. noki szezon. Sem sérülés, sem formaingadozás nem gátolta a fejlődését. Neki Marosvári, Moór, Kovács mester is bizalmat adott. 1975-ben pihent egy kicsit, amikor porcsérülése miatt operálták a térdét. Hét hónapot kellett kihagynia. Szalai-Básti-Répás volt a Stécé legjobb középpályás sora - nyilatkozta nemrég Szojka Ferenc. S az SBTC fénykora még ekkor is tartott. Az akkoriak sokoldalú játékosok voltak. Mindnyájan támadtak, és védekeztek. Nem ismertek lehetetlent, nem ismertek elveszett labdát. Répás Béla 279 NB I-es és 32 NB Il-es mérkőzésen küzdött az SBTC színeiért. Félszáz kupamérkőzésen szerepelt. Bajnoki mérkőzéseken 26 gólt szerzett. Búcsúmérközését Salgótarjánban 1979-ben egy svéd csapat ellen játszotta . Szálaival és Bástival együtt köszönt el az NB I-es meztől. De a sporttól, a labdarúgástól nem búcsúzott el. Még aktív játékosként megkezdte sporttanulmányait. A gyermekek, a fiatal sportolók nevelésében találta meg élete célját. Mostani beszélgetésünk alkalmával is egy igen jó hangulatú, intenzív test- nevelési órájába pillanthatott be kameránk. És a család mit szólt mindehhez a sok elfoglaltsághoz. A türelmes feleség, Ildikó asszony tudomásul vette, elfogadta férje szinte percekre beosztott életritmusát. A családi programokat mindig alárendelték a sport- programoknak. Ezt persze segítette, hogy lányuk, az ifjabb Ildikó sokáig aktívan kézilabdázott. A fiú, ifjabb Répás Béla követte apját: az SBTC-ben kergeti a labdát. Őt Szojka mester tehetséges fiatalemberként említette. Focihoz igazodik a családi program A család programját még a tá- gabban vett rokonság sporttal való elkötelezettsége is meghatározza. Ezért minden, mindig a bajnoki fordulókhoz, a mérkőzésekhez igazodik náluk. Répás Béla a labdarúgás megszállottja. Amikor 1983— ban labdarúgó szakedzői diplomáját átvette a testnevelési főiskolán azonnal edzőként is a labdarúgás szolgálatába állt. Vállalta az SBTC pályaedzői, serdülő edzői feladatkörét. 1984—ben egy ideig a Nagybá- tonyi Bányász (NOSE) vezető edzője volt. Az SBTC-hez köti még őt az öregfiúk csapata. Ebben mindig aktív. Csaknem bizonyos, hogy velük hetenként találkozik. Hivatása lett a fiatalok nevelése Testnevelő tanári munkája mellett ma is edzősködik. Szülőfaluja, Mátranovák csapatát trenírozza. Ebben, a most megyei első osztályú csapatban nagy fantáziát lát. Itt is számos tehetség bontogatja szárnyait. Ezeknek a fiataloknak is meg kellene adni a lehetőséget tehetségük kibontakoztatására. És a hivatás? Tanártársai, tanítványai Répás Bélát kiváló pedagógusnak, vérbeli testnevelőnek tartják. Legjobban diákjai, tanítványai sikerének, testi fejlődésének örül. Szívügyének tekinti iskolája gyermekeinek testi nevelését. Veres Mihály Testnevelési órát tart az egykori kiváló középpályás Kiss Tibor középcsatár egykoron sok hátvéd és kapus életét megkeserítette Az egri öregfiúk csapatában számos, egykor élvonalbeli labdarúgó szerepel. Csepregi, Barta, Kiss T. jól ismert az északi térségben, annak idején igencsak értették a dolgukat az ellenfelek kapujának előterében. Számolatlanul rúgták a gólokat, egyetlen mozdulattal is képesek voltak eldönteni egy mérkőzés sorsát. Az említettek mind életveszélyesen hajtották végre a szabadrúgásokat, hiábavalóvá tették a sorfalakat, túljártak a kapusok eszén. Legtovább Kiss Tibor tartott ki a zöld gyepen, pályafutása végén csereként beállva szerzett pontot vagy pontokat érő gólokat. Lassú volt a visszavonulása, nem tudott elszakadni a labdarúgástól, nem is véletlen, hogy ott maradt edzőnek a kispadon. Annak ellenére, hogy Debrecenből indulva az MVSC-n át megjárta a Bp. Honvédőt, játszott a DVTK-ban, nagyon megszerette Egert, ahol mint játékos már viszonylag kevesebb időt töltött. A hevesi megye- székhelyről először Bélapátfalván vállalt szakvezetői feladatokat, aztán az Eger SE következett, majd Fonyódra, később Recskre került. Az ércbányászoktól ment vissza ismét Egerbe, és munkálkodik az egri labdarúgás érdekében, izgul a kispadon. Amikor alkalma van kispályázik, teremfocizik, beszáll a barátok közé egy kis játszadozásra. Nagyon szereti a labdát, a játékot. Időnként még mindig „megvillan”. Talán még nagypályán is. (fesztbaum)
