Nógrád Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-06 / 4. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1994. január 6., csütörtök Ipö-KÉP-ek Általában a világra rácso­dálkozó gyerek­re szokás hasz­nálni a naiv jel­zőt, de nem ritka az ilyen minő­sítés a második gyermekkorukat élő idős emberek esetében sem. Mégis furcsa, ha egy közismert festőművész nyolcvanadik szü­letésnapját köszöntő rádiómű­sorban az ünnepelt többször is naivnak neveztetik. Szántó Pi­roska ugyanis azt fejtegette As- perján György kérdéseire, hogy ő soha nem tudta elviselni az emberek közti igazságtalansá­gokat. Naiv baloldaliság Nem érti, hogy miért fuldok- lik az egyik anyagi jólétben, és miért éhezik a másik, amikor mindenki egyenlőnek születik. Ő azért lett baloldali, hogy sar­kaiból fordítsa ki e gyakorlatot. Jó szándékú, tiszteletre méltó, de megvalósíthatatlan elképze­lés, különösen a piacgazdaság viszonyai közepette. Még naivabb volt az a nézet­sor, amit Szántó Piroska a hata­lommal kapcsolatban kifejtett. Azt ugyan jól látja, hogy a hata­lom nem nemesíti az erkölcsö­ket, gyakran torzítja a jellemet, abban azonban téved, hogy nem érdekli a társadalmi berendez­kedés, s úgy véli, hogy a ha­talmi struktúra nélkül is megle­het szervezni az életet. Egyetlen mentsége, (ő maga mondta el) hogy nem ért a politikához. Fentiek ellenére sem volt azonban érdektelen a „Csak az Úristen küldhet nyugdíjba .. ” című egyórás beszélgetés. Egy sokat megélt ember, tapasztala­tokban gazdag életútjának, hosszú művészi pályájának ta­nulságai eleve nem lehetnek azok, hát még az olyan színes egyéniségeké, mint Szántó Pi­roska. Érdekes volt, amit festői lá­tásmódjáról, íróságáról, Vas Ist­vánnal való öt évtizedes házas­ságáról elmondott s nem ke­vésbé, amit mint magánember­ről megtudtunk róla. Egy biztos: kemény asszony, aki a saját bajaival nem untat másokat, a sok-sok megpróbál­tatás nem törte meg, s példát ad arra, hogy miként kell szeretni az életet, az embereket és ki- nek-kinek a saját mesterségét. A botrányhős A középkorú és - tisztesség ne essék- az idő­sebb tévénézők még emlékeznek a hatvanas évek táncdalfeszti­váljaira, amelyek adott esetben az ország számára jelentettek programot és vitatémát. A leg­emlékezetesebb sztori Kovács József nevéhez illetve produk­ciójához fűződött. A zsűrinek ugyanis nem nagyon tetszett, amit az ifjú gyári munkás elő­adott, a közönségnek viszont igen. Ennek aztán az lett a kö­vetkezménye, hogy a hosszú percekig tartó füttykoncert mi­att csak nehezen lehetett foly­Legek- 1993 A legudvariasabb betörök A belgiumi Molenbeekben az ABX szállítmányo­zási vállalat négy dolgo­zója éppen a másnap reggeli ra­kományt készítette elő, amikor kivágódott a raktár ajtaja és há­rom fegyveres rontott be rajta. A munkásokat egy kis iro­dába tuszkolták, székekhez kö­tözték, majd a rablók teherau­tóba kezdték rámolni a „szaj- rét”. Parfümöket és elektronikai cikkeket zsákmányoltak. A rakodás jó két óráig tartott, de közben nem feledkeztek meg foglyaikról sem. Az egyik be­törő szinte negyedóránként ér­deklődött a hogy létük felől. Aki kávét kért, annak főzött egy jó erős feketét, amit kívánságra tejjel, cukorral, vagy anélkül szolgált fel. Aki rá akart gyújtani, annak cigarettát dugott a szájába, és előzékenyen tüzet is adott. Még azt is megtudakolta, filterest vagy filter nélkülit kér- e a fo­goly. Amikor végeztek a rámolás- sal, elvágták a köteleket, de arra kérték a raktári dolgozókat, hogy még jó tíz percig maradja­nak a helyükön. „Ha nem fogadnak szót, rosszul járnak” - mondták. - Nem mindig vagyunk ilyen elő­zékenyek.” A munkások megfogadták az udvarias rablók tanácsát, így az ügy vértelenül, mondhatni ba­rátságosan végződött. Azóta is keresik az udvarias bűnözőket. No, nem azért, hogy megkö­szönjék „kedvességüket”... R.P. Ferenczy Europress Mai „macskakorömpörkölt" tatni a programot. Sokak szerint ez a politikai tiltakozásnak egy sajátos formája volt a korabeli viszonyok között. (Most újra lesz fesztivál, de aligha kíséri majd ilyenfajta érdeklődés.) Aki mer, az nyer Én azonban ezúttal magáról Kovács Józsefről, pontosabban az ő sajátos karrierjéről szeret­nék szólni az újévi Inter-operett című műsor kapcsán. Sok víz lefolyt ugyanis az emlékezetes botrány óta a „Kék-Dunán”. Kovács időközben operetténe­kes lett itthon, majd sokáig a grazi opera tagjaként lépett fel. Néhány éve megint itthon él, s immár negyedik alkalommal szervezte meg a jelzett hangver­senyt a pesti Vigadóban. Eleinte ez a koncert nem lát­szott másnak, mint a nagy ha­gyományú bécsi hangverseny gyenge utánzatának. Aztán minden évben sikerült valami­ben előrelépni, az idei műsor pedig már minden elemében méltó volt arra, hogy húsz or­szágban közvetítse a televízió. Pazar díszletek, látványos ruhaköltemények, jól megkom­ponált, pergő ritmusú műsor­számok és főként színvonalas - öt nyelven előadott- produk­ciók jellemezték az előadást, amely még azokat is leköthette, akik nem szeretik az operett an­dalító világát, mert ezúttal sike­res musicalrészletek is szerepel­tek benne. Ennek megfelelően bővült a fellépők köre is. Kovács József kiváló szerve­zői, szerkesztői, rendezői mun­kát végzett. Bebizonyította, hogy, aki akar, s van benne némi tehetség is a cselekvésre, tud tenni a kultúra előmozdítása érdekében. Újévi műsora alap­ján joggal kopogtat még elegán­sabb helyszín, a Magyar Állami Operaház ajtaján.- csongrády ­Kiszólás Vajúdik Anasztázia grófnő. Kínjában a párna csücskét ha- rapdálja. Tasziló bejön, könnyes szemmel nézi, majd megsimo­gatja hitvesét.- Köszönöm az együttérzést - rebegi Anasztázia. - De ne sír­jon, kérem. Ön nem tehet róla. Csütörtököt mondunk Mottó: „Bolygónk intelligencia-mennyisége állandó. Népes­sége folyton növekszik.” (Cole úr axiómája Murphy törvény­könyvéből) 1994 a család éve. Éppen ezért nem teheti meg senki, hogy ne foglalkozzon olyan problémákkal, amely nagyon is érinti a családokat, azok lét­számától függetlenül. A minap két család keresett meg. Az első egy jó nagy csa­lád lehetett, bár pontos létszá­máról még talán maga a csa­ládfő sem tudna pontos infor­mációval szolgálni. Az M. D. Família egy tagja levélben tudatta: igaz ugyan, hogy ott voltunk születésnapi rendezvényükön - még tavaly decemberben -, de a levélíró családtag kifogásolta, miért nem írtuk meg, hogy családi listájuk megyei vezetője nem kisebb személyiség lesz, mint a közlekedési, hírközlési és víz­ügyi miniszter. Mivel a csalá­dok éve a sajtóra is kötelezett­séget ró, hát ezennel leírtam, ám nem hallgatható el egy má­sik - ugyancsak a tavalyi szüle­tésnappal kapcsolatos - téve­désünk kiigazítása sem. Neve­zetesen a születésnapi ajándék ló fogát néztük el. Idézet a család megyei szer­vezőjének leveléből: „Áz új székház ára, melyet főcímben kiemeltek, nem 7 millió, hanem 8 millió + ÁFA.” Szent igaz: valóban nem szép dolog egymillióval (plusz annak áfájával) kevesebbre ér­tékelni egy születésnapi aján­dékot, főleg, ha azt a család sa­ját kasszájából vette. Tudjuk azt is, hogy az ilyen családok, mint a fenti is, jelentős állami támogatásból tartják fenn ma­gukat. így magunk is - mint adófizetők - jó, ha tudjuk, hány millió forintunkkal is támogat­tuk a születésnapi ajándékot. Ehhez képest bagatell a problémája annak a négytagú T. S. családnak, mely elkészí­tette a költségvetését, de bele­köptek a levesükbe: a biztosító közölte velük, hogy a CSÉB 150-et ezentúl fél évenként kell fizetniük, ezáltal előre, egy összegben kérték a ’94 első félévére eső pénzt. Természe­tesen ez csak kérés, bár nem teljesítése esetén azonnali ha­tállyal és egyoldalúan ... A többi már sejthető. Hát, ilyen gondok aggaszt­ják a magyar családokat a csa­lád évének hajnalán. Vajon me­lyikük bőrében lennénk szíve­sen év végén? Balázs József Mi lesz 1994-ben a munkanélküliekkel? Csökkenhet a nyilvántartottak száma Gordos Győzőné ügyintéző ügyfeleinek egyikével, Botos Ferenccel Beszélgető partnerünk Honti Éva, a megyei munkaügyi köz­pont igazgatóhelyettese.-Nő vagy csökken majd a munkanélküliek száma Nóg- rád megyében?- Attól függ, mit értünk mun­kanélküliek alatt. Két fogalmat különböztetünk meg: vannak a nyilvántartott és be nem jegyzett munkanélküliek. A nyilvántartott munkanélküliek jelenleg 23 ezer 774-en vannak Nógrád megyé­ben, ebből 7300-an Salgótarján­ban. A nyilvántartásban nem sze­replők számát csak megbecsülni tudjuk, s ez 2000 körül lehet.- Hogyan alakul a munka­helyek száma?-Nógrád megyében 1994 első felére van prognózisunk - mi 1992 óta készítünk előrejel­zést egy-egy félévre -, s ebből kiderül: körülbelül 1900-2000 munkahely szűnik meg 1994. június 30-ig és körülbelül 2000-2100 munkahely teremtő­dik. Az egyenleg így majdnem nulla, vagy 100-200 főnyi nö­vekedés várható. Ez azt ered­ményezi, hogy a nyilvántartot­tak száma várhatóan csökken: egyrészt az elhelyezkedési lehe­tőségek csekély méretű növe­kedése, másrészt az ellátási idők kifutása miatt. Ugyanak­kor a be nem jegyzettek tábora szinten marad. Tehát a munka- nélküliség valójában nem csök­ken: beáll 25 ezer körülire.- Említette, hogy munkahe­lyek szűnnek meg. A megye melyik részére értendő ez?-Nyolcvan százalékuk Sal­gótarjánt és környékét érinti. Az új munkahelyeknek viszont csak mintegy hetven százaléka teremtődik ugyanebben a tér­ségben. Kohári Csaba Viktoria Principal győzelme Viktoria Principal éveken keresztül forgatott a Dallas sorozat­ban. Ezután is csak telefilmekben játszott szerepeket. Most ismét felfigyeltek tehetségére a filmrendezők. Új filmje River of Rage: The taking of Maggie Keene. FEB-fotó Finnyásak a bankok? Képtelenség a mezőgazdasági hitelképtelenség M agánszektorban ma a pénztelenség okozza az egyik legnagyobb gon­dot. A termelés finanszírozásá­nak egyik csatornája a hazai bankok hitelezése lehetne. Le­hetne, ha működne a vidéki bankhálózat, ha a kereskedelmi bankok számára nem lenne túl kockázatos az agrárágazat fi­nanszírozása, és nem utolsó sorban: ha hitelképes partne­rekkel állnának szemben. Banki szakemberek szerint hitelképes az a cég, amelyik működik, van érvényes szerző­dése, megrendelése. Fedezettel rendelkezik arra az esetre is, ha például meghiúsul egy szerző­dése, és nem tudja visszafizetni a kölcsönt, és olyan üzleti tervet tud felmutatni, amely garantálja a kölcsön visszafizetését. Ennek a követelménysomak ma a me­zőgazdaságban működő cégek­nek alig 10-15 százaléka képes megfelelni. A pénzintézetek óvatossága nem alaptalan, hi­szen a mezőgazdaságban a kon­szolidáció kapcsán összegzett adósságállomány mintegy 100 milliárdos nagyságra rúg. Az összeg nagy része az utóbbi négy évben halmozódott fel. Másfelől a gazdálkodó szer­vezetek folyamatosan veszítik el hitelképességüket azáltal, hogy felélik vagyonukat, ugyanakkor azért élik fel a va­gyonukat, mert nem kapnak hi­teleket, csökken az állami dotá­ció. Ha ez a tendencia folytató­dik, a mezőgazdaság maholnap eljut oda, hogy üzemeinek mindössze 5 százaléka marad hitelképes. Az egyéni gazdálkodók sin­csenek jobb helyzetben. Ha megvizsgáljuk, hogy a pénzin­tézetek milyen nagyságrendben folyósítottak kölcsönt az egyéni termelők részére, kiderül: a 300 ezer új földtulajdonos közül csupán egy-kétezren jutottak mezőgazdasági hitelhez. A bankok szerint ahhoz, hogy ma egy 20-50 hektáros gazdaság beindulhasson, a legszerényebb számítások szerint is 10 millió forintnyi tőkére volna szüksége. A gazdák, ha a birtokuk fej­lesztésére hitelért folyamodnak, akkor számíthatnak csak a pénz­intézetek támogatására, ha leg­alább 15 millió forintos vagyo­nuk van, azaz 150 százalékos fedezettel rendelkeznek, vagy készfizető kezességet vállal ér­tük valaki, netán olyan garan­ciát tudnak felmutatni, ami a felvenni kívánt hitel 70 százalé­kára, de legalább a felére fede­zetet jelenthet. Ezen kívül bir­tokában kell lenniük olyan szer­ződésnek is, amely bizonyítja, hogy a termésre van vevő. E zen feltételeknek a mező- gazdasági termelők, gaz­daságok többsége nem tud megfelelni. Egyszóval: a ma­gyar mezőgazdaság hitelképte­len. (újvári)

Next

/
Oldalképek
Tartalom