Nógrád Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-08-09 / 6. szám

1994. január 8-9., szombat-vasárnap ARCOK-HARCOK HÍRLAP 9 A fényes hangú énekesnő Visszhang - Miről gondolkodik a képviselő? Szvorák Katalin járná az országot Pilis kellős közepén apró falu. A régi parasztházban még az üvegezett veranda polcait is zsúfolásig megtöltik a könyvek. A parasztbútorok, ládák a családi örökségből kerültek a csöndes, hegyek övezte Piliszszentlászlóba. Talán a hétszáz lelkes szlovák falu is segített abban, hogy a Szlovákiából származó Szvorák Katalin gyökeret eresztett Magyarországon. A napokban ké­szült el ötödik önálló zenei albuma Tavaszvilág; a Springtide című kazettát az Etnofon nevű folklórkiadó jelentette meg. Az énekesnő szerint szűk a népzenét kedvelők tábora- Vajon a szükség viszi rá a népzenészeket, és az énekese­ket, hogy maguk adják ki a saját kazettáikat?- Szükségből indult, de ma már érdemes önerőből dol­gozni. Kiss Ferenc, az Etnofon tulajdonosa adta ki az én kazet­támat. Együttesünk, a Bekecs Live című CD-jét pedig mi ma­gunk jelentettük meg. Ez utób­bit képtelenek lettünk volna egyedül, támogatás nélkül ki­hozni, annyira magasak az elő­állítási költségek. Nehezen is térülnek meg, hiszen az efféle vállalkozás nem kél el sokezer példányban. Kialakult ugyan a népzenét kedvelők állandó tá­bora, ez a réteg azonban szűk és egyre szegényedik.- Önálló albuma, a Tavasz­világ csupán kazettán kap­ható.- Önfenntartó zenekar va­gyunk, CD-re nincs elég pén­zünk. A Tavaszvilágot egyéb­ként a Honvéd Együttes kitűnő, de talán éppen ezért méregdrága stúdiójában rögzítettük. A Be­kecs-együttes minden tagja anyagilag is hozzájárult a felvé­telhez.- Kiadójuk, a volt népze­nész Kiss Ferenc azt mondta, hogy ezerháromszáz pél­dánynál térül meg a stúdió­költség. Márpedig a népzenei kazettát először csak ezer pél­dányban érdemes elkészíteni, ennyire van kereslet.- Csak utánnyomás esetén lehet hasznunk belőle, az eset­leges nyereségből aztán újabb kazettát készítünk.- Napjainkban már gazdag a választék folklórból is. Nem veszélyezteti a túlkínálat egy új kazetta és CD esélyeit?-Most végre nem monopol­helyzetben lévő vállalatnál dől el, mi jelent meg, és mi nem. A piacon egyértelműen kiderül, mire van igény.- Kiadni többen is tudnak, eladni már kevesen. Miként lehet ma eljutni azokhoz, aki­ket valóban érdekel a nép­zene?- Az Etnofon árusítja a Ta­vaszvilág kazettáját. Mi a Be­kecs-koncerteken szintén kínál­juk a Live-CD-t, meg az új ka­zettát, a bolti árnál olcsóbban. Régen, a Hungarotonnál azt se tudta az ember, mi lett a saját szellemi termékével. Most ne­künk érdekünk is, hogy eladjuk, amit produkáltunk.- Ebből azonban nem na­gyon lehet megélni. Milyen gyakran van lehetőségük vi­déki vendégszereplésekre?-Az az igazság, hogy mi gyakrabban szeretnénk. Van gyerekműsorunk, mostanában karácsonyi összeállítással lép­tünk fel, csinálunk táncházat, lesz több egyházi koncertünk is. A kínálatunkban szerepel ösz- szeállítás a tavaszi népszoká­sokról is. Ezt az igények szerint nagyon szívesen bővítenénk, mindig az adott időszaknak megfelelően, a szokások, ha­gyományok köré szervezve egy-egy estet.- Vavrinecz András pedig, aki az egyik Bekecs-alapító és ma az egyik legjelentősebb népzenei adatgyűjtő, szívesen mesél az egyes tájegységek folklórjáról. Közben hangsze­reket mutatunk be, természete­sen sok-sok zenével. Egy bu­dapesti iskolában tartottunk nemrég ilyen „órát”, azonnal vissza is hívtak bennünket. Németországba is vissza-visz- szajáró lelkek vagyunk, különö­sen Bajorországgal alakultak ki jó kapcsolataink. Eszéki Erzsébet Széljegyzetek egy képaláíráshoz Speidl Zoltán levele szerint hitelesebb lett volna az alábbi képaláírás vidám szilveszteri összeállítá­sunkban: az országgyűlési képviselő gondolkodik Noha számos megjegyzésre adna alkalmat a Nógrád Me­gyei Hírlap szilveszteri száma - már ami a lap politikai füg­getlenségét, közszolgálatisá- gát illeti -, engedtessék meg, hogy csupán azon képaláírás kapcsán mondjak el néhány gondolatot, mely aláírással a lap 11. oldalán az engem áb­rázoló fotót „tisztelték” meg. A sajtószabadsághoz való ra­gaszkodásom miatt (újságíró vagyok ugyanis) sokszor nem, vagy nem élesen válaszoltam az eltelt évek alatt, amikor pedig jó alkalom látszott erre. Az a bi­zonyos 500 millió forint is sok alkalmat adott volna, s a nyitott szemű, elfogulatlan olvasó is jól tudja, hogy a képviselő(k) lejá­ratása a választást követő nap óta tart. Most azért írok, mert a szil­veszteri szám újfent bebizonyí­totta, hogy a megyei napi sajtó nem túlzottan kíváncsi a képvi­selőik) valódi munkájára, hi­szen az zavarhatná a róluk mes­terségesen kialakított képet. így ezúttal magam írok önmagám­ról, az általam végzett munka egy, a városban és környékén lakók sorsát közvetlenül érintő szeletéről. Magára a képaláírásra csak annyit szentelek, amennyit az megérdemel: pénzért, a magam számára, sosem imádkoztam. Meglehet persze az is, hogy nem imádkozom, hanem gon­dolkodom azon a képen. A kettő talán nem is esik oly távol egymástól. Hogy miről gondol­kodom? Például arról, miért csak több mint egy hónap után szánta rá magát a Hírlap, hogy érdemben írjon arról a tanács­kozásról, melyet három képvi­selő hívott össze, s amelyen a megye minden számottevő gaz­dasági szak­embere megje­lent, s ahol Nógrád nehéz helyzetéről és a kilábalás módozatairól esett szó, mi­niszterek, ál­lamtitkárok és szakértők részvételével. Gondolkod- hatom azon is, miért nem ad hírt a Hírlap azon képvise­lői erőfeszíté­sekről, melyek Salgótarján iparának fennmaradásá­ért, sok ezer munkahely megtartásáért tör­ténnek. A kohászat és az öblös- üveggyár éppen 1993 utolsó he­teiben kapott mintegy másfél milliárd (!) forintnyi kormány­zati segítséget, vagyis lehetősé­get arra, hogy megfelelő veze­tés mellett sok ezer embernek adjon továbbra is kenyeret. A NAÉV, ugyancsak a túlélést se­gítendő, közel 100 millió forin­tos megrendeléshez jutott. S fo­lyik a korántsem reménytelen harc a GLASUNOIN Kft. (sík­üveggyár) megmentéséért is. Mi mindebben a város képvi­selőjének szerepe? Erről részle­tesen beszélhetnek a minisztéri­umok és az AVÜ szakemberei, egészen a legmagasabb szinte­kig, s gondolom, megerősítőleg szólhat például a kohászat vezé­rigazgatója, Hopka László is. Kérem, senki se vegye sze­rénytelenségnek - tudja be in­kább a kényszerűségnek -, ha most két levélből idézek. Az egyiket a NAEV igazgatója írta alá, 1993. október 25-én. Ebben olvasható: „Ez az elnyert munka (a Népjóléti Képzési Központ felújítása - Speidl Zoltán) jelen­tősen megnövelte cégünk túlé­lési esélyeit, hiszen (...) válla­latunk valamennyi dolgozójá­nak tudunk munkát biztosítani.” Majd így folytatja: „Igen nagyra értékeljük Önnek azt a tevékenységet, melyet annak ér­dekében fejtett ki, hogy a fe­ladatot helyi kivitelező kapja meg.” Néhány sor az 1993. de­cember 29-én kelt, a GLASU- NION Kft. ügyvezető igazga­tója által írt levélből. „Engedje meg, hogy cégünk valamennyi dolgozója nevében megköszön­jük közreműködését a Z. III. kemence, illetve a síküveggyár megtartása érdekében, mely tö­rekvése már eddig is sikerrel járt, lehetőséget kaptunk arra, hogy a gyártást január 31-ig folytathatjuk. így nem került sor a dolgozók január elsejével tör­ténő elbocsátására, amely ré­szükre a legszebb karácsonyi ajándék volt." Nem magamutogatásból írtam, amit írtam. Arról szól mindez, hogy a képviselő (sokak segítsé­gével) igyekszik tisztességgel dolgozni, s csak akkor ír, ha vég­képp úgy érzi, hogy munkájának nem a lényegéről szólnak, hanem sokadrangú szempontokat he­lyeznek esetenként előtérbe azok, akiknek a sokoldalú tájékoztatás a feladatuk. Többen mondták ezen sorokat kéziratban olvasva, hogy ezt nem közli a Hírlap. Hiszen a cikk arról beszél, hogy a képviselő nem csak a fizetését felvenni jár az or­szág házába. Meggyőződésem azonban, hogy nekem lesz iga­zam, aki azt állítom, Nógrád egyetlen napilapjának igenis az olvasók sokoldalú tájékoztatása az érdeke. Salgótarján, 1994. január 3. Az írás csorbítatlan, s mielőbbi közzétételében bízva: Speidl Zoltán országgyűlési képviselő „S folyik a korántsem reménytelen harc a GLASUNION Kft. (síküveggyár) megmentéséért is” Vita helyett Gyere kapóra! S zeretjük a vitát és a méltó partnert. Most, utólag mégis zavarba jött egy kissé annak az oldal­párnak az ötletgazdája, amely helyet adott Speidl Zoltán országgyűlési képvi­selő valamint (nemrég óta) a Heti Magyarország főszer­kesztője fotójának is, és kita­lálta hozzá a vidámnak szánt szilveszteri képaláírást. Szóval, ilyenkor - óévbú­csúztató, újévköszöntő táján - az újságírók szeretnek görbe tükröt tartani a vi­lágnak, s benne a politiku­soknak. Lásd a szilveszteri napilapokat, amelyek va­lami hasonlót műveltek! Speidl Zoltán viszont nem vette a tréfálkozó lapot. Sajnos válaszcikke bizony kissé aránytévesztő. Mert a képaláírás 3 soros volt, ez meg a sokszorosa annak. Rettegve várjuk, hogy mit tesz szilveszteri groteszk összeállításunk Speidl Zol­tánnál is kiemeltebb szerep­lője, Boross Péter, a bel­ügyminiszterből lett kor­mányfő? Idecsap-odacsap hatalmának minden erejé­vel? Jaj nekünk, segíts ma­gyarok irgalmas Istene! Őszintén reméljük: a ha­talomhoz jutott embertársa­inknak sem muszáj úgy le­élniük a hátralévő időt, hogy nélkülözni kelljen az élet sava-borsához tartozó humorérzéket. Addig is kö­zöljük a képviselő úr írását - anélkül, hogy reklámdíjat számolnánk fel érte. Hiába, jönnek az új választások, mi meg ezek szerint éppen ka­póra jöttünk! Vajon mi lesz jövő szil­veszterkor? Szabad majd következmények nélkül mo­solyogni? A szerkesztőség völgyében más a világ Evente egyszer, „követó” formában? A nyugdíjemelés rendszerének módosítását javasolják a szakértők A törvényi előírás világos: a nyugellátásokat és a nyugdíj- szerű ellátásokat a nettó átlagkeresetekkel azonos mértékében kell esztendőről esztendőre emelni. A részleteket, a nyugdíjak karbantartásának hogyanját illetően azonban újra és újra fel­lángolnak a viták. Eltérőek a vélemények arról, hogy az előző évi tényleges vagy az adott esztendőben várható nettó átlagke­reset növekedéséhez igazodva kell emelni a járadékokat. 1991— ben és 92-ben az állami költségvetésben tervezett növekedést vették figyelembe, az idén viszont előre meghatározottan a 14 %-os emelést tartalmazta a tb-költségvetés. meg otthonosan mozog a Sza- latnában. A Bercit ért baleset után né­hány napig kutárkodtunk, mi a' fene okozhatta azt a nagyobb bajt is hozható erdei kalandot. Feri szerint:- Nem jól melegített be ... E z viszont lehetséges. De aztán ide-csűrve, odacsa­varva, azért az is kiderült, Bercitől erősítve leginkább, hogy bizony nagy összevissza­ság volt a vágás helyén. Se mé­terre darabolva, se sarangba rakva nem volt a fa. A favágók otthagyták, ahogyan kidöntöt- ték. Ügy festett, mintha a menykő csapott volna oda. Ab­ból az összeviszszaságból kel­lett összeszedni a mázsányit is meghaladó rönköket. Ez viszont csak szakértelemmel, kellő óva­tossággal, türelemmel lehetsé­ges. Ide nem a nyers erő, hanem az erdei munkához való értés szükségeltetik. Holecz Feri ezt jól tudta, de azt is, hogy a gép kezelője nem igazán jártas a ra­kodó munkában, különösen ott a Szalatna völgy szeszélyei közt. Most utólag be is vallotta:- Tudtam én ezt, de bíztam a legjobbakban . . . Messze eltérő természetű ember testvérbátyjától Ferenc. Halkabb a hangja, hirtelen szőke haja dús és vékonyabb a testalkata is. De amit végez munkát, azt nem elsősorban erővel, hanem észszel teszi. Kü­lönösen amikor erdei tevékeny­ségről van szó. És íme, Berci, a bátyja a nálánál erősebb, a töb­bet is próbált ember igenlően bólogat. T élire csak begyűjtötték a tüzelőt. A Berci háza ma­gas kéményéből felszálló illatos füst is tanúsítja. A derék­fájás? Gazdája van olyan erős, hogy kiheverje. Bobál Gyula Az Országos Nyugdíjbiztosí­tási Főigazgatóság elkészíttette szakértőivel a nyugdíjemelés módosításának szakmai javasla­tát, amelyet hamarosan megvi­tat az önkormányzat, s alkalmas időben-formában a parlament elé terjeszt. „Hátulütő” A társadalombiztosítási sza­kértők - a nyugdíjas érdekkép­viseletek álláspontjával egye­zően - úgy vélik, hogy a jelen­legi kétszeri kötelező emelés „hátulütője”, hogy időpontja ugyan biztos, de hatálya nem. A jogszabály csupán márciust és szeptembert említi, de nyitott kérdés, hogy visszamenőleg az esztendő, illetve a fél év első napjától érvényes-e az emelés. Júliustól júliusig A szakértők szerint helye­sebb a nettó átlagkeresetek tényleges évi növekedéséhez igazodó , az előző évi adatokat figyelembe vevő ún. követő rendszerű, évente egyszeri kor­rekcióval végrehajtott emelés. A számítások hitelessége miatt a „nyugdíjas esztendő” július­ban kezdődne, és a következő év júniusáig tartana. A „plafon” A szakemberek véleménye egybecseng abban is, hogy egyértelműen szükséges meg­fogalmazni: kikre is vonatkozik az emelés és milyen mértékben. A jogosultak körének meghatá­rozásával mindenki előre ki­számíthatná, hogy mennyivel emelkedik a járadéka. Állandó vitatéma a viszony­lag kiugróan magas (30 000 fo­rint körüli) nyugdíjak esetében a „plafon” alkalmazása, tehát az, hogy e járadékokat csak bi­zonyos összeghatárig emelik, s így a növekedés aránya az átlag alatti. A szakemberek következ­tetése: ez formálisan méltányta­lan, de az emelések minimum- és maximum határait egyelőre, a társadalmi szolidaritás elve alapján fenn kell tartani. Farönkrakodó. Veszélyes üzem a nyílt színen Fotó:Kun Király

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom