Nógrád Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-26-27 / 48. szám

12 CSALÁD, OTTHON, SZABADIDŐ 1994. február 26-27., szombat-vasárnap A tavasz hírnökei Tőzike virága, levele, hagymája A januári, évszázados rekor­dot döntő meleg a tavasz ígére­tét hozta a növényeknek. Ele­gendő volt a hideg napok száma ahhoz, hogy azt a hatást váltsa ki, vége a télnek, és itt a virág­zás ideje. Legjobban sietett a kinyílás­sal a Leoncojum vemum, vagy­is a tavaszi tőzike. Európa kö­zépső részein honos, de a mi vi­dékünkön kevésbé ismert. En­nek az az oka, hogy párás kö­rülmények között érzi jól ma­gát. Főleg a nyugatibb párás ré­szeken, a Bakony, a Somogyi dombvidék és az Alpok keleti nyúlványaiban fordul elő. Feb­ruár-márciusban nyílik - tőálló kocsányon - hóvirágra emlé­keztető, fehér, kedves virága. A lepellevelek csúcsán lévő zölt folt különbözteti meg az előbbi­től. Aki bővíteni szeretné kerti választékát a korai virágzású tőzikével, kertje nyugati részére ültesse, félámyékba, ahol a nyirkosabb mikroklíma jobban megvalósítható. Szaporítóanya­got gyűjtéssel (virágzás, illetve behúzódás után) szerezhetünk, vagy ősszel sarjhagymáról sza­porítható. A legismertebb koratavaszi virágunk a hóvirág. Nevét két­szeresen is megérdemli. Bókoló virágai hófehérek, és szinte a hó alól nyílnak. Fontos ámyéki növény. Virágzása a tavasz jö­vetelét jelzi. A kert használha­tóságát kitolhatjuk a benne vi­rágzó növényekkel. Kezdetét a korán virágzókkal. A virág már enyhébb téli, télvégi napokon a kertbe csalja az embert. A hóvi­rág tipikus humuszlakó. Csak olyan helyen marad meg és sza­porodik el, ahol a téli takarót és később a tápláló humuszt adó lombot nem gereblyézik össze. A lomb nem szemét (kivéve, ha fertőzött, beteg), hozzájárul sok szép ámyéki növény termeszt- hetőségéhez. Elérhetjük, hogy az árnyékban lévő kertrész nem egy csupasz folt lesz, hanem - a gyepszintet alkotó növényekkel - a kert egyik legszebb dísze. A hóvirágot ide, az ámyéki gyep­pótlók közé ültessük. Mint vá­gott virág is kedvelt, apró, bo­rostyánlevéllel keretezett csok­rai érzelmi hatásukkal pompá- sabb virágokkal is felveszik a versenyt. Szintén sarjhagymáról szaporítható. A behúzódás után felszedjük, és ősszel telepítjük. Lehet magját is szedni, és érés után azonnal vetni. így később kapunk virágzó töveket. Sokszor már a hó alatt, feb­ruárban virágzik a fekete hu­nyor. Virága - nevével ellenté­tesen - fehér, körül zöldes. Ne­vét fekete gyökeréről kapta. Levelei bőmeműek, tenyeresen osztottak. Kertekben különböző színű változatát termesztik. Ár­nyas helyekre, facsoportok alá ültessük. Szaporítóanyagát, mi­vel védett növény, inkább ker­tészetekben vásároljuk. A kert természetes jellegét növeli. Ta­vaszjelző virág a kökörcsin is. Karógyökerű évelő. Cserepes szaporítóanyagát ma már vásá­rolhatjuk. Gyűjtésével ne kísér­letezzünk, mivel kiszedéskor gyökere megsérül. Nem tűri az átültetést. Érés után magját cse­répben lehet nevelni, majd kiül­tetni. A sort a már naposabb kö­rülményeket kedvelő ibolya, gyöngyvirág, jácint, nárcisz zárja, hogy utána átadják he­lyüket a hosszabb életű egy­nyári virágoknak. V. Pénzes Judit Amire választ várnak az olvasók Annak csak örülhetünk, hogy egyre gyakrabban kapunk olva­sói leveleket, amelyekben szinte partneri, sőt, alkotótársi szerepről is tanúbizonyságot adnak olvasóink. Elsősorban azzal, hogy a közérdeklődésre számot tartó szó- és nyelvhasz­nálati jelenséggel és gyakorlat­tal kapcsolatos kérdésekben kémek tájékoztatást, eligazítást. Deákos műveltségéről, a latin nyelvben való jártasságáról ta­núskodó levélírónknak az nem tetszik, hogy ebben a reklám- szövegben - Vadé mecum száj­ápoló - hibás kiejtéssel han­goztatják a latinos, deákos mű­veltségünk örökségeként szá­mon tartott vadé mecum nyelvi formát. Helyes olvasata, kiejtése: „vádé mékum”, jelentése: Járj velem! Az 1800-as évektől kezdve a vadé mecum szólás­szerű nyelvi formával nevez­ték meg a „velemjáró könyvets- kéket”, a zsebkönyvszerü útika­lauzokat, noteszokat, ismerete­ket közlő évkönyveket, kézi­könyveket, följegyzéseket, ve­zérfonalakat. Egy Pesten 1843-ban kiadott könyv már ilyen címadással je­lent meg: Vademecum: szüksé­ges segédkönyv mindennemű utazók számára. Tófalusi István sem véletle­nül adta a szokatlan szavak szó­tára kiadványának ezt a címet: Vademecum. A valóban szokat­lan szótárt zsebkönyvként ajánlja a szerző az olvasók fi­gyelmébe. A kézikönyv megne­vezést is emlegeti a szerző a be­vezető sorokban. Lapunk hasáb­jain is olvashattuk a „vádemé- kum” szóalakot a Tófalusi Ist­ván Vallási vademecum című munkájáról szót ejtő közle­ményben (Heves M. Hírlap, 1993. febr. 18.). Bár szótáraink a választékos, a régies minősí­tésekkel emlegetik e szóformát, a Könyvvilág egyik cikkének címadásában mégis kulcsszere­pet kapott: Vademecum a filozó­fiához. Szívesen vettük annak az édesanyának a levelét is, amelyből megtudhattuk, hogy a görög eredetű -sa közhaszná­latban nem elterjedt - tudomá­nyos szakkifejezések felhaszná­lásával csínján kell bánnunk. A dyslexia, dysle.xiás - kiejtésük szerint: diszlexia, diszlexiás - kifejezésekről van szó. Levél­írónk szerint, amikor a fia osz­tályfőnökével taklálkozott, megtudta tőle, hogy a fiacskája dyslexiás, de hogy ebből a dyslexiából mikor és hogyan kerül ki, azt még nem tudta megmondani neki senki. Levélírónkat annyira meg­lepte a két idegen szó haszná­lata, hogy elfelejtette megkér­dezni, mit is jelent a két szakki­fejezés. Azt azonban sejtette, hogy valamiféle rendellenességről, sikertelenségről, zavarról lehet szó. Levelében meg is kérdezi, jól sejtette-e mindezt. Igenlő vá­laszt kaphat a kérdésére. A gö­rög dys több szóösszetétel elő­tagjaként a nem megfelelő, a hi­bás, a hiányos, a zavart okozó működési jelenségekre utal. Példáink is ezt tanúsítják: disz- funkció, (rendellenes, zavart működés), diszkinézia (mozgási zavar), dyslexia (olvasászavar), diszlália (beszédzavar). Hogy a gyerekkel kapcsolatban melyik zavartípusra gondolt, arról a dyslexia, dyslexiás szavakkal élés adhat eligazítást. Nem a beszélő, illetőleg a be­széd szerveinek hiányos műkö­déséből fakadó beszédzavarról van szó, hanem arról, hogy a dyslexiás gyerekek nehezebben tanulnak meg olvasni, s az olva- sági zavarok miatt az olvasási készség bizonytalan, ezért je­lentkezik náluk az olvasásfóbia, a beteges félelem az olvasástól, így gátlásossá válnak, pontatla­nul olvasnak, nehezebben ta­nulnak meg értelmesen, értel­mező szinten olvasni. Különö­sen zavar tapasztalható a han­gok és a betűk megkülönbözte­tésében, a szóelemek pontos el­különítésében, az alkotó tagok írásában és ejtésében, a betűej­téshez való ragaszkodásban: az „ablakban látjuk” olvasásában az „ablagban láttyuk” helyes ej­tést a betűejtés hibás változata váltja fel: ab-lak-ban lát-juk. A dyslexiás gyerek általában pontatlanul olvas, sokat ismétel. A korszerű és hatásos módsze­rekkel kiküszöbölhetjük e hibá­kat, zavarokat. A tudománytörténet beszédes példákról is tud e témakörrel kapcsolatban. A világhírű Ein­stein és Edison is dyslexiás za­varokkal küszködött gyerekko­rában. Életútjuk, tevékenységük ar­ról tanúskodik, hogy e zavarok javíthatók, ha a tüneteket korán felismerjük, s az okokra vonat­kozólag is használható ismeret- anyag áll a pedagógusok ren­delkezésére. Dr. Bakos Józsej Az írás, mint jellemünktükre (A Grafológiai Intézet rovata) Gondolatok az önvizsgálatról a 1. sz. minta A világot csak saját magunk­hoz való viszonyunkon keresz­tül ismerjük. Ezért nemcsak a világot kell állandóan vizsgál­nunk, hanem magát a vizsgálót is. A zártság annyira jelenlévő az emberekben, hogy már-már alaptermészetük jegyeként fog­ható föl. Ám attól, hogy termé­szetes, még nem lesz sem hasz­nos, sem lényeges, sem megvál­tozhatatlan. Az igazi önvizsgá­lathoz nyíltság és bátorság kell. Az érett és egészséges elméjű embernek rendekívüli rugal­masságra van szüksége ahhoz, hogy fönntartsa az egyensúlyt az egymásnak ellentmondó szükségletek, célok, feladatok, felelősségek stb. között. Ez az egyensúlyozás senkinem sem megy (nem mehet) tökéletesen, előbb vagy utóbb kibillen az egyensúlyi állapotból, s veszé­lyes ütemben halad valamelyik szélső helyzethez. Mivel mai korunk legtöbb elvárása a 30-45 évesekre záporozik, az ebben a korosztályban előforduló krí­zishelyzeteket „életközépi” vál­ságnak is nevezi a pszichológia. Akik elég bátrak az önkéntes pszichoanalízishez és terápiá­hoz, azok általában több válto­záson mennek keresztül, mint mások egész életükben. Ami azt illeti, a pozitív változás már az analízis előtt megkezdődött, hi­szen már magában foglalja a „nincsen nekem semmi bajom” én-kép föladását. Ez főleg fér­fiak számára nagyon nehéz, mert sajnos kultúránkban ez gyakran összefonódik azzal, hogy „férfiatlan, gyenge va­gyok”. (Pedig ha az emberi lé­lekhez képest olyen „primitív” szerkezetnek, mint az autó, ál­landó szervizre van szüksége, miért nem ismerjük már be végre, hogy ide is szakemberek kellenek?!) A pszichoterápiát vállalók rendszerint az átlagos­nál erősebbek, és fejlődni vá- gyóak. Változni akarnak, mert elégedetlenek magukkal. Az „életközépi válság” sze­replői általában két táborra oszthatók. Az első csoport a ne­urotikusoké, ők azok, akik min­dig, mindenért magukat okol­ják, szoronganak, bizonytala­nok saját viselkedésüket, hoz­záállásukat illetőlen. A másik tábor a jellemhibásoké, akik so­hasem látják be, hogy bármi közük lenne problémájukhoz, azokért tőlük független erőket okolnak. Míg egy neurotikussal könnyen együtt tud dolgozni akár a pszichológus, vagy a gra­fológus, a jellemhibással sokkal nehezebb dolga van, hiszen az utóbbi eleve nem hajlandó mé­lyebb önvizsgálatra. Kevés em­ber mentes teljesen a neurózis­tól, vagy a jellemhibáktól. Ezt az magyarázza, hogy az emberi lét egyik legalapvetőbb problé­mája annak helyes eldöntése, hogy miért tartozunk felelős­séggel, és miért nem. A prob­lémát sohasem lehet kielégítően megoldani. Egész életünk során újra és újra föl kell mérni fe­lelősségünket, mégpedig a vál­tozó események mindegyikével kapcsolatban. Szükség van a folytonos önvizsgálat képessé­gére, amiként a hajlandóságra is. Az íráskép általában egyér­telműen árulkodik arról, hogy valaki inkább neurotikus jellegű karakter, vagy jellemhibára haj­lamos. Mivel azonban, mint mindenben, itt is a kevert típu­sok (ún. „jellem-neurotikusok”) fordulnak elő leggyakrabban, különös gyakorlatot és hozzáér­tést kíván a megkülönböztetés. Nézzünk két példát nem kevert, hanem tiszta típusokra. 1. sz. minta: neurotikus írás. A neurotikusoknál az íráskép összeszorul, szinte érezhető, hogy a „külvilág” agyony- nyomja, mintegy ránehezedik az íróra, s az írás terjedelme le­zsugorodik, a tovahaladásnál félelemérzet akadályozza. Mindemellett a bizonytalansá­gérzet még a hullámzó sorok­ban is kifejeződik. 2. sz. minta: A jellemhibára hajlamos emberek szívesen ki­nyújtóznak a térben, mozdula­taik tértölelőek, lendületesek, szinte érezhető, hogy elvárják, hogy a tér, a világ alkalmazkod­jon hozzájuk, ne pedig ők fi­gyeljenek a helyes beosztásra. Katona Ágnes grafológus 2. sz. minta A hajótörött esete a kapitánnyal Az utasszállító hajó egy pa­rányi lakatlan sziget mellett ha­lad el, amelynek partján hirtelen egy igencsak torzonborz ember jelenik meg, aki - meglátva a hajót - eszeveszetten hado­nászni kezd.- Mit csinál ez ott? - érdek­lődik az egyik utas a hajó kapi­tányától. Á választ lásd a vízsz. L, va­lamint függ. 12. és 18. sz. so­rokban. VÍZSZINTES: 1. A kapitány válaszának első része (zárt betűk: N, T, M, A, H, Z) 12. A személyét megelőző helyre 13. Disznó teszi az orrá­val 14. Újpesti sportegylet 15. Annál lejjebb 16. Közlöny ré­sze! 17. Méhlakás 19. Művészet - latinul 21. Az izmot köti a csonthoz 22. Levestésztát kes­keny csíkokra vágt 24. Amorf egynemű hangzói 26. Szarvas- marha első két lába közti izmos testrésze 28. A gazdaság egyik ága 29. Idegen Károly 31. Libé- riás alkalmazott 32. Valakinél megkülönböztető bánásmódot alkalmazni 35. Azonban 37. Tárgyat kizárólagos joggal bir­tokba vesz 38. Kiütés a ringben 39. Ilona becézve 4L Tárgyat portól megtisztogat 42. Seben képződik 43. Nem kézzel írja 45. Légi fegyver 48. Békés... (színművésznő) 49. Kellemesen árnyas 51. Folyók fölött átívelő építmények 52. A Rákosi-kor- mány minisztere volt (Ernő) 53. Delejes hatású 55. Egyenes fel­ületű 56. Részben egysíkú! 57. Város Jász-Nagykun-Szolnok megyében 59. Felső végtag 60. Kettős mássalhangzó 61. Föl­dünk mellékbolygója 62. Gríz 64. A rádium vegyjele 65. Hajat kócossá tesz 67. Károsan hat 69. Munkakört betölt FÜGGŐEGES: 2. Beborít 3. Máté Éva mo­nogramja 4. Hivatkozik vala­mire 5. Sűrű növésű 6. Arany - franciául 7. Te - németül 8. Női név 9. Költemény 10. A lantán vegyjele 11. Balaton melletti üdülőhely 12. A válasz harma­dik, befejező része (zárt betűk: N, O, Ó, N) 17. Óhajtják 18. A kapitány szavainak második ré­sze (zárt betűk: E, V) 20. Cél­ként kitűzött színvonal 23. Óra­hang 24. Tapogatózva keresgél 25. Vásárlóérték fölött fize­tendő összeg 27. Enikő becézve 29. A szükséges időpont után bekövetkező 30. Gallyat fa­törzstől elválaszt 33. Evőeszköz 34. Város Romániában 36. Eléje rakják 38. Kettős törzsű, gyors járatú hajó 40. A gazda­ság egyik ágával kapcsolatos 42. Oltalmazzák 44. Igekötő 46. Apró 47. Szándéktól függő, tu­datos 49. Mások poggyászait fi­zetségért szállító személy 50. A virágokat gyűjtötte 53. Részben megjavuló! 54. Féltő gonddal 57. Taszított 58. Származik 61. Testrész 63. Világos angol sör 66. Lásd ott, röv. 68. Reve egy­nemű hangzói 70. Némán élez! A megfejtéseket legkésőbb március 3-ig küldjék be cí­münkre. A nyertesek névsorát szom­bati lapszámunkban közöljük. Kéijük, a borítékra ne feledjék ráírni: „Keresztrejtvény”! Báthory Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom