Nógrád Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-04 / 2. szám
1994. január 4., kedd SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP Egyes térségekben ritkítják a járatokat Tizenöt százalékos tarifaemelés Beszélgetés Horváth Józseffel, a Nógrád Volán Autóközlekedési Rt. vezérigazgatójával Az utóbbi időszak évkezdésének elmaradhatatlan velejárója, a bekövetkező központi hatáskörbe tartozó áremelések idejének és nagyságának közlése, a szokásos indokok alapján: emelkedtek a termelés költségei. Előzetes információk révén, megyénk lakossága már értesült arról, hogy a Volán Rt.-k, - köztük a Nógrád VOLÁN is- központi előírás alapján emelik a helyközi, az önkormányzatokkal egyetértésben pedig a helyi közlekedés tarifáját 1994-ben. E gondolatok jegyében kértem meg Horváth Józsefet, a Nógrád VOLÁN Autóbuszközlekedési Rt. vezérigazgatóját, hogy válaszoljon a témával kapcsolatos kérdéseimre. Veszteség vagy nyereség?- Milyen esztendőt hagytak maguk mögött?- Az 1992-es évről 50 milliós veszteséget, és 150 milliós rövidlejáratú hitelállományt hoztunk magunkkal. Az ebből adódó feszült pénzügyi helyzetet sikerült oly módon konszolidálni, hogy a rövidlejáratú hitelünket átváltottuk hosszúlejáratúra. A gazdálkodás eredményessége érdekében szervezési, ésszerűsítési intézkedéseket hajtottunk végre. Az előbbiek hozzájárultak ahhoz, hogy az 1993-as esztendőt szerény nyereséggel zárjuk.- Ez azért meglepő, mert Horváth József vezérigazgató eddig valós tényekkel bizonyították, hogy a személyszállítás csak veszteséget hoz. Indokolt tehát a kérdés: miből jött ösz- sze a nyereség?- A koncessziós törvény alapján jogosultak vagyunk a helyi közlekedésben részt venni, de ez nem kötelező feladat számunkra. Ebből következik: ha veszteséges ez a tevékenység, akkor nem vállaljuk. Arra törekszünk, hogy e tevékenységünket az önkormányzatokkal szerződéses viszonyban végezzük. Ezt eddig nem sikerült megvalósítani. A piacgazdaságban három forrásból - az utasok által fizetett tarifából, a központi árkiegészítésből és az önkormányzati támogatásból - tevődik össze a helyi közlekedésből származó bevétel. Nálunk, ez utóbbiról szó sincs, Bátonyterenye kivételével. Amennyiben az önkormányzatok továbbra is elzárkóznak a támogatástól, akkor bekövetkezhet a műszaki ellehetetlenülés, s ez elvezethet a járatok tragikus ritkításához. A szerény nyereség zömét a tengizi vállalkozás, a felesleges létesítmények hasznosítása biztosította. A helyi közlekedésből adódó bevétel csupán a fenntartáshoz volt elegendő, de csak azért, mert bevezettük az első ajtós felszállásos rendszert. Kihasználatlan járatok-Önök egyeduralkodók a helyközi közlekedésben? Ez a tevékenységük továbbra is veszteséges?- Igen. E tekintetben valóban egyeduralkodók vagyunk, ebből a pozícióból eddig még senki sem akart kitúrni bennünket. Ennek ellátása nemcsak kötelező számunkra, hanem ez adja árbevételünk döntő többségét, köti le autóbusz befogadóképességünk 75 %-át. A veszteség alapvető oka a járatkihasználatlanság. Néhány zsúfolt vonalat kivéve, az átlagos kihasználás 30 %-os. Ennél rosszabb a helyzet Pásztó és Bátonyterenye környékén, ahol alig haladja meg a 20 %-ot.- A Biztosítási Felügyelet által is beharangozott áremelés méltatlankodást váltott ki az autós társadalomból. Mire számítson megyénk utazóközönsége?-A kötelező biztosítás felemelése csupán egy tényező a jövő évi, várható költségnövelő tényezők közül. Számolnunk kell a gázolaj, az alkatrészek, továbbá az élőmunka árának emelkedésével. Ennek ellenére sem emeljük a korábbi évek drasztikus gyakorlatának megfelelően a tarifákat. Számításaink szerint, a helyi tömegközlelálási adatok alapján Bátonyterenye térségében több járat megszüntetését tervezzük. Ezen szándékunkat egyeztetjük az érintett önkormányzatokkal. Amennyiben ragaszkodnak a megszüntetésre ítélt járatokhoz, és anyagilag támogatják fenntartásukat, akkor tovább üzemeltetjük.- Újabb járatok megszünAz autóbuszok egy része csak ennyire kihasznált kedésben 15 %-kal egyensúlyban tudjuk tartani a kiadásokat és a bevételeket, a helyközieknél az előbbihez hasonló központi áremelés várható. Anyagi támogatás szükséges A működőképesség fenntartása, a veszteség csökkentése megkívánja, hogy az utasszámtetésével is kell számolni a jövőben?-A Közlekedési Kutatóintézet korábbi felmérése alapján, az alacsony kihasználtság miatt nemcsak indokolt, hanem az alapellátási kötelezettségek teljesítése mellett lehetséges is a meglévő járatok ritkítása, a működőképesség fenntartása érdekében. Venesz Károly Szilveszter: kenyérhiány és csatazaj SALGÓTARJÁN. Emlékezetesen búcsúzott az 1993-as esztendő a megyeszékhelyen. Noha Szilveszter munkanap volt, sokan előre ledolgozták, így otthon maradtak. Ok voltak a szerencsések, mert így - ha időben keltek - jutott nekik kenyér. Ha lustálkodtak, rajtavesztettek. Azokról már szólni sem érdemes, akik dolgoztak: szitkozódva, átkozódva vették tudomásul: a kenyérhiány tényét. Mellesleg e század szűkösebb éveiben már „becézték" Kenyereden Tarjánnak, így a kény ér- felelősök csak visszatértek a hagyományokhoz. Hagyománytisztelők vpltak a petárdázók is. Ez az eszeveszett szórakozás is alig pár éves, de követelt már áldozatokat, örökre csonka végtagokat. A hatósági figyelmeztetés ismét süket fülekre talált. A Beszterce-telepi tűzijáték közben valaki nagyot kiáltott: „Jönnek a zsaruk!” - és egy darabig csend volt, majd újra jöttek a petárdák. Ez lesz ezután a természetes évbúcsúztató? Kenyérhiány és csatazaj? B. J. Harminchat éve ugyanott Etes díszpolgára Mindegyik tanítványára büszke A z etesi önkormányzat hónapokkal ezelőtt elhatározta: díszpolgári címet adományoz annak, aki nagyon sokat tett a településért. A faluban is tudtak erről, de a díszpolgár személye „többesélyes” volt, öt-hat nevet emlegettek az emberek. A „befutó” végül egy pedagógus lett: Kerékgyártó Jenöné, aki 1938-ban született a Fejér megyei Lovasberényben, ott kezdte tanulmányait, majd a tanítóképzőt már Székesfehérváron járta ki. 1957 augusztus 16—ától tanít Etesen. „Melnyikov-rendszerben” kezdte a tanítást: nagy létszámú csoportokkal: az elsősök és harmadikosok, illetve a másodikosok és negyedikesek alkottak egy-egy nagy létszámú tanulócsoportot. A „mély vízben úszásban” - mint mondta - a szülők és a gyerekek is segítették. így tudott megküzdeni a kezdet gondjaival, nehézségeivel a gyakornoki évben, mely akkoriban köKerékgyártó Jenőné: Miért pont rá esett a választás? Hiszen ő „csak” tanított telező volt. A gyakorlóév végén, 1958 nyarán vissza kellett mennie Székesfehérvárra, ahol pedagógiából, módszertanból, logikából vizsgáztatták az '57-ben végzetteket. Ő is csak ezután kapta meg tanítói oklevelét. Etes újdonsült díszpolgára több igazgató keze alatt dolgozott: Kerényi Dánielnél kezdett, majd Molnár Margit, Virág Istvánná volt a főnöke, majd nemrégiben Kovács Erika. Arra a kérdésre, hogy melyik diákjára legbüszkébb, nem tudott válaszolni. Illetve azt mondta: mindegyik gyerekre büszke, hiszen valamennyiükből becsületes ember lett, akár egyetemet végzett jogász, orvos, mérnök, közgazdász, akár bányász vagy ács lett az illetőből. Az a fontos, hogy-ember maradjon a diák - és az övéi azok maradtak. Harminchat év tapasztalata azt mondatja vele: az etesiek rendes emberek. Ezt több szempontból is alátámasztja, de a legfontosabb egy pedagógus számára az, hogy a szülők hogyan viseltetnek a gyermek nevelői iránt. Etesen rábízzák a pedagógusra a gyereket, ami nagyon nagy felelősség - de a tanítók nagy része megfelel a kihívásnak. Igaz, voltak néhá- nyan e több évtized alatt, akik nem bírták a pályával járó terhelést, és más területre mentek dolgozni. De Kerékgyártó Jenőné róluk is szeretettel beszél. Rengeteg kedves emléket őriz: amikor Etesre került, minden falubéli „túl városiasnak” találta a dauerolt haja miatt. Többen meg is húzgálták: nem paróka-e? Aztán a „városi” beilleszkedett a közösségbe, megszokták egymást: ő a falut, s a falu őt. Sok mai diáknak a szüleit is tanította, így bensőséges a viszonya az etesiekkel. Hívták máshová is, de hű maradt a faluhoz. A díszpolgári cím átvételekor nagyon csodálkozott: miért pont őrá esett a választás? Hiszen ő „csak” tanított...- Mikuska Pingpongasztal és játék már van Készül az orvosi lakás is KISHARTYAN. Igaz, hogy a két Hártyán közös orvosa Sóshartyánban lakik, de - már csak állagmegóvási szempontból is - a kishartyániak befejezik az orvosi rendelő szolgálati lakásának építési munkálatait. A beruházást már jó ideje megkezdték, és legkésőbb ez év márciusában mindenképpen szeretnék befejezni. Bőven van még tennivaló, hiszen jelenleg csupán mintegy hatvan százalékos a lakás készültségi foka. Amit azonban már megvalósítottak, az a következő. Volt ötvenezer forintja az önkormányzatnak, amiből az óvoda átalakítására, a játékok beszerzésére és pingpongasztal vásárlására futotta. Ennélfogva igazán nem panaszkodnak sem a játszani kívánó gyerekek, sem a sportolni vágyók. Egy hasonló nevű műsor volt a „bűnös” Mégis vehető lesz a BP-1 Többen furcsállották: miért nem vehető majd Salgótarján környékén az a BP-1 nevű magyar műholdas adás, amelynek sugárzását egy évig ingyen garantálták a kábeltévé-hálózatok részére? Varga Béla, a Focus Unió Kft. kábeltévé üzemének vezetője közölte: ha beindul az adás, ők is sugározni kívánják.- Korábban arról volt szó, hogy akadályai vannak ...- Most indult kísérleti jelleggel egy Budapest TV-3 nevű program, ami valóban csak a főváros környékén fogható. Ez okozta a félreértést. Természetesen mihelyt erre lehetőségünk lesz, igyekszünk adni a BP-1 műsorát. Ennek időpontját még nem tudjuk, hiszen a BP-1 még nem sugároz műsort.- balázs Salgótarján és környéke Nem száz: ezer • KARANCSLAPUJTŐ. A múlt heti „Salgótarján és környéke” oldal egyik hírében írtunk arról, milyen értékű ajándékot kaptak a település legfiatalabb és legidősebb polgárai. Nos, a kicsiknél egy kis elírás történt: ők nem 100, hanem ezer forintot kaptak év végi ajándékként. Sóshartyáni gyerekek • PÜSPÖKSZILÁGY. Dr. Kollár József, a Köztársasági Megbízott Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Területi Hivatalának etnikai és kisebbségi osztályvezetője tiszteletére emléktábort szerveztek a település katonai pihenőközpontjában. A január 2-dikai, vallásos jellegű táborban hatvannégy gyermek vett részt, Nógrád megyét tíz sóshartyáni diák képviselte. A diákok a karácsonyi és az óévbúcsúztató szokásokkal ismerkedtek. Pályázatok • KISHARTYÁN. Két pályázatot nyújt be az önkormányzat az év elején: a környezetvédelmi alaptól ötvenmilliót szeretnének a szennyvízhálózat kiépítésére, egy sportcentrum létesítéséhez pedig ugyancsak pályázaton szeretnének pénzt szerezni. Új* határidő • MÁTRASZELE. Bár december volt az eredeti határidő, az időjárás „jóvoltából” késik a négyszáz állomásos telefon- központ átadása. A Matáv szakemberei dolgoznak a vonalak átkötésén, s ha a tél nem szól közbe ismételten, január közepére a crossbar-hálózat tagja lesz Mátraszele is. Holnapi számunkban „Pásztó és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Az oldalt szerkesztette: Balázs József Mi jut eszébe... A fogadalmakról?- Az újévi fogadalmakra gondol? Én szeretek újévi fogadalmakat tenni. Az esetek nagy részében be is tudtam tartani. (Márton Istvánná)- Nekem ez minden évben egy speciális tréning. Minden barátomnak elmondom, mit fogadtam meg, s ez engem bensőmben kötelez arra, hogy be is tartsam. Az idén például a cigiről mondok le, igaz, lépcsőzetesen, mert viszonylag fiatal korom ellenére sokat szívtam. (Kelemen János)- Fogadkozni, uram, baromság! Minek? Ki tudja azt betartani? Én utoljára azt fogadtam meg: még jobban dolgozom. Nagyon megérte. Kirúgtak azért, mert a menedzserek rosszul dolgoztak. Ők vajon mit fogadtak meg? (Nagy János)- Nagy fogadalmakat gyermekkoromban tettem: hogy jól tanulok, nem verekszem. A felnőttek fogadalmai túlságosan sok dologtól függnek. Bár gyermekeim már most sem fo- gadkoznak. (Tóth Istvánné)- Fogadkozás: hazugság. És most nem csak a politikusok be nem tartott ígérgetéseire gondolok. (Boros Gyula)- Én még gyerek vagyok, de minden szilveszterkor megfogadok valamit. Most három tantárgyból szeretnék ötöst kapni év végén. De ne tessék azt hinni, hogy valami prémiumért hajtok - az én szüleim nem tudnának ilyesmit kinyögni. Jó, ha a napi kakaómra valót összespórolják. (Kovács Péter)- Nincs külön fogadalmam, de tanulok, mint az őrült, mert még én is a padot koptatom pár évig. Ha felvesznek valahová, akkor remélem, nem az állástalan diplomások számát szaporítom. (Nagy Szilvia) Balázs József
