Nógrád Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-02 / 27. szám

1994. február 2., szerda PÁSZTÓ ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Az édesanya sző, a fiú a falu történetét akarja megírni - Saját zsebre búvárkodik, mindenki közömbös - A gyökereket illik ismerni Nyolcszemközt a sziráki megszállottal Megszállottak mindig is voltak, s lesznek is. Szerencsére, hi­szen sokat ment általuk a világ előre. Szirákon jártunkkor is ta­lálkoztunk az ebbe a kategóriába tartozó emberrel. Laukó László (43 éves) fejébe vette, megírja szülőfaluja történetét. El­tökéltsége ellenére, mintha kezdené hitét veszteni mostanában. naponta, most jó, ha 5-6 megvan. Öreg­szem, hetven felett járok. Abba akarom hagyni. Szőt­tem már ele­get. Meséli, az édesanyjától tanulta, akinek az anyja úgy­szintén ezen a szövőszéken ismerte meg a fortélyokat. Sorolja a szék részeinek a nevét: bidló, nyist, borda, zúgó.- Először fonni tanultam meg. Ma is megvan a rokka, eltettem emlékbe. Ré­gen ezen ké­szült a lepedő, a törülköző, az embereknek az alsónadrág, ne­kem meg a stafírung. Ha a lá­nyok 12 évesen kimaradtak az iskolából, mentek a fonóba. míg édesanyjával be­szélgetünk, Laukó László türelmesen vár sorára. Aztán hirtelenjében azt sem tudta, hol fogjon bele a mondanivalójába.- Mindig szerettem a törté­nelmet. Az idő tájt jártam a pásztói gimnáziumba, amikor fénykorát élte a honismereti mozgalom. Mivel a reformkor nagy politikusa, Teleki László Szirákon élt, őt választottam névadójául a faluban megalakí­tott szakkörnek. G yűjtötték a helytörténeti emlékeket. Aztán elke­rült Szirákról. Amikor néhány hónap múltán visszatért, már csak hűlt helyét találta a gyűjteménynek. Mindent szét­hordták. Akkor elhatározta, megírja Szirák történetét. Könyvtárakban búvárkodott, dokumentumokat másolt, végig kérdezte a helybelieket. A saj­tóban megjelent írásaiért kapott honoráriumot, a zsebpénzét fordította újabb dokumentumok beszerzésére, mert nem min­denki adta azokat ingyen. Sehonnan nem remélhet tá­mogatást, pedig 300 oldalon meg lehetne írni Szirák monog­ráfiáját.- Érdeklődtem nyomdáknál, de elképzelhetetlenül sok pénzt kémek: az önkormányzat kö­zömbös, a Kastély Szállónak meg erre nincs pénze. A szálló­val kapcsolatban kellemetlen emlékem is van. Kiállítást ren­deztek Teleki László életéről, s tőlem is kértek dokumentumo­kat. Egy értékes könyvet a mai napig hiába várok vissza. Azt állítják, nem találják. S zomorú érdekességként említi: Nógrád megye négy kötetes történetében olvasható, hogy a sziráki kas­tély rácskerítése 360 (!) török­kori puska csövéből készült. Az 1848-49-es forradalom idején felmerült, hogy a nógrádi nem­zetőröket az ezekből készült puskákkal fegyvprzik fel. Aztán elvetették az ötletet.- Amikor a kastélyt felújítot­ták (1988 táján), a kerítést le­cserélték, s a régit máig ismeret­len (!) helyre szállították. M iközben beszél, képe­ket mutat: ezeken azt látni, hogy pezsgő élet volt a községben a II. világhá­ború előtti időkig. A többi kö­zött saját hetilapja, strandfür­dője volt a falunak.- Szükséges lenne, hogy a fi­atalok tisztában legyenek a köz­ség történetével. Hiszen akik ismerik a gyökereket, azok job­ban kötődnek a szülőhelyükhöz.-vallus­Paszto és környéke Laukó László most éppen munkanélküli, így sa ját zsebből nem tudja folytatni a kutatást K is házikó a faluvégen. A zörgetésre kutyák kez­denek ugatásba, majd felbukkan Laukó László és az édesanyja. A konyhában a fél helyiséget elfoglaló, ránézésre is legalább százévesnek tűnő, tölgyfából készült szövőszék. Látszik, nem díszítésként ter­peszkedik idebent, hiszen még rajta az alig elkészült szőnyeg. Özvegy Laukóné mutatja: csak­nem hetven méter hosszú lett a 70-80 centi széles, rongydara­bokból készült szőnyeg.-Két hét alatt lett meg. Ré­gen 10-11 métert is csináltam A” Özvegy Laukóné szerint egy-két szövőszék még található Szirákon Fotó: Herbst Kinga Művészeti fellegvár Szirákon Szőnyeg százezrekért SZIRÁK. A Kastély Szálló galériájában február 24-éig tekint­hető meg az idei kiállí­tási évad első bemuta­tója, Lieber Éva tex­tilművész, „Négy év­szak” című tárlata. A huszonöt mű kö­zött jobbára varrott textilképek láthatók, de két szőnyeg is meg­tekinthető. Sőt, meg is vásárolható, igaz, a legolcsóbb mű (mé­rete: 40x40 cm-es) 35 ezer forintot kóstál. A kiállítás címét adó Négy évszak kompozí­ciója (59x59 cm-es) 200 ezer forintba ke­rül. A legtöbbet - 300 ezret - egy szőnyegért lehet fizetni. A következő bemu­tató február 27-étől látható. Akkor a Nóg­rád megyei Oláh Jo­lán festőművész alko­tásait tekinthetik meg az érdeklődők a Tele­kiek volt sasfészkében. Érdeklődő a „Négy évszak” című textilkép előtt A környező települések is jól járnak Tévéadó-erősítő épül BÉR. Úgy tűnik, a Cserhát hegység lankái között megbúvó szlovák nemzetiségű falu lakói végre felsóhajthatnak. Már ami a Magyar Televízió 1-es és 2-es csatornájának vételi viszonyait illeti. Az elmúlt héten ugyanis terepbejáráson vettek részt az Antenna Hungária, a rendőrség, a tűzoltóság és az Émász szak­emberei: azt nézték meg, hogy alkalmas-e a Rovnya hegy a té­véadó-erősítő berendezés építé­séhez. Amennyiben az időjárás megengedi, úgy húsvétkor már panaszmentes képminőséget él­vezhet Bér és a környező tele­pülések lakossága. A beruházás hárommillió forintba kerül. Életveszélyes iskola • SZURDOKPÜSPÖKI. A TÁKISZ-on keresztül céltámo­gatást kért a falu vezetése a bel­ügyminisztériumtól, hogy az életveszélyessé vált általános iskola tantermét kiválthassa. Végleges válasz csak az or­szággyűlés ezzel kapcsolatos döntése után várható. Díj a polgármesternek • VAN Y ARC. A község pol­gármestere, Hugyecz Andrásné a minap nívódíjat vehetett át a Parlamentben. Andrásfalvy Bertalan, „A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbsége­kért alapítvány” elnöke adta át az elismerést, az indoklás ér­telmében: „a magyarországi ki­sebbségek érdekében kifejtett tevékenységéért.” » Pénzt nyertek • ERDŐKÜRT. A helyi ön- kormányzat 225 ezer forintot nyert a „Szabad művelődési alapítványtól”: ez a hátrányos helyzetű kis települések köz­művelődési feladatainak végre­hajtását segíti. Az összegből az iskolai szakköröket, a nyugdíjas és a szlovák klubot szándékoz­nak támogatni. Holnapi számunkban „Bátonyterenye és környí összeállítással találkozhat a kedves olvasó Az oldalt szerkesztette: Vallus Tibor Jubilált a pásztói Rozmaring népdalkor - Rádiós fellépés után Az emberi gyöngédség és a ragaszkodás jelképe Meghosszabbították a kárpótlás idejét VAN Y ARC. A községben tartott földárverésen a káliói Vörös csillag Mezőgazdasági Szövetkezet kárpótlásra kijelölt földjei közül gyep, erdő, szántó került kalapács alá. Képünkön (balról) Ku- kucska János, Kukucska Jánosné és Tornyos Pálné az árverés előtt egyeztetnek. Február 15-től március 16-áig egyébként pótlólagosan beadhatják kárpótlás iránti igényüket azok, akik az első há­rom kárpótlási törvény alapján arra jogosultak, azonban az előző beadási határidőket valahogyan lekésték. A kérelmeket a megyei kárrendezési hivatalhoz kell eljuttatni. Fotó: H. K. A Rozmaring népdalkor tagjai teljes díszben, jókedvűen az egyik megyénkben fellépésen- Közel tíz évvel ezelőtt a pásztói művelődési ház nyugdí­jas klubjából nőtte ki magát a Rozmaring népdalkor - emlé­kezik elérzékenyülve Alapi La- josné alapító tag. - Esténként összejöttünk hárman, négyen és énekeltünk. Aztán egy kulturá­lis ünnepségre tanultunk újabb énekeket, és máris megvolt az első fellépésünk. A nyilvános­ság elé 1984. január 13-án, Pásztó várossá nyilvánításakor léptünk.- Mi vonzotta a népdalkör­höz, a daloláshoz?- Gyermekkorom óta szere­tek énekelni, otthon is ebben le­lem örömömet. Ha a gondokat „letettük”, ide jövünk, hogy jól érezzük magunkat. Régen a lá­nyok a fonóházba jártak, ami hetente más háznál volt. Talán nyolcéves lehettem, amikor ci- terájukat a legények nálunk hagyták. No, „megájjatok” csak - gondoltam magamban - én is megtanulok rajta. Felvettem, addig-addig nyúztam, amíg egy nótát megtanultam rajta. Aztán anyám a malacok árából har­monikát vett a bátyámnak: gyö­nyörű hangszer volt, nézni is alig mertem. Majd amikor a bá­tyám nem látta, elővettem, és elkezdtem pötyögtetni rajta. Rendkívül örültem, amikor fel­ismertem, hogy mit játszok rajta, most meg nem is tudnék meglenni nélküle.- Először a Rajeczky Benja­min tiszteletére rendezett em­lékversenyen énekeltem: itt kérdezték tőlem, hogy nem lenne-e kedvem a népdalkörbe járni. Mindig valami hasonlóra vágytam. Azóta is nagy kedvvel készülök minden fellépésre - mondja a népdalkor legfiatalabb tagja, a hatodik osztályos Gás­pár Mária. Arról, hogy miért éppen Rozmaring és nem muskátli a nevük, Bacsa Sándorné, a dal­körjelenlegi vezetője beszél: -A rozmaring Pásztó köz­kedvelt virága. Régen - az idő­sebbek még emlékeznek rá - minden ablakban ott díszlett, mint az emberi gyöngédség és ragaszkodás jelképe. A népdalkörrel nemrégiben a Magyar Rádió is készített felvé­telt, amelyet januárban sugároz­tak. Kun Király József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom