Nógrád Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-04 / 2. szám

1994. január 4., kedd SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP Egyes térségekben ritkítják a járatokat Tizenöt százalékos tarifaemelés Beszélgetés Horváth Józseffel, a Nógrád Volán Autóközlekedési Rt. vezérigazgatójával Az utóbbi időszak évkezdé­sének elmaradhatatlan vele­járója, a bekövetkező köz­ponti hatáskörbe tartozó ár­emelések idejének és nagysá­gának közlése, a szokásos in­dokok alapján: emelkedtek a termelés költségei. Előzetes információk révén, megyénk lakossága már értesült arról, hogy a Volán Rt.-k, - köztük a Nógrád VOLÁN is- köz­ponti előírás alapján emelik a helyközi, az önkormányza­tokkal egyetértésben pedig a helyi közlekedés tarifáját 1994-ben. E gondolatok je­gyében kértem meg Horváth Józsefet, a Nógrád VOLÁN Autóbuszközlekedési Rt. ve­zérigazgatóját, hogy válaszol­jon a témával kapcsolatos kérdéseimre. Veszteség vagy nyereség?- Milyen esztendőt hagytak maguk mögött?- Az 1992-es évről 50 milliós veszteséget, és 150 milliós rö­vidlejáratú hitelállományt hoz­tunk magunkkal. Az ebből adódó feszült pénzügyi helyze­tet sikerült oly módon konszoli­dálni, hogy a rövidlejáratú hite­lünket átváltottuk hosszúlejára­túra. A gazdálkodás eredmé­nyessége érdekében szervezési, ésszerűsítési intézkedéseket hajtottunk végre. Az előbbiek hozzájárultak ahhoz, hogy az 1993-as eszten­dőt szerény nyereséggel zárjuk.- Ez azért meglepő, mert Horváth József vezérigazgató eddig valós tényekkel bizonyí­tották, hogy a személyszállítás csak veszteséget hoz. Indokolt tehát a kérdés: miből jött ösz- sze a nyereség?- A koncessziós törvény alapján jogosultak vagyunk a helyi közlekedésben részt venni, de ez nem kötelező fel­adat számunkra. Ebből követ­kezik: ha veszteséges ez a tevé­kenység, akkor nem vállaljuk. Arra törekszünk, hogy e tevé­kenységünket az önkormányza­tokkal szerződéses viszonyban végezzük. Ezt eddig nem sike­rült megvalósítani. A piacgaz­daságban három forrásból - az utasok által fizetett tarifából, a központi árkiegészítésből és az önkormányzati támogatásból - tevődik össze a helyi közleke­désből származó bevétel. Ná­lunk, ez utóbbiról szó sincs, Bá­tonyterenye kivételével. Amennyiben az önkormányza­tok továbbra is elzárkóznak a támogatástól, akkor bekövet­kezhet a műszaki ellehetetlenü­lés, s ez elvezethet a járatok tra­gikus ritkításához. A szerény nyereség zömét a tengizi vállal­kozás, a felesleges létesítmé­nyek hasznosítása biztosította. A helyi közlekedésből adódó bevétel csupán a fenntartáshoz volt elegendő, de csak azért, mert bevezettük az első ajtós felszállásos rendszert. Kihasználatlan járatok-Önök egyeduralkodók a helyközi közlekedésben? Ez a tevékenységük továbbra is veszteséges?- Igen. E tekintetben valóban egyeduralkodók vagyunk, ebből a pozícióból eddig még senki sem akart kitúrni bennünket. Ennek ellátása nemcsak köte­lező számunkra, hanem ez adja árbevételünk döntő többségét, köti le autóbusz befogadóké­pességünk 75 %-át. A veszteség alapvető oka a járatkihasználat­lanság. Néhány zsúfolt vonalat kivéve, az átlagos kihasználás 30 %-os. Ennél rosszabb a helyzet Pásztó és Bátonyterenye környékén, ahol alig haladja meg a 20 %-ot.- A Biztosítási Felügyelet által is beharangozott áreme­lés méltatlankodást váltott ki az autós társadalomból. Mire számítson megyénk utazókö­zönsége?-A kötelező biztosítás fel­emelése csupán egy tényező a jövő évi, várható költségnövelő tényezők közül. Számolnunk kell a gázolaj, az alkatrészek, továbbá az élőmunka árának emelkedésével. Ennek ellenére sem emeljük a korábbi évek drasztikus gyakorlatának meg­felelően a tarifákat. Számítása­ink szerint, a helyi tömegközle­lálási adatok alapján Bátonyte­renye térségében több járat megszüntetését tervezzük. Ezen szándékunkat egyeztetjük az érintett önkormányzatokkal. Amennyiben ragaszkodnak a megszüntetésre ítélt járatokhoz, és anyagilag támogatják fenn­tartásukat, akkor tovább üze­meltetjük.- Újabb járatok megszün­Az autóbuszok egy része csak ennyire kihasznált kedésben 15 %-kal egyensúly­ban tudjuk tartani a kiadásokat és a bevételeket, a helyköziek­nél az előbbihez hasonló köz­ponti áremelés várható. Anyagi támogatás szükséges A működőképesség fenntar­tása, a veszteség csökkentése megkívánja, hogy az utasszám­tetésével is kell számolni a jö­vőben?-A Közlekedési Kutatóinté­zet korábbi felmérése alapján, az alacsony kihasználtság miatt nemcsak indokolt, hanem az alapellátási kötelezettségek tel­jesítése mellett lehetséges is a meglévő járatok ritkítása, a mű­ködőképesség fenntartása érde­kében. Venesz Károly Szilveszter: kenyérhiány és csatazaj SALGÓTARJÁN. Emléke­zetesen búcsúzott az 1993-as esztendő a megyeszékhelyen. Noha Szilveszter munkanap volt, sokan előre ledolgozták, így otthon maradtak. Ok voltak a szerencsések, mert így - ha időben keltek - jutott nekik ke­nyér. Ha lustálkodtak, rajta­vesztettek. Azokról már szólni sem ér­demes, akik dolgoztak: szitko­zódva, átkozódva vették tudo­másul: a kenyérhiány tényét. Mellesleg e század szűkösebb éveiben már „becézték" Kenye­reden Tarjánnak, így a kény ér- felelősök csak visszatértek a hagyományokhoz. Hagyománytisztelők vpltak a petárdázók is. Ez az eszeveszett szórakozás is alig pár éves, de követelt már áldozatokat, örökre csonka végtagokat. A hatósági figyelmeztetés ismét süket fülekre talált. A Beszterce-telepi tűzijáték közben valaki nagyot kiáltott: „Jönnek a zsaruk!” - és egy da­rabig csend volt, majd újra jöt­tek a petárdák. Ez lesz ezután a természetes évbúcsúztató? Ke­nyérhiány és csatazaj? B. J. Harminchat éve ugyanott Etes díszpolgára Mindegyik tanítványára büszke A z etesi önkor­mány­zat hónapokkal ezelőtt elhatá­rozta: díszpol­gári címet adományoz annak, aki na­gyon sokat tett a településért. A faluban is tudtak erről, de a díszpolgár személye „többesélyes” volt, öt-hat ne­vet emlegettek az emberek. A „befutó” végül egy pe­dagógus lett: Kerékgyártó Jenöné, aki 1938-ban született a Fejér megyei Lovasberényben, ott kezdte tanulmányait, majd a tanítóképzőt már Székesfehér­váron járta ki. 1957 augusztus 16—ától tanít Etesen. „Melnyikov-rendszerben” kezdte a tanítást: nagy létszámú csoportokkal: az elsősök és harmadikosok, illetve a máso­dikosok és negyedikesek alkot­tak egy-egy nagy létszámú tanu­lócsoportot. A „mély vízben úszásban” - mint mondta - a szülők és a gyerekek is segítették. így tu­dott megküzdeni a kezdet gond­jaival, nehézségeivel a gyakor­noki évben, mely akkoriban kö­Kerékgyártó Jenőné: Miért pont rá esett a vá­lasztás? Hiszen ő „csak” tanított telező volt. A gyakorlóév vé­gén, 1958 nyarán vissza kellett mennie Székesfehérvárra, ahol pedagógiából, módszertanból, logikából vizsgáztatták az '57-ben végzetteket. Ő is csak ezután kapta meg tanítói okle­velét. Etes újdonsült díszpolgára több igazgató keze alatt dolgo­zott: Kerényi Dánielnél kezdett, majd Molnár Margit, Virág Ist­vánná volt a főnöke, majd nem­régiben Kovács Erika. Arra a kérdésre, hogy melyik diákjára legbüszkébb, nem tu­dott válaszolni. Illetve azt mondta: mindegyik gyerekre büszke, hiszen valamennyiük­ből becsületes ember lett, akár egyetemet végzett jogász, or­vos, mérnök, közgazdász, akár bányász vagy ács lett az illető­ből. Az a fontos, hogy-ember maradjon a diák - és az övéi azok maradtak. Harminchat év tapasztalata azt mondatja vele: az etesiek rendes emberek. Ezt több szempontból is alátámasztja, de a legfontosabb egy pedagógus számára az, hogy a szülők ho­gyan viseltetnek a gyermek ne­velői iránt. Etesen rábízzák a pedagógusra a gyereket, ami nagyon nagy felelősség - de a tanítók nagy része megfelel a kihívásnak. Igaz, voltak néhá- nyan e több évtized alatt, akik nem bírták a pályával járó terhe­lést, és más területre mentek dolgozni. De Kerékgyártó Je­nőné róluk is szeretettel beszél. Rengeteg kedves emléket őriz: amikor Etesre került, min­den falubéli „túl városiasnak” találta a dauerolt haja miatt. Többen meg is húzgálták: nem paróka-e? Aztán a „városi” beil­leszkedett a közösségbe, meg­szokták egymást: ő a falut, s a falu őt. Sok mai diáknak a szü­leit is tanította, így bensőséges a viszonya az etesiekkel. Hívták máshová is, de hű maradt a fa­luhoz. A díszpolgári cím átvételekor nagyon csodálkozott: miért pont őrá esett a választás? Hiszen ő „csak” tanított...- Mikuska ­Pingpongasztal és játék már van Készül az orvosi lakás is KISHARTYAN. Igaz, hogy a két Hártyán közös orvosa Sóshartyánban lakik, de - már csak állagmegóvási szempont­ból is - a kishartyániak befeje­zik az orvosi rendelő szolgálati lakásának építési munkálatait. A beruházást már jó ideje megkezdték, és legkésőbb ez év márciusában mindenképpen szeretnék befejezni. Bőven van még tennivaló, hiszen jelenleg csupán mintegy hatvan százalé­kos a lakás készültségi foka. Amit azonban már megvaló­sítottak, az a következő. Volt ötvenezer forintja az önkor­mányzatnak, amiből az óvoda átalakítására, a játékok beszer­zésére és pingpongasztal vásár­lására futotta. Ennélfogva iga­zán nem panaszkodnak sem a játszani kívánó gyerekek, sem a sportolni vágyók. Egy hasonló nevű műsor volt a „bűnös” Mégis vehető lesz a BP-1 Többen furcsállották: miért nem vehető majd Salgótarján környékén az a BP-1 nevű ma­gyar műholdas adás, amelynek sugárzását egy évig ingyen ga­rantálták a kábeltévé-hálózatok részére? Varga Béla, a Focus Unió Kft. kábeltévé üzemének veze­tője közölte: ha beindul az adás, ők is sugározni kívánják.- Korábban arról volt szó, hogy akadályai vannak ...- Most indult kísérleti jelleg­gel egy Budapest TV-3 nevű program, ami valóban csak a főváros környékén fogható. Ez okozta a félreértést. Természe­tesen mihelyt erre lehetőségünk lesz, igyekszünk adni a BP-1 műsorát. Ennek időpontját még nem tudjuk, hiszen a BP-1 még nem sugároz műsort.- balázs ­Salgótarján és környéke Nem száz: ezer • KARANCSLAPUJTŐ. A múlt heti „Salgótarján és kör­nyéke” oldal egyik hírében ír­tunk arról, milyen értékű aján­dékot kaptak a település legfia­talabb és legidősebb polgárai. Nos, a kicsiknél egy kis elírás történt: ők nem 100, hanem ezer forintot kaptak év végi ajándék­ként. Sóshartyáni gyerekek • PÜSPÖKSZILÁGY. Dr. Kollár József, a Köztársasági Megbízott Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Területi Hivatalá­nak etnikai és kisebbségi osz­tályvezetője tiszteletére emlék­tábort szerveztek a település ka­tonai pihenőközpontjában. A január 2-dikai, vallásos jellegű táborban hatvannégy gyermek vett részt, Nógrád megyét tíz sóshartyáni diák képviselte. A diákok a karácsonyi és az óév­búcsúztató szokásokkal ismer­kedtek. Pályázatok • KISHARTYÁN. Két pályá­zatot nyújt be az önkormányzat az év elején: a környezetvé­delmi alaptól ötvenmilliót sze­retnének a szennyvízhálózat ki­építésére, egy sportcentrum lé­tesítéséhez pedig ugyancsak pá­lyázaton szeretnének pénzt sze­rezni. Új* határidő • MÁTRASZELE. Bár de­cember volt az eredeti határidő, az időjárás „jóvoltából” késik a négyszáz állomásos telefon- központ átadása. A Matáv szak­emberei dolgoznak a vonalak átkötésén, s ha a tél nem szól közbe ismételten, január köze­pére a crossbar-hálózat tagja lesz Mátraszele is. Holnapi számunkban „Pásztó és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Az oldalt szerkesztette: Balázs József Mi jut eszébe... A fogadalmakról?- Az újévi fogadalmakra gondol? Én szeretek újévi fo­gadalmakat tenni. Az esetek nagy részében be is tudtam tar­tani. (Márton Istvánná)- Nekem ez minden évben egy speciális tréning. Minden barátomnak elmondom, mit fogadtam meg, s ez engem bensőmben kötelez arra, hogy be is tartsam. Az idén például a cigiről mondok le, igaz, lép­csőzetesen, mert viszonylag fi­atal korom ellenére sokat szív­tam. (Kelemen János)- Fogadkozni, uram, barom­ság! Minek? Ki tudja azt betar­tani? Én utoljára azt fogadtam meg: még jobban dolgozom. Nagyon megérte. Kirúgtak azért, mert a menedzserek rosszul dolgoztak. Ők vajon mit fogadtak meg? (Nagy Já­nos)- Nagy fogadalmakat gyer­mekkoromban tettem: hogy jól tanulok, nem verekszem. A felnőttek fogadalmai túlságo­san sok dologtól függnek. Bár gyermekeim már most sem fo- gadkoznak. (Tóth Istvánné)- Fogadkozás: hazugság. És most nem csak a politikusok be nem tartott ígérgetéseire gon­dolok. (Boros Gyula)- Én még gyerek vagyok, de minden szilveszterkor megfo­gadok valamit. Most három tantárgyból szeretnék ötöst kapni év végén. De ne tessék azt hinni, hogy valami prémi­umért hajtok - az én szüleim nem tudnának ilyesmit ki­nyögni. Jó, ha a napi kakaómra valót összespórolják. (Kovács Péter)- Nincs külön fogadalmam, de tanulok, mint az őrült, mert még én is a padot koptatom pár évig. Ha felvesznek valahová, akkor remélem, nem az állásta­lan diplomások számát szaporí­tom. (Nagy Szilvia) Balázs József

Next

/
Oldalképek
Tartalom