Nógrád Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-19-20 / 42. szám
<3S.94£letena§töríi&T20., szombat - vasárnap KULTÚRA - MŰVÉSZET HÍRLAP 7 Háttérben a minőség - Megakadt gazdasági és szociális fejlődés Túl a huszonötödik videofilmen Sem a hangját, sem a helyét nem találja az értelmiség Nógrádban Beszélgetés dr. Horváth Istvánnal arról, hogy miért írt röpiratot Kérdések-Válaszok Nógrádról címmel új könyvsorozatot indított a salgótarjáni Mikszáth Kiadó. Ennek első kötete múlt év végén látott napvilágot, Horváth István Az ezredfordulóra figyelő íöpirat Nógrádból, illetve Németh János István Ellenpontok című tanulmányát tartalmazza. Ezúttal Horváth Istvánnal beszélgetünk. Dr. Horváth István szerint rossz jel, ha elvándorol az értelmiség Fotó: R. Tóth Sándor- Az elmúlt évtizedben az értelmiség Nógrádban nem csak számszerűen gyarapodott, hanem bizonyos szakmai szerveződés is megkezdődött körében - indítja a beszélgetést. - Sajátos érdekéi kifejezésére mind több szakmai csoport volt képes. Ezt a szerveződést a rendszerváltás megtépázta, s az értelmiség a szakmai szerveződés helyett a politikai törésvonalak mentén helyezkedett el.- Mi volt a célja a röpirat megírásával?-Úgy látszik, hogy az értelmiség ezen új szerveződésben sem eredeti hangját, sem tényleges helyét nem találta meg a megyében, holott a rendszerváltás tennivalóit gyakran szokták az értelmiség nyakába varmi. Ez lehet, hogy így történt Nógrádban is. Ugyanakkor a szakmai érdekek megjelenítésében készséggel és erővel bíró értelmiségiek háttérbe szorultak. Ezt a helyzetet próbáltam történeti gondolkodással 'Vázlatosan megjeleníteni. A tanulmány egyik célja az volt, hogy a nógrádi értelmiség számára nyilvánvalóvá tegye ezt a helyzetet, s bizonyos értelemben cselekvésre is buzdítson. Az általam javasolt kitörési pontok között hangsúlyosan szerepel a szakmaiság minőségének javítása.- Milyen körülmények közepette él most itt, e helyen az értelmiség?- Tényekkel igazolható, hogy Nógrád megye gazdasági, szociális fejlődése megakadt. Sőt, jelentősen lemaradt azon folyamatoktól, amelyek Magyarország főként nyugati megyéiben észlelhetők. A Dunántúl és Budapest mögött Nógrád abba a régióba sorolható, ahol az elszegényedés, a munkanélküliség, a vállalkozásokhoz szükséges tőke nagysága és mozgékonysága viszonyrend- szerében sajnos igen nagy a lemaradás. Ugyanakkor az is szembetűnő, hogy az itt fölhalmozott technika és technológia, amelynek vannak korszerű és korszerűtlen elemei, elnehezedett. Nyilvánvaló, hogy a nagy vállalatok helyett kisebb, mozgékonyabb szerveződések kellenének. Ezek jelenlétére nem csak a távlatokban, de napjainkban is égetően nagy szükség lenne. Ezzel szemben, éppen a helyi viszonyok mozdulatlansága miatt, a technikát élettel megtölteni tudó, szakismerettel rendelkező emberek más régiHollókő és New York egymás „szomszédságában” a sorozat első könyvének címlapján. Jelképezi: a szerzők a részről a nagy egész, a világ ismeretében szeretnének szólni. A fedélterv Kalocsai Péter munkája. ókba vándorolnak el, s ott keresik a megélhetésüket.- E helyzet fölismerése nyilvánvalóan a különböző politikai pártok, s ezek vezetőinek feladata lenne. Vannak-e erre utaló jelek?-Úgy látszik, hogy a „hirtelen” jött demokrácia ezt a politikai erőt is váratlanul érte. Ezért az a kapcsolat, amit az itt lévő gazdasági élettel kialakított, nem elég mély. A vázlatos helyzetelemzésen kívül e tény rögzítése is megjelenik dolgozatom alapgondolatai között. A továbbiakban pedig az, hogy az adott viszonyok közepette is a lehetőségekre figyeljünk. Nógrádban sincs más lehetőség, mint a modernizáció útja. S ez azt is jelenti: az itteni, korszerű minőséget mutató erőket mielőbb mozgásba hozzuk. Ezen alapelvnek érvényesülnie kellene a gazdasági, társadalmi életben és a politikai gyakorlatban is, a többpártrend- szeres szerkezet lehetőségeinek fölismerésével és kihasználásával.- A megye belső fejlődése mikor lehet igazán minőségi?- Ha figyelembe vesszük a környezetet, a régió természeti és társadalmi törvényszerűségeit, a történelmileg kialakult kereskedelmi kapcsolatokat, és így tovább. Ugyanis a termelés gyakorlatába beépült munka- megosztást nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem utolsó sorban, fokozottan ügyelnünk kellene az emberi kapcsolatok regionális összefüggéseire, s nem csak az ünnepnapokon. -mér Müvészsorsok, életutak Kovács Bodor Sándor a hétköznapok képi megörökítője Kordokumentum Kovács Bodor Sándor régóta videózik Salgótarjánban. Filmjei művészi értékükön kívül a korszak dokumentumaiként is jelentősek. Legutóbbi, A fények festője című, Iványi Ödön festőművészről (1918-1985) készült filmjének ősbemutatóját január 24-én tartották a József Attila Művelődési Központban. Ehhez idős Gáspár Imre az 1968-as sziráki művésztelepen készített amatőr filmjének részleteit használta föl. Iványi Ödönről életében nem is készült más film. K ovács Bodor Sándor tevékenysége elsősorban azt példázza, hogy szükség van a napjainkban közöttünk élő személyiségek, írók, képző- és iparművészek, zenészek és mások munkásságának képi megörökítésére is, lehetőleg életükben. Hiszen amit most elmulasztunk, később már nem pótolható. Kovács Bodor Sándorral beszélgetünk, aki legalább a képzőművészeket igyekszik nagy gonddal filmre venni.- Mióta?- A fények festője a huszonötödik filmem. Ezen kívül tavaly elkészült még két film. Az egyik Oláh Jolán salgótarjáni cigány naív festőről szól, Ha szárnyam lenne, repülnék címmel. Ennek bemutatója február 21-én lesz Salgótarjánban. A másik, a Csemniczky Zoltán balassagyarmati szobrászról készült, Autó-Freud-mobil című film pedig Balassagyarmaton kerül a közönség elé ugyancsak februárban. Az Oláh- és a Csemniczky-filmet Budapesten előbb láthatták, mert szerepelA Salgótarjánban élő Kovács Bodor Sándor tavaly óta független filmes, 1988-tól videóval készít krónikát tek a 25. Független Film- és Vi- deoszemlén is január 28-án. Az Oláh-filmet bemutatják a Medi- awave Nemzetközi Vizuális Művészeti Fesztiválon is, amit április 26-tól május 1-ig rendeznek meg Győr-Novákpusz- tán. Itt a kisebbségi kategóriában szerepel.- Készülnek-e újabb filmek az idén?- Igen. A Salgótarjáni Városi Televízióval együttműködve újabb művészportrékat készítek majd Szabó Tamásról, Fábián Gyöngyvérről, Somoskőy Ödönről és Mustó Jánosról.- Csak képzőművészekkel foglalkozik?- Úgynevezett történelmi életútfilmeket is csinálok, idén a salgótarjáni Vertich Józsefről és a karancskeszi Huszár Jánosról. 1992-ben mutatták be Salgótarjánban a Bennünket leírtak című videofilmét, amelyben nógrádiak emlékeztek a doni harcokra. Akkordöntöttem úgy: a filmben szereplőkről és másokról, akik a korszakot átélték, önálló portrékat is készítek. -t Salgótarjánból jutott a grazi akadémiára Marianna Ani nénitől tanulta a zenei alapismereteket. . . Volt növendékeinek hangversenyét rendezte meg február elején a Salgótarjáni Állami Zeneiskola az intézmény hangversenytermében. Ilyen hangversenyeket hosszú idő óta rendszeresen szervezünk azzal a céllal, hogy megőrizzük kapcsolatunkat volt növendékeinkkel - mondja Becze Lajos igazgató. - Pedagógiai munkánk elismerésének tartjuk, hogy egykori növendékeink szívesen jönnek vissza hozzánk, mi pedig örülünk a szakmai fejlődésüknek, amelyről a hangversenyeken számot adnak. Egyébként jelenlegi tantestületünkben is sokan vannak olyanok, akik itt kezdték pályafutásukat, és most Salgótarján zenei életét gazdagítják. A mostani hangverseny egyik sikeres szereplője volt a salgótarjáni Egyed Marianna, aki Ausztriából érkezett haza Salgótarjánba erre az alkalomra.- Hol tanul?- A grazi zeneakadémia (Hochschule für Music und Darstellende Kunst in Graz) hallgatója vagyok 1992 októberétől. O. HProf. Eugen Jakab a zongoratanárom, akitől nagyon sokat tanulok. Kollégiumunk Oberschützen- ben van, festőién szép vidéken. Az első év után vizsgát kellett tenni németből. A nyelvvizsgára magánúton készültem föl. Tanulmányaim elején tartok. Egyed Marianna a grazi zeneakadémia hallgatója- Ez mit jelent?- Most másodéves vagyok, a képzés nyolcéves. A tanári és a művészi diplomát szeretném megszerezni. Szüleim segítségével egyedül tartom fönn magamat, öt növendékem van. Ösztöndíjra majd csak a negyedik évben lehet pályázni. A zongora szakot végzem, itt a koncertek és az éves munka alapján történik az értékelés.- Hogyan került kapcsolatba a zenével? A családi ösztönzés, vagy az iskola hatása volt az erősebb?- Szüleim műszaki emberek. A Gagarin Általános Iskolában tanultam, de már első osztályosként előkészítőre jártam a szomszédos zeneiskolába. Horváth Istvánnétól, Ani nénitől tanultam a zenei alapismereteket. Másodikosként nála kezdtem zongorázni is.- Miért éppen a zongorát választotta?- Anyuék azt szerették volna, ha hegedülök. Ani néni viszont azt mondta, hogy engem zongorázni szeretne tanítani. így történt. Ani nénin kívül a zeneiskolában Torják Vilmosné és Szabó Istvánné tanított, akinél zeneiskolai tanulmányaimat befejeztem. Utána kerültem a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zongora szakára, ahol 1992-ben érettségiztem.- Hogyan telnek most a tanulás évei?-Szakmailag nagyon izgalmasan, és kemény munkával. Ezen kívül, ha van szabad időnk, sokat járunk színházba és koncertekre Grazba, Bécsbe. Van egy Ladám, így tudunk utazni. Havonta egyszer hazajövök Salgótarjánba is. Szeretek itthon lenni.- th Beszélő tálak Balassagyarmaton y // Antal András az Eden elvesztéséről vall Antal András keramikus Alsótol- don él. Üveg- homlokú háza a Cserhát lágyan hullámzó vonulataiba olvad. A csönd megül a kertek aljában, mint doromboló cica a kuckóban. Úgy tetszik, ez maga az Éden. Lehet, hogy a látszat csal? A művész kiállítása február 27-ig tekinthető meg a balassagyarmati Horváth Endre Galériában. Beszélő köntösről már hallottunk, de itt beszélő tálak sorakoznak a falon. A tálak magától értetődő természetességgel léteznek, mintha mindig is itt lettek volna, ugyanakkor van bennük valami nyugtalanító. Madársors Az anyag nyilvánvaló szépsége, a megformálás egyszerűsége, a szerkezet tisztasága, a meleg színvilág megnyugtatóan hat a szemlélőre, a tálak mégis titkot rejtenek.-A pusztulás sokáig észrevétlenül van jelen a természetben - jegyzi meg a művész. - Az erdők betegsége hosszú folyamat. Mire észrevesszük, sokszor már késő. A látványos hal- pusztulásokról beszámolnak a hírek, a madarak titokban halnak meg. Pedig zuhanásukkal, fogyatkozásukkal nemcsak a dal, a szárnyalás lesz kevesebb, hanem maga az élet. Madársors című sorozatom tálai erről szólnak. Nem közvetlenül. Nem is annyira a természetről, mint inkább a tragikum természetéről. Tájtörténet Múlt nyáron a bujáki művésztelepen dolgoztam. Megdöbbentem a látványon, hogy micsoda természetkárosodás történt itt is az elmúlt években.- Másik kiállított tálsorozata a Tájtörténet címet viseli. Miféle tájról van itt szó?- A szülőföldről, vagyis a nógrádi tájról. Ebben benne van az egész európai kultúrkör is, amiben élünk. Engem mindig is érdekelt, mi van a táj mögött? Minden vidék több évszázad kulturális nyomait őrzi. Ha állok a tájban, s rajzolok, a tájat látom magam előtt. Amit nem látok, az a táj története, belső tartalma. Mindaz, ami a hegyek, az erdők, az utak mögött van. Tálaimban ezt a tájtörténetet próbálom elmesélni. Kárpátalja Antal András nemcsak a Cserhát tájtörténetét formálja meg tálaiban. Nyáron a Kárpátalján járt művésztelepen, ahol hasonló érzékenységgel figyelte a tájat, s a táj történetében az ember életét. Erről is beszélnek tálai a balassagyarmati galériában. Ez a mese sem idilli. Mégis, aki egyszer megpróbálja végiggondolni e műveket, más megvilágításban látja majd egész környezetét is, mintha a hűvös árnyékból a fényre lépne. Ebben van e tárgyak legfőbb ereje. És a világban, amelyet sivataggá tehet a mindent legyőző ember, nagyon is szükség van arra, hogy fölismerjük: a madarakat, tájakat megőrizve önmagunkat őrizzük meg. A művész beszédes tálai, kerámiái erről beszélnek. Antal András nem formabontó, nem modemkedő, és nem komplikált. Amit mondani akar, nem is tűri az önmagáért való önfeledt játékot. A mese komoly, és rólunk szól.-mér Antal András: Amit nem látni, az a táj története... Fotó: R. Tóth Sándor
