Nógrád Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-28 / 23. szám

1994. január 28., péntek BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 ... Bát onyterenye és környéke L rinczy István: Juhászballada (4.) E kkor me. .ogtam a Géza bácsi kezét, de úgy, hogy kiejtette a pálinkáspoha- rat, s azt mondtam neki:- Ide figyeljen Géza bácsi, nem maradok magánál, reggel itt hagyom, de ha még egyszer az r yámat emlegeti, kinyírom, éP tő? sak nevetett, de azért kap­csolt:-Jól van, na, ereggy át az öreg Pótiho, oszt hozzál még három üveggel, itt van egy Ady . .. A countrykirály énekelt Már nem volt több piánk, el­mentem hát az öreg Pótihoz, aki egy karancssági tanyán lakott, öt kilométerre a hodálytól. Út­közben tényleg a táskarádiót hallgattam, a countrykirály énekelt, a cowboyok állataikat terelgették a kék csillagok alatt. Az öreg kihozta a pincéből a fináncoktól eldugott pálinkát - én közben arra gondoltam, hogy ez az öreg Póti tán már ezer éve főzi itt a pálinkát, és dugdossa a fináncoktól... Kinyírom!- Hogy bírod fiam, avval a kutya emberrel? - kérdezte.- Reggel otthagyom - mond­tam -, de előbb kinyíromi (A fene gondolta, hogy az öreg erre pontosan emlékszik majd a tárgyaláson). Visszafelé indultam a három üveg pálinkával... Az eső sza­kadt, a szél szinte lefújta előlem a kutyát a sáros földútról.. . Folytattuk hát az ivást... Géza bácsi eleinte igen csen­des volt, buzgón töltögette ne­kem a pálinkát, közben mindig ezt mondta: - Megbánod, te, ha itt hagysz, felkötöm magam! Ne hagyjál mán itt, többet egy szót se szólok az anyádról, na ... Én azonban nem hittem neki, tudtam, hogy a második üveg után úgyis nyomja a szokásos szöveget, hát vártam ... Meg is kezdte, pontosan a második üveg után: Egy koldussal kevesebb- Te, én nem bánom már azt se, ha itthagysz, egy kódussal kevesebb, hiszen mindig kódu- sok vótatok tik, azok vagytok most is ... Anyádék örültek, hogy megszabadultak tőled, ne­hogy azt hidd, hogy olyan öre­gek még azok ... Anyád még kívánja ám a dógot, te! Hát mán akkor se vót szűz, mikor én el­kaptam, istentelenül szép fehér combjai vótak, még kőkemény csecsei, na meg aztán — hogy si­koltozott alattam ... De szart se ér már ez nekem, az az igazi, ha férfi a férfival csinálja, mint én tegnap éjszaka, veled... Ne kapkodj mán, komám, már nem emlékszel, mi? De a pájinkám az jó, azért elmentél az öreg Pó­tiho ... Ősz hajszál a lábas szélén Ekkor felkaptam a kisasztal­ról az egyik koszos vaslábost, fejbevertem vele Géza bácsit. Akkora volt az ütésem, hogy rögtön leesett a földre, hang nélkül. Láttam a tegnapi pörkölt nyomait a lábos szélén, meg a Géza bácsi ősz hajszálain ... Megragadtam a másik lábost, és ütöttem vele a Géza bácsi fe­jét, aztán eldobtam ezt a lábost, mivel már szétvertem a fején, s a másik lábossal ütöttem tovább ... Akkor megittam a maradék pálinkát, s elindultam a falu felé, a nyáj még aludt, betaka­rózott a halott juhász subájával. (Vége) Tóth István verebélyi cipészmesternek van munkája bőven MÁTRA VEREBÉLY. Tóth István a hetvenes éveiben járó susztermester, egy a kevesek közül, aki ad a szakmájára. Bi­zonyítéka mindennek az a sok­száz, - ha nem ezer - kitaposott lábravaló, amelyet rendbe téve, kiglancolva kap vissza elégedett gazdája. A Salgócipó Ktsz. haj­danvolt főnöke nemcsak elmé­letben, de a gyakorlatban is jól ismeri szakmáját. S mivel drága az új cipő, egyre tovább hord­juk, becsüljük meg a régit. Ezért is van megrendelése bőven, még az ország távolabbi tájairól is elruccannak hozzá egy-egy sza- tyornyi megrokkant lábbelivel. Van munkája tehát bőven, nem panaszkodik, csak egészség is legyen hozzá. Ezt kívánjuk mi is! Felújítás alatt a kiszolgálás zavartalan Alapítvány MÁTRATERENYE. A he­lyi általános iskola alapítványt hozott létre Mátraterenyei gye­rekekért néven azzal a céllal, hogy a hátrányos helyzetű, de jó tehetségű diákok képzését, to­vábbtanulását segítsék. Békebeli cipész Az utolsó adagot küldi kemencébe Langa István A már kiégetett téglát pakolja a futószalagról Gulya Lászlóné és Cozmuca Mihály T éli nagyjavítás: a gépek, kemencék felújítását végzik ezekben a napokban a szakemberek a kisterenyei téglagyárban. Ettől füg­getlenül a maradék készletből zavartalanul kielégítik a vásárlók igényeit. Miután a karbantartási munkákkal elkészülnek, áprilisban ismét indulhat a nagyüzem. A kis méretű és B 30-as téglák mellett, új termékekként válaszfal-, boltív- és vályogtéglákat is gyártanak. Gazdahálózat • DOROGHÁZA. Közel negyven tagja van a községben másfél éve működő gazdakör­nek, amelyben szuhai, mátrate­renyei és mátraalmási termelők, jószágtenyésztők is részt vesz­nek. A közeljövőben épül ki a körzeti gazdahálózat, amelynek megvalósításában is tevékenyen részt vesznek. Otthonlakás • BÁTONYTERENYE. Csü­törtökön értékelték a megyei közgyűlési hivatalban a kistere­nyei otthonlakás életét, munká­ját. Az Ádám Zsigmond Neve­lőotthon tizennégy korábbi la­kója él ott, öt pedagógus fel­ügyelete mellett. Az alig fél éves otthonlakásról jó véle­ménnyel vannak a szakembe­rek, s ami legalább olyan fon­tos, hogy a gyerekek is. Gond­ként jelentkezik viszont, hogy a napi huszonnégy órás szolgálat - ha váltásban is — felemészti a nevelők energiáját. Az oktatómester nem elég Ú gy vélem, pedagó­gusnak lenni nem annyira a képzés, mint inkább lelki al­kat kérdése, a képzés csak ah­hoz elegendő, hogy oktasson az ember. Sajnálatos, hogy a fiatalok nagy többsége azt érzi: az isko­lához érzelmi kapocs nem köti. Talán azért, mert úgy érzi: ott szinte kizárólag csak tanítás, nevelés folyik. Mindarról, ami egy serdülő problémája, hogy: ki ő, a barátságairól, a félelme­iről, életről, halálról, a becsü­letről, a felnőttekhez váló vi­szonyról, a politikáról,' csupán unalmas, felületes ismereteket kap. Nem lenne szabad a tan­tárgyi, a lexikális tudást, az osztályzatot, az eredményt ennyire kizárólagos értékké tenni. Az alma matereknek jel­lemformáló műhellyé kellene válniuk, kitörölhetetlen ér­zelmi és hangulati élmények­kel megtöltve. Szinte hallom, mit mondott erre bátonytere- nyei tanár ismerősöm: a tan­menettől nem térhetnek el, pe­dig tisztán látják: vannak olyan gyerekek, akik erkölcsi, jel­lembeli problémákkal küzde­nek. Felnőttek és diákok arcáról eltűnt a mosoly, a derű (nem csak Bátonyterenyén!) pedig a mindennapi gondok leküzdé­sének a legjobb ellenszere a vidámság, a humor. Helyét át­vette a komor tudományosság, az előírt fegyelmezés, gyanak­vás az osztályzatok szülői alá­írása kapcsán, három napon túli mulasztás esetén orvosi igazolások küldése, ellenőrző beírások és sorolhatnánk. A tanárnak pusztán az maradt, hogy a megfelelően fegyelme­zett ifjaknak megtartsa az órát. V alóban ilyen sötét lenne a kép? Nem hi­szem. Meggyőződé­sem, hogy ma az is­kolák az útkeresés állapotában vannak. A pedagógusokra egyre több nevelési feladat há­rul. Talán az illetékes főisko­láknak a felkészítéskor arra kellene nagyobb hangsúlyt fektetni, hogy ennek megfelel­hessenek. Ne oktatómestemek, hanem nevelőnek, tanítónak érezzék magukat a szó teljes értelmében. Kazinczi Anikó Finnországba viszik a fagyasztott gyümölcsöt MATRATERENYE. Min­den áruján túladott már a Fri- gofruct-Mátra Hűtőipari Kft., amelynek hűtőházában egy hete kezdődött a málnafeldolgozás. Finn megrendelőjük húsz ton­nányit vett az ízletes gyümölcs­ből. Ezt megelőzően svájci ex­portra, háromszor ennyi szilvát válogattak, csomagoltak - tájé­koztatott Varga László, a hűtő­ház egyik vezetője. Ebben a kisüzemben gyakori a létszámbővítés, illetve csök­kentés. Szezonban ugyanis nem nélkülözhetik az idénymunká­sok segítségét. A téli időszak­ban azonban csak az állandó dolgozóik munkájára tartanak igényt. Tizenkilenc falunak javasolták a közös telepet Gyula II. rakodó 30 évre(?) Az biztos: innen is el kell szállítani valahová a hulladékot... H úsz település, vagyis több mint 50 ezer em­ber hulladékelhelyezé­sének gondjait harminc évre megoldaná a Bátonyterenyé- hez tartozó Gyula II. rakodón megépítendő szeméttelep. Ennek érdekében a város ve­zetése szorgalmazza, hogy a környező falvak társuljanak, s közösen működtessék a leendő, nagy befogadóképességűre ter­vezett létesítményt. Ezt még az idén szeretné létrehozni. Ajánlást kaptak Ezért hívták össze a napok­ban a vonzáskörzet és még egy-két falu vezetőit, hogy is­mertessék velük a lehetősége­ket. Kerekes László, a bátony­terenyei polgármesteri hivatal vagyonkezelő szervezetének vezetője ezzel kapcsolatosan ar­ról tájékoztatott, hogy a megbe­szélésen többek közt Nemti, Szuha, Mátraverebély, Nagy- bárkány, Kisbárkány, Sám- sonháza, Luciáivá, Etes, Vizs­lás képviseltette magát. Később is lehet A jelenlévők megtudhatták, hogy a csatlakozásnak több módja van, mivel nem szeret­nék, ha egy-egy községet eset­leges átmeneti pénzzavara miatt megfosztanák a társulástól. Voltak, akik már a helyszí­nen igent mondtak. Közéjük tar­tozik Mátramindszent, ahonnan jelenleg is Bátonyba viszik a Fotó: Mikuska István szemetet, más községekhez ha­sonlóan. A megfontolásra van még idő: a hivatalos válaszokat ugyanis február 28-áig várják a polgármesteri hivatalba. Önerőből nehéz A szeméttelep hetvenhatmil­lió forintos beruházás, s a város ajánlata úgy szól, hogy akik igénybe szeretnék venni, lakos­ságszám arányában járuljanak hozzá a költségekhez. M indenhol kénytelenek foglalkozni ezzel a té­mával, hiszen vala­mennyiüknek feladata a hulla­dék megfelelő kezelése, nem szólva arról, hogy önerőből ne­hezen tudnának saját telepet ki­alakítani. (Mihalik) Holnapi számunkban „Salgótarján és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Az oldalt szerkesztette: Szabó Gy. Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom