Nógrád Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-19 / 15. szám
HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1994. január 19., szerda Most nem kell muzsikaszó - Szomorúak lettünk Magányában búsulgat az öreg prímás Dallas-sztár új szerepben Nem tört el a hegedű, de nem szól már, mint régen. Olyan szívbe markolón, szépen. Ott nyugszik az előszoba félhomályában fekete tokban, finom gyolcsba bugyolálva. Úgy, ahogyan évekkel ezelőtt küldöttség ajándékozta a prímásnak, hogy itthon szólaltassa meg. Sokáig szólt ez a hegedű, hol könnyeket fakasztva, hol égbe emelő vidámságra késztetve hallgatóit. Az most már néma maradt, mert a prímás keze erőtlenné lett. Amikor felemeli karját, belereszket a teste, színtelen ujjai, azok a csodálatos hangot varázslók, mozdulatlan maradnak. Csonka János, a hírneves prímás magányában borostás arccal, tekintetében elmúlt évek emlékeivel, nagyon halkan, önmagának suttogva, feltartva hegedűhöz szokott kezét, s mondja:- Hát ez lett belőlem! De minek is másként, nem kell már a nóta... Bizottság előtt, dobogó szívvel Megakadt a szó, hallgattunk. Mélységes csend ülepedett a félhomályos szobára. Csak a téli eső kopogott a földszinti ablakon. Ekkor felpattant az ajtó, és fénysugárként a legényunoka perdült be a szobába. Csonka János arca felderült. Megélénkült a hangja. A falon függő sokemlékű fényképsorra mutatott. Neves prímások társaságában nevetett bele a világba. Bemutatta egyenként is őket, örömmel az arcán. 36. Rácz Laci Magyargécről származik. A híres Járóka, majd Búj ka Gyula, a későbbi prímása, Rácz Pál, a tanítómester és Boros Lajos zárta a sort. Valamikor réges-régen, Szé- csényben á „Szürke Egér” hangos fogadójában vékony legény áliához emelte a hegedűjét, és elindította a vonót. A teremben csend lett, olyan szépen mesélt a négy húr. Innen kezdődött Csonka János cigányzenész élete. Rácz Pali tanította bánni a húrokkal. Egy napon aztán azt mondta neki: „Fiú, készülj! Bizottság elé kell állnod, hogy eldöntsék, cigányzenész le- hetsz-e?" Az asztalnál szigorú tekintettel ültek az öregek. Bujka Gyula a legöregebb prímás középen. Kezében a hegedűvel Csonka Jancsi megállón előttük. Piros- lott az arca az izgalomtól. Hallotta a szíve dobogását is. Erezte, hogy a háta verejtéke- így lettem én segédprímás... Majd prímás országra, meg világra szólóan, mert később Boros Lajos legendás zenekarába hívta világot hódítani a magyar népzenének. Párizs, London, Belgium, Svájc, és messze tengerentúlra vezetett az útjuk. A mindennapi fárasztó, de mindig a magasba emelő útjuk. Ahol zenéltek, ott zúgott a Csonka János bizony megélt szebb napokat is zik. Nem szóltak hozzá, Bujka Gyula intett: kezdje! Jancsinak megremegett a keze, amikor ál- lához emelte a hegedűt. De csak addig tartott ez, amíg nem érezte, hogy a fa hűsíti tüzelő arcát. Boros Lajos legendás zenekarában Akkor lehunyta szemét, lelki szemei előtt megjelent a rét virágos zöldje, hallotta a fák sűrűjében pajkoskodó szellő zaját, és otthon kötött ki, ahol anyja összekulcsolt kézzel ült megszokott székében. Hirtelen a kotta jelei váltották képzeletét, elindult a vonója, és felsírt a hegedűje. A bizottságra már nem is gondolt, csak játszott, játszott felszabadultan. Arra eszmélt, hogy Bujka Gyula megszólította: „Elég! Magamhoz fogadlak!” Az emlékektől felderült arccal sóhajtja: taps, az elismerő, a megbecsülést jelentő, a magyarnak szóló. De hiába a siker, amikor az ember szívét a honvágy markolja. Amikor már álmában is a szolid folyó csobogását hallja az ember, a barátok hívó szavára riad fel. Hónapok múlva, eltelve a fényességgel, csak haza, csak haza!- Hazajöttem, haza Szé- csénybe, ahol nem várt külvilági fényesség, de vártak az emberek és a családom. Bizony Csonka János zenekarának híre bejárta az országot. Ahol zenélt, ott megteltek a fogadók, a Balatontól a Felvidékig. A legszebb emlékek mégis azok lettek, amikor az itthoniaknak muzsikálhatott. Amikor a megtelt vendéglőben hangosan kérték: „Jancsi, muzsikálj!” Amikor az idősebb Ve- lenczei János felállt, és énekelni kezdett:„Szeressük egymást gyerekek ...” Hajdanvolt szép emlékek Csonka Jancsi pedig kísérte szívét adva a nótába, hogy átmelengesse az embereket. Mert a nóta, ha átmelegíti a szíveket, akkor szól szépen, igazán. És Csonka Jancsi látta a hegedűje mögül, hogy az öreg Juhász Ferencnek könnycsepp gördül alá a meghatottságtól. Az emlékektől most itt, a szoba félhomályában mintha neki is könnyes lenne a szeme. Nem tudom, mire gondolhat, mert csak suttogta:-így éltek itt emberek. De most nem kell a muzsikaszó! Szomorúak lettünk. Pedig ha nem szól a nóta, olyanná leszünk, mint az erdő madárdal nélkül... Elhallgat. Az esőkopogtatta ablakot nézi. Ki tudja, merre szárnyalnak az öreg prímás gondolatai, aki csendes magányában néha megkönnyezi hajdanvolt szép emlékeit. Bobál Gyula A Magyarországon is népszerű Dallas-sorozat egyik főhősét, a Pamelát alakító Victoria Principal teljesen más típusú szerepet vállalt a River of Rage című filmben. Elvált asszonyt alakít, aki szemtanúja egy kábítószeres gyilkosságnak. Első alkalommal játszik akciófilmben. Annak külön örül, hogy a filmrendezők kezdik elfelejteni a Dallas-t. FEB-fotó Mai „macskakorömpörkölt" A médiaháborúról mondják íróasztalán kifőzte: Zöldi László Bajszos érték amelyeket korábban „üldöA nap süt, a szél fúj, Pálfy G. pedig uszít és torzít, ebben rejlik használati értéke. Eörsi István költő zöttként” kényszerültek lábuk helyett nyelvükkel illetni. Szántó András budapesti hírlapíró Egyoldalú harc Nem médiaháború az, ahol csak az egyik fél lő, a másik meg vérzik. Tamás Gáspár Miklós filozófus, az SzDSz választmányának elnöke Megújított régi A Duna-Tisza táján egy színes televíziós Horthy-rendszer körvonalai bontakoznak ki. Dr. Harmat Pál bécsi pszichiáter A nemzet képernyője? Egy nem nyerésre álló kormányzatpárt alkatilag fá- tumhívő személyiségei ne vetítsék ki a nemzet képernyőjére fájdalmaikat, mert a hatás nem ugyanaz, mintha saját maguk között búsulnak a magukra hozott turáni átkokon. Horváth Sándor győri hírlapíró Hatalomátvétel? Ami jelenleg a tévében és a rádióban folyik - úgy tűnik - az csurkista, mélymagyaros, királyizabellás, balaskójenős, vödrösattilás hatalomátvétel a hírműsorok területén. Szőte István tatabányai hírlapíró Látható lesz-é? Ajtószabadság van, az ajtón be lehet menni, és ki lehet jönni. Geszti Péter rapülő zenész Nyelvelés A szólásszabadság avatott bajnokai ma már nyíltan rugdalják azokat az ülepeket, A háború haszna A sajtó munkatársai műsorfeliratból személyekké váltak. Dr. Máté Tóth András szegedi teológus Sírrombolás a tudomány nevében Nemcsak a pokol, de a fáraó kincsei felé vezető út is jószándékkal van kikövezve. A pótolhatatlan értékeket először a sírrablók veszélyeztették, manapság a turistákon kívül a szakbarbárként működő egyes tudósok pusztítják - állítja a 48 éves angol egyiptológus, John Römer. Erről szól a tudós legújabb könyve, a Tutenkámen megerőszakolása. Az író két teljes esztendőn át kamerájával is megörökítette a tudós kollégák által végzett, Römer szerint „mégis tudatlanságukból eredő rombolást”. A dokumentumfilm bemutatta a Tutenkámen sziklasírjában a geológiai és statikai körülményekre fittyet hányó, légkalapácsos feltárás nyomán keletkezett repedést, az I. Seti fáraó sírkamrája falán látható állatkör-fest- mények állagának villámgyors romlását Ez, mondja a szerző, oda vezethet, hogy „Egyiptom szixtusi kápolnájának” gyönyörű képeit az utókor már nem láthatja. Ugyanez a helyzet IV. Tutmozisz sírkamrájának falfreskóival és a Királyok Völgyében lévő 24 királysír nem egy kamrájával, ami a felelőtlen munkálatok nyomán már beomlott (!) vagy belátható időn belül beomlik. A kutató javasolta az egyiptomi kormánynak, kötelezzenek minden expedíciót arra, hogy terveiről és módszereiről geológusokkal és statikai szakértőkkel konzultáljon. A múlttal foglalkozó kutatók - mondja Römer - csak úgy végezhetnek jó munkát, ha a jövőt is szolgálják. Különben sokadiziglen lesújt ránk Tutenkámen bosszúja. Aki a tigrissel alszik Már volt, aki a farkasokkal tácolt, most van, aki a tigrissel alszik ... A huszonnyolc éves Mark Chandler, állatidomár bízik a tigrisekben. Osse a 10 hónapos szibériai vadállat vele alszik, Tessa pedig vele autózik. Ez utóbbi, naponta huszonhárom kiló húst eszik meg. Néha még ez is kevés neki. Megette a családi ágyat is, ahol Mark Ossevel aludt. így most az idomár a heverőjét kénytelen megosztani Ossevel, Tessa pedig szabadban tölti az éjszakákat. A denevérek védelmében A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület helyi csoportjának néhány tagja, a nyár folyamán denevér állomány felmérést végzett Nógrád megye templomtornyaiban. Akkor tapasztaltuk, hogy sok községünkben egyszerűen nem tudnak megtelepedni, a denevérek, mert az ablakul szolgáló nyílások dróthálóval vannak elzárva, a verebek és a galambok elől! Az olyan tornyok némelyikében, amelyeken nem volt háló, még a gyöngybagolynak is találtunk tojásait, illetve fiókáit. Mi madarászok, tudjuk, hogy a templomok tornyaiban megtelepedő verebek sokat szemetelnek a fészekanyagaik szétszórásával, míg a galambok az ürülékeikkel piszkítják be a tornyok belsejét! Ha a galamb nem is kívánatos, de a verebeket meg kellene tűrni és hagyni kéne nekik bejárati nyílásokat. Ezeken a denevérek is be tudnának jutni és meg tudnának ott telepedni. Hazánkban 26 védett denevérfaj fordul elő. Kivétel nélkül rovarevők, és éjszakai életmódot folytatnak. A téli, táplálékszegény időszakot mély álomba merülve vészelik át. Telelés közben arcukat összeráncolják, szárnyukat testük mellé szorítják, sőt egyes fajok egész testüket beborítják szárnyaikkal. Telelésre barlangokba, pincékbe és faodvakba húzódanak. Kedvelik az egyenletes hőmérsékletű helyeket, de néha sziklarepedésekben, fagyökerek között is áttelelnek. Párzási idejük augusztus, szeptember hónapokra esik. A párzást követően a nőstények a felvett hímivarsejteket elraktározzák, és a megtermé- kenyülés csak a tavaszi peteéréskor, - a téli álom befejeződése után - következik be. Mindössze 1-2 kölyköt hoznak a világra. Születéskor a nőstény, a farokvitorlájába rejti az újszülöttet. A csupasz és még vak kölyök, az emlőre szívja magát, és az anya szőrébe kapaszkodik. Kezdetben a nőstény a testén hordja a kölyköt a vadászat közben is. A fiatalok általában másfél hónapos korukban válnak repülőssé. A denevérek legfontosabb élőhelyei a barlangok, faodvak és az emberi építmények. A barlangok idegenforgalmi célokra történő kiépítése, és a nem szervezett formájú barlangjárás az ott élő denevérkolóniák állandó zavarásával jár. A z öreg, odvas fák kitermelése, a téli tarvágás a faodvakban telelő denevérek pusztulását okozzák, a templomtornyok, kasténypadlá- sok lezárása pedig az épületlakó fajok életterét zsugorítják. Különösen a szaporodási időszakban történő zavarás rejt nagy veszélyeket, mert a szülőkolóniák nehezen, vagy egyáltalán nem viselik el a háborgatást! Varga Ferenc ornitológus
