Nógrád Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-29-30 / 24. szám

1994. január 29-30., szombat-vasárnap NYÍLT TÉR HÍRLAP 11 Apró bakikkal zajlik a táncdalfesztivál - Nógrádiak is pontoznak Ismét slágerlistán a Beatles M essze még július, de az 1994-es salgótarjáni if­júsági nyári egyetem tervei már körvonalazódtak.- Milyen téma köré csopor­tosulnak az idén az előadá­sok? - kérdeztük dr. Agócs Jó­zsefet, a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Nógrád Me­gyei Egyesületének szaktitká­rát, aki egyszersmind a nyári egyetemen is ellátja a titkári te­endőket.- Mielőtt konkrétan vála­szolnék a kérdésre, szeretném kiemelni, hogy a TIT az idén már huszadik alkalommal ren­dezi meg az ifjúsági nyári egye­Az ifjúság mindig időszerű - Készülnek a nyári egyetemre Új Indiana Jones-film Harrison Ford negyedszer is magára ölti Indiana Jones jel­mezét. A forgatókönyv már ké­szen van, s a rendező, Steven Spielberg rövidesen újabb ka­landvadra indítja a csavaros eszű Indyt. A negyedik Indiana Jones valószínűreg már nem lesz olyan rámenős és villám tempójú, mint az eddigiek: a színész utolsó filmje forgatásá­nál térdszalagszakadást szenve­dett, s nem épült fel teljesen. A piros és a kék album CD-n Fiatalokat is fertőz az idegengyűlölet temet Salgótarjánban. Ebből arra lehet következtetni, hogy annak idején jó témát választot­tak elődeink. Az ifjúsági tema­tika ugyanis soha nem válik időszerűtlenné, s ezért folyama­tos az érdeklődés iránta.- A nyári egyetemi tanács úgy döntött, hogy az idei kur­zust Ifjúság - kisebbség - ide­gengyűlölet címmel rendezzük meg. Úgy gondolom, hogy is­mét sikerült olyan érdekes - és sajnos aktuális - témát találni, amely felkelti a figyelmet mind a hazai ifjúságkutatók, mind a külföldiek körében. Annál is inkább, mert a kérdéskör politi­kai, gazdasági, kulturális és val­lási vonatkozásait jól ismerő szakembereket tervezünk meg­hívni előadónak.-Jelenleg hol tart a szer­vező munka?-Elkészült a részletes prog­ramajánlat, amely reméljük kedvező visszhangra talál mind bel-, mind külföldön. A jubile­umi nyári egyetem eredményes­sége persze nem kis mértékben attól is függ, hogy terveinkhez miként tudunk támogatókat sze­rezni helyi, országos és nem­zetközi szinten. - csébé ­Nem kényeskednek a menők Játsszunk indiánost! Kihaltak-e a mohikánok? A Pink Floyd párizsi premierje Az öreg rézbőrü testvér A z igaz, hogy a gyerekek kevesebbet olvasnak, mint tíz évvel ezelőtt. A fiúk azonban még ma is kedve­lik az indián könyveket. Kitün­tetett olvasmányaik közé tarto­zik James F. Cooper regénye: Az utolsó mohikán. A könyv­eimből fogalom lett, nemcsak népeknek, szakmáknak is van­nak a szólás-mondás szerint utolsó mohikánjaik. Pedig a mohikánok szerencsére nem haltak ki, mint annyi más észak-amerikai indián népcso­port. A törzs vagy „nemzet” ne­vének jelen­tése egyéb­ként: „farkas”. 1930-ban 813 mohikánt számláltak össze az Egye­sült Államok­ban. Számuk azóta örvende­tesen gyarapo­dott: ma több mint hatezren vannak. Egyébként az algonkin nyelvcsalád tagjai, és a vi­lág minden kincséért ne tévesszük őket össze a mo­hawk néven ismert, hajdan erős és harcias néppel, amely az iro­kéz törzsszövetség tagjaiként el­jutott a katonai demokrácia fo­kára. A Nagy-tavak vidékén él­tek, a mohikánok a Hudson men­tén, a mai New York államban. Az észak-amerikai indiánok sok­féle törzs tagjai voltak. Legtöbb­jük vadászattal, halászattal és földműveléssel foglalkozott. A legsikeresebb törzsek között ta­láljuk a prérin élő cheyenne, a komacs és sziú indiánokat, a délnyugati apacsokat, navajókat és cseroki indiánokat. Megfogyva bár, de törve nem - ismét együtt. Bemutatta új albumát a Pink Floyd legendás legény­sége (balról): Nick Mason, Richard Wright, Dave Gilmour FEB-fotó A Pink Floyd neve fogalom volt a hetvenes években az igé­nyesebb rockzenét kedvelő kö­zönség táborában. A legendás csapatot 1965-ben négy cambridge-i diák, Roger Waters (1944), Ke­ith Barrett (1946), Richard Wright (1945) és Nick Mason (1945) alapította. Később Bar­rett helyét Dave Gilmour (1944) vette át. Számos albumuk közül a The Dark Side of the Moon (A Hold sötét oldala - 1973), a - min­dennél csodálatosabb - Wish You Were Here (Bárcsak itt len­nél - 1975) és a The Wall (A fal - 1979) a rocktörténet meghatá­rozó alkotásai közé számít. A csapat a nyolcvanas évek elején - a rajongók legnagyobb bánatára - a növekvő nézetkü­lönbségek miatt szétszéledt. Az­tán néhány év múlva - immár a korábban a szellemi vezér sze­repét be'töltő, de később egyre inkább magába forduló Waters nélkül -, ismét összeálltak, s 1989-ben kiadták az A Momen­tary Lapse of Reason című al­bumot. Ezt egy dupla koncert­anyag követte, majd most kö­zelmúltban újabb albumot adtak ki, melynek élő bemutatóját Franciaországban tartották. 1993. szeptember 9-én vagy száz újságíró volt hivatalos a hí­res Abbey Roadra sajtótájékoz­tatóra. Á világ minden tájáról eljötfek a sajtó képviselői, hogy valami fontosról értesüljenek, és épp hogy csak elfértek a ta­nácsteremben, a stúdiók és Ge­orge Martin irodája mellett. Harrison, tömjénpálcával Mivel a városházán úgy gondol­ták, hogy van, volt közünk a ze­néhez - hisz Csaba ma is aktív zenész, s több, korábbi zenész­táborban is részt vettünk -, a nógrádi zsűri legyen inkább szakmai jellegű. Mezei őszintén sajnálja, hogy a fesztivál eddigi elődöntőiben még nem láttunk megyénkből indult előadót. Ám Salgótarján hajdani élzenekara, a volt Fa­nyúl basszusgitárosa, Várkonyi Zsolt (Kecskeméten él) két dal szerzőjeként is jelen volt.- A próbák élesben zajlanak, 3-4 órával az adás előtt. Ugyanúgy pontoznunk kell, igaz, a maximális 9-et adjuk mindenkinek. Az egyik próba előtt valamelyik kísérőzenekar zenésze kérte: kevés pontszá­mot adjunk, nehogy újra kelljen jönniük. Kérése nélkül is telje­sült volna kívánsága, mivel na­gyon gyenge számot produkál­tak. A másik próbán kicsit elbe­szélgettem az időt, s a műsorve­zető rám szólt, emeljem már a táblát, s annyira megjegyzett magának, hogy az adásban 5 pontot mutattam, Geszler Do­rottya mégis 6-ot mondott. Ezen annyira megzavarodott, hogy kihagyta az utánunk kö­vetkező szegedieket. Említi, a fesztivál legelején a gyártásvezető megbiztatta őket: úgy pontozzanak, ahogy tetszik. A közönség, amely jobbára a fellépők családtagjaiból áll ösz- sze, legfeljebb kifütyüli őket. Eddig még nem történt ilyen. Olyan sem, hogy az ismertebb éne­kesek sztáral­lűröktől vezé­relve, ne állná­nak szóba a kezdőkkel.- Ugyanab­ban a büfében vagyunk, min­denki beszél­get mindenki­vel. Akik ke­vés pontot kapnak, azok sem pfújolnak, reálisnak tart­ják a munkán­kat. Jó lenne, ha a kamera mutatna min­ket, amint 1 zeneszámok Tóth Csaba, az igazgató ma is aktívan zenél felétől már dolgozunk, megbe­széljük „csapaton” belül a pon­tokat. Mire az első tábla fel­emelkedik, már mi is készen va­gyunk, így senki nem befolyá­solja az adott pontszámúnkat. Â nógrádi hármas ma lép utoljára a kamerák elé, mivel a február 5-ei döntőn már hivata­los szakmai zsűri lesz hivatva elbírálni a legjobbakat.-vallus­Paul McCartney most éppen megismétli világ körüli útját napot késtünk, hiszen húsz év­vel ezelőtt, 1973-ban ilyenkor már a piacon volt a piros és a kék Beatles-válogatás, a két dupla album, amire én még mindig büszke vagyok. Tudják, hogy én gondoztam. Nos, a pi­ros és a kék Beatles most CD-lemezeken is megjelenik. Hozzányúltak a számokhoz A sajtó emberei nem fogad­ták ugyan hidegen a bejelentést, de nem okozott a hír nekik nagy-nagy meglepetést. Moraj futott végig a sorokon, de in­kább azon tanakodtak az újságí­rók, mi ebben az igazán nagy dolog, netán szenzáció, mikor más régi zenekarral együtt a Beatles lemezei is kaphatók CD-n. Jó, legyen, elfogadták, és megragadták áz alkalmat, hogy George Martint életéről, karrier­jéről faggassák inkább. A producer beszélt magáról is - láthatóan nagyon szívesen, - de valahogy látszott rajta, alig várja, hogy a friss CD-kről szól­jon. Aztán végre kapóra jött neki a kérdés, mennyire változ­tatott az átírás a felvételeken. Azon igyekezett, mondta, hogy a lehető legkevesebb változzék, ám elkerülhetetlenül megérezni a számokon, hogy hozzányúl­tak. Az „I am the walrus” pél­dául ijesztőbben szól a digitális átvitel után, mint a mesterszala­gon. Egy kicsit úgy dolgozott, mintha konyhában főzne, mondta nevetve, mert minden­képp meg kellett őriznie a felvé­telek 60-as évekbeli hangzását is. Egy német hölgy odaszólt, hogy a „Rain” most bekerült-e végre a válogatásba, és George Martin szinte megrökönyödve kérdezte vissza, ugyan hová gondol, az eredeti „csomagot” szigorúan tilos megbontani! Lennon szalagjai Egy pillantra az újrafelvéte­lek, a re-recordingok jutottak most eszembe. Tudják-e Önök, kedves olvasók, hogy John Lennon minden Beatles számot újra fel akart venni, és hogy George Martin, a producer csak nagy üggyel-bajjal tudta tőle megmenteni az eredeti (s immár örök) szalagokat? Vass Imre A nnak idején, a hat­vanas, hetvenes években az egész or­szág a tévé előtt ült, amikor zajlott a táncdalfesz­tivál. Idővel aztán kinőttünk ebből a műfajból: megkopott, érdektelenné vált számunkra. Néhány évig, az érdeklődés halványulása miatt, nem is rendezték meg. Az idén aztán ismét visszaköszönt a képer­nyőről. Szombaton immár a harmadik elődöntő részesei lehetünk, miközben azon morfondírozhat a néző: kik is a zsűri nógrádi résztvevői? Miért éppen ők értékelik sző­kébb pátriánk nevében az el­hangzott dalokat?-Mind a hárman Salgótar­Nyulas, alias Mezei István, a táblaemelgető jánban élünk. Én a József Attila Művelődési Központban dolgo­zom, mint kulturális menedzser - tudtuk meg az értékelőtáblát emelgető Mezei Istvántól. - Közöttünk van Tóth Csaba, a művelődési ház igazgatója és Bratinka Gábor, a Salgótarjáni Városi Önkormányzat művelő­dési osztályvezetője. Miért ép­pen ránk esett a választás? A táncdalfesztivál szervezői min­den megyeszékhelyről három­tagú társadalmi zsűrit vártak. Voltak néhányan, akik azt mondták, ők tudják, miért jöttek el, s ha más is tudni akarja, csak nézzen szét: a piros és kék de­koráció, a virágok színe a vázá­ban ott az asztalon, sőt egy-két mikrofoné - véletlenül - any- nyira segít, hogy szinte árulko­dik. Abbey Road, Mr. Martin, a Beatles... A kíváncsiság persze nőtt, vele érezhetően az izgalom is, mert úgy látszik, múlhatnak év­tizedek, stílusok, divatok jöhet­nek, mehetnek, a Fab Four, a Mesés Négyes Liverpoolból: a Beatles még mindig érdekes. Egy pillanatra aztán csönd lett, hogy a terembe lépőket Ken Townsend stúdióigazgatót, George Martint, az immár 67 éves híres producert, és a ven­déget, George Harrisont annál nagyobb zúgás, moraj, majd taps fogadja. Harrisont megle­petésnek szánták, de kisebb ha­tást keltett mint várták. Ezt ké­sőbb George Martin mondta mosolyogva. Harrison kezében tömjénpálca füstölgött, és meg­köszönte, hogy ennyien elfo­gadták a meghívást, hogy még mindig érdekli a világot a Beat­les. Townsend ezután röviden elmondta az Abbey Road stúdió történetét, és megkérte George Martint, szóljon arról, miért is hívták meg a jelenlévőket.-Nézzenek körül, kérem - mondta a producer, - csupa pi­ros és kék minden. Egypár hó­Bratinka Gábor, a Salgótarjáni Városi Önkor­mányzat művelődési osztályvezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom