Nógrád Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

1994. január 3., hétfő BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Alapítvány templom építésére BÁTONYTERENYE. A nagybátonyi és a maconkai római katolikus egyházköz­ségek hívei még a múlt év nyarán elhatározták, hogy plébániájuk területén temp­lomot építenek. Az elképze­léseket azóta a tettek követik: a templomépítés támogatá­sára alapítvány életre hívását kezdeményezték. A közel­múltban a „Bátonyterenye- bányavárosi templom építé­séért” elnevezésű alapítványt be is jegyezték. Az alapítvány célja: temp­lom és plébánia építése a Bá­nyaváros és Maconka között kijelölt területen úgy, hogy költségeinek jelentősebb ré­szét közadakozásból fedezik. A telket a városi önkormány­zat bérmentesen adta át a ka­tolikus egyházközségnek, most folyik a földhivatali te- lekkönyvezés. A 320 lélek befogadására alkalmas templom ajánlati terveit január közepére ígéri a kivitelező. Az alapítvány nyitott, ah­hoz magánemberek és jogi személyek is csatlakozhat­nak. Az adományokat az OTP Bank Rt. bátonyterenyei fiók­jánál vezetett 757-000338-as számú alapítványi számla­számra lehet befizetni. Az alapítvány kuratóriuma vár és előre is megköszön minden egyes fillért, amit a nemes célra áldoznak a pol­gárok.- szgys ­A nagybátonyi zeneiskola első igazgatója Szűts Pál volt „Nyújtani valami szépet az embereknek” F ennállásának harminc- ötödik jubileumát ünne­pelte a közelmúltban a Bátonyterenyei Állami Zene­iskola. Ez alkalomból rende­zett hangversenysorozaton szépszámú közönség jelent meg. Az alma mater korábbi, művésszé érett diákjai, s a mostani reménységek is szín­padra léptek. A zenei estek bevételét a Bátonyterenve Kultúrájáért Alapítvány ja­vára utalták. Példaértékű cselekedet, köve­tendő példa lehet ez mások számára is. Mint ahogyan az is, hogy az intézmény első igazga­tója Szűts Pál máig megbecsült tagja a tantestületnek.- Tanár úr kérem! Milyen volt az indulás, az őskor?- Mint ahogyan most is, ré­gen is igyekeztünk részt venni a város kulturális életében, nyúj­tani valami szépet az emberek­nek. 1958 decemberében kezd­tük az iskolaszervező munkát. A nagy-nagy lendület és lelke­sedés sok nehézségen átsegített minket. Kezdetben mostohák voltak a viszonyaink. Emlék­szem akkoriban pádon ültek a gyerekek, de írásra alkalmas már nem akadt. Ezért aztán megfordítottuk, s akkor már ír­hattak is rajta - térdepelve. Sze­rencsére ez nem tartott sokáig. 170 nagybátonyi és 50 mát- ranovák-bányatelepi növen­dékkel kezdtük a tanítást ’59 ja­nuárjában. íme néhány név az akkori gárdából: Kelemen Imre igazgatóhelyettes, zongorata­nár, Kelemen Imréné magáné­nek-szolfézs, Szűts Pálné, cim­Szűts tanár úr a helyes kéztartást magyarázza Bazsó Péternek balom-szolfézs, Varga Józsefné hegedűtanár. De nem felejthet­jük Borsányi Mátyás, Krá- lovszky János, Horváth István áldozatos munkáját sem.- Számos híres, művésszé érett növendéke is van az isko­lának. Kikre emlékezik?- Szinte lehetetlen felsorolni valamennyiüket. Most csak azokat említeném, akik vissza­tértek régi iskolájukba, és ta­nárként folytatják a munkát: így Oraveczné Orsó Erzsébetet, Venterné Szeberényi Ilonát és Tóth Tamást. De a megye több zeneiskolájában is tanítanak volt növendékeink. Vannak, akik a zeneakadémiáról jutottak a pódiumok rivaldafényébe és szorgalmas, kitartó munkával értek el karriert.- Szóljon a jelenről is.- Annak én már csak hűséges asszisztense vagyok, hiszen már a hatvanhatodik évemet tapo­som. A munka Venter László igazgató úr irányításával folyik, s nem az „udvarlás” szándéka mondatja velem, de szép sike­reket érnek el növendékeink. Az ország zeneiskoláinak valós rangsorában is az élmezőnyhöz sorolom magunkat, de az leg­alább olyan érték a számomra, hogy óvodás korúak zenei kép­zését is megkezdtük. Büszke vagyok arra, hogy a múlt év de­cember közepén, Szolnokon megrendezett országos gordon­kaversenyen növendékünk László Dalma második lett... A régi lelkesedés a jelen tanáraiban is nagy tudás­sal párosul: ez viszi előre iskolánkat. - szgys ­Bátonyterenye és környéke Véradás • MÁTRAMINDSZENT. Ja­nuár 4-én, kedden 14-től 18 óráig az általános iskolában vár­ják az embertársaikon segíteni akarókat. Krónika • NEMTI. Hosszabb szünet után decemberben ismét megje­lent a Nemti Krónika című helyi kiadvány. Holnapi számunkban „Salgótarján és környéke” 4/ összeállítással találkozhat a kedves olvasó Az oldalt szerkesztette: Szabó Gy. Sándor Nagyapja, apja is kosárfonásból élt Még nem döntött a „nagytanács” Csemer Béla mátraverebélyi cigányember -ke*ei—olyanok mint egy vas­betonszerelőé. Erősek, érde­sek. Rakoncát­lan fűzfavesz- szők ezreit, ha nem százezreit idomította, s idomítja napja­inkban is: ko­sárfonó. Nagyapja is, apja is az volt. Tőlük tanulta meg ezt az ősi mesterséget. Emlékszik 7-8 éves gyerek­ként ül a nagy- bárkányi putri dikóján a rongyhalom közepén, és segít az apjá­nak. Akkori­ban jobban Valamikor szerettem, most kényszerből fonok kellett a kosár, fizettek is érte. Mostanra már,csak cigarettára, kávéra ha elég, kis dugipénzre, amikor rágják a fülét az unokák, van mihez nyúlni. Mátraverebély már „telített” Csemer Béla kosaraival: az egyszerű szakajtótól, a fehér- barna előkelő bevásárlókosárig mindent megvettek tőle. Ezért gyakran kerekedik fel. Nyomo­rék lábai nem engednék a hosz- szú gyaloglást, de ő hátára kö­tözött kosarakkal menni kény­szerül: Terenyére, Tarra, Ma- conkára. Jóravaló, dolgos em­ber a Csemer - mondják sokan. Csak emberségből nem lehet megélni. A nagy családban is többen vannak kenyériesők, mint kenyérkeresők - mondja füstölögve. Dolgozott ő bányá­ban is, mindig a legkegyetle­nebb helyeken, de 54 évesen sem tudta magának összekapar- gatni a nyugdíjhoz szükséges éveket. Perre megy a hivatallal. Számára ez lesz az új esztendő nagy erőpróbája.- szgys ­Múltidéző sorok Az jámbor ifjak és fejér személyek megbotránkozása a meztelen szolgabírón A falvak meglátogatása me­gyei, járási hatóságok részéről a feudalizmus korában sem volt ritka alkalom. Meglátogat­ták a diktátorok a falukat, ami­kor a jobbágynak „rótták” az,- adóját, meglátogatták akkor, hafb kisebb bírósági ügyekben kel­lett igazságot tenni, vagy akkor is, ha csak valamit ki kellett vizsgálni. Ezeknek a vizsgála­toknak korabeli (nevük) elne­vezésük a mai embernek kel­lemetlen mellékhangzású in- quisitio, melyet inkább szigorú egyházfiak vizsgálatával és még szigorúbb ítéletével páro­sítanak. Ez az „inquisitio” - egészen másképp alakult és végződött 1786-ban, melynek helye Kis-Terenne volt, s az ottani falu vezetőségében keltett nem mindennapi megrökönyödést és kellő felháborodást: „Király Pál,... midőn a Te­kintetes Nemes Vármegye In- íquisitióra küldötte ... a szol­gabíró urat, ... amint meg is volt az Inquisitio, . . . mihelyt helységünkből kimenvén a te­kintetes úr, mindgyárt szegény helységünk csúfságára és a Te­kintetes Vármegyének mintegy kinevetésére és még az ven­dégfogadón sok fejér szemé­lyek és jámbor ifjak előtt Szűz Ánya mezítelen vetkeződvén, és illetlenül mindenféle figu­rákkal az szépeknek a megbot­ránkozására táncolt”. Ezen megcsúfolást helyre teendő, - kérik a falu vezetői a megyét, vizsgálja ki az ügyet. Kérésü­ket az alábbi erkölcsi felfogá­sukkal indokolják: „Mivel nemcsak bírák, ha­nem atyák is vagyunk, kikre ezen okbúi nemcsak a község kormányozására (kell ügyel­niük), hanem a gyermekek ok­tatása, és a Jónak megtanítta- tása (is) reánk bízatott. Amelyekben is mint eddig, ezután is, Isteni és Királyi pa­rancsolatoknak minden tehet­ségünkkel eleget tenni igyeke­zünk. Ezek után . .. atyai (a me­gye) gondviselésére ajánljuk magunkat... Kis Terennye nap 31. január év 1786. Igaz szegény szolgái (a) Te­kintetes Szolgabíró úrnak a Kiss Terenyei Bírák” Koczka- Nem akartam elhinni, ami­kor a fiam olvasta a Nógrád Megyei Hírlapban: bátonytere­nyei törzsvásárló utazhat Lon­donba, aztán az utalványunk számát is citálták. Még akkor sem. Hiába bennem a zsaruvér. Hiszem ha látom, majd ha a közjegyző mondja. Másnap fel­utaztam Tarjánba a Centrum Áruházba, ott már az igazga­tónő is gratulált. Kazinczi Józsefnek, a bátony­terenyei rendőrkapitányság ve­zető munkatársának és család­jának jól sikerült az elmúlt év, mindezt még egy londoni uta­zással is megfejelhetik.- Nem hittük volna, hogy egy Kazinczi József londoni utat nyert vásárlásnak ilyen jó vége lesz, bár annak is örültünk, hogy a fi­amnak tetszett a dzseki, de így aztán még jobban.- Mikor és ki utazik?- Március 11—étől 14-éig lesz kint a csoport. A szervezők sok jó, érdekes programot ígérnek. Két személy utazhat a család­ból. Feleségem, lányom, fiam és köztem dől el majd kik lesz­nek azok, még nem döntött a „nagytanács”.- A kollégák mit szólnak?- Örülnek. Aztán tréfálkoz­nak is, mondják, hogy féltenek: nehogy a londoni felhőkarcolók tövében is a bátonyterenyei zsi- ványokat kutassam. Nincs helye az ifjúságnak Illés dalát énekeli (balról): Sipos-Gaudi Andrea, Oláh Elemér, Zsélyi Bernadett és Obreczány Éva NAGYBÁRKÁNY. Barát­ságtalan a kályha ha nem ég benne semmi. Hidegen árván terpeszkedik, körülötte szinte megfagy a levegő. Hasonló hangulata van mostanában a fia­taloknak Nagybárkányban. A „tinilázadás” oka, hogy nincs egy hely ahol üres óráikat el- tölthetnék. Az ifjúsági klubnak kikiáltott helyiségben, csak hálni jár a lélek. Kívülről még nem is néz ki rosszul, de belül­ről lepusztult. Ajtajának üveg­ablakát fumérlemez helyette­síti, mosdójából inkább kifordul az ember, vastag lópokrócot tet­tek a kiszakított ajtó helyére. Többször is nekidurálták ma­gukat, hogy rendbe tegyék: fes­tenek, kicserélik az ablakokat, ajtókat, rácsokat tesznek fel. De még mielőtt ezt megtették volna, a polgármesteri hivatal­tól kapott és ott tárolt festéket, meszet is ellopták. Itt valóban megfagy a levegő. A nyomorékká tett öreg székek, korcs, csálé asztalok sok dorbé- zolóról mesélhetnének. Talán a most induló új esz­tendőben megoldódik a nagy- bárkányi tinik gondja. Az ön- kormányzat támogatásával lesz pénz, munkáskéz, s nem ke­vésbé a fiatalokban összefogás, a romjaiban heverő klub feltá­masztására.- dombóvári -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom