Nógrád Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-26 / 21. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1994. január 26., szerda Vers- es prózamondók találkozója Erdőkertesen „Anyám fekete rózsa” Az erdőkertesi Ady Endre Művelődési Ház és a Kulturális Közhasznú Alapítvány az Országos Versmondó Egyesület szakmai támogatásával Anyám fekete rózsa címmel negyedszer hirdette meg a vers- és prózamondó találkozót Csoóri Sándor fővédnöksége alatt Jász-Nagy- kun-Szolnok, Pest, Nógrád megye, valamint Budapest nem hiSzokatlan D iákelőadás volt, pecsenyére tapsolták a tenyerüket a vasárnapi matiné nézői a népszerű musical láttán és hallatán. Nem csoda: felnőtt közönség előtt is óriási sikere volt, hát még a nyitottabb, fogékonyabb gimnazisták hogy is ne követelték volna ki többször függöny elé kedvenc sztárjaikat! Sőt... a művész(ki)bejáró előtt tucatnyian várták az épületből kilépőket egy-egy aláírásért, mosolyért, amellyel másnap majd eldicsekedhetnek az iskolában. Az egyik vendégszínész - szokása szerint - kényelmesen lesminkelt, zuhany alá állt, rendbe szedte magát, s csak ezután öltözött át utcai ruhájába, hogy hazainduljon. Utolsóként vatásos versmondói részére. Az anyák napjára időzített versenyen gyermek (11-16 év) és felnőtt kategóriában lehet indulni. A nevezési határidő március 14. Az elődöntők március 26-27-én, április 9-10-én lesznek. A döntőre május 1-jén kerül sor. A verseny helye az erdőkertesi Ady Endre Művelődési Ház. szerepben lépett ki az épületből a kollégák közül, de még mindig jó néhány rajongó állt ott a hidegben, műsorfüzettel és tollal a kezében. A szemüveges, vékony, alacsony hölgy körülnézett, mindenkinek küldött egy mosolyt, majd útjára eredt volna, ha oda nem lép hozzá egy jó kiállású, nagyszájúfruska. Imígy:-A művészek már mind hazamentek?- Igen - felelte a „szürke kisegér”. - A többiek mindany- nyian.- A Bíró Krisztina is? A szemüveges hölgy nyelt egyet, s még szélesebb mosolyra fakadt:-Én vagyok Bíró Krisztina. Adjak egy autogramot?- várkonyi Filmen az apacs indián W alter Hill filmjének Jason Patrick a főszereplője. A történet a legendás apacs indiánról, Geronimóról szól: az 1885-86-os éveket idézi, amikor az amerikai hadsereg végső csapást mért a rézbőrűekre. FEB-fotó Mai „macskakor ömpörkölt" Színésznők mondják íróasztalán kifőzte: Zöldi László Nofene Bosszantó, ha felismer- nekL viszont lehangoló, ha nem. Tolnay Klári Vallomás Rajtunk minden azonnal, „premier plánban” látszik: nem lehet hazudni. Venczel Vera Nádszál kisasszony Annak idején engem úgy szoktak meg, hogy én voltam az egyik legszebb nő Magyarországon. Aztán én lettem a legszebb két nő Magyarországon. Pécsi Ildikó Győri primadonna Úgy „kaparom” ki magamból az örömöket. Baranyai Ibolya Szegedi szubrett Van, akinek a klubélet fontos, van, akinek a szerető. Ezt elfogadom, csak azt kérem cserébe, hogy engem ne bántsanak azért, mert nekem a család a legfontosabb. Fekete Gizi Különös guga a nyelven Furcsa volt, de jól van így Magyar Zoltán korábban a Kodály iskolában tanult M i itt e kis országban legtöbben magyarul beszélünk, amely nehéz, nekünk mégis érthető és egyszerű nyelv. Ismerjük, beszéljük, s jó páran még szeretjük is ezt a nyelvet. Legtöbbünkben az a tudat él - vagy élt sokáig -, hogy a magyar nyelv egységes, nincsenek olyan változatai, mint az angol nyelvnek a különböző nyelvjárások. Ennek ellenére különbségek, tájnyelvi sajátosságok a mi nyelvünkben is szép számmal akadnak. Vannak eltérések két egymástól kétszáz kilométerre lakó magyar beszédében is. Nem mindenki tudja például, hogy mi a lutri, a makula, hogy melyik a grízes liszt. Pedig nálunk otthon ez mindenki számára egyértelmű, tudjuk, mindez mit jelent. P alócföldön születtem, de két éve kissé távolabb tanulok. A Közép-Du- nántúl nem a világ vége, néha mégis úgy tűnik, mintha egy másik ország lenne. Más, mint a palócoké. Eltérő az emberek életvitele, viselkedése, stílusa és beszéde is. 1991-ig Salgótarjánban éltem. Büszke voltam magamra, hogy hiába a falusiak, a vidék hatása, én tisztán, magyarul beszélek. Nem ejtem palócosan a szavakat, helyesen használom a magyar nyelv szabályait. Nem buszval mentem be a városba vásárol- nyi, a masinyát tűzhelynek, a bomyút borjúnak, a macsánkát is csak paprikás krumplinak hívtam. Büszke voltam, s még ki is nevettem a „parasztosan” beszélőket. Kijavítottam őket, s nem is gondoltam arra, hogy egyeseknek az én szavaim is furcsák lehetnek. Mint például a dudor, csomó jelentésű guga. Aztán jött az új iskola 230 kilométerre távolabb, Balatonalmádiban. Pár hét után rádöbbentem, mennyire más világ az, ahová kerültem. Itt máshogyan beszélnek, élnek, viszonyulnak egymáshoz az emberek. A z elmúlt két évben többször is rámszóltak. Ezt vagy azt nem így kell mondani. Nem tőled, nálad magasabbak a többiek, a levesben nem csík, hanem cérnametélt van, a jégen csúszkálni és nem sinkózni szoktak. Hát mégsem beszélek A Diákújságírók Szövetsége által meghirdetett „Édes anyanyelvűnk” pályázaton díjat nyert írást adjuk most közre. A cikk szerzője a Salgótarjáni Kodály Zoltán Általános Iskola diákja, s rovatunk szorgalmas tudósítója volt. Felkészítő tanára: Ma- rekné Pintér Aranka. olyan helyesen magyarul?! Ezek szerint van mit tanulnom. Vagy nekik lenne mit? Most, amikor már többször átgondoltam a dolgot, azt hiszem, mindannyiunknak van mit tanulnunk. Én is kinevettem azokat, akik Tarjánban (Salgótarján) palócosan ejtették az „a”, vagy „á” hangot, akik „ej”-esen mondták az ly-t. Két év után rájöttem, nem kellett volna. Két év után én sem akarok megszabadulni attól a tájszólástól, ami rám ragadt. Sőt, amennyire lehet, megpróbálom másokban is megtartani tájnyelvi sajátosságaikat. Nem mondom, nekem is furcsa volt hallani, hogy itt, a Dunántúlon pattanik a labda, le- robbanik az autó, vásálni megy az ember, a mi tócsnyinkat bácsinak vagy bérének hívják. F urcsa volt, de ma már azt mondom, jól van így. Hogy miért gondolom ezt? Ez az, amiért tollat ragadtam. (Folytatjuk) Magyar Zoltán II/A. Magyar-Angol Tannyelvű Gimnázium, Balatonalmádi Focigála a sportcsarnokban Köszönjük a támogatást! Iskolánk uszodájának karbantartására, működtetésére, a verseny úszás támogatására Gabora János vállalkozó nagyszabású focigálát szervezett Salgótarjánban, a sportcsarnokban január 22-23-án. Mi is nagyon örültünk e rendezvénynek, hiszen mód nyílott arra, hogy a magunk módján hozzájárulhattunk annak sikeréhez: a belépőjegyek tervét mi készítettük és árultuk, a tombolával együtt. Dr. Musztács László vállalkozó 200 darab pólót ajándékozott intézményünknek. Szintén mi, KOBAKOK, az iskola ön- kormányzatának tagjai kínáltuk tanulóinknak kedvezményes Ott is tanítanak. áron, - 100 forintért, - hogy ennek bevételével is az Egészséges Gyermekekért Alapítványt gazdagíthassuk. De majoretteseinknek is kijár a dicséret, hiszen naponta próbáltak, s így a gála nyitószámaként színre lépve, kellemes perceket szereztek a közönségnek. Tanáraink, - Répás Béla és Sza- lay Miklós - a bőr rúgásával tették hangulatosabbá a jól sikerült rendezvényt. Köszönjük a vállalkozóknak, a segítőknek a támogatást! Kilvádi Alexandra a Gagarin Általános Iskola diákönkormányzatának tagja Nyolcadikosok a Bolyai gimnáziumban M ost, hogy középiskolába készülődünk, több intézményt is meglátogatunk mi nyolcadikosok. Néhány héttel ezelőtt a Bolyai János gimnáziumban járt iskolánk kis csoportja. Mondanom sem kell, nagyon szokatlan volt az a csend, ami a gimnazisták között körülvett bennünket. Miután a programnak vége lett, az ötödik, egyben utolsó órára, visszajöttünk saját iskolánkba. A több óráig tartó csönd után szinte már jól esett az a zsibongás, ami itt az óraközi REJTVÉNY! Számlogika A számok bizonyos logikai elképzelés szerint helyezkednek el a körszeletekben. Ennek felismerése után vajon milyen számot kell beírnod az üres szeletbe? A helyes számot kell beküldeni megfejtésül Beküldési határidő: 1994. február 4. A „Számoljunk csak egy kicsit” című rejtvényünk nyertesei: Lukács Judit - Salgótarján, Béke u.26„ Kelemen Tünde Kozárd, Petőfi u. 10., Sándor szünetben fogadott minket. A mi iskolánk mindenben eltér a Bolyaitól, talán csak abban nem, hogy itt is tanítanak. R emélem senki sem gondolja azt, hogy rossz értelemben különbözik. Éppen ellenkezőleg, a mi iskolánk szerintem a legjobb a városban. Azért remélem, hogy felvesznek, és a következő tanévben a gimnáziumról is hasonló jó véleménnyel leszek. Dudok Evelin, 8.b. Arany J. Ált. Isk. és Szakiskola Salgótarján Kamilla Etes, Rózsa F. u. 13. A könyveket postán juttatjuk el nyerteseinknek. (Mai rejtvényünket a ka- rancskeszi „Irka-Firka” című iskolai híradóból vettük át.) Könyvek között válogatva Wilbur Smith: A sólyom röpte Csodálatos afrikai kaland Robyn Ballantyne fiúnak beöltözve végzi el iskoláját, és katona bátyjával elindul a fekete kontinensre apját felkutatni. Együtt élik át a nagy kalandot, a szerelmet. Útjuk során az olvasó megismerkedik az elefántbikák vadászatával, az őslakosok különös életével, Afrika eldugott édenjeivel, tengeri kalandokkal, az akkor még virágzó rabszolgakereskedelemmel, amit főhősnőnk igen közelről is megtapasztal. Testvérbátyját anyagi érdekek is vezérlik. Meg akarja találni az apja naplójából ismert Forgáchi Környezetvédelmi szakkör Iskolánkban októbertől működik a környezetvédelmi szakkör, Baksa Róbertné tanárnő vezetésével. Tagjai foglalkoznak a természeti adottságok, időjárás kérdéseivel, a növény- és állatvilág kapcsolatával. Túrák, kirándulások keretében végzik munkájukat. Megbeszélik, mit tehetnek környezetünk szebbététe- léért. Gyűjtőmunkát is végeznek, amely tárgyakkal osztálytermüket díszítik. A foglalkozásokat videofilm vetítésével teszik színesebbé. elveszett aranyvárost. A könyvet mindazoknak ajánlom, akik izgalmas kalandregényt, útleírást, romantikus művet akarnak olvasni. Ajánlotta: Szanyi Nóra St. Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola morzsák Pótszilveszter A bulit nagy készülődés előzte meg. A tornateremben igazi szilveszteri hangulatot teremtett a díszítés. Az első félórában az alsó tagozatosak vetélkedtek. Újévi szólások magyarázata, képeslapok tervezése is szerepelt a feladatok között. Ezek után következett az igazi mulatság. A résztvevők a táncparketten is összemérték tudásukat. Ebben a 6. osztály volt a legügyesebb. Kovács Timea, Mladoneczki Helga Ált. Isk. St. Forgách út 1. Lőrinczy István: A táskarádió üvöltött a nyakamban, amikor a még pislákoló csillagok kék haja alatt elindultam a nyájjal. Apám persze reggel kilencig aludt otthon, utána nyitott a kocsma, ott seggrészegre itta magát, de délre mindig kijózanodott, s kijött utánam, megnézni a nyájat... Késő délután együtt mentünk haza, illetve a kocsmába. Minden nap a sárga földig... A faluban csak egy italbolt volt, de azért nagyképűen 32. számú vendéglátóipari egységnek hívták. Na, ebben az egységben ittuk le magunkat a sárga földig apámmal, lehetőleg minden nap ... \\u,vAnyám veszekedett, apám csak röhögött, én meg rögtön mentem aludni... Délelőtt mindig az erdő mellett legeltettem, itt vártam az asszonyt, aki biciklivel jött ki hozzám, letette az ebédet a földre, gyorsan benyeltem a kolbá- szos krumplit, aztán a nő ott feküdt széttárt, nyárszínű combjaival az árnyas fák alatt... Eszeveszetten szeretkeztünk, szép fekete hajú nő volt, tíz éve asszony, bizony értette a dolgot piszokul... A mama fiatalkori udvarlója Egyszer - emlékszem - májusban történt, péntek volt, amikor a kocsmában Géza bácsival megismerkedtem. Látásból ismertem ugyan, egyéni juhászgazda volt. Tudtam, hogy annak idején fiatal korában udvarolt az
