Nógrád Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-15-16 / 12. szám

8 HÍRLAP ÉLET-KÉPEK 1994. január 15-16., szombat-vasárnap Szokványos történet a kezdet - Egy vállalkozás sorsa - Verejtékezik a dejtári NO-FA Nemigen akad, aki munkát vállalna Az alábbi történet szokványosnak is mondható. Alakul egy kft., mondjuk NO-FA néven - a cégbejegyzés időpontját datál­juk 1990 decemberére. Az ügyvezető igazgató elhatározza, hogy asztalosipari termékek gyártásával, helyszíni szereléssel foglal­kozik majd a gazdasági társaság. A szentendrei vállalkozó szel­lemű vezető azt gondolja, a Nógrád megyei Dejtár ideális lesz a telep kialakításához, a nagy munkanélküliséggel küszködő terü­leten bőséggel válogathat a szakemberek között. A telep jórészt munkahelyteremtő beruházásból épül fel. Másfél év múlva megkezdődhet a termelés. Takács Sándor ügyvezető igazgató- Igen tőkeigényes ez a vál­lalkozás - kezdi mondandóját Takács Sándor a dejtári NO-FA Kft. ügyvezető igazga­tója.- Ha anyagkészletet tarta­nánk, hatalmas pénzekre lenne szükségünk. Nem vagyunk tő­keerősek, ezért, ha lehet, a meg­rendelőtől előleget kérünk. Az ügyvezető igazgató ko­rábban Budapesten együtt dol­gozott Gyuris Ferenccel, a dej­tári üzem jelenlegi szakmai ve­zetőjével. Amikor a korábbi munkahely darabjaira hullott, elhatározták a kft. létrehozását.- Egyáltalán nem biztos, hogy falun olcsóbb a munkaerő, mert ha valamit kétszer kell csi­nálni, az csak drágább lehet - utal finoman az igazgató a szakmai felkészültség hiányos­ságaira. Jajgat a fűrész- Munkanélküliség van, ugyanakkor szabad munkaerő nincsen. Úgy is fogalmazhat­nék, hogy munkát vállaló mun­kaerő nem igen akad. A háttérből beszűrődő fűrész zaja akárha jajgatás lenne. Illik Takács Sándor hangulatához. A kezdeti bizakodó hangulat alábbhagyott, mára korántsem rózsás a kép. Nem megy valami jól a kft.-nek. A bajok gyökerét a vezető abban látja, hogy hirte­len megnőtt a kereslet az igé­nyes munkák iránt, amivel na­gyon nehéz volt lépést tartani, Gyuris Ferenc a dejtári üzem szakmai vezetője mert a korábbi szocialista ter­melésben alacsonyra állították a mércét. Az új kihívásoknak nem tudtak megfelelni a mun­kások, a régi beidegződések maradtak. Nagyon nehezen áll­tak át az emberek. Idő, idő, munkaidő Gáspár Gábor 1992. szep­tember elsején szegődött el asz­talosnak a NO-FA Kft-hez. Nagy reményekkel kezdett dol­gozni a fiatalember. Még azt is vállalta, hogy időnként - ahogy a cég érdeke kívánta - munkáját Budapesten végezze.- Pestre korán indultunk, és késve értünk haza — mondja Gáspár Gábor. - Sajnos ezekért az utakért soha nem kaptunk semmit. Hiába dolgoztunk még szombatonként is, a pénz ugyanannyi volt, mint máskor. Csak dolgoztunk, dolgoztunk az alacsony bérekért.- Erre én csak annyit mon­dok, a Pestre járást Gáspár úgy képzelte el, hogy reggel hétkor kezdődik a munkaidő, és ne­gyed ötig tart - veszi át a szót Gyuris Ferenc szakmai vezető.- Azt gondolta, hogy az út is benne van a munkaidőben. Ez egyszerűen nevetséges. Én tíz évig jártam Budapestre, négy húszkor keltem, és késő este ér­tem haza. Betelt a pohár-December 10-én, fizetés­napkor azt mondták a vezetők, nincs pénz, nem tudnak fizetni- fűzi tovább a mondatokat Gáspár Gábor. - Ha jól emlék­szem, 16-án adtak hatezer forint előleget, A nagyfőnök kiadta az újabb feladatot, mondván, ha ezeket a termékeket leszállítják, egy másik vállalkozónak, lesz pénze a kft.-nek. Ezzel szemben karácsony előtt elkezdte mon­dani a magáét: nem volt terme­lés, nincs pénz. Végül a hatezer forint előleg után kaptam még 1920 forintot. Szép kis karácso­nyi ajándék, mondhatom! Ek­kor betelt a pohár, eljöttem. Az ügyvezető igazgató nem cáfol. Mint mondja, sajnos de­cemberben csak a minimálbért tudták kifizetni a dolgozóknak. Hiába akart több pénzt adni, nem volt miből. A kft. abból él, amit megtermel. Januárban és februárban is csak verejtékezve tudják előteremteni a fizetése­ket. Talán márciusban egye­nesbe kerülnek. Spirálfüzet és kereseti igazolás- Eldöntöttem, kijárom az igazam, ha addig élek is - foly­tatja Gáspár úr. - Munkaügyi bíróságra adom az ügyet. Sze­rintem a kft.-nél az adóval és a tb-vel sincs minden rendben. Furcsának tartom azt is, hogy csak egy spirálfüzetben tartot­ták nyilván a fizetésünket, azt kellett aláírni. Soha nem tud­tam, mennyi adót, tb-t vontak le. Egy kereseti igazolásra egy hónapot kellett várni. Takács Sándor nevetséges­nek tartja a fentieket. Szerinte mindenki be van jelentve az adóhatóságnál, a társadalombiz­tosításnál. A spirálfüzet csak akkor fordulhatott elő, ha valaki előleget vett fel. Cáfolja azt is, hogy egy hónapot kell várni a kereseti igazolásra. Igaz, azt el­ismeri, pár napot igénybe vesz az igazolás kiállítása, mivel a könyvelő Szentendrén lakik. Ott ahol a kft. bejegyzése is megtörtént. A kft. nem úszta meg a számvevőszék, és a munkaügyi központ ellenőrzé­sét sem. A NO-FA Kft. veszteséggel zárta az elmúlt évet. Most a túl­élés a cél. Kevés a tőke, hitelt felvenni meg öngyilkosság,mert a kamatokat fizetni lehetetlen. Szöveg és kép: Ádám Tamás A káefté abból él, amit megtermel Mit csinált Nógrád Megye Önkormányzata 1991 /92-ben? Jogász-zeneművész a virágok szerelmese - Balassagyarmati zengés Az évkönyv: bizalomerősítő dokumentum Emlékkép Bánkról: Balra Bíró Zoltán rétsági dandárparancsnok, középen a vendég, dr. Habsburg Ottó, mellette (jobbról) az azóta el­hunyt dr. Várkonyi József, a köztársasági megbízott megyei hivata­lának vezetője és Korill Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke T öbb szempontból is rend­hagyó évkönyvet jelente­tett meg Nógrád Megye Önkormányzata. Az első, ami azonnal - a címlapról - szembe­tűnik, hogy a kötet nem egy, hanem két év (1991 és ’92) kró­nikája. Az is szokatlan - de ma­gyarázható és elfogadható -, hogy a közgyűlés megalakulása óta végzett munka dokumentu­mai közé tanulmányok (a me­gye természetföldrajzáról, a du­alizmuskori Nógrád törvényha­tóságának virilis tagjairól, s ugyanennek az időszaknak a népiskoláiról) is bekerültek. A legváratlanabb meglepetés azonban akkor éri az olvasót, amikor jó néhány képviselő, vagy bizottsági tag fényképének a helyén csak fehér foltot talál. Enyhén szólva furcsa ez a meg­oldás, s találgathat ki-ki kedve szerint, hogy vajon miért nem sikerült az illető fotóját a szer­kesztőknek megszerezniök. Számos más formai kifogás is felhozható (van ahol sűrű, van ahol túl szellős a tördelés), több hibában a nyomda ördöge a ludas, de ezek jelentéktelen megjegyzések ahhoz képest, amilyen értéke van az évkönyv­nek. Bevált Korill Ferencnek, a közgyűlés elnökének a köszön­tőszövegben megfogalmazott reménye: a kötet közérdekű és közhasznú. Az önkormányzatoknak, úgymond a hivataloknak egész biztos nagyon fontosak azok a fejezetek is, amelyekben a köz­gyűlés mintegy elszámol saját kétéves munkájával, közreadja tapasztalatait illetve az önkor­mányzat helyét, szerepét, kap­csolatait elemzi, a laikus olvasó azonban szívesebben időz a megye jelképeinek kialakulásá­ról szóló passzusnál és nagyra tartja, hogy végre egy helyen jut eleddig csak nagyon nehezen beszerezhető információkhoz. Ilyen például a közgyűlés hiva­talának tagozódása, az ott dol­gozók névsora, a megyei ön- kormányzati intézmények pon­tos és részletes címlistája, a ki­tüntetések, címek, díjak, alapít­ványok felsorolása. A z állampolgárok, az ügy­felek, a bel- és külföldi partnerszervek nyilván a továbbiakban is a konkrét tevé­kenység és eredményesség alap­ján fogják megítélni a megyei közgyűlés munkáját, de e sze­rény kiállítású, annak ellenére tetszetős kiadvány (amely egyébiránt Salgótarjánban, a Balassi Bálint Könyvtár nyom­dájában készült) egészen biztos hozzásegíti őket, hogy reális képet alakítsanak ki a testüle­tekről, bizottságokról és hiva­talról magáról, jobban meg is­merjék és magukénak tudják közösen kialakított céljait.- csongrády ­Templom is irigyelné a házi orgonát Ahogy ismerem dr.Vonsik Imrét, biztosan tiltakozna, ha azt írnám róla, különösen alakult eddigi élete. Azt mondaná erre: szokványos sors az övé. Pedig hát a jogász fiatalember zenemű­vész, kántor és nem utolsó sorban a virágok szerelmese. A jog­tanácsos hatalmas balassagyarmati házában akkora orgonát építtetett, hogy némely templom is megirigyelhetné. Dr. Vonsik Imre: Amikor válaszút elé állítottak, én a kántorkodásra szavaztam- Ön ko­moly karriert is befuthatott volna jogász­ként, hiszen 1987-ben még bíróként te­vékenykedett Rétságon. Miért módo­sult oly nagy hirtelen a pá­lyája?- Tulajdon­képpen nem sokban válto­zott az életem, hiszen a Fe­rences rend jogtanácsosa­ként dolgoz­tam tovább. Ma is a rend szent­kúti jogtanácsosa vagyok.-Nem játszott szerepet a váltásban kántor múltja?-Valóban, 12 éves koromtól a szülőfalumban, Ludányhalá- sziban kántorkodtam, sőt a gimnáziumi éveim alatt sem hagytam abba templomi szolgá­latomat. Harmadikos gimnazis­taként fejeztem be a budapesti kántorképzőt. De, hogy a konk­rét kérdésére válaszoljak: bi­zony besegített a múlt.- Abban az időben nem örültek túlságosan az állami, hivatalos szervek a vallásos embereknek...- Bizony, elég sok kellemet­lenségem támadt emiatt már az általános iskolában és a gimná­ziumban is. A bíróságon pedig válaszút elé állítottak: vagy be­fejezem a kántorkodást, vagy megszüntetik a munkaviszo­nyomat. Kutyaszorítóba kerül­tem - a bíróság alkalmazottja­ként templomban nem működ­hettem. Én a templomot válasz­tottam.-„Csak” ezért kellett tá­voznia?- Már jóval korábban elkezd­tem egy üvegházi kertészet kia­lakítását. Az Igazságügyi Mi­nisztérium ezt erősen kifogá­solta, mondván, összeférhetet­len a bírói hivatással.- Mondjuk ki, az üvegházi virágtermesztés üzlet is. Am a növények szeretete nélkül, jelképesen mondva: elher­vadnának a virágok...- Megszállottként kell sze­retni a virágokat, épp úgy, mint a zenét. Nagyon jó kapcsolat alakult ki köztem és a Kerté­szeti Egyetem dísznövény ter­mesztési tanszékének vezetőjé­vel, Nagy Bélával, aki már hosszú ideje atyai barátom. Ő azt értékelte, hogy a kertészet tekintetében semmiféle előkép­zettségem nincs, mégis egy szép vállalkozást sikerült ebből kialakítanom.- Milyen virágokat ter­meszt?- Mostanra már specializá­lódtunk, kizárólag muskátli és krizantém dugványokat értéke­sítünk. Tehát a kertészetnek olyan kényes, induló munkafá­zisait végezzük, amelyek nagy felkészültséget, steril körülmé­nyeket, komoly hozzáértést igényelnek.-A zene, az orgona szere­tete hogyan alakult ki önben?- Meghatározó volt a gyer­mekkor ebben is. Fantasztikus hatást tett rám, amikor megszó­lalt a ludányhalászi templom orgonája. Kipróbáltam, aztán már csak gyakorolni kellett.-No persze némi tehetség sem árt? És a tanulás sem má­sodlagos!-Persze, tanultam is. Éppen a múlt év februárjában szerez­tem orgonaművészi képesítést és működési engedélyt.- Játszott már néhány iga­zán nagy orgonán?- Iegn, a Mátyás-templom­ban, a Szent István-bazilikában, a szegedi dómban.- Minden álma valóra vált?- Elégedett ember vagyok. Gyermekkoromtól szolgálom az Úristent, s úgy érzem áldása rajtam van. A. T. Nemeskürty István a főkatonák önigazolásáról és A történész dolga Nemeskürty István a Don-ka- nyar eseményeinek krónikása Mint Nógrád megyében is megemlékeztek róla, ötven esztendővel ezelőtt a Don-ka- nyarban odaveszett a II. ma­gyar hadsereg közel száz- hú­szezer katonája. A hómezök tragédiájának egyik legjobb hazai ismerője Nemeskürty István író és történész, aki a Requiem egy hadseregért című könyvében sokat tett az igazság megismertetése érde­kében. Az öt kiadást megért kötet szerzője úgy érzi, hogy nincs divatban. - Talán azért sem - fűzi hozzá a nemrégi­ben tartalékos alezredessé elő­léptetett Nemeskürty-, mert felfigyeltem egy veszélyes je­lenségre. Nevezetesen, hogy a második magyar hadsereg kapcsán nem annyira a vérta­núk elsiratásáról, és a tanulsá­gok kendőzetlen elemzéséről van szó, hanem a még élő fő­katonák önigazolásáról... Szembecsukósdi-Mit csinált fél évszázada, amikor híre kelt, hogy a ma­gyar csapatok megsemmisül­tek a Don-kanyarban?-Pécsett voltam, készültem az érettségire, mint a Magyar Királyi Zrínyi Miklós Honvéd Középiskolai Nevelőintézet végzős növendéke.-Mit tudott akkoriban a doni harcokról?-Úgyszólván minden lénye­geset. Osztálytársaim közül többnek az édesapja magas rangban szolgált a fronton: vagy itthon, a hátországban.- Ott, a katonai középisko­lában sejtették a növendékek, hogy kint a fronton valami jó­vátehetetlen történt?- Hogy ki mit sejtett, azt nem tudhatom. Csak azt, hogy meg­fordult a fejemben: ezt a hábo­rút elvesztettük.- Ön szerint a közvéle­ményben mennyire tudatoso­dott, hogy a Donnál nemcsak a II. magyar hadsereg ziláló- dott szét, hanem az ország jö­vője is kétségessé vált?- Semennyire. Az emberek nem vették tudomásul a háború tényét. Becsukták a szemüket, befogták a fülüket, a pár éve to­vatűnt békében próbáltak élni. Viszont a magyar vezető kö-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom